KOVÁCS ZOLTÁN ÉS TARNÓI GIZELLA RIPORTJA:
Történet két részben a piacgazdasági kihívás idõszakából
Helyszín:
Budapest, Florida, KiskunlacházaSzigetszentmárton, Wyoming
Szereplõk:
Steven Anderson D.C. floridai vállalkozó, diplomás kiropraktõr (csontkovács), aki a nyolcvanas évek legvégén érkezik Magyarországra, mert hallott a rendszer változásairól, idõvel mint adalékanyag-forgalmazó kapcsolódik a magyar üzleti élet sûrûjébe. A történet során hite megtörik, becsapottnak érzi magát, de még itt él;
Nagyistók László, többszörös magyar cégvezetõ és -tulajdonos, egykor volt KISZ-vezetõ, aki vállalkozói pályája elõtt késõbb mozgalmi tapasztalatait mint ipari minisztériumi fõosztályvezetõként igyekezett hasznosítanija. A történet végén az üzleti életbõl kiábrándult, a peartnerek tucatjaiban csalódott, igazolvánnyal ellátott munkanélküli;
Michael Anderson Amerikában élõ amerikai állampolgár, Steven fivére. Korábban chippendale-táncos, majd bankár Svájcban. Több amerikai cég résztulajdonosa, a történetben szerepet kap aranyórája, amelyet egy üzletkötés során fedezetül ad, de aztán az órát illetõen minden jóra fordul, esze ágában sincs Magyarországon élni;
dr. Halm Tamás, a Magyar Közgazdasági Társaság ügyvezetõje, a történetben szereplõz alább olvasható, csõdbe jutott cégek mindegyikének felügyelõ bizottsági elnöke vagy tagja. Szomorú, csalódott, legszívesebben elfelejtene mindent;
Charles W. amerikai gyáros. Kemény elvekkel dolgozó iparos, szõrös szívû jenki. Makacs ember, aki a leszállított termékért konokul következetességgel jog- és szerzõdésszerû teljesítést követel, és ezt olykor meg is kapja, ki sem mozdul Amerikából;
továbbá népség, katonaság. A a magyar üzleti és politikai élet (az elit) jellemzõ figurái: városszerte ismert apport-zsenik, kispénzû nagybefektetõk, cégtulajdonosok, továbbá a közelmúltból ittfelejtõdött nagyvállalati vezetõk, felszámolók, behajtók.
Elsõ rész
Steven Anderson amerikai állampolgár elõször 1989 áprilisában, a rendszerváltozást megelõzõen érkezik Magyarországra. Egy Svédországban dolgozó kanadai barátja csalja ide, aki tudja: Steven a Nemzetközi Raoul Wallenberg Társaságnál tevékenykedik, és érdekli a svéd diplomata valahai magyarországi tevékenysége. Turistaként, a kíváncsiságtól hajtva érkezik tehát, mindössze néhány hétre. Wallenbergrõl adott figyelemre méltó tévés és rádiós interjúi néhány nap alatt ismertté teszik a könnyen barátkozó, nagyhangú, jó kedélyû amerikait.
Egy követségi barátja mutatja be õt a közismert tévés Pomezansky Györgynek és társának, akikkel néhány nap múlva már együtt tervezik az akkor alakuló Rádió Bridge mûködési elveit, és két hét múlva Steven már mint rádiós engedéllyel rendelkezõ, majdani harmadrészes tulajdonos utazik haza. „„Jól ismertem az NBC-rádió mûködését, és sokakat ismertem az Amerika Hangja magyar adásainak munkatársai közül is, volt elképzelésem, miként kell egy új adót mûködtetni. Az engedélyünk angol nyelvû adásra szólt, megszerveztem, hogy egy az egyben átvesszük a Voice of Amerika mûsorát, csak a hírek voltak helyiek. Hat hónapot adtam magamnak a kísérletezésre, ezért amikor újra jöttem 1989 szeptemberében, magammal hoztam a megtakarított pénzemet 150 ezer dolláromat és az autómat.””
Miközben a Rádió Bridg-ben dolgozik – ami annyi pénzt nsosem hoz, hogy abból megélni lehessen –, a Komáromi TermálfürdõThermálfürdõ kiropraktõreként keresi mindennapi kenyerét. A rádió révén bankok és vállalatok képviselõivel ismerkedik, tárgyal, tele van ötletekkel, azt keresi, hol vannak a magyar gazdaságban kiaknázatlan lehetõségek. Néhány hónapon át olyan, mint egy jó szatócs, belekóstol mindenbe, amiben fantáziát lát, miközben és különbözõ termékekkel és ötletekkel ingázik Cocoa Beach (Florida) és Magyarország között. Egyszer például a szerinte kitûnõ minõségû magyar Royal vodkából visz magával néhány üveggel, hogy partnert keressen az amerikai forgalmazásra. Az amerikai kereskedõk is jobbnak találják a Royalt a Sztolicsnajanál vagy a Moszkovszkajanál, meg is bízzák Stevent, vegye fel a kapcsolatot a forgalmazóval. (Késõbb az egymásra találó partnerek amerikai-magyar vegyes-vállalatot alakítanak az üzletre, kidolgozzák az Amerikában VASA néven forgalmazandó vodka dizájnját, végül azonban csak a magyar fogyasztók örülhetnek az új terméknek, ugyanis a címkékcimkék és a kupakok silánysága miatt a megrendelõ nem veszi át a szállítmányt.)
Egy másik útja során tudomást szerez a Longwoodban gyártott Bell adalékanyagokról, amelyeket Amerikában egyre nagyobb sikerrel alkalmaznak mind a benzin, mind a diesel-üzemû jármûveknél, és a gyártó épp európai offenzívára készül. Fivérével, Michaellel közös cégeket hoznak létre (történetünkben az egyszerûség kedvéért csak a Bell Additives U.S. Incorporationt nevezzük néven), és szerzõdnek az európai forgalmazásra. Az elsõ sikereket az ukrán, román és észt piacokon könyvelik el.
