„Hiába fogalmazták meg és íratták alá \'68-ban a romániai magyar írókkal az »egységes haza, egységes irodalom« tézisét, megizzadt az, akinek a kölcsönhatások előszámlálását rótták ki hazafias penzumként. (Legfeljebb fényképeket szedhetett elő, Szinaján nyaraló magyar és román írók családias összeölelkezéséről.)" Valahányszor a román és a magyar irodalom közötti viszonyról, az ide-oda fordításokról, az írók közötti barátságról és a fennmaradt fordítókról gondolkodom, mindig eszembe jutnak Láng Zsolt szavai, fényes iróniája - most főleg azért, mert a mi portánk előtt szeretnék sepregetni. Az ideológiák, bárkihez tartoznának is, nem segítenek semmin.

Gergely Tamás: Torokcsavar

Az ÉS könyve áprilisban - Gabriela Adameșteanu: Az elveszett délelőtt. Fordította Koszta Gabriella. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2010. 596 oldal, 3600 Ft

Egész úton hazafelé - „Az utazás kettős irányának és mozgásának értelme semmi egyéb, minthogy minden visszatérjen, és minden elmaradjon" - mondja ki a szentenciát Papp András elbeszélője. Ő, Bozsik Péter és Demény Péter az ÉS felkérésére „elindult haza". Ha van olyan, hogy otthon, és maradt még ott valami abból, ami az elbeszélő fejében van. Utazások térben és időben olyan különös helyek felé, ahonnan hiába jövünk el, egy részünk mindenképpen ott marad.

Szilágyi István: Bolygó tüzek. Novellák, elbeszélések

Gerevich András: Barátok

Czesław Miłosz kitűnő könyve, A rabul ejtett értelem egyik fejezetének címe: A ketman. Az író a kommunista diktatúra tipikus alakját nevezi így.

Nagyapám ült a konyhaasztalnál, az ablak mellett, és pipázott. Egészen fehér volt a haja, ő maga túl a nyolcvanon. Frissen borotvált, pirospozsgás arccal ült ott, ki-kinézett a tömbházudvarra, és egész délutánokat elpöfékelt. A füst körülfonta a fejét, s a pöfékelés ritmusával olyan békebeli hangulatot teremtett, mintha kint nem is a nyolcvanas évek Romániája lett volna, hanem valami furcsa éden, amely kizárólag nekünk adatott meg.