A Konzervatív Párt és a Munkáspárt vezetői közötti kompromisszumkeresés kudarca után a brit parlament alsóházában továbbra is fennáll az EU-ból való kiválással kapcsolatos döntéshozatali patthelyzet. Az eddigi halogatás miatt az Egyesült Királyságban is meg kell rendezni az európai parlamenti választásokat, ami egyrészt jogi problémákat vet fel az EU-ban, másrészt nyilvánvalóvá teszi a két nagy parlamenti párt támogatottságának hanyatlását. Megoldás továbbra sem körvonalazódik, a megállapodás nélküli rendezetlen kilépés és a bennmaradás közötti skálán minden elképzelhető. Marad a brit kormányzati és parlamenti bénultság, az Egyesült Királyság és az EU számára egyaránt súlyos következményekkel járó bizonytalanság.

Nagyfokú empátiáról és felelősségérzetről téve tanúbizonyságot április 10-i rendkívüli ülésén az Európai Tanács teljesítette Theresa May brit miniszterelnök kérését, és meghosszabbította a kilépési tárgyalások határidejét. A kilépési folyamat lezárása továbbra is a brit alsóházon múlik. Az újabb halasztásnak akkor van értelme, ha a parlamenti képviselők hajlandók kompromisszumos megoldás elfogadására. Minél tovább húzódik a kilépés, annál több kár éri a brit üzleti szférát és a háztartásokat.

Március 21-i ülésén az Európai Tanács szigorú feltételekhez kötötte a brit kormányfő kilépési tárgyalások meghosszabbítására vonatkozó kérésének teljesítését. A kilépési szerződés ratifikálása esetén a meghosszabbított határidő május 22., elutasítása esetén április 12. Ez utóbbi esetben a brit fél előtt minden lehetséges opció nyitva áll. Az Európai Tanács ezzel a maga részéről megteremtette a körülményeket az EU-ból való brit kiválás feltételeinek biztosítására. A befejezés a brit félen múlik.

Az EU elhagyásának március 29-i határidejéhez közeledve sem világosak a brit fél szándékai. Kormányának az EU-ból való kiválásra vonatkozó javaslatait a parlament alsóháza elutasította, nem terjesztett elő azonban az uniós intézmények számára is elfogadható saját elképzeléseket. A rendezetlen kilépést elutasító döntés hiteltelen, mert az nem kizárólag politikai akarat kérdése. A jelek szerint a közel kétéves tárgyalássorozat eredménytelen, az utolsó pillanatig fennmarad a bizonytalanság azért, mert a brit politikai elit továbbra sem képes eldönteni, hogy mit akar.

A parlamenti alsóház leszavazta a brit kormány kilépési megállapodástervezetét, majd bizalmat adott a kormánynak a kilépés levezénylésére. Továbbra sincs olyan megoldás, amely parlamenti többséget kapna, miközben a rendezett kilépésre adott határidő lejárta vészesen közeledik. Az európai uniós intézmények és a brit gazdasági szereplők rendezetlen kilépésre szóló vészforgatókönyveken dolgoznak, sőt a brit kormány is készül ilyen következményekre. Gazdasági szempontból az EU érdekelt a brit EU-tagság fenntartásában, de nem minden áron. A brit önsorsrontás folytatódik. „Ki tudja, hol áll meg?”

Theresa May brit kormányfő december 10-én elhalasztotta a kilépési szerződésről másnapra tervezett alsóházi szavazást az északír védőhálóval kapcsolatos „széles körű és mély aggodalmak” miatt, amelyeket szeretne megvitatni az európai uniós intézmények és a tagállamok képviselőivel. E döntéssel May az elutasítást jelentő biztos kudarcot, ezáltal kormánya lebénulását kerülte el. Sok időt nem nyert a parlament képviselőire és az európai uniós intézményekre történő nyomásgyakorláshoz, mert két nappal később a kormányzó brit Konzervatív Párt alsóházi frakciója bizalmi szavazást kezdeményezett ellene. A kilépéssel kapcsolatos homály nem oszlik, éppen ellenkezőleg, a kilátások egyre sötétebbek.

Az Európai Tanács által jóváhagyott kilépési szerződés az Egyesült Királyság EU-ból való rendezett kiválásának feltételeit tartalmazza, a politikai deklaráció a jövőbeli kapcsolatrendszer kereteit vázolja. A két fél közötti kompromisszumot tükröző politikai nyilatkozat nem kínál végleges megoldást, azt a brit fél inkább a döntések elhalasztására használhatja. A brit belpolitikai erőviszonyok a rendezetlen kiválás valószínűségének növekedésére engednek következtetni.

