Ha csak egy kicsit is megkapargatjuk ezt a jobban teljesítést, akkor a felfeslő kép koránt sem ennyire megnyerő. Hosszabb távú, előre is tekintő összefüggéseiben nézve pedig bőven van ok az aggodalomra. Nem hiszem, hogy a differenciáltabb elemzést nem végzik el az erre a feladatra hivatott kormányzati műhelyekben. Nem hiszem, hogy nem látják a felemás sikerek másik felét. Ám az lehetséges, hogy a belső kommunikáció is politikai, azaz őszintétlen, és ekkor nagy a baj.

A politikai rendszerváltás előestéjén készült közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosság felének nem volt egyértelmű orientációja arról, hogy milyen gazdasági-társadalmi modellt szeretne (A politikai közvélemény néhány általános jellemzője, Magyar Közvélemény-kutató Intézet, 1989. Magyarország Politikai Évkönyve 1990). Másik felének negyven százaléka továbbra is szocializmusban akart volna élni, de nagyjából ugyanennyien szavaztak az ellenkezőjére is. Abban viszont a többség egyetértett, hogy jobb lenne az országnak, ha a „Nyugathoz” tartozna. A társadalom zöme ekkor már nem ahhoz viszonyított, hogy a szocialista táboron belül nálunk a legjobb a helyzet, a „legvidámabb barakk” vonz- és megtartó ereje eltűnt, hanem Nyugat-Európát tette meg elvárásainak, követeléseinek mércéjéül. Ezen belül is annak jólétét, jóval kevésbé a szólásszabadságát, plurális berendezkedését. A kutatás szerint a demokrácia fogalmába a többség a nyugati jóllétet is beleértette.

Orbánék megint begurították a görögdinnyét a belpolitikába, akárcsak 2010-ben. Akkor a velük szemben támasztott csodavárást akarták hűteni azzal, hogy Magyarországot a csőd felé tántorgó Görögországhoz hasonlították. Kósa Lajos államcsődközelinek minősítette a magyar helyzetet, amit Szijjártó Péter és Varga Mihály is megerősített. A piacok e beszéd nyomán úgy felbolydultak, hogy a Fidesz vezető közgazdászai valóban vészhelyzetközeli állapotokat generáltak, aminek egyébként nem volt reális alapja. A Morgan Stanley hatalmas pr-katasztrófának nevezte a történteket, a Financial Times kontároknak minősítette a turbulenciákat kiváltókat. Olli Rehn, Manuel Barroso és Jean-Claude Trichet az unió részéről védte Magyarországot, hangsúlyozva, hogy Magyarország jó úton halad, és nem lehet egy napon emlegetni Görögországgal.