Steven az üzlet mellett a magyar (köz)életbe is belekóstol, boldogan konstatálja, hogy elõtte mint amerikai befektetõ elõtt viszonylag könnyen nyílnak az ajtók. „„Nekem itt minden tetszett akkoriban. A vértelen forradalom, a választott európai út, és az is, hogy bárkihez bejuthatok. Együtt vacsoráztam Csehák Judittal, többször találkoztam Antall Józseffel, Göncz Árpáddal, és magas politikai körök hívtak rendszeresen partikra, baráti összejövetelekre.”"A szeszesitalok között a vodkát is forgalmazó Komplex munkatársaival is jó kapcsolatba keveredik. Egyszer orvosi segítséget ajánl a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) gerincbántalmakkal küszködõ ügyvezetõ igazgatójának,dr. Halm Tamásnak, akinek feleségét a vodka-ügyletbõl ismeri. A kezelések során sok mindenrõl szó esik, a közös ismerõsökrõl, a gazdaságról, az üzletrõl, s Steven a csontok ropogtatása közben egyszer azt is elõadja betegének, hogy szerinte hatalmas üzlet rejlene Magyarországon is a Bell adalékanyagok forgalmazásában. Bár az asztalon fekvõ, angolul kitûnõen beszélõ közgazdász inkább elméleti, mint gyakorlati felkészültségû, támad egy jó ötlete. Összehozza Stevent Nagyistók Lászlóval, akit az adományokból és szponzorálásból élõ Közgazdasági Társaság támogatójaként ismert meg, s akirõl tudja, hogy mivelután fõosztályvezetõi szekerének rúdja éppen kifelé áll az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumból, egy családi vállalkozás gründolásán gondolkodik. Hátha jól vág a profilba illeszthetõ egy bomba üzlet.
Két tevékeny ember talál ekkor egymásra, bár igaz, mindkettõ a másikban látja a jövõ biztos zálogát. Steven úgy véli, Nagyistókkal társulni fõnyeremény: magas pozícióban ülõ, jó referenciájú, megbízható ember, a KISZ-es múltja kiterjedt kapcsolatrendszert ígér, ez ami föltétlen kell a biztonságos, jó befektetéshez. Ráadásul László a minisztériumban energetikai kérdésekkel foglalkozó vezetõ, sok szálon kapcsolódik a Bell adalékanyag lehetséges vásárlói köréhezhöz is. Emellett bízik is az üzletbenmagában, hisz kockáztat. LLáthatóan van is mit,: az alakuló rt. alaptõkéjét 50 millió körülire tervezik. Nagyistók is rendkívül elégedett Steven felbukkanásával. Biztos a sikerben. Részben a rutinos amerikai befektetõt látja benne, részben a bennfentest, akinek nem csak Amerikában vannak jól kamatozó kapcsolatai, hanem láthatóan Magyarországon is olyan körökben otthonos, amelyek itt-ott segítenek majd az üzletben, és akkor minden olajozottan megy.
Elsõ találkozásukkor villognak. Érdeklõdésük a benzinkutaknál tankoló magánemberek adalékanyag-vásárlásairól pillanatok alatt átterjed a nagyfogyasztókra, amelyekben az igazi üzlet rejlik, és akiknél – sejtetremélték mindketten – jó eséllyel kopogtatnak majd. Egyiküket sem zavarja, hogy Nagyistók alig beszél angolul, Steven meg semmit nem ért magyarul. (Nem mindig van ugyanis velük dr. Halm vagy Varga Andrea, Steven állandó tolmácsa és élettársa.) A lényeget mindketten megértik: MOL, BKV, HM, Volán! És mindenütt vannak kapcsolatok!
Az üzletnek új lendületet ad, hogy Nagyistók kezdeményezésére egy találkozás erejéig BudapestreBudapesre ruccan az akkor politikailag éppen háttérbe szorult szocialistaszocialist párt egyik fõembere, a még veszprémi illetõségû Szekeres Imre. Beszélgetnek a múlt rendszer relikviáiról, Lenin-fejes levélnehezékekrõl, vándorzászlókról és egyebekrõl, s mert Steven nagy gyûjtõ, Szekeres segítséget ajánl a parlament pincéjében tárolt anyag felkutatásában, s az este alig hagy kétséget afelõl, hogy a találkozás termékenynek mondható a bontakozó üzleti munka szempontjából is. Hozzá kell tenni: a találkozásraról a szocialista képviselõ nem emléksziktud. Így van ez további találkozásaikkal is: ahogy a korábbira, úgy az iroda-avatóróla és szórványos belvárosi találkozásoaikraól sem emlékszik, csakis Steven Anderson tud.
Nagyistók saját ismeretségi körében hamarosan talál egy már mûködõ kereskedelmi kft-t, amelyet 1991. februárjában 49,2 millió forintos jegyzett tõkével rt.-vé alakítanak át, és Autó-Híd névre keresztelnek. Tudják jól, minél magasabb az alaptõke, annál megnyerõbb és hitelképesebb a cég, így alaposan körülnéznek a családban és a baráti körben, hol akad némi készpénz vagy apportnak nyilvánítható készlet vagy ingatlan. Az rt. létrejöttében végül oroszlánrészt vállal a FER-ÉKSZ Kisszövetkezet – vezetõjeMészáros Tibor, Nagyistók nagybátyja –, amennyiben az egy 20 millió forintra értékelt kiskunlacházi raktárhelyiséget és 2,4 millió névértékû Iparbank-részvényét visz apportálásávalként az új cégbe. A Biotrade Kft. 10 millió forint készpénzt ígér (befizetési kötelezettségének sem akkor, sem késõbb nem képes eleget tenni, ezért utóbb mind tulajdonrészét, mind befizetési kötelezettséget átengedi a FER-ÉKSZ-nekFER-ÉKSZnek). A Híd Rt. – az „„Autó”” kiegészítéssel felhasznált nevén kívül – 5 millió Ft névértékû Híd-részvényt visz a vállalkozásba 5,6 millió értékben (a cég jelenleg a felszámoló BIS Rt. fennhatósága alatt áll). A magánbefektetõk közül mindössze két személy részesedése számottevõ: Nagyistók Lászlóé és dr. Halm Tamásé: egy-egy milliót kockáztatnak, készpénzben. A többi barát és ismerõs csak 10-200 ezer forintot talál a vánkos alatt. Mészáros Tibor az igazgatóság, dr. Halm a felügyelõ bizottság elnöke lesz. Vezérigazgatónak öt évre a minisztériumot végleg elhagyó Nagyistók Lászlót választják, és ezzel együtt is a csapat. A székhelyül választott bérlemény – néhány iroda a Közlekedéstudományi Intézet (KTI) székházában – maga is tekintélyt parancsoló: a közlekedésben jártas szakemberek otthonosan mozognak az épületben, és az importálandó adalékanyag tesztelése is szakértõ kezekbe kerül. Nem sokkal az alakulás után bíztató jelként értékelik, hogy már munkatársaik között tudhatják a veszprémi MÁVKI-t elhagyódr. Vásárhelyi Katalint, Szekeres Imre feleségét, aki nagy örömükre, külsõsként ugyan, de vegyész végzettségének megfelelõ, rendszeres elfoglaltságot jelentõ mûszaki szakértõi munkát vállal a cégnél.
