Jo Nesbø: Kés. Fordította Pet­­ri­ko­vics Edit. Animus Kiadó, Bu­dapest, 2019, 480 oldal, 4290 Ft

Zavarban vagyok. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mi is az a skandináv krimi. Északon játszódik, mindegyikben van rendőr. A rendőr főszereplő okos, de mindennapi gondjai akadályozzák őt. Az olvasó azt hiszi, hogy nem sikerül, majd a cselekmény fordul egyet, és mégis. Vagy mégse. Az északi tájak, a komor városok felszíne alatt tombol valami félelmetes, amivel szembenézni nem jó. A szövegek hangulatfestését ma már elképzelni sem tudom a komor hangulatú filmes képvilág nélkül, amely a nordic noir műfajának sikerét világméretűvé tette, fokozta. Mégis zavarban vagyok. E műfaji játékok mind-mind ismerősek már: ismerem régről az esendő detektíveket, ismerem függőségeiket, családi bénázásaikat, ismerem a mellékszálakra bomló cselekményt, ahol azt sem tudjuk, hogy mi a bűntény, nemhogy a gyilkost sejthetnénk, ismerem a meghalt legjobb barátokat, kollégákat (személyes érintettségüket), ismerem a megszállottságot, ismerem a végén megcsillanó és egyben katartikus zsenialitást. Mi is akkor a skandináv krimi? A mogorva tájakon tévelygő mogorva emberek? A realisztikus elbeszélés, a stílus szárazsága, egyszerűség és pontosság – ezek a nordic noir gyakran elhangzó meghatározottságai, inkább igazak a filmes nyelv hangulatfestő technikájára, mint a prózaszövegekre.

Tolnai Lajos: Új föld, új szerencse. Az előszó írta Hites Sándor. Reakció Kiadó, Budapest, 2018, 140 oldal, 3290 Ft

A cselekmény középpontjában egy új telep önkéntes társuláson alapuló felépítése áll. Magáról az építkezésről viszonylag keveset tudhatunk meg (hacsak annyit nem, hogy majd’ mindenki erőn felül tett vállalásokat). Peterdy Károly a telepesek vezetője lesz, de a háttérből Hauzer irányítja a szálakat. Az új föld új szerencsét ígér. A modernizáció nagy ígérete áll itt a háttérben: a barbárok földjének meghódítása, a modern és hatékony társulási viszonyok tudatos kialakításának lehetősége, az urbanizáció mint a nyomor felszámolásának formája. Csakhogy a regényben a felépülő telep egy pillanat alatt a hitelezők markába kerül, a lelkes „argonauták” pedig képtelenek a változásra. Budapest XIX. század végi párját ritkító expanziójának itt olyan összetett leírását kapjuk, ahol hirtelen megmutatkozik az urbanizációs folyamatok összetettsége. (S persze még itt is vajmi kevés szó esik cselédekről, napszámosokról, gyári munkásokról, akiknek az életkörülményeiről Gyáni Gábor írt hajdan nagyszerű kis összefoglalást: Bérkaszárnya és nyomortelep, 1992).