FODOR ÁKOS:

–1 szótag

Gyümölcsfának beváltam;

gyümölcskofának: nem.

Kérés és ígéret

Halál, légy gyöngéd.

Ha nem erôszakolsz meg:

jó szeretôt kapsz.

Elkészítési javaslat

Versemet oldd föl

életed vizében: úgy,

ahogy szereted.

Kör

ébredni alszom;

lefeküdni kelek föl:

napmintnapmintnap

Jelen-kép

Színpadunk szûkül.

Párbeszéd nincs, csak lárma:

tömegmonológ.

Öngyilkosság

törölni a tárgyat

a por alól

K. S. – emlékkoncert

Feszült drótokat

súrol a szél vonója,

esô kíséri.

Derû

Csak gyerek-füllel-

hallhatóan röhögök,

mint a hintaló.

Egy viszony-típus

életreszóló

távolmaradnivalónk

lehet egymástól

Életrecept

Végy egy Ezt-vagy-Azt;

emeld föl a szívedig

– s vigyázva tedd le.

R./P. Parafrázis

a gyönyör eltakarja

a boldogtalanságot

Fáradt tükör fohásza

Oldd le hátamról a foncsort!

Közben

gyík nyaka lüktet,

leng az inga, száll a szél,

ég a gyertya, ég

Vallomás

Mint a gépeket:

önmagamat sem értem,

csupán használom.

Lear

Rátokhagytam e

tébolydát s vágóhidat

– mégsem szerettek?!

Axióma

Szabadság az, ha

megválaszthatom: kitôl

és mitôl függjek.

Egy csoda szinopszisa

Hedvignek

elszállunk az évek fölött

SOMLYÓ GYÖRGY:

Hosszú, hosszú sorok

Ha még a könyvesnek becézett boszorkányijesztô nagy királynak

is törvénnyel kellett elvágnia hitüktôl a hazai izmaelitákat –

Ha a Szabadság szobra alatt még nemrég is a szolgatartó szolga inger

Úgy rendelte, hogy csak a hátsó peronon utazhasson a feketének becézett nigger –

Ha cselesen úgy rendezi mainapjaink bôsz balgasága

Is hogy vesszôfutás legyen a romának becézett cigánygyerekek ballagása –

Ha még ama bölcsnek becézett Sarastro varázsos fuvolával kísért E-dúr áriája

Is Nem embernek (Kein Mensch) becézi azt, „akit itt nem hat át ez a hit”, akkor mindhiába –

Csak a „nincsen remény” Vörösmartyja marad az egyetlen remény

S becenevünknek az eredendô díszes epitheton Sárkányfogvetemény –

RÁBA GYÖRGY:

Seregszemle

Verôfényes utcán sétálgatok

bekukkantok egy-egy cégér alá

orkán bôdül rám

megcsap maró fuvallat

bent szétvetett lábú tengernagyok

ingó fedélzeten korsót emelnek

ellenharsognak vakmerôen

a fél literbe zárt elemnek

ôk a bátrak ôk a vitézek

hajótörések daliái

hajnalban mit kezdenek amikor

hang cserdít rájuk partra szállni

Két lépéssel odább

egynyári és lombhullató

királynôk s udvarhölgyeik

válogatnak színek formák között

jelenésük forgószínpadára

a méltó holmit egyre-másra

szemelgetik

Tenyérnyi téren ivadékok

csúszkálnak hemperegnek

akaszkodnak egymás hajába

de mind levert térdû fiókák

egy tróntermi rakparti esemény

rostált itt demokráciájuk

keveri már új generációját

BERTÓK LÁSZLÓ:

Novemberi

Lassan járkálni ide-oda,

kavicsokat rakni a kôre,

nem engedni, hogy a

hívatlan vendégek

beözönöljenek az agyba,

hogy a baromfiak

átbújjanak a kerítés alatt.

Egyetlen mozdulattól

kiszakadhat a köd,

elröpülhet az összes

törülközô. Egyetlen szótól

megkopaszodhatsz, s olyan

esendô leszel, mint a

szükségét végzô novemberi

bokor. A jelen annyi csak,

hogy rögtön azután, amikor

elmúlt, emlékezetedbe

vésed a pillanatot, miközben

észrevétlenül elillan

a tulajdonképpeni jelen.

