Áprilisban a magyarok arra hatalmazták fel a Nemzeti Ügyek Kormányát, hogy úgy bánjon el a szakszervezetekkel, ahogy megérdemlik. Sok jóra, ha belegondolunk, nemigen számíthatnak. Tény ugyan, hogy a gyurcsá­nyi önkény vérzivataros esztendeiben megvívták a maguk harcát, milliárdos károkat okoztak, és kudarcba fullasztották a zsarnok reformterveit, ám ez ma már a múlt. Arról pedig szó se essék, hogy ama bizonyos reformelképzelések egy része, ha idejekorán megvalósul, jól jöhetett volna a Nemzeti Ügyek Kormányának is, de hát Éger István, Gaskó István és Jakab István betartott nekik, s ezért még majd némi korholás leend az osztályrészük. A lényeg azonban az, hogy ők immár fölöslegesek. Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét, létrejött a Nemzeti Együttműködés Rendszere, amelyben harcoló alakulatoknak többé nincs helyük. A szakszervezeteknek most az a dolguk, hogy részt vegyenek a szocialista építőmunkában és erősítsék a néphatalmat, továbbá a párt és a tömegek közötti transzmissziós szíjként funkcionáljanak, ahogy ezt Sztálin 1923-ban, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt XII. kongresszusán oly találóan megfogalmazta. (G. F. Ale­xandrov, M. R. Galaktjinov, V. Sz. Kruzskov, M. B. Mitjin, V. D. Mocsálov, P. N. Poszplélov: Joszif Visszarionovics Sztálin. Rövid életrajz. Szikra, Budapest, 1949.)

Megalakult az a hét [nyolc] ideiglenes munkacsoport, amely az új alkotmány előkészítésén fog dolgozni. Létrejött az alkotmányos alapértékek, az alapvető jogok és kötelességek, a kormányzati rendszer és a hatalomgyakorlás formái, az igazságszolgáltatás, az alkotmány- és jogvédelem, a helyi önkormányzatok, a közpénzügyek és az összegző munkacsoport - adta hírül az MTI kedden délután.

Zimbabwéban ezt úgy mondják, Operation Chimhumhumhu.

Freud saját szakácskönyve. Szerkesztette James Hillman és Charles Boer. Fordította és az utószót írta Hárs György Péter

Kedden délelőtt, amikor ezt a cikket írom, Moszkvában huszonegy fok van, Nyizsnyij-Novgorodban tizenkilenc, Szaratovban huszonöt. A hőhullámnak lassan vége. Most nagy valószínűséggel hurrikánok és tornádók jönnek, mondja az orosz főmeteorológus a RIA Novosti hírügynökségnek, amelynek az anyagait az orosz nép nem igazán olvasgatja. A lakosság, ahogy nálunk is, legfeljebb a tévéhíradót nézi, abban pedig inkább csak oklahomai tornádókat és Floridát letaroló hurrikánokat mutogatnak, a nyizsegorodszkajai tornádóról ráér a néző akkor értesülni, amikor már ott kotorászik a tölcsér a sufniban. A meteorológusok egyébként a mostani nagyon forró nyarat és a tűzvészeket is megjósolták, viszont a falvak népe csak akkor szerzett tudomást a veszélyről, amikor már a konyhájában gomolygott a füst. Iam proximus ardet Vcalegon, ég Úcalegón is, a szomszéd, üvöltötte a klasszikus műveltségű falusi polgár, és futott, ahogy a lába bírta, de sajnos akkor már tűz volt mindenfelé.

A kormányzás első, bevezető, megalapozó szakasza véget ért, mondta a nemzeti centrum frakcióvezetője, mi, magyar emberek pedig csöndben, méltósággal örvendezünk. Helyükre kerültek az alapok. Effélét 1962-ben éreztünk utoljára, amikor az MSZMP VIII. kongresszusa határozatban nyilvánította ki, hogy a szocializmus alapjainak lerakása befejeződött. Más kérdés, hogy arra az örömre tizenhárom évet kellett várnunk, erre a mostanira pedig mindössze hatvan napot. Ha a tizenhárom évig alapozott szocializmus negyven évig maradt fönn, akkor a 0,16 évig alapozott Nemzeti Együttműködés Rendszere meddig húzza, kérdezzük fürge észjárású kisunokánkat, ám ő elszalad. Okos gyermek. A helyes válasz egyébként valószínűleg az, hogy sokáig.

