Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az Út folyóirat köre, alig található publikáció ebben a témakörben, nem igazán kezdett vele semmit se a magyar, se jugoszláv műkritika, pedig mint láthattuk a KURI kiáltványa kapcsán, szerepe volt a nemzetközi áramlatokban. Topor Tünde A Bauhaus, avagy a magyarok kimenetele című 2011-es tanulmányában említi ezt az ikonikus KURI-kiáltványszámot, amire elsőként Mezei Ottó hívta fel a figyelmet. Mezei következetesen azon a véleményen volt, hogy éppen ez a Molnár Farkas által vezetett művészcsoport járult hozzá legerőteljesebben a korai Bauhaus átalakulásához, a misztikus és expresszionista szellemiségének megváltoztatásához.

Nekünk az Új Symposion volt az életünk. Tele voltunk mindenféle élménnyel: könyveket olvastunk, filmeket néztünk, kiállításokra jártunk, zenéket hallgattunk, sokszor volt, hogy három napig buliztunk és beszélgettünk. A lap által kerültünk közel egymáshoz. A folyóirat betiltása után, egészen Sziveri haláláig, az 1990-es rendszerváltásig kompakt szellemi, szolidáris baráti közösség maradtunk. Nem adtuk fel elveinket. A lap kemény magja, Balázs, Csorba, Kalapáti, Losoncz, Mák, Szűgyi, Radics és én hűek maradtunk elveinkhez, egymáshoz és a leváltott főszerkesztőnkhöz, Sziverihez, akit leginkább üldözött a rezsim. Az idősebb nemzedék tagjai közül Végel, Tolnai és (részben) Gion, valamint Thomka Beáta és Danyi Magdolna állt ki mellettünk. Különben síri csend és közöny.
A folyóirat különböző főszerkesztőkkel az élén, eldöcögött 1992-ig, majd végleg megszűnt. A legendás lap hagyományait az 1993-ban, a Veszprémben megalakult Ex Symposion vitte tovább.

(Bak Imre: Helyzetek – Művek 2004–2022, Vaszary Galéria, Balatonfüred, 2023. január 22. – május 1.)

A kiállítás maga is, de különösen ez az utolsó három év egyfajta redukciós folyamat eredménye, amelyben az alkotó a festészet vége problémáját járja körül, újragondol mindent válaszokat keresve a digitális képözönre, a posztmodern képiségre, ami elárasztotta a világot. A járvány alatt készített egy különös kollázssorozatot is, mintegy remixelte festészetét. Szétvagdosta szitanyomatait és új kompozícióba rendezte át, új dinamikát, új ritmust teremtve.

► Végel László: Az Ígéret Földjén – élet a limesen. Esszé. Négy nyelven. Konrad Adenauer Alapítvány, Belgrád, 2022, 381 oldal, ármegjelölés nélkül

Ma már pontosan tudjuk, a volt Jugoszláviában mi lett ennek a populista politikának a vége: gyilkos vérontás, tömegsírok, nyomor. Azért is olvasom hideglelősen Az Ígéret Földjén című, négy nyelvű (szerb, magyar, német angol) esszékötetet, mert végül is azok a kérdések állnak a középpontjában, amelyek napjainkban az Európai Uniót is szétfeszítik, ami miatt Európa is veszélyben van. Populista politikusok egyre hangosabban sulykolják, hogy az európai eszme üres frázis és a nemzetállamot forszírozzák az európai népek közös civilizációjával szemben. Újvidék tragikus történelme vészesen jelzi, amikor felülkerekedik a nacionalizmus, az idegengyűlölet, a szuverén nemzetállamok eszméje, akkor szinte mindig előkerülnek a fegyverek, csőre töltik a puskákat.

Tomaž Šalamun: Ballada Metka Krašovechez
Vladimir Kopicl: Szurdokok
Zvonko Karanović: Mindennapi pusztaság
Marina Abramović: Aki átment a falon

Gerhard Richter budapesti kiállítása (Valós látszat – augusztus 27. – november 14.) láttán, a Nemzeti Galériában, majd szinte egy időben az Art Marketen (október 7–10.) tapasztalt sokféle kiválóság miatt is felerősödött bennem a kérdés: kiből lesz „korunk legjelentősebb festője”, akinek forintra átszámolva milliárdokat fizetnek a műveiért? És ki tűnik el a süllyesztőben? Persze szinte lehetetlen erre a kérdésre válaszolni, mert olyan esztétikai, filozófiai (és üzleti) problémát feszeget, ami legfeljebb körbejárható. Felfedezhetők az utak, amik hozzá vezetnek, de teljességében meg nem fejthető a dolog. Nem kisebb kérdés ez, mint a művészet titka, ami körül annyi a durva félreértés, előítélet, félremagyarázás, ködösítés, az esetleges definíciót segítő fogalmak értelmének kiforgatása.

(Az Hommage à Barcsay című kiállítás 2022. január 31-ig látható a veszprémi Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény galériájában.)

Megnyílnak a kíváncsi tekintet előtt ezek a kompozíciók. Erőteljesen szólnak a magyar avantgárd legjobb hagyományai szerint erről az elidegenedett, szétesett, sok sebből vérző, belső és külső bizonytalanságokkal küzdő, neurotikus korról, amiben élnünk adatik. Olvasatomban erre az őrületre megnyugtató értelemmel reflektálnak, az abszolút rend (kultúra, társadalmi egyezség, értékalapú hierarchia, értelem) elfogadásával. Vásznaikon visszazökken a világ a kozmikus rendbe.

(Self-timer – Ujj Zsuzsi kiállítása. Vár Galéria, Művészetek Háza, Veszprém, látogatható: 2021. szeptember 12-ig)

(Babinszky Csilla: Színe és fonákja, Csikász Galéria/Művészetek Háza, Veszprém. A kiállítás szeptember 4-ig tekinthető meg.)

(Somody Péter: „sietni akarsz, de látod, hogy lassú vagy”, Művészetek Háza Veszprém /  Csikász Galéria, megtekinthető július 3-ig.)

(Klimó Károly festményeinek kamarakiállítása, Vass László Gyűjtemény, Művészetek Háza, Veszprém, megtekinthető július 31-ig.)

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Herceg János