KÓCZIÁN PÉTER RIPORTJA:

A messzirôl jött ember

„Ne várjátok tôlem, hogy ma este megmondjam, hogyan döntöttem" - mondta bevezetôjében Németh Miklós, 1989 hôse, a szocialisták reménysége, a jelenleg Londonban dolgozó bankár az óbudai Régi Sipos étteremben. A közös vacsorának álcázott kampánykörút egyik állomásán többségükben olyan szocialista képviselôk voltak jelen, akik még sosem látták élôben azt az embert, akirôl a rendszerváltás után elterjedt legendák szólnak.
      A vele ezen a tavaszon és nyáron találkozó politikusokat az izgatta legjobban, hogy hazajön-e a nyolc éve bankárként dolgozó egykori politikus, s hajlandó-e elindulni a szocialista párt színeiben a 2002-es választáson. Sokan azt gondolják, ha hazajön, a pártnak van esélye a gyôzelemre, nélküle viszont ez nagyon kétséges. Németh megjelenése a körülötte szorgoskodó politikusok számára még mást is jelentett: a szocialista párt megújulását, s az 1998-ban frakcióvezetôvé és pártelnökké választott Kovács László visszaszorítását. Némethnek egyszerre kell a párt megújítását hirdetnie, s felvázolnia egy olyan jövôt, amely az évek során aláásódott szocialista párti önkép helyébe léphet. A hatalmi intrikák s a komoly identitásválság közepébe csöppenô Németh Miklós nem volt felkészülve ilyen bonyolult helyzet kezelésére - derült ki az elmúlt hetekben a szocialista politikusokkal készített interjúkból.

Képviselôk fánkkal

A Németh Miklóssal szimpatizáló szocialista politikusok egy csoportja tavaly ôsszel vette fel a kapcsolatot az egykori miniszterelnökkel, nem sokkal azután, hogy a májusi választási vereséget követôen Kovács László, a Horn-kormány külügyminisztere lett a szocialista párt elnöke és egyben parlamenti frakcióvezetôje. Az idôpont azt jelzi, hogy e politikusok Kovács Lászlót átmeneti figurának tekintették, akinek csak az a feladata, hogy a pártot átvezesse a Horn-korszakból (1990-98) a Németh-korszakba (2000-?). A kapcsolatot a kilencvenes években vele folytatott szórványos beszélgetések alapozták meg, amelyekre részben Londonban, részben hazalátogatásai idején került sor. Azóta, hogy 1991-ben távozott az országból, számos szocialista politikus kérdezte meg ôt arról, hazajönne-e politizálni, de érdeklôdése csak 1998 ôszén tunt elôször komolynak - állította egy vele akkoriban beszélô párttársa -, az addig e témáról nem szívesen beszélô Németh ekkor már nem tiltakozott, sôt, rengeteg kérdése volt. Az elmúlt télen és tavasszal komoly beszélgetéseket folytató bankár lassan elszánta magát egy esetleges visszatérésre, amit az a tény is jelez, hogy ez év tavaszán, amikor megbízatását újabb négy évre meghosszabbították az Európai Fejlesztési és Beruházási Banknál (EBRD), szerzôdésébe egy olyan klauzula került, hogy egy év után bármelyik fél szankciók nélkül megválhat a másiktól. Németh Miklós ezzel szabad kezet kapott: ha akar, újra politikus lehet. A megoldás, ismerôi szerint, rá vall, hiszen mostantól a nagyon óvatos ember hírében álló volt miniszterelnök úgy építheti esetleges politikai karrierjét, hogy azzal semmiféle egzisztenciális kockázatot nem vállal.
      A körülötte szorgoskodó politikusok pontosan tudták, rengeteg idô telt el 1991 óta, amikor utoljára látták itthon. A szocialista pártban például fontos pozíciókhoz jutott egy nemzedék, amelynek Németh már csak történelmi emlék. Miután egy „szellemlénnyel" nem lehet csatába indulni, meg kellett ismertetni ôt a párt fontos középvezetôivel. A szocialista pártban az elmúlt években divattá vált politizálgató vacsorákhoz alkalmazkodva Németh rendre a magyaros ételeket kínáló óbudai Régi Sipos vendéglôben találkozott párttársaival. Minden alkalommal halászlét rendelt, egyszer pedig a túrós csuszán osztozott egy képviselôvel, mert mindketten degeszre ették magukat halászlével.
      Némethnek keményen kellett készülnie ezekre a vacsorákra, mert ott a szocialista párt azon nemzedékével - zömében harmincas-negyvenes képviselôkkel - találkozott, akik csak a róla terjengô híreket, a legendát, s múltjának a szájhagyomány útján terjedô kliséit ismerték, amelyek mind komoly akadályt jelenthettek visszatérésében.

