► Bach: Orchestral Suites. Capella Savaria, artistic director Zsolt Kalló. Hungaroton

A közelmúltban a Capella Savaria tolmácsolásában (művészeti vezető: Kalló Zsolt) jelent meg a négy zenekari szvitből három: a C-dúr (BWV 1066), a fuvolaszólós h-moll (BWV 1067) a híres Badinerie-vel és a D-dúr (BWV 1068) a felülmúlhatatlan népszerűségű Airrel, Bach talán legnagyobb és a zeneiparban leginkább gyökeret vert slágerével. A cikkíró első kérdését a csodálkozás diktálja: miért nem mind a négy szvit szerepel a felvételen? Nem fért rá a negyedik?

► Mendelssohn: Paulus – Zeneakadémia, szeptember 24.

Ritkán szólal meg az oratórium, ezért ha felbukkan, meg kell hallgatni. Különösen, ha olyan karmester vezényli, amilyen Kovács János, akiben egyrészt ott az alázat és az odaadás, amely egy effajta műhöz nélkülözhetetlen, másrészt, aki egyszerre otthonos a szimfonikus és oratorikus zene, valamint az opera világában, és ennek révén felszínre segíti a kompozíció lírája mellett a drámai elemeket is. Vezénylése világossá tette, hogy a Paulus, a kettősségek műve, egyformán mutat fel költőien illusztratív és ugyanakkor mozgalmasan eseménydús vonásokat, észrevétette a szélesen kiterített homofon felületek hangzássíkjait és a bőséggel alkalmazott ellenpontot.

► Shostakovich & Franck: Piano Quintets. Valentin Magyar, Korossy Quartet. Hungaroton

Komoly művek – a zene értékéhez méltó olvasatban. A természetes virtuozitással zongorázó Magyar Valentin – korosztálya egyik legragyogóbb tehetsége – minden leütött hangja átgondolt és egzakt, keze alatt a témaprofilok magától értődőn nyerik el karakterüket. A nagyszerű vonósnégyes a zongorista ideális partnere: játékuk példamutatóan érzékeny, tartalmas hangzásuk a szimfonikus zengésű részletek megszólaltatására éppúgy alkalmas, mint az ellenpontos gondolkodású szakaszok rácsszerkezetének átvilágítására.

► J. S. Bach: Gambaszonáták. Varga István – cselló, Fülei Balázs – zongora. Hungaroton

A Hungaroton új felvételén Varga István és Fülei Balázs játssza csellón és zongorán a három művet. A lemez két szempontból is újdonságot kínál a koncertéletet és a hanglemezkiadást figyelemmel kísérő zenehallgatónak. Egyrészt Varga István az utóbbi években Csalog Gábor állandó kamarapartnere volt, ebben a vonatkozásban tehát meglepetés együttműködése Füleivel, másrészt Fülei hanglemezein eddig sok és sokféle zeneszerző műveit hallhattuk Haydntól Lisztig, Beethoventől Griegig és Bartóktól Ginasteráig, Bach-tolmácsolásával azonban eddig lemezen nem találkozhattunk.

► Steven Isserlis és a Mendelssohn Kamarazenekar, vezényelt Kováts Péter. Veszprém, Hangvilla, 2025. augusztus 2.

Isserlis azonban már a zenekari csellószólamot is úgy játssza, mint akinek az üdvössége függ tőle: ezt persze nem halljuk, mert hangszerének hangja nem szól ki a csellók karából, de látjuk, mert nyilvánvaló, hogy olyan muzsikussal van dolgunk, akinek nemcsak a fogólapon a húrokat lenyomó bal és a vonót kezelő jobb keze vesz részt a produkcióban, hanem az egész lénye. Erről árulkodik az arc, a száj, a tekintet, a mimika, a mosoly is. Az egész ember elmerül a zenében.

► Album for Little and Big Children. Izabella Simon and Dénes Várjon – piano. Hungaroton

Három opus, huszonnégy apró tétel, melyek közül a legtöbb két-három perces, a leghosszabb öt és fél perc. Zenei percköltészet, moments musicales, egytételes miniatűrök, sorozatokba rendezve. A ciklusokat nem kell feltétlenül egyvégtében előadni, a tételek önállóan is megállják a helyüket. Mindegyik egy-egy külön kis univerzum. Az ilyesmit úgy hívják: karakterdarab. Ez a romantika egyik legfontosabb műfaja. Simon Izabella és Várjon Dénes magas rendű otthonossággal mozog benne. Előadásukban megjelenik és kifejti hatását az összes zenei jellegzetesség: színek, tempók, hangsúlyok, kontrasztok, érzelmek, indulatok.