Harmincöt fokot jósol a hosszú távú előrejelzés a jövő hét derekára, ám a törvényhozók, eltérően az eredeti menetrendtől, még akkor sem fognak nyaralni, hanem hozzák a törvényt, mint galambok az ambróziát Jupiternek. A házbizottság hétfői rendkívüli ülésén a Közép-Európa újjászervezése iránt elkötelezett atlantista párt azt javasolta, hogy az Országgyűlés a jövő héten ne egy, hanem négy napig ülésezzen, merthogy dologidő van, egyebek között új alkotmánybírákat kell választani, arra pedig nincs mód előbb, csak jövő csütörtökön.

Megalakult a Nemzeti Ügyek Kormánya, mostantól minden jóra fordul.

A Nemzeti Ügyek Kormánya egymillió új munkahelyet hoz létre, csökkenti a kamatokat, felgyorsítja a pénzforgást, véget vet a körbetartozásoknak.

A Nemzeti Ügyek Kormánya megmenti az egészségügyet, megvédi a magyar földet és a mezőgazdaságot, fellép a monopóliumok ellen, szociális biztonságot teremt.

A Nemzeti Ügyek Kormánya beleveri a bukott kormány orrát a saját piszkába, amit maga után hagyott.

A Nemzeti Ügyek Kormánya igazat mond és igazságosan cselekszik.

A Nemzeti Ügyek Kormánya szereti és védi a természetet.

A Nemzeti Ügyek Kormánya ahol tud, segít.

Megjelent az Echo TV képernyőjén a bolsevik Vona Gábor, s ez a körülmény a sajtóban némi találgatásra adott alapot. Mindenekelőtt azért, mert a Vona bolsevizmusát illető információk elsődleges forrása nem más, mint maga az Echo TV tulajdonosa, ő mondta a minap, hogy a Jobbik a nemzeti bolsevizmus pártja, amely a vörös és a barna diktatúrák eszközeivel él, rendezvényei pedig az SS-t, az SA-t és a nyilasok felvonulásait idézik. Mi magunktól ezt soha észre nem vettük volna, ezért aztán a tévégazda a föntiekkel összefüggésben több interjút is adott az ő Magyar Hírlapjának, zicher was zicher. A Jobbik médiája ugyanolyan mocskos zsidózást folytat, mint annak idején a Goebbels vezette náci propaganda, mondta például az egyikben, amely A Jobbik bolsevik fröcsögése címet viseli. Aztán két hét se kell hozzá, és megjelenik az Echo TV-ben a bolsevik módon fröcsögő Jobbik elnöke, akinek a médiaszereplései - a tévégazda szerint - hihetetlen agresszivitást sugallnak. Nyilván azért jött, hogy „jobbikos hőbörgéssel, a nagyképű összevissza szövegekkel" (© Széles Gábor) delektálja a kedves nézőket, vagy hogy egy jóízűt zsidózzon, bár amennyire ezt alkalmi nézőként/olvasóként képesek vagyunk megítélni, e tekintetben se az Echo TV, se pedig a Magyar Hírlap semmifajta külső segítségre nem szorul.

Csendőrség kell meg akasztás, mondja egy úr Bárdos Andrásnak Sajókazán, abban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban, ahol a Jobbik negyven százalékot kapott. Forrásunk egy videofelvétel, melyet az origo.hu tett közzé, s amely expressis verbis bemutatja, hogy a hamarosan hivatalba lépő új kormányzattal szemben az egyszerű nép milyen igényeket fog támasztani. Csendőrséget vár tőle, valamint akasztást. Nemkülönben egypártrendszert. Minek ide hat párt, kérdi a nyilatkozó, Kádár egyedül is el tudta intézni ezt az országot, volt rend meg törvény. Továbbá akasztás is volt, bár ezt az interjúalany külön már nem említi, ahogy mellesleg azt sem, hogy a csendőrség intézményét azokban az aranyfényű napokban is nélkülöznünk kellett, mert mindazt a szépet és jót, ami után az emberi lélek epedőn kívánkozik, a sors egyszerre sohasem adja meg.

Meddig szopatnak még minket, kérdi egy problémaérzékeny gondolkodó avval a stiláris kifinomultsággal, amely a forradalmi elkötelezettségű orgánumok cikkíróit általában jellemezni szokta. Hogy kik szopatnak, az nyilván nem kérdés. Izraeli repülőgépek jelentek meg a magyar légtérben, ugyan a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól kért és kapott engedély alapján, továbbá nem először, hanem sokadjára, de akkor is.

