(Császi Ádám: Háromezer számozott darab)

A hatalmi pozícióban lévő, saját nemzetközi karrierjét egyengető rendező és a társulat saját kiárusításukat többnyire passzívan tűrő tagjai állandó vitában állnak egymással. A színészek sérelmezik, hogy mivel saját nevükön, saját történetükkel szerepelnek, a közönség előtt újraélik traumáikat és azonosítják magukat stigmáikkal, a rendező szerint viszont önfelmentés folyton saját származásukra, traumáikra hivatkozniuk. A konfliktus a kezdőjelenet után veszít kezdeti gondolati intenzitásából, amint a színházrendező alakja pillanatok alatt megkérdőjelezhetetlenül belecsúszik a nárcisztikus akarnok, a közönség igényeit okosan kiszolgáló sikerhajhász provokatőr szerepébe.

(Todd Field: Tár)

Cate Blanchett előkelő szépsége, méltóságot sugalló gesztusai, nyugodt mély hangja úgy ad testet a művésznő fegyelmezettségének, nagyvonalú műveltségének és magabiztosságának, hogy le nem lehet venni róla a szemünket, vonzó szörnyetegként áldozataival együtt minket is elcsábít, ugyanakkor a színésznő remegő, zavarodott tekintetétől, kontrollálatlanul indulatos viselkedéséből a tudattalanba száműzött szorongások, az elfojtott bűntudat is intenzív erővel bontakoznak ki. A film stílusán keresztül is Tár karakterét éljük át. Todd Field rendezésének minden beállítása éppolyan gondosan kidolgozott, mint főszereplője minden karrierlépése.

(Cristian Mungiu: R.M.N.)

Az R.M.N. című román és részben magyar film hatásos felütése rejtélyekkel és szorongásokkal teli világot sejtet, de közben Cristian Mungiu író-rendező a hazai bűnügyi film barbár és misztikus Erdély-képével szemben szociografikusan pontos rajzolatra építi a megtörtént eseményeket újragondoló rémmeséjét.

(Martin McDonagh: A sziget szellemei)

McDonagh komikus alapötlete, hogy az Írország nyugati partjai közelében fekvő, kitalált kis földdarab lakosaira, egy tehénpásztorra és egy hegedűsre testálja élet és halál örök dilemmáinak megvitatását és megélését. Az ír szerző ironikusan esztétikájában ellentmondásos módon felidézi-kifordítja Bergman értelmiségiekre írt komor modernista filmdrámáit, a komikumból indít, ám nem kevésbé keserű végkövetkeztetésekig jut el, mint a szigetlét nagy svéd író-rendezője.

(Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál – BIDF, 2023. január 21–29.)

A korábbi években Szíria, idén Ukrajna. Háború és háború. A magyarországi nemzetközi dokumentumfilmes fesztiválok színes programjából mindig megtalálnak az aktuális háborús alkotások. Bármennyire is gazdag minden januárban a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (és novemberenként a Verzió) kínálata, morális felháborodásom miatt jószerivel nem tudok másról írni, mint arról a mérhetetlen szenvedésről, melyet az éppen aktuális háború okoz az emberiségnek – pedig kínról és nyomorúságról éppenséggel más témájú dokumentumfilmek is jócskán tudósítanak. Az aktuális háború nyomában járva idén az ukrán és az orosz oldalt egyaránt bemutató versenyfilmek szolgáltatnak témát fesztiválbeszámolómhoz a BIDF sokszínű programjából. Félek, jövőre is.

(Park Chan-wook: A titokzatos nő)

Klasszikus bűnügyi filmes toposzoktól hemzseg Park Chan-wook filmje, középpontban a morálisan megingó nyomozó és a femme fatale ambivalens kapcsolatával, ám A titokzatos nő lassanként az összes cifra bűnügyi díszítést és groteszk humort ledobva magáról romantikus melodrámaként áll előttünk. A Szerelemre hangolva elfojtásokkal teli s éppen ezért izzóan érzéki és szenvedélyes vonzalma szolgál erős előképként a nyomozó és a gyanúsított között formálódó szerelem számára, melynek lefojtott érzelmei és szexuális vágyai fűtik át a képeket, zenéket (Mahler 5. szimfóniájának Adagettiója csendül fel időről időre) és a két kiváló   főszereplő játékát.

(Carla Simón: Alcarràs)

A háború utáni olasz neorealizmus máig lenyűgöző embersége és társadalomkritikai ereje tér vissza Carla Simón történetvezetésében és rendezésében. A harmincas évei közepén járó rendező második nagyjátékfilmjét valós történések alapján, eredeti helyszíneken, helybéli amatőr szereplőkkel forgatta. A helyszíneknek, a részben vad sziklás, részben gondosan megművelt tájnak, a lokális kultúrának, a hatalmas nyár végi ünnepnek, az arcoknak, gesztusoknak, a katalán nyelv helyi változatának a filmben a dokumentumértékükön túl egyedi kifejezőerejük rejlik.

