Komoróczy Géza

Mindvégig dolgozott. A nagy római tudós, Marcus Terentius Varro (116–27) írta, hogy a végzetről szóló etruszk könyvek tizenkét, egyenként hét éves időszakokban jelölik ki az emberi életet. A két utolsó hét évben az istenektől sem kérni, sem engesztelő áldozattal elérni nem lehet semmit, 84. évük után az emberek szellemileg nem léteznek, semmiféle jelzést nem kapnak már az istenektől. Varrót SzJGy 91 éves korában idézte egy levélben. Nagy tudományos munkáit, amelyek évtizedeken át lekötötték idejét, energiáit, akkor már elvégezte: a Szépművészeti antik vázáiból két kötetet publikált (1981, 2007), Rómában megjelent az etruszko-korinthoszi figurális vázák feldolgozása (1992, 1998). Élete Varro tudósításának cáfolata volt: 84 éves korában és a következő évtizedben még három nagy könyvet adott ki: Pelasg ősök nyomában (2002), Szirénzene (2005), A tenger fölött (2011), amely utóbbi kötet cikkekből szőtt önéletrajznak tekinthető. Elkészült korábbi görög művészettörténetének teljesen újraírt kiadása (2006) és egy általa összeállított gyűjtemény a XX. századi ókortudósok tanulmányaiból (Voces paginarum, 2008). És az utolsó cikk, mely kronológiai keretet rajzolt múzeumi pályája köré. Éppen csak elfoglalta helyét a Szépművészeti Múzeumban (1947), amikor a békéscsabai múzeumból bekerültek a gyűjteménybe Haan Antal (1827–1888) festőnek az 1850-es években Itáliában gyűjtött antik tárgyai. SzJGy feladatának tartotta, hogy értékelje Haan gyűjtési koncepcióját. Az egyetemesség igényét méltatta: Haan nem gyűjtötte a hazai régiségeket, s 1848 után negyedszázadon át egyedül Békéscsabán volt látható tudatosan a klasszikus antik művészet bemutatására szánt gyűjtemény. SzJGy ezt a cikket már kórházi ágyán diktálta le, s másfél hónappal a halála előtt olvasta fel, az ő távollétében, kutatótársa, Szentesi Edit, az Akadémián. Postumus jelent meg az Ókorban (2016/1).

Tovább

Egy sajnálatos eseményről lesz szó az alábbiakban: Jósijáhunak (Jósiás), Júda királyának haláláról. Okát tudjuk, a háttere homályos, ezt próbálom megvilágítani. A haláleset Megiddónál történt, az időszámításunk kezdete előtti (a továbbiakban: i. e.) 609. év elején, egy csatában, ahol Jósijáhu király (640/639–609, Dávid-dinasztia) hadserege szembeszállt II. Nekho (Nekau) fáraó (610–595, XXVI. dinasztia) hadseregével.

Tovább

Szilágyi János György felfogása szerint egy antik művészeti kiállítás antinacionalista intézmény. A nemzeti csak az egyetemesben kap értelmet. Az ő antik tudományában az egyetemesség felhívó szó a jelennek. Munkái mértékadók maradnak, még sokáig fog tanítani bennünket.

Tovább

Az, ami most a Trefort-kertben látszik, csak úgy értelmezhető, hogy az Egyetem – emlékezetpolitikai okokból – visszamenőleg és bocsánatkérőleg visszafogadja az egyetemi közösségbe a második világháború zsidó áldozatait is: visszafogadja őket mint magyarokat, de mint zsidókat, amely okból áldozattá váltak, nem.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A Magyar Örökség Díjat Makovecz Imre alapította, többedmagával, 1995-ben. A díjat gondozó Magyar Örökség és Európa Egyesület, 2003 óta önálló jogi személy, évente négy alkalommal hét-hét díjat oszt ki az arra méltónak ítélt személyek és intézmények, holtak és élők között, a kiegyezéstől napjainkig terjedő időből. Ebben az évben az egyik díjat dr. Schweitzer Józsefnek ítélték. A Bírálóbizottság elnöke, dr. Hámori József akadémikus levélben kért fel, hogy a napokban sorra kerülő díjátadáson Schweitzer Józsefről én tartsam a laudációt. Néhány nappal ezelőtt meghívtak a laudációk meghallgatására. Az egyesülettel soha nem volt kapcsolatom, ügyrendjét nem ismertem, nem tudtam, hogy ez a „meghallgatás" valójában lektorálást, erősebb szóval: cenzúrázást jelent. A felolvasott szöveget a jelenlévők közül többen bírálták, mert hogy - rövidre fogva az elhangzottakat - nem hangsúlyozza eléggé Schweitzer József érdemeit a magyar kulturális örökség ápolásában. Végeredményként Juhász Judit (volt kormányszóvivő és külföldi rádiótudósító), a díjátadó ünnepségek műsorközlője megfogalmazta a javaslatot, hogy a laudáció megtartására valaki mást kérjenek fel helyettem. Ezután az ülést elhagytam. Az ott bemutatott szöveget a Schweitzer József iránti feltétlen tiszteletem és több évtizedes, számomra kitüntető barátságunk jegyében alább közlöm. Nem hinném, hogy a magyar örökségnek ne lehetne része egy rabbinak éppen a magyarországi zsidók érdekében kifejtett tevékenysége.
Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Az ELTE Bölcsészettudományi Kara a Trefort-kert egyik épületében, ahol ma az ókortudományi tanszékek vannak elhelyezve, ez év őszén egy előadótermet nevezett el Kerényi Károlyról. Bár Kerényi hajdan egy másik épületben adott elő, emlékének ilyetén megörökítése indokolt: a magyar szellemi életben mint az egyetem magántanárának is irányszabó szerepe volt az 1930-as években, egészen önkéntes svájci emigrációjáig. Kerényi tudományos felfogásának lényeges vonása, hogy az ókori szövegek tanulmányozása akkor nyer értelmet, ha az emberi egzisztencia alapkérdéseinek megértéséhez vezet el, másképpen mondva, ha ezeket a szövegeket összefüggésben tudjuk látni saját életünk, saját korunk aktuális problémáival. Az alábbi szöveget a szerző a teremavató ünnepségen olvasta fel.

Tovább

Tovább

• Bihari Péter: Lövészárkok a hátországban. Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyarországán

Tovább

Ismeret és ismeretterjesztés

Tovább

Az ÉS könyve márciusban - Standeisky Éva: Antiszemitizmusok. Argumentum Kiadó, Budapest, 2007. 251 oldal, 2700 Ft

Tovább

Az ÉS könyve márciusban - Standeisky Éva: Antiszemitizmusok. Argumentum Kiadó, Budapest, 2007. 251 oldal, 2700 Ft

Tovább
Élet és Irodalom 2020