Steven közben Amerikába utazik, és a Bell adalékanyag gyártójának, Mr. Charles W.-nek lelkesen adja elõ az Autó-Híd Rt. magasba törõ jövõképét, amely az elsõ évre több mint 3,6 millió USD értékû forgalmat tûz ki célul. Mr. Charles W. örömmel bõvíti az Anderson fivérek cégeivel addig felhõtlen együttmûködését: forgalmazási jogot engedélyez Magyarországra is. Steven elégedett, nagyon jó üzletnek látszik az együttmûködés, a gyártóval 25 százalékos jutalékra szerzõdik. 1991 március végén aláírják az Autó-Híd és a forgalmazó Andersonék közötti, a gyártóval közösen fogalmazott elõkészített, egyelõre három évre szóló szerzõdést is. Miután elfogadják Aa szigorú feltételeket szigorúak – bármilyen minõségi kifogás szerzõdésszegésnek minõsülesetén például azonnal felmondható –, de és megkezdõdik az adalékanyagok konténeres szállítása.
Az új cég attraktivitását mindössze egyetlen dolog gátolja: a készpénzhiány. Az alaptõke több mint kétharmada ugyanis apport, a készpénz befizetését vállalók többsége pedig nem tud eleget tenni alaptõke-befizetési kötelezettségének (dr. Halm szerint "a cég torka már alakuláskor véres”.) Óriási gondot okoz tehát, hogy a gyártó csakis nagy tételben hajlandó szállítani, konténerben (õ már tudja, hogy az egy átlagos, olcsó mûanyag-flakonnal kémiai reakcióba lép az adalékanyag), és elõre kell fizetni. (Egy konténer ára átlagosan 100 ezer dollár.) Szerencsére könnyen kap hitelt a papírforma szerint tõkeerõs cég, csakhogy a kamat majdnemmajnem 40 százalékos.(„Már az elsõ szállítmánynál belekerült a cég egy adósságspirálba, amibõl sosem tudott kikeveredni, sõt, egyre mélyebbre süllyedt” – emlékezik a kezdetekre dr. Halm Tamás.) A második konténer szállítására már sor sem kerülne, ha Steven nem ad pénzt annak fejében, hogy fivérével 20 százalék tulajdonrészt kap az Autó-Hídban (errõl ugyan Autó-Híd fejléces, angol nyelvû vezérigazgatói igazolás tanúskodiktanuskodik, Nagyistók mégsem emlékszik ráaz akcióra, és ez a tulajdonjog nem is szerepel a cégbírósági papírok között). Új fizetési konstrukciót dolgoznak ki, nehogy a hitelek foglyává legyen a cég: az Autó-Híd Rt. megrendelését Steven és Michael Anderesonnak küldi, és õk a megrendelés továbbításával egyidejûleg fizetnek a gyártónak. Az Autó-Híd Rt. Andersonék számára pedig csak azután teljesít, hogy az eladott termék ára befolyik a kasszájába. Steven mint kockázatvállaló egyetlen kikötéssel él: egyszerre csak egy konténert rendel, a következõ szállítmányt csak akkor kéri, ha az elõzõ konténer ára már cége számláján van. Tulajdonosként a számlázás átalakításával is egyetért, belátva, hogy jelentõsen csökkenthetõ a vám- és ÁFA-fizetési kötelezettség, ha: a konténer árából kiemeli a forgalmazási jutalékot, a és megegyeznek abban, hogy azt évente egyszer, külön számláralicenc-díjként kapja majd meg.
Nagyistók vezérigazgató nyáron félreteszi sokasodó teendõit, és néhány napra Amerikába utazik, hogy ott megalapozzák másik, még jelentõsebb álmukat. A már föntebb megismert magyar üzletemberekkel (családtagok, barátok) és Andersonékkal közösen 1,125 millió dolláros alaptõkéjû multinacionális céget hoznának létre, amely majd az egész világra megszerzi a Bell teljes termékskálájának forgalmazási jogát. Ha a cég Így tevékenységük gyümölcse ugyan nem a magyar, hanem az amerikai államot gazdagítja majd, de a tulajdonosok jobban járnak, hisz ott az adózás is jóval kedvezõbb a magyarnál. Útja során megállapodást ír alá Michael Andersonnal:„„Én, Michael Anderson 1991. július 29-én 10 ezer USD-t vettem át Nagyistók Lászlótól, mely egy összesen 225 ezer USD-t kitevõ összeg részfizetését képezi. A 225 ezer USD Nagyistók László 20 százalék részesedését képviseli egy, a mai naptól számított 60 napon belül megalakítandó, az Egyesült Államokban törvényesen bejegyzendõ társaságban. További 15 ezer USD az újonnan megalakult társaság bejegyzésekor fizetendõ. A fennmaradó 200 ezer USD-t a bejegyzés napjától számított 60 napon belül kell megfizetni.”” Nagyistók – aki üzleti tapasztalatait Magyarországon szerezte – az Anderson fivérek némi megütközésére a fiatalabb fivér kezén lévõ aranyórát kéri biztosítékként a pénz átadásakor. Ezért a szerzõdés következõ passzusa így szól: „„Biztosítékként Nagyistók tulajdonába kerül Michael Anderson 18 karátos arany Lucien Piccard órája, sorszáma 143652, melyet az újonnan megalakult társaság Egyesült Államokban történõ törvényes bejegyzésekor azonnal vissza kell adnia tulajdonosának.”” És a folytatás: „„Ha a társaság nem kerülne bejegyzésre, a fent említette összeget évi 20 százalékos kamattal kell visszafizetnie.””
