A holland nyelvű irodalom története. Szerkesztette Gera Judit, Pusztai Gábor, Réthelyi Orsolya és Daróczi Anikó. Osiris Kiadó, 2023, 454 oldal, 5980 Ft

A szerkesztési elveknek köszönhetően a könyv lényegében két művet tartalmaz. A holland nyelvű irodalom történetének bemutatása mellett az olvasó átfogó képet kap a holland-magyar kulturális, irodalmi kapcsolatok teljes történetéről. A főszöveget önálló szövegablakok folyama kíséri, amelyek egy-két oldal terjedelemben számolnak be a kulturális kapcsolatok egy-egy fontos epizódjáról vagy érdekességéről. A szövegablakokban előkerülő témák korszakspecifikusan illeszkednek a kultúra- és irodalomtörténeti tárgyalás menetéhez. Megjelennek a magyar szövegemlékek holland vonatkozásaitól kezdve a humanizmus és a protestantizmus, valamint a későbbi magyar tudományos élet intenzív holland kapcsolatain át a fordítás és a kultúraközvetítés eseményei, továbbá számos izgalmas, elfelejtett részlet. A szövegablakokat a témákkal foglalkozó holland és magyar szakértők írták.

Kalász Orsolya és Christian Filips alapkérdése az lehetett, mi kell ahhoz, hogy Nemes Nagy Ágnes költészetét kimozdítsák ebből az ismertség határán beágyazott tiszteletreméltó némaságból. A válaszuk határozott és világos. A fordítás helyzetét a szabadság forrásának tekintették. Semmilyen mértékben nem érezték magukat elkötelezettnek Nemes Nagy magyarországi recepciójának, tehát nem azt akarták bemutatni németül, hogy miként érti Nemes Nagyot a mai magyar irodalmi közeg. Ez egyáltalán nem magától értetődő döntés, hiszen például Tüskés Anna és Guillaume Métayer válogatását jól láthatóan erősen befolyásolta az efféle alkalmazkodás. Talán ez is az egyik oka annak, hogy amíg a francia kötet Franciaországban meglehetősen visszhangtalan maradt, addig a német válogatás meglepően nagy sikert aratott, amit nemcsak kritikák sora, de nagy hallgatottságú rádióműsorok is bizonyítanak.

Az államtitkár anyósa haldoklik. Tíz nap alatt négy kilót fogyott, pedig már nem is volt miből. Nincs semmi ereje. Józan, egyszerű asszony, tudja, hol tart. Látott otthon kutyát, lovat haldokolni. Simogatta a kutya hátát, az meg olyan hálás szemekkel nézett vissza rá, ahogy ember soha. Itatta, amíg lehetett. Ott múlt ki a kezei közt.

Tíz perc múlva délután kettő. A nővér talán csak fél órája gurította végig a folyosón a tálalókocsit, hogy összeszedje a tányérokat. Az ebéd vékony, de az államtitkár anyósa a VIP-szobában külön kosztot kap. Marhahúsleves répával, cérnametélttel, hozzá gyenge jércemell kisütve és krumplipüré. Az államtitkár anyósa mozdulatlanul fekszik a paplan alatt. Az álla félelmetesen megnőtt. A homloka szabályos boltozat, mintha kőből lenne. A nővér hiába próbálja megetetni. Megigazítja rajta a paplant, pedig eddig is rendben volt. Érintetlenül kell visszatennie az ebédet a kocsira.

Az ÉS könyve augusztusban – Borbély Szilárd: Kafka fia. Regény. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 224 oldal, 3499 Ft

Borbély Szilárd életművébe Kafka elsősorban nem regényeivel és elbeszéléseivel, hanem levelezésével és élettörténetével épült be. A posztumusz regényben Kafka Borbély Szilárd számára nem csupán egy, az írás által megalkotott személyiség, hanem médium is, amely lehetővé teszi, hogy Kafkát személyként és alakzatként egyszerre használva és megelevenítve önmagáról is beszéljen. Nem csupán az alkati rokonság teszi ezt lehetővé, hanem főként az a veszélyes és gyökerében romantikus vállalkozás, amelynek során az írás elválik az élettől, és helyettesíteni kezdi. Amennyiben az írás gesztus, kiemelheti ugyan az életet az elviselhetetlen valóságból, de a nyelv ahumán ereje annál nagyobb erővel fogja visszavetni a halálba, így a program végső változatában az életnek el kell merülnie a szenvedélyesen előállított, sodró, sötét szövegfolyamban.

Géraldine Schwarz: Emlékezet nélkül. Fordította Ádám Péter, Kiss Kornélia. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2020,392 oldal, 3990 Ft

Géraldine Schwarz könyve a dokumentumok, levelezések és beszélgetések alapján rekonstruálható német-francia családtörténetet a saját emlékeivel együtt mesterien ágyazza a köztörténet folyamatába. Amikor a holokausztról beszél, a holokauszt eseményének és utótörténetének folytonossága érdekli, vagyis nem a tegnappal, hanem a mával foglalkozik. Elbeszélése nem az áldozatok és nem a tettesek nézőpontját rekonstruálja, hanem a Mitläufer tudatára kíváncsi. (...) A „Mitläufer” a szövetségesek kifejezése volt azokra, akik bizonyíthatóan se gyilkosságokat, se más háborús bűnt nem követtek el, valamilyen tudomással azonban rendelkeztek, becsukott szemmel, ellenállás nélkül sodródtak, és ha az új törvények bizonyos javak, előnyök megszerzésére módot adtak, habozás nélkül kihasználták a kínálkozó lehetőséget.

Az ÉS könyve novemberben – Nádas Péter: Arbor mundi. Válogatott esszék, II. kötet, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 484 oldal, 4499 Ft

Nádas egy fontos megszorítást tesz, amely egyaránt érvényes lehet a regényre és az esszére: „A magam tudása nem abban rejlik, hogy érteném a dolgok, a jelenségek és események jelentőségét akár csak a saját életemben is, hanem éppen mások sorsából és végzetéből kell megértenem, amit önmagamat illetően sem tudok.” Ha az esszé ebben az értelemben a szabad és nyilvános gondolkodás műve, az esszégyűjtemény, amit most a kezünkben tartunk, egy gondolkodás regénye. Nádas két kötetes esszéválogatásának második kötete, az Arbor mundi irodalomról, fényképészetről, festészetről és színházról szóló esszéket gyűjt össze, alapos figyelemmel a művészetek pszichológiai, történelmi, szociológiai, politikai összefüggéseire. Nádas tehát ebben a kötetében a magyar esszéirodalom hagyományos tárgykörében mozog. A legkorábbi írás 1977-ből származik, a legkésőbbi 2018-ban keletkezett. Az összeállítás nem az időrendet követi. Az egymásmellettiségek, a közelségek és a távolságok inkább olyan kapcsolatokat, ellentmondásokat és íveket tárnak fel, amelyek Nádas gondolkodásának hosszú távú törvényszerűségeiről, a bejárt utak mineműségéről vallanak.