Az ülô legenda

Németh Miklós 1990-ben, amikor a szocialista párt a puszta fennmaradásáért küzdött, dezertált a pártból. Az 1990-ben megalakuló, szabad választásokkal létrejött parlament legsikeresebb képviselôje volt: rögtön az elsô forduló után bekerült a képviselôházba, de függetlenként, és a parlamentben sem csatlakozott az MSZP országgyulési frakciójához, holott a választások elôtt formálisan az MSZP kormányát vezette. Az akkor szakértô politikusként tündöklô Németh a nyilvánosság elôtt alig vállalta MSZP-kötôdését, bár halvány nyomokat hagyott maga után azzal, hogy az MSZP Borsod megyei listáját vezette. Egy évig volt a parlament tagja, ám ez alatt sem tartott kapcsolatot volt pártjával, 1991-ben pedig Londonba távozott, az EBRD alelnöke lett, és sok szocialista politikus számára visszataszító módon maradt ki az MSZP létéért folyó küzdelembôl.
      Itthon hagyott népszerusége s a szocialista párton belül Horn Gyula 1993-ban még megkérdôjelezhetô hatalma azonban 1993 vége felé arra indította a szocialista politikusok egy befolyásos csoportját, hogy formálisan is felkérjék Némethet, legyen a párt miniszterelnök-jelöltje. Az akkor frakcióvezetô Gál Zoltán, az alelnök Baja Ferenc és Jánosi György, valamint a párt egyik emblematikus figurája, Békesi László akarták hazahívni. Horn Gyula pártelnököt csak nagyon nehezen tudták rávenni arra, hogy leüljön beszélgetni Németh Miklóssal. Akkor még nem dôlt el, gyôzelem esetén ki lesz a miniszterelnök, de a párt vezetôi tudták, hogy Horn mindent megtesz majd, hogy ô legyen az. Németh csalódást keltett a beszélgetések során: nem hitt a 94-es gyôzelemben, s azt mondta, a pártnak ki kellene várnia, hogy egy másik kormány küzdjön meg a rossz gazdasági helyzet miatti konfliktusokkal, és a szocialista pártnak a gazdasági válság lecsendesülése után kellene hatalomra kerülnie. A miniszterelnöki posztra felkért Németh azért is aggódott, hazatérte esetén hogyan taníttatná Londonban egyetemista korú fiait, s a lassan huszonéves gyermekei hogyan élnék meg szüleik távollétét, ha a papájukból miniszterelnök lenne, s emiatt Budapestre kellene költöznie. Aggályoskodó, félôs, a miniszterelnöki felkérést személyes ügyeinek perspektívájából nézô, kifogásokat keresô politikusnak tunt Németh Miklós. Akik védték, azt állították, a felkérést Horn miatt nem akarta elfogadni. Abban azonban valamennyien egyetértettek, hogy nem harcos típus, egy rizikós küzdelembe nincs kedve beszállni, csak biztosra mer menni.
      Emléke sem makulátlan: a párton belül mind a mai napig emlegetik azt a kijelentését, amit az utolsó kommunista kormány miniszterelnökeként tett, miszerint ô mindig vallásos volt, s tartotta is vallása elôírásait. A választási kampányban a kereszténységet és a vallás szükségességét hirdetô ellenzéki pártok, képviselôk nótáját fújó Németh sok szocialista politikus és párttag számára gusztustalannak tunt annak fényében, hogy ifjú kora óta a kommunista rezsim elitjéhez tartozott, az Országos Tervhivatalban, majd az MSZMP Központi Bizottságában dolgozott, töltött be vezetô posztokat. Mire véget ért az 1990-es választási kampány, a pártot a rendszerváltáson átmentô, öntudatos szocialista politikusok számára a jó képességu reménységbôl, Németh Miklósból tartalom nélküli konjunktúralovag lett.
      A rendszerváltást ellenzékben megharcoló politikusok pedig többek között az ô nevéhez kötik a spontán privatizációt, vagyis a szocialista nagyvállalati menedzserelit s ezzel a Kádár-kor egy darabjának sikeres átmentését. Ugyancsak az ô miniszterelnöksége idején volt a Dunagate botrány, amelynek során kiderült, a belsô elhárítás az akkor a kormánnyal békés tárgyalásokat folytató ellenzéki pártok után is kémkedett, s a jelentéseket Németh Miklós is megkapta. Még a szocialisták közül is sokan azt gondolják róla, hogy ô is csak a pártállam egyik tipikus képviselôje.