Minek röpköd a zsidaja?

Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Hírlap nem biztosít válaszlehetőséget Bayer Zsolt egy oldalas, Vona Gábornak írt nyílt levelére. Kérem, ezért Önök adja­nak hírt a Jobbik elnökének reagálásáról: http://vonagabor.hu/content/vá­lasz-bayer-zsolt-nyílt-levelére. Köszönettel: Novák Előd, a Jobbik sajtófőnöke.

Ez a levél a személyes postafiókomba, a [email protected] címre jött. Sajtó­­anyag, egy a sok közül. Van a Jobbiknak egy sajtóosztálya, avval a céllal, hogy a sajtónak sajtóanyagot küldözgessen, ami voltaképp elég magá­tól értetődő dolog, békeidőben is, nemhogy kampány idején.

Kétméteres hótorlaszok, elakadt és hóval már betemetett járművek, utakon keresztbe fordult vagy árokba csúszott kamionok, hóekék és az elakadt hóekék mentésére érkező hómarók, elakadt hómarókat menteni próbáló traktorok, közben olyan hóvihar, mintha csak a Kolimai-alföldet látnánk. De nem azt látjuk - illetve láttuk a múlt hétvégén -, hanem a Dunántúlt, és nem direktben, hanem a képernyőn, de így is dermesztő. Persze át lehet kapcsolni valamilyen külföldi csatornára, ám az időjárási hírekben szinte mindenütt ugyanolyan képeket mutogatnak. Bulgáriában még a múlt héten is hatvan centi hó esett, leállt a szófiai repülőtér, falvak sokaságát zárta el a hó a külvilágtól. A végén még kiderítik, hogy a globális felmelegedés miatt van ez is, mondogatják a hó rabságában sínylődő népek, abban a hiszemben, hogy most valami abszurd ötlettel álltak elő. Pedig ha bekapcsolnák a számítógépet - vagyis ha a távvezetékek nem szakadtak volna le a hó súlya alatt -, akkor megtudhatnák, hogy a hivatalos álláspont csakugyan ez.

Budit mindenkinek, mondta 2007 augusztusában egy nyírségi falu vezetője, ha már rendes vécé nincs, legyen legalább árnyékszék, abban ganéjoljon az uniós polgár, nem pedig ahol épp az eszébe jut. Aki segélyt vár az önkor­mány­zattól, előbb mutassa meg a budiját. Van budi, van segély, nincs budi, nincs segély. Nem valamifajta voluntarista ábránd hajtotta a falu első emberét, amikor ezt a nagy ívű koncepciót kiötlötte, hanem a faluban dühöngő he­patitisjárvány, ami tudvalévőleg a széklettel terjed, a széklet pedig a kóbor ebek révén, már amennyiben az ebek hozzáférnek. A budi tehát erős vá­runk a járvány elleni harcban, gondolhatta a polgármester, egyben nyilván föltételezve, hogy programját az Európai Unió egyik tagállamában, noch dazu a harmadik évezred elején, senki se fogja utópiának minősíteni.

A király, az olyan ember, hogy bármerre jár is, ha megéhezik, bemehet bárkinek a kamrájába, és vághat magának szalonnát vagy kolbászt, amekkorát csak akar. Ekként magyarázta nekem a hatalom természetrajzát Klarissza néni, több mint fél évszázaddal ezelőtt, és nem azért magyarázta így, hogy megértsem, hanem mert így gondolta maga is. Minden a királyé, a földek, az épületek, az állatok, ha megtetszik neki valami, azt hazaviszi, és ha valaki tiltakozik, annak levágatja a fejét. De hát senki se tiltakozik. Hogy hívják a királyt, kérdeztem, Rákosi Mátyás, mondta ő kis gondolkodás után. Megtudtam továbbá, hogy a király után a téeszcsé elnöke következik, az is nagy ember, ha tehát kell neki valami, belerakja a talicskába, hazatolja. Ugyan ez kissé rizikós, minthogy az előbb elmondottak szerint szükségképpen a király tulajdonát tolja haza, így aztán néha elmegy érte a rendőr, magával viszi, és levágja a fejét. Viszont amit hazatolt, az soha többé elő nem kerül.

Kereszty András: Merénylet az érsek ellen