► Carl Menger: A közgazdaságtan alapelvei. Friedrich August von Hayek előszavával. Fordította Némethné Pál Katalin és Németh Imre. Gondolat Kiadó, Budapest, 2024, 251 oldal, 4800 Ft

Csakhogy nagy meglepetésünkre ez az összesen körülbelül tíz oldalas első fejezet hiányzik a magyar kiadásból. A mértékadónak tekintett második német kiadásban még szerepel. De az alig több, mint tíz évvel későbbi londoni kiadásban már nincs benne. (Menger 1921-ben meghalt, már sem a második német, sem az angol kiadást nem vehette kézbe.) A magyar fordítás ez alapján a fordítás alapján készült (ami persze tilos lenne). Hayek az előszóban Mengert megpróbálja kiemelni a határhaszoniskola megalapítóinak sorából, mégpedig a „széleskörű tájékozottságára” hivatkozva. (7.)

► Arisztotelész: Metafizika. Fordította Bene László, Lautner Péter, Steiger Kornél. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2024, 432 oldal, 6495 Ft

A könyvnek eddig két magyar fordítása jelent meg: 1936-ban készült el Halasy-Nagy József fordítása (aki a pécsi majd a szegedi egyetem professzora volt); különböző utánnyomásokban ezt a könyvet használtuk a közelmúltig. Ennek a fordításnak a nyelv- és terminológia-használata mára elavult, a kutatás régen túllépett rajta (sőt Halasy-Nagy már a korabeli kutatásokkal sem sokat foglalkozott). És aztán 1992-ben jött Ferge Gábor fordítása, amely a maga mesterkéltsége miatt joggal vonta magára a dilettantizmus vádját, a magyarázó jegyzetekkel kapcsolatban pedig még a plágium vádja is felmerült (a forrás David Ross meghatározó monográfiája volt). Emlékszünk: ezt a vitát Steiger Kornél meghatározó kritikája indította útjára a Holmiban, 1993. áprilisában.

Bekezdések az életemről
Beszélgetések Ancsel Évával
Almási Miklós: A tudás örömétől a szellemi vakságig
Tamás Gáspár Miklós: Világvége III.
​​​​​​​ A barbárok üzenete
Kardos András: Ellenfényben Valamivel

---------------------------------------------------------------------------------

► Hartmut Rosa: A kezelhetetlen. Fordította Csordás Gábor. Typotex Kiadó, Budapest, 2024, 147 oldal, 4200 Ft

Ha valahogy meg akarjuk ragadni ennek a hatalmas könyvnek az alapgondolatát, akkor talán azt mondhatjuk: a jó vagy a sikeres emberi élet nem csak azon múlik, hogy milyen „opcióink és forrásaink” vannak, hanem „szükség van az élet számára meghatározó világvonatkozások és világviszonylatok” tanulmányozására is. (Suhrkamp, 2019. 52.) Ebből azt láthatjuk, hogy Rosa a Frankfurti Iskola második generációjának (így mindenek előtt Jürgen Habermas) kantianizmusával szemben nem fogadja el azt, hogy a modernség körülményei között a jó élet kérdésére nem lehet érvényes választ adni.

► Takács Tibor (szerk.): 1961–62–63. A konszolidáció évei. Állambiztonsági Szolgálatok Tör­ténelmi Levéltára – Kronosz Kiadó, Budapest–Pécs, 2023, 270 oldal, 4500 Ft

1962-ben feloszlatták a politikai rendőrséget; erről legendás könyvet írt Moldova György, amely 1969-ben jelent meg. Papp István tanulmánya azt mutatja meg, hogy a könyv megszületését a titkosrendőrség a legnagyobb figyelemmel kísérte, és az élményanyaga nagy valószínűséggel Lipka Etelka (Sebők Imréné) elbeszéléseire megy vissza. „A jól ismertség, a sértettség, a konspiráció iránti vágy, önmaga fontosságának felnagyítása és a megalapozatlan fecsegés elegye bontakozik ki [a hölgyről szóló] jelentésekből.” (74.) Moldova könyvének egészében a „keményvonalasok” sérelmei szólalnak meg, időnként szókimondó nyersességgel, időnként ironikusan.