      Némethnek egy balos indíttatású ellenzékkel is szembe kell néznie: a szocialisták egy része a szocializmus elárulóját látja benne, aki semmit sem tett azért, hogy az MSZP a rendszerváltás után is talpon maradjon. A párt elitje pedig tudni vélte, hogy 1989-1990 tájékán a miniszterelnök saját párt alapításán gondolkodott, amely keresztényszociális irányultságú lett volna. Vagyis Németh nem az MSZP-t akarta átalakítani, hanem a szocialista párt konkurenciájának létrehozásán gondolkozott. 1991 és 1994 között több, akkori konzervatív, kereszténydemokrata politikussal is tartotta a kapcsolatot, akik a szocialistákhoz hasonlóan, informális beszélgetésekben hozták tudtára, hogy nem bánnák, ha ismét ô lenne a miniszterelnök. Németh Miklós egészen a legutóbbi idôkig nem volt hajlandó egyértelmuen kimondani, ha hazajön, politikusként csakis a szocialisták színeiben térne vissza.

A nagy mesélô

A Régi Sipos étterem emeleti különtermében összegyult szocialista politikusok Németh bevezetôjének meghallgatásával kezdték a vacsorát. A beszélgetésnek ez volt az a része, ahol kizárólag rajta múlott, mit mutat meg magából. Fô témái az EU-csatlakozás, a nyugat-európai szociáldemokraták megújulása, a magyar szocialista párt erkölcsi megtisztulása voltak.
      Beszélgetôpartnerei általában igyekeztek udvariasak lenni, nem nagyon hoztak szóba kínos témákat. Senki nem kérdezte meg tôle, egyáltalán hazajönne-e miniszterelnök-jelöltnek. A kérdések csak azt firtatták, hogyan képzeli a jövôjét, mire azt válaszolta, ha politizálni kezd, azt a szocialistáknál teszi majd, szívesen küzd a párt gyôzelméért. Ennél mélyebbre sem ô, sem a többi politikus nem ment.
      A beszélgetéseken rendre szóba hozta az EU-csatlakozást. Szerinte ez olyan jelentôségu lépés lesz, mint a kereszténység felvétele volt Szent István korában - mondta egy szocialista politikusnak idén tavasszal. A szocialista képviselôket elkápráztatta, mennyire autentikusan ismeri az EU-bôvítés ügyét. A téma tökéletesen alkalmas volt arra, hogy olyan terepen szerepeljen, ahol sem tudása, sem információi nem kérdôjelezhetôk meg. A kormány EU-politikáját aggasztónak tartotta, szerinte Magyarország lassan elveszíti „bezzegország" státusát, s mind a kormány EU-val szembeni keménykedése, mind pedig a felkészülésben való elmaradások miatt csúszhat csatlakozásunk. Számos képviselô emlegette késôbb büszkén: Németh európai szintu politikus.
      Aggasztónak ítélte a magyar gazdaság helyzetét, amit a romló makrogazdasági mutatókkal bizonyított, illetve azzal, hogy a Magyarországra befektetô cégek képviselôi viszik ki a tôkéjüket az országból, s jóval kisebb a Magyarországra áramló tôke, mint amekkora lehetne. Németh szerint ez nem a '97-ben kezdôdött világgazdasági válság következménye, hanem az 1998-ban felállt kormány politikájának következménye.
      A gazdaságról, az államról alkotott felfogása közeli ismerôsei és a vacsorán elhangzottak szerint mit sem változott az elmúlt tíz évben. Az államnak vissza kell vonulnia számos területrôl, s a piaci viszonyoknak kell alárendelni az oktatás, az egészségügy, a szociális biztonság jó néhány területét, azaz számos szolgáltatásért ezentúl fizetnünk kellene, vagyis az állami juttatásokat vissza kell szorítani. Németh nem ment bele a részletekbe, de amit elmondott, az ahhoz elég, hogy a párt baloldala ne ölelje ôt a keblére.
      A nyolc éve külföldön élô Németh Miklós testközelbôl szemlélhette a nyugati szociáldemokrata pártok doktrínaváltását, ami a kilencvenes években kormányra juttatta a nyolcvanas évek konzervatív forradalma által elsöpört pártokat. A Bill Clinton, Tony Blair, Gerhard Schröder nevével fémjelzett baloldali, illetve szocialista pártok megszabadultak a teljes foglalkoztatottság biztosításának álmától, eltávolodtak a szakszervezetektôl. Konzervatív és liberális gazdasági eszközöket alkalmaznak, visszaszorítják az állami gondoskodást, fôleg a középosztály rovására, lazítanak a munkaerô-gazdálkodás addig államilag kontrollált szigorú szabályain. Németh, amikor ezekrôl a fejleményekrôl beszélt a vacsorák közben, egyszerre tunt fogékonynak és távolságtartónak.