Az ágak át vannak fûzve

a lábaidon. Legalább

azt varrd össze, ami

magától összevarródik.

TAKÁCS ZSUZSA:

Kérdés-felelet

Amikor a szerelmesek ráébrednek,

hogy önkívületük színhelye egy világvégi

elôszoba pókhálós szöglete volt,

megdöbbennek elôször a felismeréstôl.

Aztán az önmaguk iránt érzett édes

szánalomtól sírni kezdenek. Dereng

valami fény a benti szobában, szemük

párafelhôin át is látják a nagypárnák

holdsütött gerincét, a lepedôk

hóesést utánzó szüntelen vonulását,

melyet a levélfûzérek hímzett, gyönyörtelt,

apró szerelmi sikolya kísér, és elfogja

ôket a vak bizakodás, hogy medret

vált elhibázott, tévelygô életük,

s félelmes robajjal áttör minden akadályon,

és fölhangzik száz torokból a szívdobogtató

gyôzelmi ének, mely eddig más füleknek

zengett, de soha nem nekik. Ám ekkor

sietôs léptek recsegtetik a padlót,

és a hirtelen beálló csendben meghallják

a bôröndök fedelének végsô zárkattanását.

TÓTH KRISZTINA:

Napló

Vasárnap a vadszôlô hirtelen elengedte a lombját.

Mint aki egyszercsak fejéhez kap és visszafordul.

Mondata élete közepén vállat vonna az ember hogy hát.

Hûvös ez egy kicsit nem mondja nézi hogy hull.

A szürkület ez a szoba záporos árnyéktapéta.

Növi be oldalát lassan az ajtóig ér el.

Égnek szemben a villanyok vége a napnak ég a.

Tévé növekvô szerelem tud ilyen hunyorgó furcsa fénnyel.

Mit is kerestem valamit akartam az elôbb még.

A takarót a takarót lehozni persze a kisszobából.

A vadszôlô levele vörösen néhány hete is nemrég.

Különben mit keres egyáltalán bárki bárhol.

Itt szokott aludni a fiam ez az ô ágya.

Csíkokat rajzol a rács a kinti fénytôl a földre.

Mióta él tavaly óta innen figyeli forgás.

Közben hogy fut a lámpa álomgaloppja körbe-körbe.

BALLA ZSÓFIA:

Caspar Hauser-variációk

„én nem tudom mindez miért mivégre

az alkony-dráma és a virradat

komédiája minden napja éje

e létnek mely mindegyre egy marad”

(Baka István: Caspar Hauser)

E lét mely mindegyre egy marad

fölkél süllyed árad és apad

kitölti azt a medret amelybe vetették

vaksin a fénybe néz mely ellenére van

s úgy jön az éhség szomj mint a lázroham

s nem érti hogy miért kell mennie örökké

hogy nem lehet élve az ölbe jutni többé

a sötét jóból kitépve egérpucér teher

nyakában cédulával egy ember ott hever

VÖRÖS ISTVÁN:

A gyôztes panasza

Hajókirándulásra ment az osztály.

Már túl jártunk a gyárkémények

reális világán. Nem úszott nejlonzacskó

a vízben, nem billegett tornacipô.

A motor dohogott felháborodva,

mintha letértünk volna a helyes

útról, és egy hegyi patak sekély

vizében kapaszkodnánk meg

nem engedett tájak felé. Kalózok

támadtak ránk, és fogságba vetettek

patakmenti lovagvárukban. A vár

csipkébôl és papírból épült,

nem lett benn soha igazán sötét.

Tízéves kislányok ôrizték az ajtót

és egy ötéves állt élén a mozgalomnak.

A pingpongterembe vezettek,

sárga asztalon világoskék labda

pattogott, mindenáron vereséget

akartam szenvedni a királynôtôl,

tudtam, akkor átváltozunk felnôtté,

és olyat teszünk, amire már nagyon

kíváncsi voltam, de a vereség nem jött

sehogy. Ha mellé akartam ütni,

a labda nem ért asztalt. A hálóról

átszédült az ô oldalára. Kívántam

a vereséget, mint fuldokló a levegôt,

mint játékbaba az öltöztetést,

mint terepasztalon a vonat kívánja

elérni a váltót, amit még be sem szereltek,

meg sem vettek. Gyôztem, bármennyire

közel is jártam néha a vereséghez.