Háromszáz éve született Immanuel Kant, az újkor talán legjelentősebb filozófusa. Hatalmas és jól megkomponált életművet hagyott hátra. Mára az újkori filozófiatörténet egyik legtöbbet elemzett szerzője: óriási szakirodalom foglalkozik vele, kedvenc témája az egyetemi kurzusoknak, a szakdolgozati és doktori értekezéseknek. A háromszáz éves születésnaphoz közeledve (az elmúlt hetekben és hónapokban) sokan próbálkoztak azzal, hogy a centrális gondolatait a saját életszituációnkra vonatkoztassák, így válaszolva arra a kérdésre, hogy miben is áll Kant aktualitása.
 

A kozmosz, a szellem és az állati lélek
René Descartes és Henry More levelezése
Jean-Jacques Rousseau: Önéletrajzi írások II.
Vallomások
Walter Benjamin: Hasis Marseille-ben
Városképek, gondolatképek és más írások
Paul Ricœur: Vallás, ateizmus, hit

-------------------------------------------------------------------

Leszek Kołakowski: A civilizáció a vádlottak padján. Korrekt nézeteim mindenről. Fordították: Pálfalvi Lajos, Hahner Péter, Szecskó István. Rubicon Kiadó, Budapest, é. n. [2023], 442 oldal, 6960 Ft

A kötet nyílt levélváltással zárul; egy brit történész (Edward Palmer Thompson) intézett levelet Kołakowskihoz, melyben arról írt, hogy voltak azért olyan korszakok is, amikor a szocializmus még őrizte a maga humánus-felszabadító arculatát. Kołakowski vehemensen, néha már-már indulatosan válaszol, majd a következő végeredményhez jut: „A termelőeszközök állami tulajdonba vétele […] tökéletesen összeegyeztethető a kapitalista világ minden olyan átkával, mint a kizsákmányolás, az imperializmus, a bioszféra pusztítása, a nyomor, a pocsékoló gazdaság, a sovinizmus és a nemzetek üldözése, hanem még hozzá is tesz számos csapást ezekhez, ilyen a hatékonyság alacsony foka, a gazdasági ösztönzők hiánya és mindenekelőtt a mindenható bürokrácia […].” (422.) (Itt tartott a magyar diskurzus is, a nyolcvanas évek második felében.)

És aztán jött a rendszerváltás, végetért egy korszak. De még az is, aki lázadt a diktatúra ellen (és nem csak megélte), az sem tud többé szabadulni annak árnyától.

► Melissa Lane: Görög és római politikai eszmék. Fordította Babarczy Eszter, Osiris Kiadó, Budapest, 2023, 283 oldal, 4480 Ft

Több amerikai kritikus is megírta, hogy a könyv világos és népszerűen megírt; de igazából – mondom én – bőven tartalmaz konstrukciós és elméleti problémákat. A mű magja (politikaelméleti értelemben) a 3. fejezet, amely a demokrácia bemutatásával és elemzésével foglalkozik. Egy részletesebb kritika megmutathatná, hogy minden korábbi és későbbi fejezet is erre vonatkozik. „Az [athéni] demokrácia újdonság volt a történelemben” (77.); mégpedig abban az értelemben, hogy „a közemberek, köztük a legszegényebbek, uralni kezdték a kormányzati hatalmat (és nem csak véleményt nyilvánítottak)”. (Uo.)

Ketten egy új könyvről – Arisztotelész: Nikomakhoszi etika. Fordította és a lábjegyzeteket írta Simon Attila, az utószót írta Steiger Kornél. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2023, 438 oldal, 6225 Ft

Nem szeretnék részletesen beszélni a fordításról (úgyis csak jókat tudnék mondani); inkább a mű felütését és zárását szeretném röviden szemügyre venni. (A filozófiai irodalomban ezek a leghíreseb keretező mondatok közé tartoznak.) – A kezdet: „Általános az a vélemény, hogy minden szakismeret és módszeres kutatás, de ugyanígy minden cselekvés és elhatározás is valami jóra irányul. Ezért helyesen mondják, hogy a jó az, amire minden irányul.” (43.) A Szabó-Simon-féle fordításhoz képest itt van néhány terminológiai elmozdulás: a techné fordítása nem mesterség, hanem szakismeret, vagyis egy szakmához kötődő ismeretek összessége. A dokei fordítása pedig nem „nyilván”, hanem „általános az a vélemény ...”. Mindkét könyv jegyzetei jelzik, hogy a felütés (nagy valószínűséggel) Platón egyik tanítványára, Eudoxoszra vezethető vissza.