      A két, illetve egy éve a hatalomban levô Blair- és Schröder-kormány története szerinte azt bizonyítja, hogy a sajtóban sokat reklámozott új gondolkodást nehéz alkalmazni a gyakorlatban, s minden országnak magának kell kiizzadnia saját megoldásait. Ezzel a szocialista pártban ma meglévô komoly törésvonal fölé épített hidat. Amit mondott, az elfogadható mind a Nyugat-majmoló MSZP-sek, mind a Nyugatot, beleértve saját szociáldemokrata testvérpártjaikat is, fenntartással figyelô, a Magyarország saját útját hangsúlyozó szocialista politikusok számára. Ugyanakkor tett egy lényeges megállapítást is. Azt mondta, Jospin és Blair közül Blairt választaná. (A Schröder-Blair-féle elképzeléshez nem csatlakozó francia miniszterelnök Lionel Jospint retrográdnak tartják a Blair-rajongók.)
      Egy ponton azonban kibújt Némethbôl a pragmatikus politikus, amikor azt elemezte, hogy Blair és Schröder kénytelen lesz átgondolni elképzeléseit az Európa Parlamentben lezajlott választások eredményei miatt. A brit és német szociáldemokraták jelentôs számú képviselôt veszítettek, a francia Jospin vezette szocialisták viszont nyertek a választáson. Az ideológiailag felvértezett politikus nagyon is gyakorlatiasnak tunt, amikor a hatalom megtartása került szóba.
      Németh megkérdôjelezett néhány, a szocialista párton belül evidensnek hitt tételt is. Szerinte a kormányra kerüléshez nem kell a szakszervezetek támogatása, és nem feltétlenül az SZDSZ a lehetséges koalíciós partner. Azt mondta, a szocialista pártnak teljesen nyitottnak, fogékonynak kell lennie a vidéki lakosság, a tradicionális értékek iránt. A résztvevôk egy részének benyomása szerint Németh Miklós ezzel jóváhagyta azt, hogy akár a Kisgazdapárttal vagy a kereszténydemokrata csoportosulásokkal is koalícióra léphetne a szocialista párt. Gondolatmenete jelentôsen eltért a jelenlegi pártelnök, Kovács László elképzeléseitôl is, aki a párton belüli vélemények szerint az SZDSZ-t a szocialisták majdhogynem természetes szövetségesének tekinti.
      Németh a legnagyobb bombát azzal robbantotta, hogy mindegyik vacsorán hangsúlyosan elmondta: csak feddhetetlen, erkölcsileg tiszta és tisztának is tunô képviselôkkel hajlandó együtt politizálni. (A saját zsebre üzleteléssel, korrupcióval vádolt párt 1999 nyarán a Paszternák-botránnyal és a Postabank VIP-listájával került ismét gyanúba.) Az egyik, májusban lezajlott beszélgetésen jelen volt Baja Ferenc, a Horn-kormány környezetvédelmi minisztere, akit a Nyírfa-ügyben, illetve a zsurki vodkagyár állami támogatása miatt vádoltak állítólagos maffiakapcsolatokkal és ismerôsei támogatásával. Baja rákérdezett, hogy ha komolyan veszi Németh szavait, ô is az érintettek között van-e. Németh megnyugtatta, hogy nem rá gondolt. Más alkalmakkor viszont több képviselô emléke szerint Németh nevesítette Baját, Nagy Sándor volt MSZOSZ-elnököt, nemrég lemondott frakcióvezetô-helyettest és Szekeres Imrét, aki 1994-1998 között a szocialisták frakcióvezetôje, ma a költségvetési bizottság elnöke.
      A találkozások körüli sajtóvisszhangból Csurka Istvánnak, a radikális jobboldali párt elnökének a Magyar Fórumban a spontán privatizációt felemlegetô cikkére reagált Németh, akit szemmel láthatóan nagyon foglalkoztattak ezek a vádak. Szerinte azért kell figyelni Csurkára, mert a késôbbi jobboldali kritikák alapját írta le. Bár Németh kifejezetten kerülte a témát, a politikusok közül többen rákérdeztek arra, miért tunt el a pártból 1990-1991 tájékán. Ugye, megértik, ha nem akar errôl részletesen beszélni, mondta, s a képviselôk megértették, hogy ez valamennyiük számára kellemetlen téma: Horn Gyula akkori pártelnököt, Nyers Rezsôt, az azt megelôzô pártelnököt és a vitákkal terhes MSZP-átalakulást juttatja eszükbe.