Az olasz kormány jövő évi költségvetési javaslata, amelyet októberben véleményezésre elküldött az Európai Bizottságnak, szándékosan tért el az uniós jogszabályoktól és a korábbi kormányzati kötelezettségvállalásoktól. Az államháztartási kiadások növelését, ami a hiány emelkedését is okozza, a márciusi parlamenti választásokon kapott politikai felhatalmazással indokolta. Egyelőre nem körvonalazódik kompromisszum az olasz kormány és az európai uniós intézmények között. A konfrontáció fennmaradása a súlyos következményekkel fenyegető pénz- és tőkepiaci reakciók miatt nemcsak az olasz gazdaságot érinti kedvezőtlenül, hanem eszkalációja esetén az euróövezet pénzügyi stabilitását is veszélyeztetheti.

Az Európai Tanács szeptember 19–20-i salzburgi informális megbeszélésének egyik napirendi pontja volt az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból. Annak ellenére, hogy egyre kevesebb az idő a tárgyalások befejezésére, a felek álláspontja alig közeledett egymáshoz. A fő vitapont az Észak-Írország és Írország közötti határhoz kapcsolódó szabályozás, ami elválaszthatatlan az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti jövőbeli kapcsolatrendszer rendezésétől.

Az imponáló GDP-dinamika ellenére az olcsó külső pénzügyi források bevonásán alapuló török gazdasági modell külső, világgazdasági és belső, politikai okok miatt hosszabb ideje a kifulladás jeleit mutatja. A török líra főbb devizákkal szembeni leértékelődése árfolyamválságba torkollott, ami mögött bizalmi válság húzódik meg. Gyökeres politikai és gazdaságpolitikai fordulat nélkül aligha kerülhető el egy, a gazdaság egészére kiterjedő válság a nemzetközileg elszigetelődött országban.

Sok szakértőnek és a közvélemény jelentős részének a várakozása ellenére a Donald Trump, az USA és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke július 25-i washingtoni megbeszéléséről kiadott közös közlemény a korábban kirobbant kereskedelmi háború lezárását, az USA és az EU közötti együttműködés folytatásának szándékát jelezte. Tekintettel az amerikai elnök kiszámíthatatlan lépéseire, amelyek az egész világot folyamatosan bizonytalanságban tartják, jelenleg még nem dönthető el, hogy fegyverszünetről vagy a kereskedelmi háború végleges befejezéséről van-e szó.

Az Európai Tanács június 28–29-i brüsszeli ülésének állásfoglalásai az utóbbi időben kialakult holtpontról történő elmozdulásként értékelhetők. A változtatás iránya jó, mértéke azonban szerény. Az Európai Tanács által hozott politikai döntéseket az Európai Parlamenttel együtt a tagállamok szakminiszterei által alkotott, különféle összetételű tanácsi formációk öntik jogszabályokba, amelyeket a tagállamok hajtanak végre. Mindennek a gyakorlati megvalósítása sok bizonytalansággal terhes különösen annak figyelembevételével, hogy egy sor kérdésben továbbra is jelentős a tagállamok közötti megosztottság és érdekellentét. A június 29-i eurócsúcsról kiadott állásfoglalás ugyan a tagállami álláspontok némi közeledését jelzi, de a fennálló nézetkülönbségek miatt a résztvevők a döntéseket későbbi időpontra halasztották.

Az Európai Unió előtti új külső kihívás az önös érdekeket szolgáló amerikai kereskedelempolitikai protekcionizmus és az egyre határozottabb, az ország érdekeit mindenek fölé helyező kínai külgazdasági politika. A belső problémák az elhúzódó menekültügy és az EU-ból való brit kilépés mellett az olasz kormányváltással és a tagállamokat megosztó új közös költségvetéssel egészültek ki, miközben az első negyedéves mutatószámok a konjunkturális fellendülés lanyhulásának kockázatára hívják fel a figyelmet. Mindez megosztja a tagállamokat, és nemcsak a gazdasági folyamatokra nyomja rá bélyegét, hanem az EU jövőjéről folytatott vitákra és törekvésekre is. Jelenleg még nem dönthető el, hogy átmeneti megtorpanásról vagy visszarendeződésről van-e szó.