A társaságot U.S. Automotive Distribution Corporation néven jegyzik be Delaware államban. A két hónappal késõbb sorra kerülõ bankszámla-nyitásra Nagyistók ismét utazni kénytelen. (A fent idézett szerzõdésnek csak ezen egyetlen pontja teljesül: a vezérigazgató kiutazása. Az aranyóra és a további fizetési kötelezettség sorsáról késõbb.) Az új cég elsõ munkanapja mozgalmas. Épp a bankszámla-nyitás napján egy levél fogalmazódik Budapesten. Írója az éppen Delawarre államban tartózkodó Nagyistók László, aki a magyar fõvárosbólfõvásrosból üdvözli a társaság létrejöttét, és az Autó-Híd Rt. nevében arról értesíti az U.S. Automotive D.C.-t, hogy„„reméljük, a forgalom tervezett növekedése mindkét fél kölcsönös megelégedésére szolgál majd, tovább erõsítve meglévõ jó kapcsolatunkat”". Aláírója Nagyistók László vezérigazgató. (A cég következõ levele október 4-én kelt, benne az U.S. Automotive D. C. nevében azt kérdezi Micahel Anderson Nagyistóktól, mikor utalja a 10 ezer dolláron felüli vállalását.)
A részvényeketfiúk már nyomják
Csak ritkán okoz gondot, hogy nem mindig ül tolmács a megbeszéléseken, ilyenkor viszont a partnerek csak sejtik, mirõl folyik a szó, vagy mit írnak éppen alá a másik nyelvén. Az együttmûködés lényegében mégis felhõtlen, hisz az üzletmenet felülmúlja a reményeket. Steven egyetlen dolgot reklamál visszatérõen: miért nem kapja meg a 20 százalékos tulajdonát igazoló Autó-Híd részvénycsomagot. Rendre ugyanazt a magyarázatot kapja: „"a részvényeket már nyomják”". Ennek ellenére, amikor megismeri az Autó-Híd Rt. 1992-es évre készített üzleti terveit – 1,5 milliárd forintos forgalom egy év alatt (!) –, Nagyistók rábeszélésére újabb 30,4 százalékos üzletrész vásárlására szánja el magát. Két társtulajdonostól vásárol részvényeket, összesen 200 ezer dollár értékben. (Azt nem tudja, hogy az adásvétel sürgõs, hiszen a tulajdonosok közül az alapító Biotrade Kft. helyébe lépett FER-ÉKSZ szintén képtelen eleget tenni 10 millió forintos alaptõke-befizetési kötelezettségének, a végsõ befizetési határidõ pedig közeledik. A másik eladónak, a szintén újdonsült tulajdonos Mészáros Tibornak pedig – akire a Híd Rt. engedményezte apportált Híd-részvénycsomagját – valószínûleg készpénzre van szüksége.) Andersonék mellett az Autó-Híd mindennapjait ismerõk közül ekkoriban más is jónak látja a cég esélyeit, ugyanis rajta kívül többen vásárolnak részvényeket Mészáros Tibortól, közöttük Szekeres Imre, igaz, mindössze 500 ezer forint értékben (három évvel késõbb, 95 elején névértéken adja el tulajdonrészét a vezérigazgatónak). Részvényeket viszont egyikük sem lát, Stevennek ismét meg kell elégednie „"a magyar nyomdák lassan dolgoznak”" magyarázattal. Úgy tervezi, az új tulajdonrészt abból a 200 ezer dollárból fizeti ki, ami 92-re licenc-díjként jár neki. Csakhogy az Autó-Híd kasszája ezúttal is üres. Nagyistók arra kéri, fizessen elõbb õ, cserébe megállapodást ír alá, melyben elismeri, hogy 200 ezer dollár licenc-díj jár Stevennek. És hogy fizethessen, Steven eladja Rádió Bridge-beli érdekeltségét a Postabank egyik cégének (ott addigra egyedül marad mint magánbefektetõ, mert volt tulajdonostársai a Postabanknak adták el részüket, és mert attól kezdve az angol nyelvû adásra szóló engedélyenegedély dacára a Rádió Bridge magyar nyelven sugároz, és mert Steven nem érti, egy jogállamban hogyan lehet ez, és mert elunjaelúnja az ez ügybenezügyben zajló mindennapos csatát). De csak részletekben hajlandó fizetni. Õ ad ötvenezret a részvények negyedéért, ha rögtön utána õ is kap ötvenezret, a neki járó pénz negyedét. Így fordul meg 92 március végén-április elején tíz napon belül négyszer ugyanaz az 50 ezer dollár Steven Budapest Bankos cégszámláján. Pénz az ablakban: az Autó-Híd kasszája ugyan változatlanul üres, de letudja tartozását Stevennek, aki pedig örül újabb tulajdonrészének. (Dr. Halm szerint„addigra egy éve adósságcsapdában vergõdött a cég”.)
Nagyistók László elõre menekülne. Sürgeti Stevent, hogy Mr. Charles W.-tõl, a gyártótól mielõbb szerezzen forgalmazási jogot az összes közép-kelet-európai országra, továbbá Afrikára és egész Eurázsiára. A gyártónak azonban – mint mindig és minden partnerével szemben – feltételei vannak. Elõírja például a minimális mennyiséget, amelyet az Autó-Hídnak meg kell rendelnie, ha terjeszkedni kíván. Terveket és kötelezettségvállaló nyilatkozatot kér az általa szabott minimumra. S mert ilyet nem kap, az együttmûködés keretei sem bõvülnek. Ahhoz sem járul hozzá, hogy a konténerben érkezõ adalékanyagot kisebb kiszerelésben, olcsó mûanyag-flakonban árusítsák, bármilyen jutányosan szerezne is ehhez egy automata gépsort ehhez az Autó-Híd. Ragaszkodik a kipróbáltsaját, háromszor fluórozott üvegmûanyag-flakonokhozpalackjaihoz és kupakokjaihoz, elõre jelzi, ha nem azt ilyet alkalmaznazák, nem engedélyezi a márkanév használatát sem. Steven tárgyal Nagyistókkal, aki végül fejet hajt: palackflakonokat és kupakokat rendel a gyártótól (amit aztán le sem szállíttat, ki sem fizet, és mind Steven, mind a gyártó csak évekkel késõbb értesül arról, hogy a termék hazai csomagolású kiskereskedelmi forgalmára mégis felkészült az Autó-Híd, és a szivárgó, deformálódó flakonokon mégis ott virít a büszke „"Bell”" márkanév). Egyelõre tehát a konténeres szállítás folytatódhat, és tartalmát egyelõre csakis Magyarországon forgalmazhatják.