A német laposság

Németh Miklós minden találkozón rendkívül közvetlennek mutatkozott, s a jelenlévôket meglepte, milyen pontosan ismeri a hazai ügyeket, a szereplôket, akiket valószínuleg sosem látott. Úgy tunt, az eltelt kilenc év alatt állandóan készült arra, hogy egyszer majd visszatér Magyarországra politizálni.
      Németh egyébként nem különösebben színes egyéniség, de azoknak, akik szeretik a lassan beszélô és így igen komolynak, megfontoltnak tunô embereket, tetszik a stílusa. A politikáról átlényegülten beszélô, és a gondolatait szemmel láthatóan nagyon komolyan vevô Németh egy fogékony hallgatóságban képes azt a benyomást kelteni, hogy súlya van annak, amit mond. Valójában az elemzôkészségével, a kitartó munkát és elszántságot sejtetô jólinformáltságával vette le a lábáról a találkozókon résztvevôket. Az egyik közeli ismerôse szerint a gyerekként papnak készülô Németh máig megôrizte öblösnek ható hangját, igehirdetôi stílusát. Egy vele nem túlságosan szimpatizáló, de Némethtel az elmúlt években többször hosszasan beszélgetô szocialista politikus szerint kicsit idegesítôen tudálékos, magát túl komolyan vevô ember. Németh nagyon ért ahhoz, hogy érzelmileg kössön magához embereket, amit ismerôsei szerint azzal ér el, hogy elhiteti partnereivel, hogy ôk nála sokkal jobban értenek az adott témához. A Horn-féle, elfojtott feszültségeket, hisztiket, erôszakosságot és a kimerítô kamarillázást árasztó évek után számos résztvevô számára óriási élmény volt megélni, hogy nem nyomasztó élmény az együttlét és a közös munka egy nagyformátumú politikussal.
      Néha azonban érzôdött rajta a pártállam poshadt, fojtott levegôje. Egy alkalommal a körülményesen beszélô, óvatoskodó volt miniszterelnökre rászóltak vacsorapartnerei, hogy már nem a Központi Bizottságban és nem hülyék elôtt beszél, úgyhogy mondhatja nyíltan is, amire gondol.
      Sok szocialista politikus szerint a tévében a szocialista konfekcióipar vonalait ôrzô 1989-es miniszterelnök gyászos teljesítményt nyújtott. Az MTV Aktuális címu musorában elôadott, a határozott, markáns válaszokat kerülô, az 1989-ben még visszafogottnak, ám ma már érthetetlenül körülményeskedônek tunô stílusát egy közeli, ôt egyébként nagyrabecsülô ismerôse így kommentálta: „Úgy beszélt, mint 1989-ben, hogy »a párt illetékes testületei majd felelôs döntést hoznak a felmerült kérdésekben, s errôl idôben tájékoztatják a lakosságot«, de ez ma már nem muködik. Miféle kérdések, miféle illetékes testületek, mi az, hogy majd ôk eldöntik, mikor tájékoztatják a lakosságot?" Németh nem demokráciához szokott politikus benyomását keltette.

A nosztalgia kísértete

Magyarország nemcsak Budapestbôl áll, a lakosság többsége nem a nyugati divatlapok világán át ítéli meg a politikusokat, s nem mindenki pörög a videoklipek világában, mondta egy szocialista politikus, aki szerint Németh elônye éppen az, hogy azok között is népszeru, akik nem a fogyasztói kultúra sodrásában élnek, s akik számára nem a jelen, hanem a hetvenes vagy a nyolcvanas évek jelentik a boldog békeidôket. „Melyik a legnépszerubb rádió Magyarországon? A Sláger Rádió (nosztalgiarádióként a hatvanas-hetvenes évek zenéit játssza - a szerzô). Melyik a legnépszerubb televíziós musor? A Lagzi Lajcsié (a TV2 szintetizátoros, mulatós esztrádmusora - a szerzô). Na, ebbôl kell kiindulni." Németh ódivatú, jellegtelen zakója kifejezetten nyerô lehet vidéken.