Az Európai Bizottság 2018. május 2-án tette közzé az Európai Unió 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó költségvetésének tervezetét, amelyet az érintettekkel való további konzultációk után az Európai Tanács 2018. december 13–14-i és 2019. május 9-i nagyszebeni ülésén megvitat, majd 2019. június 20–21-i ülésén véglegesít. A költségvetést az Európai Parlament többségi egyetértésével a tanács egyhangú szavazással fogadja el. A tervezett költségvetési kiadásokban nő az EU új prioritásait finanszírozó tételek súlya a közös agrárpolitika és a gazdasági, társadalmi és területi kohézió rovására. A közösségi források lehívását a jogállamiság meglétéhez és a korrupció csökkentéséhez kötnék. A tervezet sok vonatkozásban kedvezőtlen Magyarország számára, de lehet mozgástér a hátrányok ellensúlyozására.

A Donald Trump amerikai elnök által márciusban az acélra és az alumíniumra kivetett vámok közvetlenül e két ágazat védelmét szolgálják. A kínai áruk széles körére kiszabni tervezett vámok célja túlmutat ezen, az USA-val szembeni vélt vagy tényleges sérelmek orvoslására hivatott. Erre a kínai kormány hasonló intézkedések kilátásba helyezésével válaszolt. Jelenleg nem dönthető el, hogy a konfliktus a két fél közötti tárgyalásos megegyezéssel végződik, vagy vámháború lesz belőle. Az utóbbinak hátrányos következményei lesznek a nemzetközi kereskedelemre.

A március 4-i olaszországi parlamenti (alsóházi és szenátusi) választásokon egyik párt, illetve pártkoalíció sem kapott elegendő szavazatot az önálló kormányalakításhoz. A voksok megoszlása alapján jobboldali, azon belül az EU-val szemben szkeptikus vagy ellenséges pártokból álló kormánykoalíció létrejötte valószínű. A választási kampányban nem volt szó azokról a demográfiai, gazdasági és társadalmi kihívásokról, amelyek kezeléséhez stabil kormányra és szakszerű kormányzásra van szükség. Az új olasz kormány valószínűleg nem tud majd megoldást találni az ország gazdasági és társadalmi problémáira, miközben blokkolhatja, illetve fékezheti az európai integráció elmélyítésére vonatkozó, elsősorban német és francia törekvéseket.

Az Európai Tanács által javasolt, a brit kilépéssel kapcsolatos tárgyalások befejezésének meghosszabbítását célzó átmeneti időszak révén a brit kormány időt nyerhet, ennek ára azonban a szuverenitás igen erőteljes korlátozása. A kormányzó brit konzervatív párt megosztott az EU-ból való kilépés konkrét formáját illetően, amiről a különféle politikai érdekcsoportok foglyává vált miniszterelnök sem képes dönteni. A jelenlegi, eredményt nem hozó pótcselekvés folytatása esetén a kilépés formáját nem a brit kormány, hanem az európai uniós intézmények fogják meghatározni. Ehhez nem volt szükség a szuverenitás visszaszerzésére.

A 2017. szeptemberi németországi szövetségi parlamenti választások eredménye és az azutáni sikertelen koalícióskormány-alakítási kísérlet mélyebb politikai, társadalmi és gazdasági feszültségeket tükröz. A múlt héten elhárultak a CDU, a CSU és az SPD közötti nagykoalíciós tárgyalások megkezdése előtti akadályok. Kérdés, hogy az új német kormánynak az Európai Unió megújítására vonatkozó elképzelései mennyire egyeztethetők össze a francia kormányfő ambiciózus koncepció­jával, ennek függvényében a belpolitika foglyává vált német kormány gyorsítani vagy fékezni fogja-e az EU átalakítását.

Az Európai Bizottság 2017. december 6-án tette közzé a Gazdasági és Monetáris Unió elmélyítésére vonatkozó, korábban nyilvánosságra hozott vitaanyagokra támaszkodó javaslatait a végrehajtás menetrendjével együtt, amelyeket az Európai Tanács december 15-i ülése elé terjesztett. A Gazdasági és Monetáris Unió egységét, hatékonyságát és demokratikus elszámoltathatóságát 2025-ig tervezik megerősíteni. Az ambiciózus, de sok tekintetben ellentmondásos célok megvalósítását nagyszámú bizonytalansági és kockázati tényező lassíthatja vagy akadályozhatja.

A brit kilépés a visegrádi csoport országait (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) közvetlenül az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatok feltételeinek átalakulása, közvetve pedig az Európai Unión belüli erőviszonyok módosulása révén érinti. A többi európai uniós tagállamhoz hasonlóan a visegrádi országok is abban érdekeltek, hogy a kiválás után az Egyesült Királyság az EU belső piacának minél több elemét megtartsa.