► Erich Kästner: Ebek harmincadja. Fordította: J. Győri László, a versbetéteket fordította: Tatár Sándor. Trend Kiadó, Budapest, 2023, 246 oldal, 3999 Ft

A mai olvasó az 1931-ben megjelent és az eredeti regényben is bizonyos feszültséget fog érezni: a könyv rendkívül hatásos epizódjai az élet habzsolásáról szólnak. „Nagy kanállal faltuk az életet, mert azt hittük, az lesz az utolsó vacsoránk, mielőtt vágóhídra hajtanak bennünket.” (44.) Ha volt is még néhány vacsora, de tudjuk, hogy ez következett. A mai olvasót a leginkább a katasztrófa érlelődése érdekelné, de a katasztrófára utaló mozzanatok (többnyire teljesen statikusan) a háttérben maradnak: az infláció és az ebből adódó ideiglenesség-érzés (44.); a magas adók (34.); a munkanélküliség („az egyik munkanélküli, a másik meg majd csak holnap veszíti el az állását”) (56.); a politika általános lenézése (45.). Az egyetlen kivétel talán egy náci és egy kommunista férfi veszekedése, ami egy kettős gyilkossági kísérlethez vezetett. (45-49.) Itt ugyanis érezni lehet – az erőszak már az utcán hever. És ebben az összefüggésben jön a kérdés: „Mikor lesz [itt] megint háború?” (46.)

► Rosa Luxemburg: Tömegsztrájk – Tömegsztrájk, párt és szakszervezetek. Fordította Csordás Gábor. Open Books Kiadó, Budapest, 2023, 147 oldal, 3200 Ft

Rosa Luxemburgnak áttetsző és könnyed nyelve van, aminek a karakterét Csordás Gábor (újra)fordítása nagyon szépen visszaadja. Komolyabb vitám csak az utószót író Csepregi Dáviddal lenne; én bizony azok közé tartozom, akik a „régen megvívott csatákból” (meggondolt gondolatokból) identitást „kovácsolnának maguknak” (144.). Vonakodnék attól, hogy Luxemburg könyvének tanulmányozását egy mai – lehetséges – társadalmi mozgalom kiindulópontjának tekintsem. Nem mintha egy ilyen egyébként nem lenne kívánatos.

► Rainer M. János: Újratervezés. Szocializmus Magyarországon a 20. században. Osiris Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 285 oldal, 4480 Ft

A szerző hét fejezetben mutatja be az újratervezési kísérleteket: az olvasó jól érezheti, hogy ezek a kísérletek azok, amelyek alapvető kulturális jelentőséggel bírnak. Másként fogalmazva: ezek voltak az igazán jelentős „dobások”; az apologetikus műveket és alkotásokat nyugodtan el lehet felejteni. De azt is szóvá kell tennem, hogy ennek a tárgyalásmódnak van egy kellemetlen mellékhatása: nem látjuk azt az ideológiai-apologetikus kontextust, amelynek háttere előtt ezek a művek megszülettek. De bárhogyan is legyen, azt kimondhatjuk: a könyv (kulturális szempontból) nagyszabású és átfogó múltfeldolgozási kísérlet.

Peter Handke: Kísérlet a fáradtságról
Peter Handke: Kísérlet a wurlitzerről
Peter Handke: Kísérlet a sikerült napról
Byung-Chul Han: A rítus eltűnése

► Mesterházy Balázs: A szétcsúszás alakzatai. Paradigmaváltások nyomában: elmélet, történetiség és romantikafogalom a kora romantika értelmezéstörténetében. Prae Kiadó, Budapest, 2023, 284 oldal, 3490 Ft

E dolgozatok első változatai az ezredforduló körül készültek; erősen magukon viselik a kor általános irodalomtudományi beszédmódjának jegyeit. Csak igazat adhatunk az előszóban szereplő önkritikus megjegyzésnek: „persze, tudom [...] mennyi [minden] más [lett] azóta, mi mindent lehetne még. Igen, biztosan.” (10.) És amikor már azt hisszük, hogy a könyv végére értünk, jön még egy utolsó fejezet, egy „fricska”, én inkább azt mondanám, provokáció. Az utolsó fejezetben a romantikáról a rap világába megyünk át, betekintést kapunk az Eminem-projektbe.