      „Németh pontosan ott hozhat nekünk szavazatokat, ahol a szocialista párt hagyományosan gyenge: a kistelepüléseken, a falvakban, a tanyákon" - mondta egy szocialista politikus. A vele együtt vidéken megforduló szocialisták elbuvölve nézik Németh teljesítményét, aki szerintük zseniálisan ért a vidéki, fôleg idôsebb lakosság nyelvén. Egy-egy gazdanapon tartott beszéde után odamegy az idôsebb asszonyokhoz azzal: „hogy van, Mariska néném", majd minden leereszkedés nélkül a hangjában képes beszélni az aratásról, a szôlô gondozásáról, miközben Washingtontól Londonon át Tokióig bárhol elfogadják a banki, üzleti, politikai világban. Az egyik Régi Sipos-beli vacsorán a nyarait balatoni vitorlázással töltô Németh elmondta, hogy a hét végén le kell mennie egyedül élô édesanyjához, hogy fát vágjon neki télire.
      A nosztalgia az, amely Némethet segítheti - s ez az egyik pont, amely valószínuleg vitát vált ki, ha végül beszáll a szocialista kampányba. A párt elitje ugyanis ma megosztott abban, hogy a nosztalgiát mennyire lehet választási fegyverként használni. Egyesek szerint még 2002-ben is valami ellen szavaznak majd a választók, s a liberális-konzervatív koalíciót övezô kiábrándulás a rendszerváltás elôtti idôk romantikáját hozhatja vissza. A többséginek tunô álláspont szerint azonban a Fidesz vezette koalíció gyôzelme azt bizonyítja, hogy 1998 óta az emberek a jövôre vonatkozó ígéretek alapján döntenek a pártok között. A Régi Siposban tartott beszélgetéseken a résztvevôk emlékei szerint a többség azt mondta, Németh visszatérését nem szabad a múltra építeni. Nagyon veszélyes lenne, mert az emberekben reményeket keltene, de miután azok nem beteljesíthetôk, a kormány a maga készítette csapdába zuhanna bele - mondta a nosztalgiáról Németh, s ettôl sokan megkönnyebbültek.
      A szocialista politikusok szerint mára kialakult a jobboldal és a baloldal stabil szavazótábora, amely mozdíthatatlan. A választási küzdelem tehát a néhány százezer bizonytalan szavazóért zajlik majd. Németh szerepe lenne, hogy ôket megnyerje. A közvélemény-kutatások szerint Németh az a politikus, akinek a konzervatív-jobboldali pártok között is van bázisa. „A nosztalgia azért sem használható, mert a szocialista párt múltja megosztja a társadalmat" - mondta egy politikus, aki aktívan dolgozik Németh visszatérésén. Amióta Németh a nyáron felbukkant a nyilvánosság elôtt is, számos szocialista politikus szerint olyanok is gratulálnak nekik, akik azelôtt szóba sem álltak velük. „Sokan, akik nem szavaznának a kommunistákra, Némethet elfogadják, mert önmaguknak és a környezetüknek azt mondanák, nem a szocikra, hanem Némethre szavaztam" - mondta egy másik szocialista politikus.

Szocialista víziók

Van-e víziója a társadalomról, kérdezte tôle az egyik vacsorán Tóbiás József, a szocialista párttal szövetséges Baloldali Ifjúsági Társulás elnöke, országgyulési képviselô. Van, de nem ennek a vacsorának a témája, hogy ezt most kifejtsem, válaszolta Németh. A Németh körüli road-show korlátjai mutatkoztak meg ebben a párbeszédben, mert egy kétórás, tíz résztvevôs vacsora valóban nem alkalmas komoly, tartalmas megbeszélésre. A Némethtel szemben kritikus résztvevôkben komoly hiányérzet maradt. Végül is mit akar, hogyan képzeli el gyakorlatban a dolgokat, mit tenne ebben vagy abban a konkrét helyzetben, kivel kötne szövetséget és hogyan? - ezek a praktikus kérdések merültek fel bennük a vacsora közben. A kellemes bevezetô után nem nagyon tudták elképzelni, hogyan muködik majd Németh Miklós pártpolitikusként, esetleg miniszterelnökként. Szerintük a politikus kevés fogódzót nyújtott ehhez.
      Az alapvetô probléma abban állt, hogy Németh a rá jellemzô, végtelenül óvatos módon ismerkedni akart, rengeteget kérdezni és minél többet megtudni, ám minél kevesebbet árulni el önmagáról. Idôt akart, hogy Londonba visszatérve alaposan megrágja az információkat. A napi politizálásba nyakig merülô politikusok számára idegennek és idétlennek tunt ez a módszer. Miközben Németh egy árva szót nem szólt arról, beszáll-e egyáltalán a küzdelembe, a vacsorán részletesen beszéltek arról, miképpen kellene megszervezni számára minél több találkozót szocialista politikusokkal. Egyszerre volt kívül és belül.
