Szunyogh Szabolcs: Jézus, a názáreti
Szántó T. Gábor: Törvényen kívüli őr
Székely Gábor: Elszakadás és visszafordulás
Pándi Pál: Teherpróba

Bas von Benda-Beckmann: A napló után
Mikkel Borch-Jacobsen: Freud páciensei
Élethosszig tartó regény
Rachel Trethewey: A Churchill lányok

Barna Imre: Kérdezd meg tőle
Grecsó Krisztián: Valami népi
Závada Pál: Apfelbaum – Nagyvárad, Berlin
Békés Itala: Hogyan lettem senki?

Lily Ébert – Dov Forman: Lily fo­­g­a­dalma. Hogyan éltem túl Ausch­wit­zot és merítettem erőt a továbblépéshez. Fordította Endreffy Kata. 21. Század Kiadó, Budapest, 2021, 320 oldal, 3900 Ft

Lily Ebert két húgával került az auschwitzi táborba, édesanyját és két fiatalabb testvérét a megérkezést követő órákban megölték. Hónapokon át az adott erőt számára, hogy életben kell tartania megmaradt testvéreit, s a hozzájuk csatlakozó néhány fogolytársát. A könyv első fele ezt az emberfeletti vállalkozást tárja az olvasó elé. Ebben a küzdelemben tapasztalja meg először, hogy milyen mértékben növeli az életben maradás esélyeit a másokért élés. 1944 őszén, az egyik legnagyobb zsidó ünnepen, Jóm Kippurkor fogadalmat tesz: amennyiben túléli a tábort, elmondja a világnak a velük megtörtént embertelenség minden részletét.

Almási Miklós: Közeli jövőnk és a távoli jelen
Dán Porat: Keserű számvetés
Tolnainé Kassai Margit: Óvoda az óvóhelyen
Deborah Feldman: Exodus

Gergely Ágnes: Mozdonygyári éjszakák. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 72 oldal, 2990 Ft

A címadó írás, a Mozdonygyári éjszakák látszólag egyszerű történet, iróniával, humorral idézi fel életének e nehéz időszakát, amikor vasmunkástanoncként bújt meg egy nagyüzem tanműhelyében, mert akkor éppen származása miatt ebbe a közegbe irányítja a hatalom. Az emlékezés azonban tömör korrajzzá nemesíti a történetet. A rendszerrel szembeni ellenérzések névtelen, WC-falakra írott rigmusokban fejeződnek ki. Az emberek közötti szolidaritás teszi élhetővé ezeket a sötét időket. Ugyanebben a gyári közegben jelenik meg – szintén nem csekély iróniával – a munkásírók és költők köre, egy olyan gyári alkotóműhely, amelynek akkor éppen a fiatal Örkény István a mentora, s amelyben a sematizmus bornírtsága válik a követendő irodalmi értékké (Sötét vízesés).

Csányi Vilmos: Kíváncsiságom tör­ténete. Open Books Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 365 oldal, 4499 Ft

A könyvnek akár az is lehetne a címe: szerencséim története. Ugyanis ez a nagyívű, sok területet átfogó tudósi pálya nem jöhetett volna létre, ha nem azon a Magyarországon él, ahol az egyetemi, tanszéki viszonyok kicsinyessége okán mindig újabb és újabb konfliktusokkal kénytelen szembesülni, kénytelen kutatási területeit feladni, s új vizekre evezni. A könyv fejezetei jól mutatják, hogyha a vegyészt nem űzik ki a biokémiából, ha nem feneklik meg a halak homogén törzseinek fejlesztésével eltöltött sokéves munkája, ha nem száműzik egyeteme gödi telepének kutyafalkái közé, akkor nem lett volna ennyi szakterület tudósa. A könyvet olvasva elgondolkodtam: mi lett volna Csányiból, ha egy normális ország normális molekuláris biológiai laborjában kutatja végig az életét. Színtelenebb, szegényebb lenne ő is, de mi, munkáit követő olvasói is.

