Összetartó prózák: Sorminta
A héten tükröket találunk a rovatban, padlópasztaillatot, régi családi történeteket, távolba tűnő múltat: nehéz és könnyű apákat.

Tehát gyerek vagyok még, éppen kezdem az általános iskolát. A házban, ahol lakunk, két lakás van. Mi az emeleten lakunk, apám, anyám meg a két öcsém. A két öcsém ikertestvérek, nálam négy évvel fiatalabbak. Két szoba, abban lakunk öten. A kis szoba a gyerekeké, vagyis a miénk, a nagy szoba meg az apámé és az anyámé. A nagy szobában, vagyis a tisztaszobában szép a parketta. A mi szobánkban csak hajópadló van, és az nem szép. Rongyszőnyegekkel takarjuk le, hogy ne is lássuk.

Tematikus próza-összeállítás – „Anya azt mondta”
Az anyák napja és a gyereknap között csak két hét van, egy egészen aprócska ív, sokkal kisebb, mint amit az élet rajzol.
A rovatban e héten anyás, apás, gyerekes prózák – emlékezetgyakorlatok. A tematikához még az e heti tárca is illeszkedik.

Anya mindig is szerette a Becherovkát, ez nem is kérdés. Azt mondta mindig, hogy jót tesz az epéjének. A májának nem, de az epéjének jót tesz, szokta volt mondani, merthogy lusta az epéje. Vagy lehet, hogy nem is lusta, nem tudom, de azt mondogatta mindig, hogy az epéje nem működik jól. És ezért volt rossz az emésztése. Az epéje miatt. Illetve az epekövei miatt. Tudtuk mi is, hogy kavicsok vannak Anya epéjében. Vagyis voltak. Azt nem igazán értem, hogyan lehetnek kavicsok egy epében. De tényleg. Hogy hogyan is kerülnek oda.

Szóval, a Jenő a földszintről azt állítja, hogy az öreg flakonokba gyűjtötte a vizeletét, és azokat a flakonokat dobálta be a földszinti kukatárolóban lévő kukába. Éjjel lement az öreg, ezt meséli a Jenő a földszintről, és bedobálta a flakonjait a kukába. És ezért volt büdös az egész lépcsőház. Ezt állítja a Jenő. Persze nem lehetett ezt pontosan tudni. Tény, hogy voltak mindenféle dobozok meg flakonok a kukában, de ki vette volna magának a fáradságot, hogy azokba a dobozokba meg flakonokba belenézzen? Most őszintén, ki? A közös képviselő is megmondta, hogy ő nem kukás, őt ilyesmire nem lehet megkérni. És pont. Még ezt is mondta a közös képviselő. Hogy pont. Így.

Kétségtelenül a XX. század különös szerzője Jerome David Salinger. Sokféle ellentmondás, mondhatni rejtély kíséri életútját. Világszerte ismert íróról beszélünk, akinek hosszú élet adatott. Kilencvenegy éves, amikor 2010-ben meghal, hatása mind az amerikai, mind a világirodalomban meghatározó, ugyanakkor irodalmi tevékenysége alig két évtizednyi, hiszen 1965, vagyis negyvenhat éves kora után már semmit nem publikál. 1980-tól még interjút sem ad, élete utolsó harminc évében már mindenféle nyilvánosságot kerül. Viszont, hivatalos adatok szerint, évente még most is mintegy 250 ezer példányban fogynak el a művei világszerte.

A munkáit tizenöt éves korom óta olvasom, és újraolvasom. Néhány mondatát újból és újból értelmezni próbálom, vagyis fél évszázada birkózom velük, és nem tudom azt mondani, hogy megfejtettem őket, vagy éppen kicsit is közelebb jutottam volna esetleges igazságtartalmukhoz.

► Mágikus kör. Czóbel Béla kapcsolatai, a Nyolcak és a mecenatúra. Czóbel Múzeum, Szentendre. Megtekinthető 2026. szeptember 13-ig.

Czóbel Béla Pán Imréhez, az ismert műgyűjtőhöz írt, 1946-os keltezésű levele így kezdődik: „Párizs után már diákkoromban vágytam. Rippl-Rónai is hozzájárult ennek fokozásához. A Royal szállóban rendezett kiállítását majdnem naponta meglátogattam. Arra vezetett az utam, Teréz körúti lakásunkból a Barcsay Gimnáziumba. Mily egyszerűen és látszólag könnyedén tudta megoldani a legnehezebb problémákat. Ő a legjobb franciák mellett is, ott, ahol jó, megállja a helyét.”

Ezt egyébként a minap a Főnök egyik kedves, közeli munkatársa is megerősítette. Hogy aki a saját neméhez vonzódik, az bűnös. És azt meg kell gyónni, ha bármi ilyesmit érez. Azt is mondta ez a kedves, közeli munkatárs, hogy a bűnös embernek is lehetnek barátai, és a barátság az fontos, de a bűn akkor is elítélendő, ha közeli barátunk az, aki elköveti a bűnt, mert a bűn elítélése isteni parancs, egyszóval, ha valakivel jóban vagyunk, akkor ugyan megbocsáthatunk neki, mert az Isten is megbocsát, de akkor is, a bűnét azt el kell ítélnünk, mindenképpen. Az, hogy valaki a saját neméhez vonzódik, az bűn, ez a Bibliában is benne van, mondta a Főnök közeli munkatársa, és ez a Jóisten igéje, nem más. És akkor passz. Mert, ha így van, akkor ez így van. Erről nem nyitunk vitát.