      Még nem biztos semmi, mondta Németh a terveirôl, majd elmesélte, hogy az üzleti életbôl is vannak ajánlatai. Egy ismerôse szerint világcégek kelet-európai képviselôjének kérték fel.
      Többen mondták neki, hogy nem vacsorákon kell a pártot meghódítania, s hivatalosan is le kellene ülnie a párt elnökségével, de legfôképp az elnökkel, Kovács Lászlóval. Németh azt mondta, beszélt Kovács Lászlóval, elmondta neki, hogy találkozni fog szocialista politikusokkal, s ô ezt nem kifogásolta.
      Kovács László Németh hazajövetelének kulcsfigurája. A szocialista párt ugyanis megosztott Németh ügyében. Sokan tartanak attól, hogy Németh ismét az 1989-es formulát akarja megvalósítani és a párt nélkül kormányozna, vagy olyan kormányt akarna létrehozni, melynek semmi köze a párthoz. Sokakat egyáltalán nem gyôzött meg a vacsorákon elmondottakkal: nem akar saját csapatot hozni, azokra számít, akik végigcsinálták az elmúlt éveket. A pártnak számos, Horn vagy Szekeres alatt elôbbre jutott tagja úgy gondolja, Németh nem számítana rá, s ezért Kovácsban látják a védelmet. A párt sok nagymenôjét - Horn Gyulát, a jelenleg frakcióvezetô-helyettes Kiss Pétert, az ügyvezetô alelnök Szekeres Imrét, a nemrég lemondott Nagy Sándort, Kósáné Kovács Magda bizottsági elnököt -, informális megnyilvánulásaik alapján, többen Németh-ellenesnek tartják. A tagság elôtt, fôleg az alapszervezetek idôsebb és nagyon aktív tagjai elôtt Németh neve nem cseng jól, pontosan az 1989-es teljesítménye miatt. Kovácsról viszont az a benyomás alakult ki, nem akar a párton belül konfrontációt, s ezért megôrzi az 1994-1999 között kialakult erôviszonyokat és politizálási stílust.
      Amikor elnökké választották, Kovács László a folyosón, több szocialista politikus elôtt azt mondta, azért lett ô az elnök, hogy átadhassa majd a pártot annak, aki alkalmas lesz miniszterelnöknek - emlékezik egy szemtanú. Sok képviselô szerint Kovács véleménye azóta kissé megváltozott, s pártelnök-frakcióvezetôként beleszeretett a posztjaiba, és ebben a párt jelenlegi vezetôi is támogatják. Kovács azonban nemcsak a párt kedvence, a közvélemény-kutatások szerint évek óta az ország egyik legnépszerubb politikusa.
      A Németh és Kovács közötti viszony legironikusabb momentuma, hogy 1993-ban Kovács volt az egyik legelszántabb támogatója Németh Miklós miniszterelnök-jelöltségének. Még 1994 májusában is arról beszélt vele - Horn Gyula pártelnök jóváhagyásával -, hogy legyen miniszterelnök-jelöltje az akkor épp a választások finisében járó szocialista pártnak. Tehát a párthoz végig huséges Kovács kellene, hogy átadja az irányítás egy részét annak a Némethnek, aki az elmúlt években többször is visszautasította, hogy a szocialisták színeiben politizáljon.
      Kovács nyilvánvalóan nehezen éli meg azt, hogy Németh miatt esetleg hátrébb kell lépnie, állítják szocialista politikusok. Az interjúkból úgy tunik, Németh nagyon elrontotta, amikor a vacsorák elôtti elsô útja nem Kovácshoz vezetett. A Németh Miklóshoz közeli politikusok szerint viszont ezt nem tehette meg, ha a jelenlegi szocialista vezetés alternatívája akar lenni, mert a párton belül ma a status quót Kovács jelenti.
      Kovács egy idei tavaszi informális beszélgetésen azt mondta, annak kell a miniszterelnöknek lennie, aki itthon küzdötte végig az elmúlt éveket. A nyilvánosság elôtt azonban teljesen visszafogottan azt mondta, ha Németh akar, jöjjön vissza a szocialista párthoz. A köztük lévô vita akkor lett nyilvános, amikor Németh kijelentette, hogy a szocialista párt még nem eléggé vetkôzte le múltját. Kovácsnak ez már sok volt, s egy, a Népszavának adott interjúban, a párt nevében, gyakorlatilag kikérte magának ezt a kijelentést. Németh az interjú olvastán elgondolkodott, vajon továbbra is egy platformon állnak-e Kováccsal - állította egy Némethhez közeli politikus. Németh addig ugyanis szövetségesének tekintette Kovácsot, akire feltétlenül számíthat hazatérésekor.
