Ukrajnában befejezik két újabb atomerômûvi blokk építését. Akkor is, ha az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) – amelyben magyar résztulajdon is van – mégsem ad hitelt a beruházás megvalósításához. A magyar környezetvédôk az osztrákokhoz hasonlóan azt állítják: egyértelmûen politikai, nem pedig pénzügyi és szakmai alapon dôl el, hogy a bank résztvesz-e a beruházás befejezésében. A szomszédos Ausztria kabinetje évek óta nyíltan az újabb reaktorok megépítése ellen foglal állást, a magyar kormányzat álláspontja viszont – csakúgy, mint Mohi esetében – távolról sem ilyen egyértelmû. A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) azt közölte, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján Magyarország aggályosnak tartaná a beruházás befejezését. Arra ugyanis nincs egyértelmû válasz, hogy a megépítendô, paksi típusú reaktorokban az esetleges üzemzavaroknak vagy baleseteknek lennének-e a magyar lakosság egészségét károsító hatásai.
„Ukrajnában elôfordulhat, hogy az illetékes szervek nem lesznek képesek szavatolni a már meglévô atomerômûvek üzemeltetését”. Ezt az Európában legnagyobb kapacitású, hat blokkal mûködô zaporozsei atomerômû volt igazgatója, Vlagyimir Bronnyikov nyilatkozta Kijevben december 7-én. Nyílt titok, hogy Ukrajnában a fogyasztók nem fizetnek az erômûveknek az áramért, ennek pedig Bronnyikov szerint az az egyik következménye, hogy az ágazatot kiszolgáló, különleges építô és karbantartó cégek eltûnnek. Az infrastrukturális háttér leépülése pedig az erômûvek mûködôképtelenségéhez, azaz katasztrófához vezethet.
Ezen az sem változtat, ha Ukrajna nemzetközi segítséggel vagy anélkül, de üzembe helyez két újabb blokkot Rovnóban, illetve Hmelnyickijben. A beruházást irányító állami vállalat, a jelenleg 11 atomreaktort mûködtetô Energoatom vezérigazgatója a múlt héten Bécsben, illetve Budapesten rendezett szakmai fórumokon egyaránt elismerte: az erômûvekben dolgozók hónapok óta nem kaptak fizetést, mert a számláknak mindössze 4 százalékát fizetik be készpénzben a fogyasztók. Genagyij Szazonov szerint azonban az ukrán kormány programot dolgozott ki a fizetôképesség helyreállítására, ami garanciát jelent arra is, hogy Ukrajna képes lesz visszafizetni az EBRD-hitelt, ha odaítélik neki. Arra a kérdésre, hogy miért nem inkább a meglévô reaktorok teljesítményének növelésére, illetve a biztonság javítására fordítanák azt az 1,7 milliárd dollárt, amelybe az elôzetes számítások szerint a két új blokk kerül, nem tudtak érdemben válaszolni. Vlagyimir Senderovics, az Energoatom fômérnöke mindössze annyit mondott: „Ez jóval többe kerülne, mint 1,7 milliárd dollár”. A környezetvédô szervezetek képviselôi viszont mind Ausztriában, mind Magyarországon azt vetették az Energoatom, valamint a velük dolgozó külföldi szakértôk szemére, hogy ezt a lehetôséget gyakorlatilag nem is vizsgálták.
A zöldek egyébként – akikkel a nukleáris ipar képviselôi évek óta a süketek párbeszédét folytatják világszerte – semmiben nem értettek egyet az ukrán állásponttal. Az Energoatom képviselôi azzal érveltek, hogy a jelenlegi áramtermelô kapacitások nem elegendôek az igények kielégítésére, és ezért még a nagyobb városokban is gyakoriak az áramkimaradások. „Szeretnének maguk otthon gyertyával világítani vagy fagyoskodni csak azért, mert az erômûvek nem képesek elegendô áramot termelni?” – tette fel a kérdést Szazonov. A környezetvédôk szerint ennek azonban azontúl, hogy a meglévô valamennyi erômû nagyon alacsony kapacitáskihasználtsággal mûködik, az is az oka, hogy az ukrán gazdaság energiapazarló, hiszen átlagosan háromszor annyi energiát használ el, mint egy fejlett nyugati ország. „Ráadásul még exportálnak is villamosáramot a FÁK-államokba és a közép-kelet-európai országokba” – mondta Foltányi Zsuzsa, az Energiaklub nevû zöld szervezet vezetôje. Így például a Magyar Villamosmûvek Rt. (MVM) tavaly 1376,9 gigawattórát importált Ukrajnából, és ezzel Szlovákia után Ukrajna volt a második az exportôrök rangsorában. Az ügyletet az a System Consulting Kft. bonyolította, amelynek tulajdonosa Kapolyi László, a Lázár-kormány egykori ipari minisztere. A tranzakció során az MVM dollárban fizet a System Consultingnak, amely szenet szállít az egyik ukrán erômûnek azért, hogy annak két blokkja megtermelje Magyarország számára a kívánt mennyiségû villamosáramot. Ez a barteren alapuló megállapodás pedig azt az ukrán érvet is cáfolja, miszerint a hazai energiaellátás gondjai ellenére azért exportálnak mégis villamosáramot külföldre, hogy az erômûvek katasztrofális pénzügyi gondjain enyhítsenek.