Szunyogh Szabolcs: Mária Terézia. Kossuth Kiadó, Budapest, 2021, 509 oldal, 3392 Ft

Az életrajzi regényt az teszi igazán olvashatóvá, hogy noha követi az uralkodónő élettörténetét, uralkodásának eseményeit, de a könyv kisebb novellákban rajzolja meg azt az európai történelmet, azokat a történelmi személyiségeket, akikkel, illetve akik ellenében kormányzott, akikkel háborúzni kényszerült. S ami ennél is fontosabb, az olvasó képet kap arról a kapcsolati hálóról, amelynek alakjai meghatározó szerepet játszottak abban, hogy az apától, III. Károly császártól örökölt politikai, társadalmi elmaradottságból Mária Terézia végül is rá tudta vezetni a birodalmat a reformok útjára.

J. S. Margot: Mazel tov
Deborah Feldman: Unortodox – A másik út
Szunyogh Szabolcs: Zsidó nők
Zsigmond Anna: A Tiszától a Hefer völgyéig

Konrád György: Sétabot (Ása­tás 3.), Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2020, 336 oldal, 4990 Ft

A Sétabot írásai azt mutatják, hogy szerzőjük igazán nem készült a halálra, „eljön az magától is” – írta némi iróniával. Szinte utolsó pillanatig áradtak a szövegfolyam darabjai, hisz ezek által a szövegei által létezett. „Mindig az utolsó könyvemet írom, azt folytatnám akkor is, ha megtudom ez az utolsó napom.” (A legnagyobb akadály)

Írások a karanténból – Tematikus próza-összeállítás

Főzni amúgy sem lett volna kedve, de ügyetlensége miatt, még ha kedve lett volna is, nem tudta volna így megoldani fő étkezését. „Én még a teát is odaégetem” – mondogatta némi öniróniával. Az önkormányzati menü ma éppen húsgombóclevesből, tökfőzelékből és pörkölt feltétből állt. „Talán kicsit édesebb és savanykásabb, mint a kifőzdebeli” – gondolta magában. Az ebédről kialakult véleményét nem nagyon tudta megosztani senkivel, részben az önként vállalt karantén, részben pedig barátainak, ismerőseinek elvesztése miatt. Nyolcvanötödik évében járt, gyerekei távol éltek, csak néha hívták, pedig erősen munkált benne a beszéd, a társalgás iránti vágy. Szerencséjére akadt a közelben egy volt kollégája, akivel néhány naponta telefonon váltottak szót politikáról, filmekről.

Závada Pál: Hajó a ködben
Viola Stern Fischer–Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Pataki Éva: Férfiképmás 
Meir Shalev: Egy galamb és egy fiú
 

Szántó T. Gábor: Európa szimfónia. Scolar Kiadó, Budapest, 2019, 316 oldal, 3999 Ft

Úgy tűnik, mintha Szántó az 1945 nagysikerű filmjének alapjául szolgáló irodalmi anyag után már eleve egy újabb, minden bizonnyal hasonló európai sikerre számítható film anyagának szánta ezt a művet. A regény talán ezért is koncentrál olyan erőteljesen a helyszínek utcáinak, épületeinek, metróállomásainak leírására. S ugyancsak ez a filmes karrierre való törekvés állhat a regény utolsó harmadában érezhető feszültségfokozás, időnkénti késleltetés hátterében. A Hazatérés című nagy sikerű novella jóval megelőzte az 1945 című filmet. Talán szerencsésebb lett volna az Európa szimfónia esetében is ez a szétválasztás.

Arthur Koestler: Sötétség délben. Új fordítás az eredeti kéziratból, fordí­totta Mesés Péter, Magvető Könyvkiadó, 2019, 304 oldal, 3499 Ft

Rubasov a proletariátus forradalmának első nemzedékét képviseli, annak a néhány tucat bolsevik értelmiséginek egyike, aki az életét tette fel a világ jobbá tételére, aki hitt abban, hogy a tömegek „relatív fejlettségi szintjük”, azaz elmaradottságuk ellenére „átzsilipelhetőek” egy magasabb rendű társadalomba. Aztán ezeknek a többnyire polgári származásúból forradalmárrá vált figuráknak, így Rubasovnak is, rá kell döbbenniük arra, hogy a felemelkedés érdekében nem ritkán erőszakra, a demokrácia szabályainak átmeneti feladására, sőt a morális tisztaság időleges háttérbeszorítására van szükség. El kell fogadni a „cél szentesíti az eszközt elvét”, még akkor is, ha ez emberéletek sokaságába kerül. Végül társai, majd a saját sorsán keresztül kénytelen megtapasztalni, hogy a pártban nincs helye vitáknak, alternatív megoldások keresésének.