      A kettejük közötti augusztus 16-i beszélgetés kissé formális volt, Németh elmondta az addigra szokásossá váló mantráját, ha hazajön, s politizálni kezd, azt csakis a szocialista pártban teszi, de csak tavasszal mondhatja meg, mi lesz a döntése. Egy, a találkozóról Kovácstól informálódó politikus szerint Németh kissé mintha bizonytalanabb volna, haza akar-e egyáltalán jönni politizálni. Egy Némethhez közelálló politikus szerint viszont Németh elégedett volt a tavaszi-nyári road-show-val. A szocialista párt végre nem a választási vereségen kesereg, hanem azt teszi, ami a dolga, a programján, identitásán kezd gondolkodni, mondta Németh, aki nagyon örült, hogy ebben a változásban neki is szerepe lehetett.
      A szocialista politikusok jelentôs része számára egyáltalán nem magától értetôdô, hogy hazatérése után Németh Miklós lesz a miniszterelnök-jelölt. Kovácsot, az ország második legnépszerubb politikusát legalább annyira esélyesnek tartják, mint Némethet, akinek fiatalosságát, küzdeni akarását, nagy népszeruségét, a hozzá kötôdô pozitív emlékek sokaságát említik a benne hívôk. Szerintük Kovács enervált, túlságosan diplomatikus, és hiányzik belôle az agresszív küzdeni akarás. A nem Németh-hívôknek más jelöltjeik is vannak Kovács mellett: Medgyessy Péter, a Horn-kormány pénzügyminisztere és Glatz Ferenc, a Németh-kormány muvelôdési minisztere, jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia elnöke merült fel eddig. A döntô érv az lesz, ki tudja legyôzni Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnököt. Németh hívei szerint csakis ô, mások szerint nem a miniszterelnök-jelölt személye a döntô.
      A megkérdezett szocialista politikusok szavaiból az derült ki, hogy Németh hazatérésének feltétele: Kovács és Németh kiegyezzenek. Mindenki öngyilkosságnak tartaná, ha ez nem következne be, mert egy megosztott párttal szerintük nem lehetne nyerni. Németh azonban a Kovács nevével fémjelzett, párton belüli status quót vonta kétségbe, amikor arról beszélt, még nem újult meg eléggé a szocialista párt, illetve csak erkölcsileg tiszta párttal hajlandó együttdolgozni. Ha mindketten komolyan gondolják, amit eddig mondtak, akkor nagy csetepaték várhatók a párton belül. Németh Miklóst ráadásul most már köti adott szava: az erkölcsi megújulás ígérete nem egykönnyen felejthetô ígéret a mai politikai életben. A tiszta párt szlogenjével Németh saját, Horntól, Kovácstól független bázisát is kiépítheti, ez pedig azonnali, húsba vágó hatalmi kérdéssé teszi azt az egyszerunek tunô képletet, hogy Németh hazajön és gyôzelemre viszi a szocialista pártot. A találkozókon egyébként végig igen visszafogott Németh e két kijelentésével egyszerre lett számos csoportosulás reménysége és sokak ellensége anélkül, hogy bármelyikük is biztos lehetne visszatérésében.
      Németh csak ismerkedni akart, s azt hitte, még mindig 1989-et írunk, amikor a maga óvatos, a pártállamban kialakított stílusával, beszélgetôs, minden ígéret nélküli hozzáállásával eredményes lehetett. Úgy tett, mintha alig egy-két év telt volna el távozása óta, s a nimbusza, meg a pezsgô 1989-es év formáihoz illô beszélgetôs politizálás még ma is biztosítaná számára a sikert. Az interjúkból úgy tunik, ez ma már kevés. Németh legnagyobb hibája, hogy biztosra akar menni, s nagyobb konfliktusok nélkül, mások önkéntes félreállására várva akar a párt vezetôje lenni. Holott személye, elképzelései, a párton belüli helyzete, ismertsége, népszerusége, valamint a szocialista párt múltja mind-mind komoly konfliktusok középpontjába helyezik ôt. 1989 romantikája és bája elmúlt. Ma már nem a rendszerváltás magasztos eszméje, hanem egy parlamenti párt lehetséges gyôzelme futi a politikusokat. A tét nem a nagybetus történelem, hanem jól meghatározható érdekek kielégítése. Egyelôre úgy tunik, ha politizálni akar, Németh Miklós sem úszhatja meg, a hatalmi játszmába neki is be kell szállnia, amelyben pedig nehéz tisztának maradni. A tavasszal és nyáron vele találkozó politikusokat még nem gyôzte meg arról, hogy hajlandó erre.