► Brahms: Violin Sonatas Nos. 1–3. Giovanni Guzzo, Zoltán Fejérvári. Hungaroton

Guzzo és Fejérvári együttműködésének legfontosabb jellegzetességei termékeny ellentmondásokkal írhatók körül. Mindketten feddhetetlen technikával és fölényes virtuozitással játszanak – Guzzo sokszínű, gazdag és képlékeny hangon, Fejérvári kristályos billentéssel és mindig választékos artikulációval –, teljesítményük hangszeres perfekciója azonban nem tolakodik előtérbe, magától értődő természetességgel érvényesül. A zenei történés minden pillanatában teljes személyiségükkel, maximális odaadással vannak jelen, koncentrációjuk azonban feloldódik a spontán és kötetlen zenei párbeszéd varázslatos közvetlenségében.

► A Rádiózenekar koncertje, Müpa, április 30.

Szerencsés a magyar hangversenyközönség, hogy sok év óta újra és újra találkozhat korunk egyik legna­gyobb fúvósával. Emmanuel Pahud, a Berlini Filharmonikusok svájci szó­ló­fu­volása ezúttal Ibert 1932-ben keletkezett Fuvolaversenyét, a hang­szer XX. századi irodalmának egyik lebilincselő remekét szólaltatta meg – bravúros hangszeres virtuozitással és lehengerlő temperamentummal.

► W. A. Mozart: Clarinet Concerto & Quin­tet. Márton Egri, Capella Savaria, artistic director Zsolt Kalló, Authentic Quartet. Hungaroton

Különös ellentmondás, hogy egy olyan lókötő, mint Stadler, mennyei hangok komponálására inspirálta a kor legnagyobb zeneszerzőjét. Mozart életművében sok a megrendítően emelkedett alkotás, de olyan éteri tisztasággal, olyan átszellemültséggel, olyan végső titkok tudását sejtető költőiséggel, amilyennel a kvintett és a versenymű lassú tétele szembesít, az egész életműben alig találkozunk.

► Rolla János Zenei Napok/3., Óbudai Társaskör, március 28.

Rolla János hetvenkilenc évesen, 2023 decemberében halt meg. Az Óbudai Társaskör, amely 1991 óta a Liszt Ferenc Kamarazenekar otthona, pár napja Rolla János Zenei Napok címmel háromnapos fesztivált rendezett a néhai koncertmester emlékére, s az estek műsorvezetője, Becze Szilvia azt is elmondta a közönségnek, hogy a szervezők a kezdeményezést jövőre és az azt követő években is szeretnék folytatni. Az alábbi beszámoló a záróeseményről szól.

► Danubia Zenekar, Markus Stenz – Zeneakadémia, február 27.

A közönség már a Petruska első ütemeit hallgatva érzékelhette, hogy karmester és zenekar teljes harmóniában működik együtt, és a kitűnő formában játszó együttest rendkívüli módon stimulálja az a felfogás, amellyel Markus Stenz a zenéhez közelít. Ez egyrészt hallatlanul intenzív, energiát sugárzó, eseménydús muzsikálást jelentett, másrészt folyamatosan érvényesítette a feszesség és pontosság igényét. A fölényes biztonsággal dolgozó karmester egzakt és lényegre törő ütéstechnikája plasztikusan jelenítette meg a Petruska bonyolult metrikai-ritmikai történéseit és mozaikképekből építkező, éles vágásokkal dolgozó dramaturgiáját, mindehhez a tónusok és karakterek kivételes gazdagságát társítva.

► Fejérvári Zoltán zongoraestje – Zeneakadémia, január 31.

Ez csodálatos lehetőség az előadó számára, hiszen Bach kimeríthetetlen alkotó ereje jóvoltából a hangszerjátékos pillanatonként valami újjal rukkolhat elő. Persze a sokféleséget egységbe is kell foglalni. Ezt a közös nevezőt teremtő funkciót Fejérvári játékában a kifinomult billentés, az ennek jóvoltából megszülető karcsú és áttetsző – a szólammozgások rajzát mindig világosan elénk táró – faktúra, a tempók kiérleltsége, a rugalmas ritmus, a retorikus tagolás-hangsúlyozás és mindenekfelett a bölcsen ráérős időgazdálkodás töltötte be.

► Hummel: Piano Quintet, Krogulski: Piano Octet. Erdődy Ensemble, Gábor Monostori – piano. EECD

A Hummel-kvintett erőteljes hangsúlyokban bővelkedő, lendületes előadása közvetíti az esz-moll mű sötét színeit, érzelem- és indulatgazdagságát, zenei beszédmódjának kifinomult választékosságát. Monostori Gábor pergő, energikus zongorázása világossá teszi, hogy a Beethoven első alkotókorszakának végével egy időben keletkezett opus, miközben harmonikusan illeszkedik a bécsi klasszika kifejezésmódjának stiláris kereteibe, olyan, a romantika felé előremutató eszközöket is alkalmaz, amelyek Beethoven ez idő tájt született műveitől sem idegenek (ne feledjük, a Patetikus szonáta 1798-ban, a Holdfény-szonáta 1801-ben, a d-moll, „Vihar” szonáta 1802-ben már készen áll).

► Keller András és a Concerto Budapest – Zeneakadémia, december 20.