92 késõ õszén, amikor Steven éppen egy szállítmány aktuális ellenértékét várja, Nagyistók kivételes eljárást kér. „"A honvédségnek maradt egy kis pénze, és ha még idén hozzájut egy szállítmány adalékanyaghoz, még ez évben fizetné a 100 ezer dollárt.”" (Dr. Halm úgy emlékszik, a plusz konténer ötletét Steven dobta be, mondván, kivételesen kedvezményes árat tudna elérni a gyártónál. Ennek ellentmondani látszik az, hogy a számla ezúttal is a szokásos árfekvésben, 100 ezer dollárról szól.) Stevennek ugye pénze nincs, a szállításra csak akkor kerülhetne sor, ha a gyártó maga lenne a hitelezõ. Mr. Charles W. azonban, mivel tudja, hogy miért nem tud fizetni Steven, nem akar kötélnek állni. Andersonéknak írt levelében leszögezi,„"örülök az újabb megrendelésnek, ám amíg az elõzõ konténer árát nem fizeti ki az Autó-Híd, nem szállítok”". Végül azonban Steven vehemenciája, Nagyistók személyes garanciavállalása és a HM-megrendelés felmutatása megtöri a gyártó állhatatosságát, decemberben behajózza az árut, ráadásul a hitelezõ ezúttal õ maga.
Nagyistók elégedett. Talán ennek köszönhetõen szakít idõt végre arra, hogy megszövegezzen és Stevennel aláírasson két okmányt, amely szabályozza a kora õsszel megalakult amerikai U.S. Automotive Distribution Corp. és az Autó-Híd Rt. közötti kapcsolatot. Az 1708. számú megállapodás mindössze két pontból áll: 1) az Autó-Híd számlái alapján az amerikai cég vállalja a Bell termékek magyarországi bevezetésének, palackozásának és forgalmazásának költségeit; 2) a fizetési feltételekrõl egy, a szerzõdéshez mellékelt titkos függelék rendelkezik. A titkos és bizalmas függelékben az Autó-Híd azt vállalja, hogy az általa kibocsátandó számlák kiegyenlítése érdekében se banki, se jogi lépéseket nem tesz az amerikai cég ellen. Ha pedig a pénz mégis megérkezik, annak felhasználásáról külön rendelkeznek majd. (Egy kibocsátott számla bármikor felmutatható élõ követelésként, egy céget akár hitelképessé is tehet.)
Telnek múlnak az új év hetei, de sem Andersonék számlájára nem érkezik az õsz óta kiegyenlítetlen tartozás, sem a gyártó nem kapja a kivételes eljárással szállított konténer árát. Mr. Charles W. egyre ingerültebb. Nagyistók kezdetben a honvédségre keni a késedelmes fizetést, ám Steven, aki még mindig mozgalmas budapesti társasági életet él, januárban megtudja: a HM, ígéretének megfelelõen, még decemberben fizetett az Autó-Hídnak.
1992 január közepén Andersonék levelet írnak Nagyistók Lászlónak, melyben leszögezik, hogy az Autó-Híd Rt. a 91-es licenc-szerzõdés számos pontjának nem tett eleget, nem teljesítette például a mennyiségi vállalását, ezért ha a további együttmûködést terveznek, új szerzõdést kell kötniük. Olyatkötniük.Olyat, amely jobban megfelel a realitásoknak. Steven személyesen is offenzívába lendül. Az Autó-Híd többségi, 50,4 százalékos tulajdonosaként keresi fel Nagyistókot, látni akarja a cég könyvelését és a szerzõdéseket (nem látja), mert attól tart, hogy ha a gyártó a fizetési késedelem miatt felmondja a forgalmazásra szóló szerzõdést, részvényei elértéktelenednének. A reakció megdöbbenti. Nagyistók ugyanis közli, a jövõbeni szerzõdést illetõen ragaszkodik az általa szabott feltételekhez, és ha ezt a szerzõdést Steven nem írja alá, õ nem fizet se neki, se Mr. Charles W.-nek. (A két utolsó szállítmány ellenértéke összesen 200 ezer dollár.)
Elsõként Mr. Charles W. üzen telefaxon. Február 10-én megírja Andersonéknak, csalódott az Autó-Híd Rt.-ben, ahol a kezdeti lendületet gyenge üzletvitel és gyenge érvek váltották fel. (Levelét megküldi Nagyistóknak is.)
Nagyistók válasza megelõzi Stevenét. Február 12-én hosszú levelet faxol Charlesnak az Autó-Híd elõtt álló hatalmas lehetõségekrõl – esély van a magyar piaci részesedés 90 százalékának megszerzésére, és a külföldi kapcsolatrendszer is bõvül –, amelyek realizálását azonban veszélyezteti Andersonék viselkedése. Miattuk tûnhet úgy, hogy az Autó-Híd rossz adós, holott Andersonék tartoznak Charlesnak. Hivatkozik egy 200 ezer dolláros „"hitelre”", amit Steven vett fel tõlük (valójában a licenc-díjként felvett 200 ezer dollárról van szó), és amit most kellene törlesztenie – mindenekelõtt Mr. Charles W. számlájának kiegyenlítésével. Ennek ellenére ígéri, a további gyümölcsözõ együttmûködés reményében postafordultával utal, csak kéri a tartozás pontos összegét és a bankszámlaszámot. Levelében „"természetes”" és „"ésszerû”" lépésként ajánlja Mr. Charles W.-nek, lépjenek egymással közvetlen üzleti kapcsolatba, hagyják ki a megbízhatatlan Andersonékat. (Levelét megküldi Stevennek is.)
