„Mint víz alatt énekelni...”
(Vincze Ottó: River-Pool: Bradáč, Prága, augusztus 31-ig.)
A néző egyszerre az installáció része és külső szemlélő. De mégis azt gondolom, hogy a színes golyók könnyed lebegése a művészet mai funkciójáról, illetve ellehetetlenüléséről is beszél. Az idősíkok egybemontírozása is fontos szerepet kap, az, hogy tulajdonképpen megmozgatja a kimerevített történelmi időt, és létrejön egy kulturálisan is értelmezhető, a hely történetére reflektáló alkotás, mely nemcsak kulturálisan, hanem a művészet által egzisztenciálisan is kódolható.
A dolgok állandó változásai
(Csató József: My Memory Foam Keeps Forgetting című kiállítása július 28-ig látható a Deák Erika Galériában.)
A különös térhasználat is elősegíti ezt a lebegésérzetet. A formák kerülnek először a vászonra, majd ezután a háttér. Ez a csere megkeveri a mikro- és makrokozmoszt, és lebegteti a képet. Jól látható ez a „kertet ábrázoló”, két részből álló vásznakon is, ahol a növényi formák előtt-mögött geometrikus színsávok adnak ritmust a képnek és a benne lévő történeteknek. Van egy természetes bizonytalanságérzetünk, ami mégis olyan otthonos. Formázott vásznak is megjelennek a kiállításon, még inkább a teret kihasználva.
Jelenlétünk hűlt helyei
(Szabó Ádám Hűlt hely című kiállítása az Inda Galériában június 2-ig tekinthető meg.)
Szabó Ádám megfoghatatlan, mégis valóságos árnyékai egy olyan művészi hasonlatsort alkotnak, mint Platón nap-, vonal- és barlanghasonlatai, melyekkel olyan struktúrát teremt a művész, ami a különböző fogalmakon keresztül egy egységes rendszert alkot, és a nézőnek kell az aktuális gondolataival kitölteni.
Egy lebegő, mégis valóságos árnyékvilágot, éppolyat, mint amelyben élünk.
Női mellek cenzúrája
(Dés Márton kiállítása a Ferencvárosi Pincegalériában május 22-től június 19-ig lett volna látható, a képek a www.desmarton honlapon érhetők el.)