Csajkovszkij olyan zeneszerző, akinek számos opusa hordozza magában annak lehetőségét, hogy a karácsonyváró emelkedettség légkörében a közönség jó szívvel fogadja. Ezúttal nem A diótörőre gondolunk, hiszen az témája révén is karácsonyi alkotás, inkább arra, hogy a Patetikus szimfónia és az Anyegin alkotójának zenéje gazdag az érzelmekben, s ezáltal olyan repertoárt kínál a koncertrendezőknek, amelyből a szeretet ünnepén vagy azt közvetlenül megelőzőn természetes gesztussal lehet válogatni. A Concerto Budapest karácsonyi hangversenyének műsorán négy mű szólalt meg: két zenekari kompozíció által keretezve két versenymű (azaz egy igazi versenymű és egy versenymű jellegű alkotás).

► Brahms, Medtner: Reminiscence. Ádám Balogh – piano. Hungaroton

A bemutatkozó lemezen Balogh Ádám olyasmire vállalkozott, amit debütáló CD-iken fiatal előadók általában elkerülnek: két kevéssé ismert művet – azaz inkább műcsoportot – szólaltatott meg. Az ifjúi önzés érthető módon többnyire ódzkodik az efféle áldozathozataltól: a fiatalok először általában a legismertebb, legkedveltebb darabokban szeretnék megvillantani oroszlánkörmeiket: legyen a lemez minél vonzóbb a vásárló számára.

► J. S. Bach: Sonatas and Partitas for Solo Violin. Zsolt Kalló – Hungaroton

A kétlemezes album páratlanul becses érték; olyan ajándék a Bach műveit szerető zenehallgatóknak, amellyel aligha fognak betelni. Remélem, a Hungaroton gondoskodik arról, hogy a kiadvány a nagyvilág minden lehetséges szakmai fórumán megjelenjen, mert ennek a lemeznek nemzetközi díjakat kell nyernie.

► PuraCorda Quartet – BMC, október 21.

Az est katarzisát egy vérbeli remekmű, Sosztakovics 3. vonósnégyese tartogatta a közönség számára. A zeneszerző közvetlenül a II. világháború után, 1946-ban komponálta öttételes művét, amelynek később visszavont tételcímei is jelzik, hogy traumafeldolgozó darabról van szó: I. Gyanútlanság a küszöbön álló katasztrófa előtt; II. A nyugtalanság és az előérzet morajai; III. Elszabadulnak a háború erői; IV. Emlékezés a holtakra; V. Az örök kérdés: miért? és mi célból?  Az invenciógazdagságával és eredetiségével mellbe vágó alkotás narratív zene, rendkívüli szituációteremtő erővel és drámaisággal.

► Emlékhangverseny Bartók Béla halálának évfordulóján. Bartók Béla Emlékház, szeptember 26.

Utolsó budapesti lakhelye a budai Csalán úton volt: itt élt családjával 1932-től, innen vágott neki a bizonytalannak, amikor édesanyja halálát követően megszületett benne az elhatározás az emigrációról. Ezért is indokolt, hogy az épületben az 1981-es Bartók-centenárium óta működő Bartók Béla Emlékház évente hangversenyen emlékezik meg a zeneszerző halálának évfordulójáról. Az idei koncert előzetesen meghirdetett műsorában még Klukon Edit, Ránki Dezső és Ránki Fülöp neve szerepelt, végül azonban Ránki Dezső megbetegedése miatt csak felesége és fia léphetett fel: a két zongoraművész először négykezes szerzői átiratban szólaltatta meg Liszt két szimfonikus költeményét, az Orfeuszt és az A bölcsőtől a sírig című alkotást, majd Ránki Fülöp játszotta el Bartók Tíz könnyű zongoradarabját, Szonátáját, Három Csík megyei népdalát és Tizenöt magyar parasztdalát.

► George Li: Movements. Schumann, Ravel, Stravinsky. Warner Classics

George Li a lemez valamennyi műsorszámában nagyszerű hangszeres produkciót nyújt. Virtuozitása csak felsőfokon méltatható, technikája könnyed, a pianisztikus kivitelezés varázsa a csúcsteljesítmények magától értődő, természetes eleganciájában rejlik. Mindennek az is velejárója, hogy az a fajta virtuozitás, amelynek ezúttal vagyunk tanúi, nem attrakciószerű: ezen a lemezen a legnehezebb tételek előadása sem bravúrra kihegyezett.

► Santiago Cañón-Valencia – cselló. Veszprém, Megyeháza

Santiago Cañón-Valencia csellózása azok szemléletét támasztja alá, akit úgy vélik: minden a hang – vagyis a zenei élmény alapvető és meghatározó eleme a hangszeres megszólalásmód: a volumen, a tónus, a dinamika. Hangja nem csupán gazdag, de hatalmas, zengő, magával ragadó, sőt lehengerlő, továbbá sűrű, zörejmentes, homogén, emellett pedig rengeteg szín- és dinamikai árnyalatot képes felvonultatni. Ez az alapélmény: egy páratlanul erős és egészséges, természeti jelenségként értelmezhető instrumentális létezésmód.