Szabadon kellett engedjenek,

a hajó is megvárt. Ez volt az utolsó

lehetôség, hogy eltûnjek saját életembôl.

Pár óra múlva már a rakparton álltam.

Autók suhantak, járt a villamos

a hídon. Ki-ki egyedül tartott hazafelé.

PEER KRISZTIÁN:

Hazáig. Nincs tovább.

„Hét napra elment a kedves.

Munkája hajtja, lelke rajta.

Száll a toll, galambok verekednek.

Szükségük van szilárd talajra.

Megszolgált, halálos macskajajra.”

Az út hazáig.

Tele aszpirinnel – mutatom, hogy szenvedek,

mégis kikísértem. Okosabb nálam:

„Legalább ne szenvedj!” Nem mondja:

„Menj haza, feküdd ki, pihenj!”,

úgysem ellenôrizhet.

Belenyugszik a valóságba,

hogy tárgyként kezelem,

és saját teljesítménykényszeremrôl

azt gondolom, közös szerelem.

Belenyugszik: bárki lehetne.

Távolodik, élesedik,

kérjek bocsánatot?

Szeme alatt még az elôzô nap árnyékai,

következik a tervezgetô félelem,

míg kis késéssel megérkezik a vér.

A szerelmem utazik, megyek haza –

tartsam melegen a végigérhetetlen ágyat,

szerezzek jobbik felemnek meglepetést –

a szerelmem lesz, aki visszajön.

Megyek haza, van rá egy hetem.

Megutálni a szabadságot, a kocsmagôzt,

megtudni: ki vagyok, kérdezni: hol.

Megyek haza, lassan, kerülôvel,

érezzem: ez a legteljesebb estém,

tudjam: a valóságban: átlagos.

Megyek a Körúton, kocsmától kocsmáig,

rendetlen életem rendeltetése:

összekötni a holtpontokat.

Akaratom ellenére megérkezni.

Szédülésbôl reszketésbe,

az állomásra, ahonnan egy hete indult,

és kivárni a késést.

Kérdezem: hol vagy, szabad ember,

mi ez az embertelen mértékletesség,

és mi ez a bocsánatkérésnek beillô fogadkozás,

hogy: mától, nem, holnaptól, mert ma

túlontúl nagy volt az öröm,

hogy holnaptól, ígérem, takarékosan pusztítok.

Kérdezem: meleg az ágy?

TOLNAI OTTÓ:

A töpörtyûs pogácsa

Laci franciaországban dolgozott onnan párizsból

csöpögtek a mont blanc alatt

le is fényképezkedtek lea nagy sárga kalapban

janka pepita satyakban csöpögtek az adria felé

velence elôtt fürödtek elôször

velence elôtt fürdött elôször

unokám az adriában

de hát az csak valami zöld gezemice volt

a mi adriánk azúrjához viszonyítva

(lea lányom magyar állampolgár

egykor dolgozott a zágrábi horvát népszínházban

negyedrészt bunyevác mit mondjak még

védelmemre illetve hát

az adria védelmére istenem)

elôször tehát (valójában biograd na morc-nál

merült akár valami misztikus szertartás részeként

hiszen nagyapja erre a valamire tette fel életét

amelyrôl már hiába is próbálná levakarni

mint sót

ótvart költészetét)

biograd na more-nál merült elôször

az adria azúrjába az unokám

miközben itthon palicsfürdôn

az évszázad legmelegebb napján én

a vértóban vacogtam

ugyanis murteren nyaraltak (betinán)

azután a zágráb-belgrád autóúton

haza hozzánk palicsra

majd mielôtt még hazautaztak volna

haza magukhoz pestre

hazaugrottunk magyarkanizsára

a déd- illetve nagyszülôkhöz

haza szüleimhez:

--------------míg a társaság kászálódott ki a kocsiból

(a mozgó ház mikróbuszából) én bementem

a házunkba (korfú utca 7

a posta a piac a kutyás sóti után

az aranyhal a népkert elôtt)

be a teraszról a konyhába

édesapám egyedül volt

állt az asztalnál

jóllehet már alig áll

akkor született amikor duchamp

1913-ban rászerelte arra a konyhai

hokedlire a biciklikereket

állt az asztalnál

jóllehet már alig áll

s egy töpörtyûs pogácsa evését

próbálta befejezni

késsel a kezében

próbálta a pogácsa kemény alját ketté vágni

de annyira rezgett a keze hogy képtelen volt

kikezdeni

csak nyomkodta a késsel a pogácsa aljának

puha belsejét

váratlan felbukkanásom e megerôltetô

bonyolult tevékenységben jócskán megzavarta

gyorsan végezni akart a pogácsával

de nem ment

nem tudta hirtelen eldönteni mitévô legyen

üdvözöljön-e elôbb vagy még próbálkozzon

s abban a pillanatban betódultak a többiek

lea (unokája) jankával (dédunokájával)

ráhel jutka laci

apám még mindig a pogácsa aljának puha

selyembélését nyomkodta

a késsel

majd a kést félreejtve az ujjaival próbálkozott

mohó ragadozó mozdulatokkal

ám janka abban a pillanatban kiszúrta

(nem véletlen mondta volt édesanyám

úgy néz mint a vasvilla)

a pogácsa maradványát

kapkodni mászni kezdett érte konyhaasztalunkon

amely a sok baromfi- és disznóvágás (trancsérolás) után

most hirtelen valami különös pályává változott

apám zavara tovább fokozódott

még egy utolsó kísérletet tett

hogy kettétörje

lecsípjen belôle bár egy darabkát

a keze már annyira rezgett hogy erre is képtelen volt

végül janka könyörtelenül elkacsmarta tôle

s máris majszolni kezdte

harapdálni két egérfogával a pogácsa maradványát

majszolni az asztal közepén trónolva

olykor akárha tényleg vasvillával (szigonnyal) átdöfve

fixálni próbálva apám (dédapja) kezét

ne rezegjen

gondoltam egyetlen gyógyír ez a pillantás a kezére

s akkor janka unokám váratlanul apám (dédapja) felé nyújtotta

kis kezével az utolsó falatot

lassan végre összehangolódtak eszegettek

etették egymást szépen mosolyogva

etette szépen a kilenchónapos a kilencvenévest.

TANDORI DEZSÔ:

Szegény Zooey

Kormos Istvánnak és a többieknek

*

Elsô jótevôm egyik ilyen te de Yo messze jársz már

Kérlek ha lehet a Schalke Nullnégy pálya mellett rám Rickkants

Oly mindegy gyökér ott vízi Hérakleitosz hogy ágál

Öt ujjal ég fele bort prédikálván a habokból mily mancs

Bukdos leszakadt függöny alól rögtön az elsô felvonásnál:

Dzó én némelyeknek Dzó bácsi Dzsó bácsi Deszcó

Deszö Deszô mondom De Jeux akkor legyen inkább az ejtés

Agyafúrt frankok nézem a naptárt majd Kelso

Lesz jövô októbertt Wetherby Worcester majd oda jer s kész

Hagyjuk a könyveket nyûveket bánom én és ha Göd-Alsó:

Így lesz. Pont. Mondom szegény Zooey: Buddy és Seymour

Küllemével megverve de hát egy család una sumus

Gens vagyunk cipôm egy londoni rongylábon lett lotyatag nyúl

Fi fürgén jótevôm lepereg rólunk itt is minden akár a húmusz

Néztem egy italos kirakatot erre ki jött be Red Bull:

Hogy kidolgoztam s kihagytam egy indián fônököt láttam

Elôzô nap még Pesten a tévében a Marriottban

Ültünk Buddyval két kroaszan mellett a Vörös Bárban

Valahogy éreztem mondatról mondatra mondtam is a Pista ott van

Elterelôdik a figyelem így is tér vissza úgy nagy-általában:

De mikor egyszerre beugrott hogy Szpéró halála napja

Van másik szerelmem Alízt nem lett volna pofám megtenni hát én nem

Just Lizzy 6 per 1-rôl futott le 5 alattra

Nem kurvulunk el így kis rendet tartunk még kérem

Just Lizzy EKKORÁT nyert én meg büszke voltam de vakra:

S mennyire! Hiszen a súgás lényegében jó volt

Alíz és Szpéró sok évet élt párhuzamost egymás mellett

A becsület-forszér ilyenkor beszartság szájtátó-hóbort

Be kellett volna söpörnöm a pénzt pláne mert nagyon is kellett

Még csak azt se mondhatom mint ha megteszed volt ami jó volt:

Egyetlen délután négy havi hátépét nyerhettem volna

Helyette nyereményembôl elvesztettem százkilenc fontot

Utolsó futam jött tettem egy Kadou Nonentais nevû lóra

Ennek a neve nekem úgy an zicc mit sem mondott

És hogy utoljára futott 187 nap telt azóta

De egy Jamie Osborn nevû zsoké vitte a sírból jött meg

Gondoltam nem lehet véletlen hogy a ló másképp

Egy Cadoudal nevû apamén sarja tütültek

Bennem az 1/8-adok Kadou Kadou némán egyre kiálték

S nyert: vittem altiszti jutalmam ezt meg

Szereztem. S a többi. Éjszaka háromkor kutyánk bejött és

Fülön nyalt: ez volt a születésnapom a tényleg

Ily nap. Nem környezte semmi tiltakozó küzdés

Inkább a végnapot idézik nekem különben nem tény események

Ez tény mert nem tény evidencia amit kedvességnek

Kell köszönnöd. Valaki elkérte tollad egy kövér hölgy a

Horsti pályánál a Schalke Nullnégy Parkstádionja mellett

Adott egy belépôt: együtt fogadtatok zsák meg a foltja

Kombinációi tolladdal kezedbe visszaleheltek

Mintha a semmi is csupa forró vadgesztenye volna

Estére unod a zoknit. Le vele! Levonod s tüsszögni kezdesz

Vagy szád eltakarod: tenyér megint mondod: még nem estek ki

A fogaim azért: jól megbarnultak kopnak szét kence s

Fogkrém nem fehéríti ezt már hószín olajkréta is csak pedzi

Marad ronda: és vigyázol. Szeretni is ugyanígy ha szerethetsz:

Mindazonáltal elô Franny a fürdôszobánkból

Ezek a dolgok vannak ezek tények gondolj a kövér hölgyre

(Fogadj Pridéliusra stöbbi a tipperaryi csatából

Limerickbôl dúsan térj meg mint Oxx edzô ökre

Érted nem érted a bölcsesség tárul akárhol).

**

Október 29/ed-ikére hajnalra madárrá váltam

Pedig csak az volt hogy az ivást egy fél napja abbahagytam

De már folyamatok indultak nagy-hamarjában nem vártam

Ilyen hamar fönn lesz a pumpa a szív fönn az agyban

S jó döntést hoz v. sugall mit tegyek hogy javát is lássam:

Ma hajnal tájt a madár-dolgot másképp kaptam álmom aszfalt

Terén az Akadémia elôtt autók székek nem voltak

Semmi foglalt a madarak laza itt-ott csapattal

Szökkengettek messzebb emberek csak kóboroltak

S jött egy veréb! Gyere errébb: ezt mondtam s a veréb alakkal

Tényleg összeért a kezem. Egy szikkadt pocsolyán állt

Valamit jelezhetett én nem értettem máris fióka

Tûnt föl mellette kezemre is lépett nem ugrált ám járt

De én csak néztem egy verébfinak a pofácskáján tényleg mióta

Van kék folt tintagaluskát ehetett mondtuk. A lábát

Nyaka tartását mit érzem mindennél otthonosabban

És ha így: minek? Hogy minek érzem a micsodát persze

Láttam elôzô este mást is szokottabb alakban

Állkapocs szegése szeme forgása keservesebbre

Mégis közönyösebbre forgatta a szívem: van de megcsappan

A használni vágy. Hát ez. Keserves ez a bûvszó hét

Nap vonszoltam magam saroktól sarokig kocsmaszegetten

Aztán este lett. Még korán volt persze az esthez s kitekinték

A zárt üveg ajtón hát ki áll ott egy haver engem

Jött látni. Mentem a hátsó ajtón én egy nyolcadot innék

Mondta én mondtam mi van. Ha erre azt mondja: ugyan menj már

Egy/nyolc-adot csak nem bán a fogadalmad de nem mondta

Választójogosult stöbbi vagy mondta tényleg nem nagy kár

A hét nap fogadalom betartásáért tudtam beültünk a Csorba

Holdba. Azt mondja barátom: a múltkor a Krieauban Alastair

ÍGY jött! És rád is gondoltak a melós srácok ezt neked nyertük

S átadta. Az est jól meglett utána egyre pirított májat

Ettem volna mint amaz Alak de hiába jártunk végig öt bejzlit

Nem volt máj. Valahogy hazavitt Péter, stöbbi. Másnap

Megyek végre szabad a szokott helyre 1/8-ad veltelinit

Tesznek elém persze hát nem megy fél óra telik el

Egy centi fogy a borból de sokat-mondok-egy-centi

Mint hármasbefutót fogadva a haver mondja hogy „Ez Nekem Nem Kell”

Hasam a veltelinit egyre vissza- meg visszaböffenti

S torkom facsarja és ami rosszabb a Yorkból egy háromnegyeddel

Ha elszívok este már szorul a kapca a torkomon krákognám föl

Szedem a Há-én-nem-tudom-mi gyógyszert sok vizet ráinni

Elôtte enni. Ha nem iszom le tudok adni a fölöslegjébôl

Ha eszem helyette hol a jutalmam: mit lehet tenni

Földbôl vagyunk mint por és mint füst semmi az égbôl.

***

Fölkeltem s föld voltam vagyis por padló s jött s jött a felfázás

És tiszta ég voltam tüsszögtem egy sort a sötétben

Gyere ki Franny a klotyóról nincs abban áldás

Ha ott magad mantrázol. Vagy amit éppen.

Harminc év eltelt harminc év nincs rá más

Szó. De nem fogom berámáztatni: mindegy legközelebb Jim

Jam Jonnyt Jackpoint Charliet Sperranót Alice Springszet

Nagy ívben kihagyom nekem se lehet mindenkim

Megteszem helyettük Nessust vagy hazai pályáról Inget

Egyszer egy Phing nevû ló is volt komolyba és egy Pad nevû a derbin

Na persze a söröslovakén Hamburgban a Népnapon. Sokfele voltam

Kóboroltam széllel bélszéllel. Parkban elaludtam a Forradalmi

Ezred vitt be a Róbertbe. Hazatartóban ittunk a Holdban

Egy felest a kamionsofôr haverral. Valami forradalmi

Változás van-e kérdeztem a taxist akkor még meg tudtam

Taxit fizetni. Mondta egy Gorbacsov nevû elnök van az oroszoknál:

Vagy karácsony elôtt egyszer a Rajna mentén hagymakupolás

Templom alatt szállt piaci fokhagymaszag s a kis Dohnál

Jött át Csehbôl egy Brunswick nevût lovagolni Mikulás

Napján mondom: vettem egy üveg Gorbi vodkát

Nézem napra nap a RISIKO társasjátékot a Mindenki Mindenki Ellen-t

Mögöttem medvéim nyilván a Medveszekrénybôl a magukét nézik

Érzem a Barnabás nevû (neve Fingót jelent) néha szellent

Egyet de hát ez a minimum hogy otthon érzik

Magukat elvonszolódnak a délutánok ilyen jelben.

Nem tudom. Mikó. Mikó ne. Várjon. Vagy senki se várjon.

Ünnepi hangulat egy jót rikkantó koponya a vállamon Holló

Papírok halmaza körben mint romlandó maradandó várrom

Keresem a táskámban hol a nem gépszalagra használt körömolló

Körmöm a gumival összefogott Royal 200 írógépembe vágom:

Franny is rég kijött a fürdôszobából tükrében nézem

Buddy arcom Seymour arcom nagy krumpli orrom füleim elálltát

Mit tudom én: megint borotválkozni most meg is értem

Ki viszi át a köv. sír évbe a tavalyi szakállát

Jó nagy köd paplan alatt mentem a fokhagymaszagok mentében:

És még sok másféleképp is éltem.