(Bernáth Szilárd: Larry)

Bernáth Szilárd Nagy V. Gergő társíró és számos fiatal dramaturg közreműködésével kidolgozott forgatókönyve minden mozzanatában és megszólalásában messzemenően hiteles és érzékeny elbeszélést teremtett. A Larry gondosan felépített cselekménye ügyesen követi a hollywoodi forgatókönyvíró kézikönyvek tanácsait, ám alkotói mindezt olyasfajta magabiztossággal, gördülékenységgel, fölényes írói és emberi tudással teszik, hogy nem ötlik eszünkbe a mesterséggel történő birkózás, örvényként ragad magával a címszereplő méltóságért, emberségért s a nyelvért vívott küzdelme.

(Lakatos Róbert: Ki kutyája vagyok én?)

Lakatos önironikusan követeli a magyar kutyafajták elismerését, feltámasztását, de a kutyák jövője, sorsa felett érzett játékos aggodalom mögött egy komolyabb kérdés rejlik. Erdélyi magyar filmrendező a kuvasz múltján, jelenén, jövőjén keresztül nem kevesebbre kérdez rá, mint az erdélyi magyar identitás mibenlétére.

(Jihlavai Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál, 2022. október 25–30.)

A fesztivál versenyprogramjában számos eredeti megközelítésű, a dokumentumfilmes fősodron kívül eső alkotás kapott helyet és nyert végül díjat. Volt itt madárdalokra és természeti zörejekre felfűzött mese egy ornitológusról és egy kamasz lányról (a fődíjas 7 óra 15 – Feketerigó), egy tokiói parkról szóló életképsorozat (Yoyogi), Tajvan természeti tájairól, vidéki lakosairól készült lírai-humoros meditáció (Néma tekintet), játékos dokumentumopera formájú portré (Kapr kód), megfigyelőkamerák talált képsoraiból összeállított lírai montázs (Önarckép). A száznegyven filmből álló programot összességében a cseh alkotások uralták. Volt miből válogatniuk a jihlavai programszervezőknek, mert Csehországban virágzik a dokumentumfilm, hála a jól kidolgozott, szakmai alapokon működő támogatási rendszernek és a köztelevízió példás szerkesztő-támogatói gyakorlatának.

(Jan P. Matuszyński: Nem hagytak nyomokat)

Nem Grzegorz Przemyk a kritikus polgárokat elpusztító állami erőszak jelképessé vált áldozata, s nem is édesanyja, Barbara Sadowska költő, a Szolidaritás ismert aktivistája a film főhőse. Matuszyński a pár évvel idősebb barátot és szemtanút, Jurek Popielt teszi meg a sokszereplős történet fő alakjának, s ezzel a döntéssel a magányos hős tragédiáját erősíti fel (a fontosabb szereplők közül egyedül az ő nevét változtatták meg, a valóságban Cezary Filozof volt a neve). Jurek a vád kulcsfigurája, az őrszobán és a szeme előtt verték össze brutálisan Grzegorzot, így a köré rendezett történet örök érvényű drámai téttel bír: sikerül-e a mindenkori hatalomnak megtörnie az igazság nyilvános kimondására felesküdött polgárt.

(Stefan Arsenijević: Mennem kell)

Ahogy a főhősnő nyilatkozik az együttérző újságíró számára a menekülttáborban: ember vagyok, nem menekült. Ha nem a menekültlét partikularitását látjuk a történetben, akkor előléphet a „migráns” külsőségei mögül az ember, a mindenkire tartozó emberi dráma. Stefan Arsenijević a Strahinja bán című középkori szerb hősköltemény cselekményét használja a Mennem kell sorvezetőjéül, s ezzel időtlenné és univerzálissá avatja a híradók aktualitásával rendelkező történetet.

(Csoma Sándor: Magasságok és mélységek)

Az emberi akaraterő szélsőségei a filmművészet Werner Herzogjait inspirálják alkotásra, Csoma Sándor azonban nem herzogi rendezői alkat, az extrém teljesítmények helyett művészileg éppen azok fonákja érdekli, az, hogy mi rejlik a ragyogó emberfeletti küzdelmek, győzelmek és bukások árnyékában. S bár az igen tehetséges fiatal filmrendező debütáló nagyjátékfilmjének egyik főhőse Erőss Zsolt, a leghíresebb magyar hegymászó, a Magasságok és mélységek nem a celebritások életéről szól, hanem özvegye, Sterczer Hilda belső küzdelmeiről.

(Audrey Diwan: Esemény)

A teherbe esett lány kálváriája ismerős a Ceaușescu-diktatúra pállott mindennapjait felidéző 4 hónap, 3 hét, 2 napja vagy az Egyesült Államok szegény sorsú fiatal nőivel szolidaritást vállaló Soha, néha, mindig című filmből, de a három megesett karakter közül messze a francia lány a legharcosabb és legöntudatosabb. Anne nem testálja az abortusz lebonyolításának felelősségét másra, mint teszi a terhes lány a román filmben, de még barátnő sem kíséri sem végig, mint az amerikaiban, a francia egyetemista teljesen egyedül, leendő hivatása, a szépirodalom iránti hittel harcolja végig az utat az abortuszig.