► Bokros Lajos: Szocializmus: egy eszme tragédiája. Lehetséges? El­ke­rülhetetlen? Kívánatos? Kocsis Ki­adó, Budapest, 2022, 342 oldal, 4800 Ft

Bokros Lajos az elemzéseiben mindenekelőtt öt szerzőre támaszkodott: Joseph Alois Schumpeterre, Polányi Károlyra, Friedrich August von Hayekre, Karl Popperre és Hannah Arendtre. Az öt szerző nézetei meglehetősen heterogének; a kiválasztásuknak azonban van egy alapja: „figyelemre méltó irányzatát képviselik a marxi ihletésű szocializmusból a liberalizmusig és a konzervativizmusig vezető intellektuális és ideológiai átmenetnek.” (54.) És ez személyesen is nagyon közel áll a szerzőhöz. „Fiatal koromban én is enyhén szocialista voltam, idővel kinőttem belőle. Személyes tapasztalatok alapján sokat tanultam a »létező szocializmus« valódi természetéről”. (79.)

Pintér Tibor: Hangok és szavak erdeje
Takáts József: Átrendeződések
Havasréti József: Ráolvasás
Deczki Sarolta: A jereváni rádió

► John Keane: A demokrácia leg­rö­videbb története. Fordította Bar­tók Imre. Athenaeum Kiadó, Bu­da­pest, 2022, 262 oldal, 4299 Ft

Keane könyve a demokrácia három korszakát, illetve formáját különbözteti meg: a részvételi demokráciát, a képviseleti demokráciát és az ellenőrző demokráciát. A leírásoknak két csomópontjuk van: a kialakulás és a bukás. Én most csak az utóbbira összpontosítok, mivel a diagnózis szempontjából ez a fontosabb. Az athéni demokrácia a Kr. e. 335 körül elszenvedett katonai vereségekkel ért véget. A képviseleti demokrácia pedig XX. század húszas-harmincas éveiben ingott meg alapvetően. „Mintha csak az ördögök esküdtek volna össze, a totális háború és a gazdasági válság, továbbá […] a katonai diktatúrák […] felemelkedése együttesen világossá tette, hogy a képviseleti demokrácia korántsem jelenti az emberiség történelmének szükségszerű végállomását.” (169.) És jöttek a totalitarizmus különböző formái.

► Shlomo Avineri: Karl Marx. Fi­lo­zófia és forradalom. Fordította Mar­git­ta Nóra. Múlt és Jövő Kiadó, Bu­da­pest 2022, 176 oldal, 3400 Ft

Az előszóban írja: „Marxot nem lehet »zsidó gondolkodónak« tekinteni – zsidó kérdésekben szinte teljesen járatlan volt, az életrajza sem követ semmiféle zsidó mintázatot. Ennek ellenére kijelenthető, hogy zsidó származása és háttere jelentős nyomokat hagyott életművében, néhol nyilvánvalóan, máshol alig felismerhetően.” (7.) Ezt a tézist már a stiláris fordulatok is jól alátámasztják: a korai írások kapcsán Avineri „bibliai hevületről” beszél (46.), majd a kommunizmus kapcsán „messianisztikus látomást” emleget (71.); a Kommunista kiáltványról írva egy helyen a Hegyi beszéd jut eszébe (79.), míg végül azt állítja, hogy Marx „nemcsak kritikus, hanem próféta is volt” (151.).

A kérdésre úgy néz ki, egyszerű válaszolni: Asja Anna Ernestowna Lacis, (született: Liepina) lett színésznő rendező és színházigazgató, 1891-ben született és 1979-ben halt meg. Nagy lelkesedéssel a gyermek- és a munkás-színház megteremtésén fáradozott. Az igazi jelentősége azonban onnan adódik, hogy fontos szerepet játszott a XX. századi német kultúrában, és mindenekelőtt Walter Benjamin életében. Most felfüggesztem azt a hipotézist (amit persze kizárni nem lehet), hogy besúgó volt, akit Moszkvából Walter Benjaminra állítottak rá. (Hans Mayer: Der Zeitgenosse Walter Benjamin, Suhrkamp 1992. 37.) 1922-ben Németországba érkezik, és a Münchener Kammertheaterben Brecht rendezőasszisztense lesz, a II. Edvárd élete című darab bemutatóján. 1924 nyarán Caprin ismerkedik meg Walter Benjaminnal, és nagy barátság, de még inkább viharos szerelem alakul ki köztük. (Benjamint majd Lacis fogja bemutatni Brechtnek.) A szerelem a legszebb dokumentuma Benjamin 1928-ban megjelent Egyirányú utca című művének ajánlása: „Ezt az utcát Asja Lacis utcának hívják, róla elnevezve, aki ezt mérnökként áttörte a szerzőben”. (Gesammelte Schriften, IV.1, Suhrkamp 1972. 83.).