Leszakadt függöny alól ne mondják legalább nekem: Csak Játék.

Inkább úgy értem, hogy jobb ha nem is értem, és kéremszépen.

Zokni, alsónadrág, XL-es trikó, pam. sapka a kínairól: az ajándék

Karácsonyra, én kértem. A borotvám meghártyáztatom Bécsben.

KIRÁLY LEVENTE:

Így irtok én...

ORBÁN OTTÓ:

Születésnapomra

Nem mondom meg, hány éves lettem,

a tortabevonót is mind megettem:

az ám,

lazán!

Mégis, ha tán felém jöttök,

a Platánban lesz friss sütôtök,

sonkás-

tojás,

veder szeder, meg a sok régi étek,

húzd rá, cigány, ez égi ének,

kódus

kórus

az égi karban, de kihagyta ezt Madách,

elvitte férfikorban asszony, meg a harács,

adó-

csaló

sose lett, én is csak épp egy szegletet

vettem itt, bordélyházit, meglehet:

fura

kura-

fi voltam, fektettem mindenféle nôket,

Ábel meg majdnem engem ölt meg:

fain

Kain

<

voltam, aztán meg Rómában Brutus,

ugyanott vandál, majd De Sade-kultusz,

Pius

priusz,

Borgia, R. Iván, s késôbb úgy alakul,

hogy Havasalföldön Vlad Drakul

harap

halat,

de inkább vadat atlaszi vállamba,

és ott van egy faszi, mellette áll bamba

Vazul

s lazul,

mert neki már oly mindegy, vesztek-e,

és drukkol nagyon, hogy Wales ebe

agyon

marjon,

hogy legyen kuss, elég a szülinapi sirám,

és valaki vessen véget ennek a zsivány

ének-

ének!

KUKORELLY ENDRE:

N.A.P.O.L.A.J.

Eszembe jut kosztolányi története, aber az lenolaj, és nagyot

kacagok, hogy na végre, kitaláltam valami jót. Persze hogy

ismeritek a sztorit, nem, nem és nem fogom elmondani. Ha

valami nem tetszik, akkor ne is olvasd tovább, tûnj el, ne

zavarj a hülye kérdéseiddel. Felkészületlenül ne akarj itt

semmit. Olvasd el a monográfiát, amit Rólam írtak, bár

szerintem túl ostoba vagy, hogy megértsed, ich liebe dich

nicht – autsch! ich dich nicht licht: ezek állati rímek, de

kurva jó német költô lennék!!! Az istenit, itt kell veletek

szarakodni, azt hiszem, ady, kezdelek megérteni. Bár a

balaton azért nem rossz, az északi tenger ciki ilyenkor.

Szóval ülök a parton, a pofámba süt a nap, de nem leszek

rákos nektek, hiénák, azt azért mégse; még kell tíz év a

kossuthig, a nobelig meg húsz. Bekenem Magam, csillogok,

messzire fénylek. Kenek még egy kicsit az arcomra is.

Vastagon.

GRECSÓ KRISZTIÁN:

Vizelek a konyháról

Kakasszóra virradásom elég,

a baksa hömbörgetése izmom dagasztja.

Ébresszen anyám, tánti a habos

kakaót hozza. Börcsökök nyekkennek

juharon (ó, rossz jel!), fejemben macskák

zenélnek, gyógyszerem farkukra lép.

Ott alant (igen, mennyire érzem!)

gurnyog a salak; csikar, teher,

pozdorjában a cigányfúró, a schwarz.

Eldobnám szívesen, de felettünk

trónol apósom (kicsi a rakás),

a csesznekbasznaki góré – kábelfektetés

idusán. A mosókonyhában toporgok

(vak liba a deres takonyban),

horkantok, felállásom (most!) csak

a sparheltre ér, onnan sasolom

a stelázsit. Pökök a csûrre, facsarok

a ménkû pusztába.

Délibáb pörcen az égre,

bólogat petrencém, és nem

a bökôdüllôi gémeskút,

(ezt felejtsétek el).

Marhák, vissza legelni!