A világnak ez a része ilyen
Steven kétségbeesett magyarázkodásra kényszerül február 13-i faxában. Állításait dokumentálja is Charlesnak, s a tények mellett vannak egyéb közlendõi: „"Nagyistók László rendre aláírta a fizetési feltételeket, utóbb meg azt mondta: ‘>persze hogy aláírtam, ha nem teszem, nem kapom meg a terméket<’. Ebben az a szerencsétlen dolog, hogy a világnak ez a része ilyen!”" Levele végén pedig elnézést kér Charlestól, amiért „"megengedtem, hogy a kelet-európai üzleti etika beférkõzzön a mindennapjaidba.”" (Levelét megküldi Nagyistóknak is.)
Febrár 15-én Nagyistók Andersonéknak is ír. Sajnálja, hogy kapcsolatuk egyoldalúvá vált, hogy a kapott elõnyökért cserébe õk semmit nem akarnak adni, hogy az Autó-Hidat ki akarják szorítani a piacról, és hogy rendre félreinformálják a gyártót. Egyben felszólítja õket, fizessenek Charles W.-nek, illetve ha azt akarják, hogy az Autó-Híd fizessen, szolgáltassák be a birtokukban lévõ Autó-Híd részvényeket. (Levelét megküldi Mr. Charles W.-nek is).
Február 16-án Mr. Charles W. eleget tesz Nagyistók négy nappal korábbi kérésének, megnevezi a tartozás összegét és a bankszámlaszámot. Azonnali átutalást kér.
Február 17-én Michael Anderson faxol Nagyistóknak. Cége semmisnek tekinti az Autó-Híddal kötött 1991-es szerzõdést. A semmisség megszûnik, ha fizetnek.
Február 18., Nagyistók válasza: „"Mély megdöbbenéssel és felháborodással olvastam faxotokat, amely ismét azt bizonyítja, hogy Ti, akik pedig 30,4 százalékos tulajdonosai vagytok az Autó-Híd Rt.-nek (Andersonék meghökkenek: elõször vásárolt egészen eddig azt hitték, 50,420 százalékos részvénycsomagjukat esetleg nyilván sem tartják?a tulajdoni arányuk), arra törekedtek, hogy méltánytalan kárt okozzatok. (...) Az Autó-Híd célja az volt, hogy saját eszközeivel hozzájáruljon a Bell adalékanyagok világméretû sikeréhez. (...) Miért sorakoztattok fel a siker kapujában szûklátókörûség, egoizmus és kapzsiság diktálta jelentéktelen érveket? (...) Az Autó-Híd abban bízik, hogy (...) legalább Mr. Charles W.-nek nem akartok kellemetlenséget okozni.”" (Levelét megküldi Mr. Charles W.-nek is.)
Február 18-án, egy nappal az Autó-Híd igazgató tanácsának ülése elõtt Mr. Charles W. levelet intéz az it. tagjaihoz: „"A számlákat késedelem nélkül és hiánytalanul ki kell fizetni! (...) A vállalatnak olyan dokumentációról kell gondoskodnia, amely alátámasztja a tényeket. Ha nincs ilyen, miért nincs? (...) Jelen levél írója M. és S. Andersont régebb óta ismeri, mint bárki az Autó-Hídnál. (...) Forgalmazási jogokkal rendelkeznek mind Európában, mind Eurázsiában. KÉREM ÖNÖKET, EZT A JOGUKAT TARTSÁK TISZTELETBEN MIND A MAI, MIND A KÉSÕBBI ÉRTEKEZLETEIKEN! (...)”"
Megtörtént az átutalás?
Steven magnóra rögzíti az 1993 február 19-i it.-ülésen elhangzottakat. Itt közli vele Nagyistók, hogy ha nem fizeti ki Mr. Charles W.-nek az Autó-Híd tartozását, soha nem kapja meg a 30,4 tulajdonrészéért járó részvénycsomagot. Hallva a botrányos it.-ülésrõl, hosszú beszélgetést folytat Stevennel dr. Vásárhelyi Katalin. Érdekli, mire készül az amerikai. Steven Szekeres segítséget kéri az ügy békés rendezéséhez, ugyanakkor hivatalos levélben és szóban egyaránt segítséget kér a felügyelõ bizottságfelügyelõbizottság elnökétõl, dr. Halmtól. Írásos választ sosem kap, beszélgetésük során pedig Steven szerint dr. Halm „"egy frászban volt, hogy esetleg tennie kell valamit nagyhatalmú barátaival szemben”".
Február 24., Mr. Charles W. faxa Nagyistóknak: „"Eltelt nyolc nap, és még mindig nem kaptam visszajelzést, hogy az átutalás megtörtént-e. Megtörtént? Ha nem, miért nem?”"
Február 25., Steven Anderson faxa Mr. Charles W.-nek. „"Sajnos múlt éjjel döbbentem rá, hogy László (Nagyistók) szándéka mindvégig az volt, hogy nem fizet ki téged mindaddig, amíg alá nem írunk egy olyan új szerzõdést, amilyet õk akarnak. Láttam a szerzõdés-tervezetet, amely mind számotokra, mind számunkra nagy kockázatot jelentene, ugyanis több lényeges pontot vagy kihagytak, vagy szándékosan félreérthetõen fogalmaztak, vagy megváltoztattak. Ma reggel elém tette, és közölte: vagy aláírom minden módosítás nélkül, vagy nem fizetnek. Amikor említettem, hogy elõbb megmutatom neked, azt mondta, semmi nem indokolja, hogy a szerzõdést te, Charlie is áttekintsd, mert ez nem a te ügyed. (...)”"
Február 26., az igazgatóság tagjainak faxa Steven Andersonhoz: „"Le kell szögeznünk, hogy kizárólag Önnek kell teljes felelõsséget vállalnia a köztünk létrejött megállapodások teljesítésének elmulasztásáért. Az Autó-Híd igazgatótanácsa mindent elkövetett a korrekt és kölcsönösen kedvezõ üzleti kapcsolatok felújításáért, de erõfeszítései meghiúsultak az Önök tisztességtelen, pénzsóvár viselkedése miatt. (...) Ismételten felszólítjuk, hogy rendezzék a C. W. Products Internationallal szembeni adósságukat.”"