(Paul Schrader: Svindler)

Schrader remek karaktereket teremt: Oscar Isaac belsőleg meggyötört veteránja, az apja traumáját tovább cipelő szétcsúszott fiatalember (Tye Sheridan) és a svindlerek ügynökeként az élet sötét oldalait belülről ismerő, mégis az örömre szavazó bölcs és megértő nő (Tiffany Haddish) egyaránt izgalmas figura, alkalmi triójuk pedig némi humort és gyengéd érzelmet visz az egyébként sötét tónusú filmbe. Schrader mélyre megy a lélek rejtelmeiben és kíméletlen a végkimenetelében, ugyanakkor eltúlzott utalásokkal (ilyen Tell Vilmos alakja és a pókerben legyőzhetetlen, csillagos lobogós Mr. USA, Tillich örök mumusa) és idealizálva, erős humánummal mutatja be a kínvallatásokat elkövető amerikai katonák utóéletet.

(Kerékgyártó Yvonne: Együtt kezdtük)

Az új magyar populáris mozi, az Együtt kezdtük az előzményekhez képest csupán egy turisztikai marketingfilm, melyben összesen három helyszínt látunk két-három visszatérő kompozícióban az egész Balatonról: egy kellemes badacsonyi panziót a tóra néző kilátással, egy hangulatos borospincét a Káli-medence tetején és a tó közepén ringatózó vitorlást. A szállások képeslapfotói és balatoni naptárfelvételek montázsa azonban nem mesél a tó hangulatáról és a környék tájairól, így aztán az Együtt kezdtük története leginkább egy kitalált PR-világban játszódik, ahol megállíthatatlanul ömlik a pálinka és hangulatos kilátópontokon ragyog a napfény. És ahol nincsenek nagy álmok, nincs lázadás, csak csendes beletörődés a fennálló rendbe.

(Sean Baker: Vörös rakéta)

De vajon mi történt a pornósztárral, aki – mint mindenkinek elbüszkélkedik vele – számos alkalommal került be a pornó hírességeinek csarnokába, miként zuhant le odáig, hogy kénytelen lett hazatántorogni fiatalsága megvetett helyszínére? Sean Baker író-rendező nem fedi fel a titkot, képzeljük el magunk az alászállás csúfos történetét, helyette pompás jellem- és környezetrajzot kínál az amerikai Délről, ahol Donald Trump beszédei szólnak folyamatosan a tévéből a 2016-os megválasztását megelőző kampányidőszakban.

(Fernando León de Aranoa: A jó főnök)

Szép hazugságok gyárában dolgoznak a vezetők és a beosztottak a Blancónál. A főnök lelkesítő beszéde vezet be minket a gyárba, az üzemcsarnokban csak úgy röpködnek a dicséretek és az öndicséretek. Ám a mosolygó arcok, a tapsoló kezek közül hányan hisznek még a negédes szavakban és a hányan látnak át a szitán a vezérnek szánt mosolyuk mögött? Vajon hányan teszik fel a kérdést, hogy az emberek is érdeklik-e Blancót a profiton és az újabb szakmai elismerésen kívül? Színlelések és elhallgatások szövik a mérleggyár mindennapjait, mindenki a csalfa látszatok mögött űzi kisded játékait.

(Friss Hús Rövidfilmfesztivál 2022 – A díjazott magyar kisfilmek.)

A szemünk előtt felnő egy filmes generáció, amelynek kisgyerekkorától fogva keze ügyében van a mozgóképrögzítő eszköz – vajon hogyan nyúlnak ők a filmhez, s mit mondanak el magukról? A Friss Hús rövidfilmfesztivál, a fiatal magyar alkotók legfontosabb hazai seregszemléjének hazai díjazott filmjeiből készült válogatásban (a MOME Animáció és a freeSZFE hallgatóinak munkáiban) a generáció tagjai a mozgókép eszközeivel villantanak fel töredékeket saját léttapasztalatukról.

(Fazakas Péter: A játszma)

A játszmának – szemben A vizsgával – van egyetlen pozitív hőse, aki kívül áll már a politikai rendőrség gyomorforgató közegén, ő Kulka János figurája. A pillanatnyi embersége miatt nyugdíjazott belügyi tiszt túlkerült politikán, túllépett az egész emberi vircsafton, azzal, hogy kiiktatták őt, megölték feleségét, megadták neki a belső emigráció szabadságát. Kulka hallgatag, a szavakkal fájdalmasan küszködő megrendítő jelenléte a saját halálát túlélő ember élettapasztalatával kínál jóval többet egy kémthriller olcsó bonyodalmainál.