Demény Péter

Balogh Attila: Óvatos emlékezés. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2014. 92 oldal, ármegjelölés nélkül

Tovább

Kiss Judit Ágnes: Négyszög. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014. 138 oldal,2970 Ft

Tovább

Norman Manea: Odú. Fordította és az utószót írta Koszta Gabriella. Kossuth Kiadó, Budapest, 2014. 384. oldal,3490 Ft

Tovább

Visky Zsolt–Gábor Zsófia: Történetvigyázók. Műút Könyvek, Miskolc, 2013. 116 oldal,2000 Ft

Tovább

Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző. Libri Kiadó, Budapest, 2013. 356 oldal,3490 Ft

Tovább

Jász Attila: Belső árnyék. Kortárs Kiadó, Budapest, 2013. 136 oldal,2200 Ft

Tovább

Király László: Készülődés Pazs­gába. Orpheusz Kiadó, Budapest 2013. 136 oldal,3000 Ft

Tovább

Térey János: Moll. Libri Kiadó, Bu­­da­pest, 2013. 140 oldal, 1990 Ft

Tovább

Az ÉS könyve áprilisban - Gabriela Adameşteanu: Futó viszony. Fordította Koszta Gabriella. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2013. 446 oldal, 3400 Ft

Tovább

Tovább

Piero Bianconi: Családfa

Gerhard Meier: Holtak szigete

Urs Widmer: A kék szifon

Arnon Grunberg: Tirza

Tovább

Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia. Erdélyi rémtörténetek. Libri Kiadó, Budapest, 2012. 212 oldal,2990 Ft

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Író az, aki a periférián van. Per definitionem ott, s nem máshol, kicsit se bennebb, pláne nem a középen. Író az, aki keres, aki nem ott keres, ahol mások találnak, aki inkább hiszi, hogy a Canon egy fénymásoló, mint hogy bármi fontosat jelentene. Néhány éve Bodor Ádám a Látó Irodalmi Színpad vendége volt, akkor mondta: „A centrum a perifériában van, nem lehet máshol. Számomra a centrum - periféria. A magány például a világ közepe." „Kit érdekelnek a polgárok - engem nem" - írja Háy János is A Gézagyerek fülszövegében.
Tovább

Tovább

Tovább

„Hiába fogalmazták meg és íratták alá \'68-ban a romániai magyar írókkal az »egységes haza, egységes irodalom« tézisét, megizzadt az, akinek a kölcsönhatások előszámlálását rótták ki hazafias penzumként. (Legfeljebb fényképeket szedhetett elő, Szinaján nyaraló magyar és román írók családias összeölelkezéséről.)" Valahányszor a román és a magyar irodalom közötti viszonyról, az ide-oda fordításokról, az írók közötti barátságról és a fennmaradt fordítókról gondolkodom, mindig eszembe jutnak Láng Zsolt szavai, fényes iróniája - most főleg azért, mert a mi portánk előtt szeretnék sepregetni. Az ideológiák, bárkihez tartoznának is, nem segítenek semmin.

Tovább
Élet és Irodalom 2024