Február 26., Steven faxa az igazgatóságnak: „"Nem veszek részt tisztességtelen üzletben, nem fizetek Önök helyett, ha zsarolnak sem.”"
Az etikus viselkedés
Február 26., az igazgatóság vezetõinek faxa Mr. Charles W.-hez. „"Sajnálattal közöljük Önnel, hogy mivel Mr. Steven Anderson ismételten megsértette cégei és az Autó-Híd Rt. között létrejött megállapodásokat, nem kívánunk az általa képviselt vállalatokkal szerzõdni. (...) Emlékeztetjük Önt arra, hogy az Ön adósai az Anderson fivérek, rajtuk kell behajtania a konténer árát. Michael és Steven Anderson egyébként az Autó-Hídnak is tartoznak. (...) Közöljük Önnel, hogy összhangban az érvényes megállapodásokkal, az Autó-Híd Rt., tekintélyes marketing-beruházásai alapján szélesíteni kívánja a Bell termékek forgalmazását célzó piaci tevékenységét Magyarországon és Európában.”"
Február 27., Steven faxa Mr. Charles W.-nek: „"Úgy vélem, elejét kellene vennünk László hazudozásainak. Szeretném, ha az ügy rendezésére választott bíróságot kérnénk fel, nem csupán a szerzõdésszegések miatt, hanem azért is, hogy megleckéztessék Lászlót arra nézve, milyen az etikus viselkedés, milyen a nemzetközi üzlet.”"
Március 1., Mr. Charles W. faxa Nagyistóknak: „"A hozzám küldött üzeneteket összevetve az aktáimban szereplõ tényekkel, nagyon sok ellentmondást tapasztalok. A VALÓSÁG és a TÉNYEK számomra a leglényegesebb dolgok. Én ravaszkodással, kétértelmû beszéddel, közhelyekkel, retorikus szólamokkal nem élek. (...) Én nem cégekkel üzletelek, hanem emberekkel, és ha õk velem azonos erkölcsiséget képviselnek, akkor megbízom bennük – szerzõdéssel vagy anélkül. (...) Ami Andersonékat illeti: ha hinnék Lászlónak, nyomban fel kellene mondanom az összes velük kötött szerzõdést – számos ilyen létezik –, és pert kellene indítanom ellenük. Mondhatom, nem ez az eset áll fenn.(...) Sokféle sürgetõ kérdés van, kérem foglalkozzanak azokkal! MindenekelõttMindenbekelõtt: az Autó-HídAuto-Híd tartozik nekem 104.053 dollárral (...) Szerzõdést adtam át Steven és Michael Andersonnak, amit õk tovább adtak az Auto-Hídnak. Ön, László erre azt mondtamonta, >‘én a saját szerzõdésemet írom alá, és Andersonékat arra kényszerítem, hogy ebbe egyezzenek bele, különben nem fizetem meg a tartozásomattartzozásomat<’. Továbbá azt állította, hogy a szerzõdést egy olyan ügyvéd nézte át és fordította le, aki amerikai jogi diplomával rendelkezik, és egy amerikai alapítású a Baker and McKenzie nemzetközi jogi cégnél dolgozik. Azonnali ellenõrzés céljából kérem az ügyvéd nevét, címét – a szerzõdés ugyanis se terminológiailag, se jogilag nem megfelelõ –, az ügyvédem még a végzettségét is megkérdõjelezi. (...) Egyébként mi a gondjuk az általam küldött szerzõdéssel? Emelje ki, mi az, ami nem felel meg az Autó-Hídnak! Azonnal válaszoljon! És senkinek ne küldjön másolatot róla! És ne kerülje meg a problémát azzal, hogy visszatér a múlthozmulthoz!”"
Március 8., Steven faxa Nagyistóknak: „"Szalagra rögzítettük a február 19-i ülés anyagát. (...) Sem Charles, sem én nem kívánunk sem faxon sem más módon kommunikálni az Autó-Híddal mindaddig, amíg Charles meg nem kapja a pénzét.”"
Március 8., Nagyistók másolatot faxol Mr. Charles W.-nek egy Stevennek címzett levélrõl, amelyben közli vele, ha lemond 467 db. Autó-Híd-részvény tulajdonjogáról, azonnal utalja Mr. Charles W. pénzét.
Március 9., Charles W. levele Nagyistóknak és Mészáros Tibornak: „"Megkaptam faxuk másolatát. Nem értem se célját, se értelmét. (...) Kérem, azonnal küldjön egy másolatot a megállapodásról, miszerint Andersonék kötelesek nekem fizetni. Megjegyzem, ha létezik is ilyen, az nem menti fel Önöket azon kötelezettségük alól, hogy nekem közvetlenül fizessenek. (...) Végül pedig uraim, õszintén megvallom, én úgy látom, ez a harc az Autó-Híd többségi tulajdonáért folyik, azért, hogy önök megszerezhessék Andersonék tulajdonrészét is.”"
Ebben az idõben már a Cégbíróság nyilvántartása szerint Mészáros Tibor és vállalata, a FER-ÉKSZ, valamint az unokaöccs Nagyistók birtokolják az Autó-Híd-részvények 50,68 százalékát (persze a részvényeket még nyomják).
Március 9., fax Nagyistóknak: Steven és Michael Anderson cége lemond 467 db. részvénye tulajdonjogáról annak érdekében, hogy Mr. Charles W. megkapja végre decemberben meghitelezett szállítmánya ellenértékét. A lemondás érvényét veszti, ha a pénz nem érkezik meg.
Március 10., Nagyistók faxa Mr. Charles W.-nek: „"Mészáros úrral való megbeszéléseink nyomán találtunk egy alternatívát, amely minden közös problémánkat megoldaná. Steven Andersonnak az Ön javára mondana le 843 db, egyenként 10 ezer forintot érõ Autó-Híd részvényérõl. (...) IlyÍly módon megszûnne az Autó-Híd és Andersonék cégeinek egymással szembeni követelése, és ugyanez lenne a helyzet az Autó-Híd és a C.W. Products relációjában is. Ez azt jelenti, hogy a C.W. Products 112.226 USD névértékû részvényhez jutna a követelt 104.053 USD helyett, és ezzel 17,13 százalékos tulajdonrésze lenne az Autó-Hídban. (...) Nagy esemény lenne, ha nemcsak mint legfontosabb üzleti partnerünket, hanem mint jelentõs részvényesünket is üdvözölhetnénk Önt a Budapesten 1993. március 26-án tartandó éves rendes közgyûlésünkön.”"