Konrád György: Öreg erdő (Ása­tá­sok 2.) Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2018, 503 oldal, 5999 Ft

Az öregség, az elmúlás ezekben a szövegekben sztoikus nyugalommal tudomásul vett tényként, az élet teljességének részeként jelenik meg. Egy öt évvel korábbi kerek születésnapja kapcsán így ír: „Azt kérded, miért éljél? Csak! Mert akkor is jó, ha nem jó.” Majd a nyolcvanadik születésnapján, a különböző köszöntő beszédeket követően ő is el szeretne mondani egy búcsúbeszédet „talán Öreg erdő címmel. Elbúcsúzom attól, ami nékem adatott…föl tudom hívni a föld alatt a halottakat is, és üdvözölni tudok bárkit, akihez közöm volt.” (Alulmúlom 369.)

Arthur Koestler: A vágyakozás kora. Fordította Makovecz Benjámin. Joshua Könyvek, Budapest, 2018, 490 oldal, 4600 Ft

A regény végén Koestler a nyugati világ elpusztításának vízióját írja meg, egy ellenséges hatalom ejtőernyőseinek leszállásáról szólnak a hírek, s nem kizárt egy atomtámadás sem. A Szabadállam, sok baloldali értelmiségi álma, az első számú vezető, az öreg diktátor halála ellenére is megmarad olyannak, amely ellen az egykor hittel élő Koestler, ahol lehetett, harcosan fellépett.

A szovjet H bomba árnyékában élő Párizs szalonjaival, Szajna parti kedves kávézóival, kocsmáival elpusztul, ha nem is fizikailag, de a világháborús pszichózis semmivé foszlatja ezt a varázslatos világot.

Az Eötvös életrajzok mindegyike említést tesz arról, hogy a politikusnak és írónak készülő ifjú báró az ezernyolcszázharmincas években több utazást is tett Nyugat-Európában, többek között Franciaországban is. Ezeknek az utaknak az élményei, az utazásokról írott útirajzai, társadalmi kérdésekről írott tanulmányai mellett beépültek A karthauziba is. Eötvöst megragadta ennek a félremete hegyi rendnek a szigorú életformája, a némaság, az állandó magány, a szakadatlan elmélkedés. A regényben többször utal arra, hogy a karthauziak rideg kolostori életformájának vállalása, különösen a majdnem állandó magány, a rendtársakkal való érintkezés, a beszéd lehetőségének szinte teljes korlátozottsága egy fiatal lélek számára még akkor is elviselhetetlen, ha megelőzően hatalmas megrázkódtatások, szenvedések érték. Talán ezért is viszi haldokló főhősét a kolostoron kívülre, a monostorban élő, renden kívüli emberek közé, egy idős orvos és egy felszabadultan élő, gyermekeket nevelő parasztcsalád közelébe.

Géczi János és Csányi Vilmos: Őszi kék. Két homo sapiens beszélget. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018, 323 oldal, 4000 Ft

Aki ismeri Csányi elmúlt évtizedben írott regényeinek, novelláinak sorát, az tudja, hogy íróként épp az lett a legfőbb sajátossága, hogy történetei, hősei valamilyen módon kötődnek humán etológusi énjéhez. Meg talán azért is akart idősödve írni, mert így kívánta beteljesíteni az írást még nem ismerő, archaikus társadalmakban az öregek legfontosabb küldetését, a nemzedékről nemzedékre felhalmozódott tudás elmesélését a felnövekvő generációknak. Géczi János Csányiról megírt portréja egy reneszánsz személyiség világlátását és életszeretetét idézi fel, olyan korban, amikor ez a fajta bölcsesség, nyitottság egyre inkább kiveszőfélben van.