Március 10., Charles W. levele Nagyistóknak: „"Uraim! Nincs több mellébeszélés, a továbbiakban SEMMI, ismétlem: SEMMI, ismétlem: SEMMI nem késleltetheti a 9-es konténer árára vonatkozó 104.053 dolláros átutalás teljesítését. Nincs több haladék, nincs több kivétel! CSELEKVÉST VÁROK!”"
Március 11., Nagyistók faxa Mr. Charles W.-nek: „"Ismételten hangsúlyozom, hogy az Autó-Híd Rt. soha nem tartozott Önnek, és most sem tartozik semmivel. Ön csak az Anderson-fivéreket vonhatja kérdõre. Az Autó-Híd Rt. kész arra, hogy Andersonék helyett kifizesse Önnek a 9-es konténer árát, ha õk – mivel fizetésképtelenné váltak – egyértelmû és visszavonhatatlan garanciákat adnak nekünk.”"
Március 11., Charles W. levele Nagyistóknak és Mészáros Tibornak: „"Mészáros úr javaslata, hogy számomra pénz helyett részvényeket utaljanak, több okból elfogadhatatlan. 1) Semmi értelmét nem látom annak, hogy tulajdonos legyek az Autó-Hídban. 2) Az Önök okoskodása, amivel elhárítani igyekszenek fizetési kötelezettségüket, kizárja azt, hogy Önökkel üzleti kapcsolatba lépjek. (...) Ha nem fizetnek azonnal, jogorvoslatot kérek az Autó-Híd és vezetõi ellen.”"
Március 11., Steven faxa Nagyistóknak: „"Elhiteted Charlessal, hogy az Autó-Híd részvényesévé válhat, ha rávesz engem, hogy ÉN adjak neki részvényeket a TI számlátok rendezése fejében. Hogy mered ezt tenni?!!! (...) Hogy süllyedhetsz olyan mélyre, hogy mások tulajdonát használod a deficit fedezésére? (...) Ezzel együtt: Charles iránti tiszteletbõl elfogadom az ajánlatodat, átadom nektek a részvényeimet, csakhogy kifizesd végre a neki járó pénzt. Kérdés persze, hogy nem táncolsz-e vissza írásban tett ígéretedtõl ugyanúgy, mint korábban is tetted, mondván, nem számít, hogy a megszegett ígéretek száma eggyel nõ?”"
Március 12., Steven faxa Nagyistóknak: „"Cégünk A Svecia Baltikum eladásra kínálja az Autó-Híd Rt.-nek 30,4 százalékos tulajdonrészét, 250.000 dollárért. Az ajánlat március 12-re érvényes.”"
Március 24., Charles W. faxa Nagyistóknak: „"Ma is egkaptam Öntõl egy mai faxáot, de nem kaptam meg a 9-es konténer árát. Faxa nem érdekel.”"
Március 30., Nagyistók faxa Charles W.-nek: „"Másodszor is kifizettük Önnek a 9. sz. konténer árát. (...) Ön, Mr. Charles W. már átvette a pénzt, és szeretnénk Önt arra kérni, hogy adjon végre korábbi faxainkra konkrét, egyértelmû és pontos választ, hogy dönthessünk a Bell-termékek piacának bõvítésérõl.”"
Március 31., Charles W. faxa Nagyistóknak: „"Állítása szemenszedett hazugság. Nem fizettek kétszer a 9-es konténerért! (...) Követelem, azonnal küldjön egy faxot, amelyben visszavonja állítását és bocsánatot kér! Azt akarom, hogy a faxot mind Nagyistók, mind Mészáros írják alá, és a levelet vezessék be az Autó-Híd nyilvántartásába.”"
Április 1., Nagyistók faxa Mr. Charles W.-nek: „"Sajnáljuk és bocsánatot kérünk, hogy faxunkbanfaxunbkban tett kijelentésünk félreérthetõ volt. Kérjük, ne feledkezzen meg arról, hogy az angol nyelv nem tesz különbséget egyes és többes szám 2. személy között. (...) Ismételten kérjük, válaszoljon legutóbbi faxainkra, szeretné-e folytatni együttmûködését az Autó-Híddal (amelyet újra kell építenünk az Anderson fivérek ‘>elõnyös’< közremûködése miatt), vagy annak befejezése mellett dönt, amely esetben az általunk eszközölt óriási reklámberuházások kompenzálásareklámberuházokkompenzálása érdekében kénytelenek leszünk jogorvoslatot keresni.(...Az Autó-Híd addigra több tízmillió forintot költött a Bell adalékanyagok reklámozására, igaz, a reklámokat – dacára a forgalmazási szerzõdés elõírásainak – sem a gyártóval, sem a forgalmazóval nem hagyatta jóvá.) Nyomatékosan kérjük egyébként, hogy a jövõben ne sértegessen bennünket.”" (A levelet egyébként csak Nagyistók írja alá, bár hozzáteszi: faxa az vezetõ testület véleményét tükrözi.)
Április 2., Mr. Charles W. faxa Nagyistóknak: „"Andersonéknak a 200 ezer dollárt 1992 tavaszán utalta át az Autó-Híd. Hogyan lehetne az a 92. decemberében megrendelt konténer ára? (...) Mondandójuknak semmi köze az angol nyelvhez, semmi köze az egyes és többes szám 2. személyhez. Csupán a tényekhez van köze. (...)”"
Április 6., Mr. Charles W. faxa Nagyistóknak: „"Nemrég küldött faxukat fogalmazzák meg egyszerû angol nyelven és szavahihetõen, valamint közöljék, hajlandók-e felhagyni a múlt felhánytorgatásával és visszatérni az üzlethez, de egyenes, becsületes módon.”"
(Következik: Profán bután)