Amennyiben az EBRD igazgatótanácsa mégis úgy dönt, hogy folyósítja az Energoatom számára a kért hitelt, akkor nem tesz mást, mint az amerikai és az európai adófizetôk pénzébôl tartósítja a jelenlegi állapotokat. Ráadásul közben az életveszélyes Csernobil bezárásáról egy árva szó sem esik. Ennek az ukrán kormány és a világ hét legfejlettebb ipari államát tömörítô G7-ek közötti megállapodás szerint legkésôbb az ezredfordulón meg kellene történnie. Csakhogy az ukrán érvek szerint Csernobil bezárása tovább rontaná az amúgy sem fényes energiaellátást. Az egyetlen mûködô csernobili reaktor azonban – amelyet idén biztonsági okok miatt legalább kétszer leállítottak, majd újraindítottak – az ország energiatermelésének kevesebb mint 7 százalékát adja, ráadásul a két új atomerômûvi blokk az Energoatom szerint sem készülhet el az ezredfordulóig. Így aztán senki, Szazonov vezérigazgató szerint még az ukrán kormány sem tudja, hogy mikor és fôleg milyen pénzbôl zárnák be a veszélyes és rosszemlékû atomerômûvet.
Mindezek miatt a környezetvédô szervezetek úgy gondolják: ha az EBRD beszáll a beruházásba, akkor azt nem szakmai érvek alapján teszi. William Franks, a pénzintézet felelôs amerikai igazgatója ezzel nem ért egyet: „A bank betartja saját eljárásrendjét, és ennek fontos része a pénzügyi, a környezeti és a biztonsági szempontok figyelembe vétele is”. Szerinte a jövô év elsô felében az igazgatótanács biztosan dönt a hitel odaítélésérôl.
Ennek a kijelentésnek azonban az EBRD számára elkészített anyagok ellentmondani látszanak, ugyanis kivétel nélkül mind alátámasztják a beruházás létjogosultságát. Az Energoatom által rendelt környezeti hatásvizsgálat például, amelyet egy brit cég végzett, azt állapította meg, hogy egy esetleges, valamelyik új reaktorban bekövetkezô rendkívüli eseménynek semmilyen, Ukrajna határain túlterjedô hatása nem lenne. Ezzel nemcsak a környezetvédôk nem értenek egyet. A magyar Környezetvédelmi Minisztérium szakértôi azt írták a tárca álláspontjának kialakításához készített feljegyzésükben, hogy „A rendelkezésre álló környezeti hatástanulmány és kockázatelemzés nem alkalmas a tervezett létesítmények Magyarországot esetlegesen elérô környezeti hatásainak megítélésére”. Az osztrák kormány szakértôi pedig ennél is tovább mentek, amikor azt állították, hogy egy esetleges, akár Rovnóban, akár Hmelnyickíjben bekövetkezett balesetnek jóval súlyosabb hatásai lennének, mint amilyenek az 1986-ban bekövetkezett csernobili balesetnek voltak. „Mindkét erômû közelebb van határainkhoz, mint Csernobil, és hiába nem csernobili típusúak az új reaktorok, akkor sem elégítik ki a Nemzetközi Atomenergiaügynökség (NAÜ) biztonsági ajánlásainak egy jelentôs részét” – ezzel érveltek a bécsi Ökológiai Intézet munkatársai, akik a kormány felkérésére készítettek jelentést. Az osztrák kormányzati szakértôk ezen túlmenôen ízekre szedték a beruházás egy amerikai cég által készített pénzügyi elemzését is, amelynek az volt a célja, hogy megtalálja a legköltséghatékonyabb megoldást az ukrán energiaellátási gondok enyhítésére és azt találta, hogy a két blokk megépítése járna a legkisebb költséggel. Az osztrákok azt állították, hogy ez egész egyszerûen nem igaz, ráadásul az ukrán kormánynak a fizetôképesség helyreállítására vonatkozó homályos ígéretén túl semmilyen garancia nincs arra, hogy az ország valóban képes lesz visszafizetni a hitelt, amelyet inkább az energiahatékonyság növelésére kellene fordítani, mint újabb erômûvekre. Felhívták a figyelmet továbbá arra is, hogy a Nemzetközi Valutaalap 2001-ig nem folyósít hitelt Ukrajnának, mert az ország fizetésképtelen, valamint arra, hogy a Világbank tavaly leállította annak a 317 millió dollárnak a folyósítását, amelyet az energiaszektor korszerûsítésére nyújtottak, ugyanis a pénzt nem szakszerûen használták fel.
Ezekre az érvekre William Franks és David Collier, a bank kommunikációs stratégiájáért felelôs tanácsadó cég vezetôje csak annyit mondtak, hogy „Az EBRD igazgatótanácsát tájékoztatni fogják az ellenérvekrôl is”. Egy, az EBRD igazgatótanácsának mûködését jól ismerô tisztviselô szerint „A banknak legalábbis a pénzügyi szempontokat szigorúan mérlegelnie kell, és nem szabad a hitelt folyósítania, ha nem látszik, hogy a beruházás befejezéséhez szükséges pénz hitelen felüli része is megvan, valamint ha Ukrajna nem tudja bizonyítani, hogy valóban vissza tudja fizetni a közel 1 milliárd dollárt”. A konstrukció lényege ugyanis az, hogy ha az EBRD a hitel folyósítása mellett dönt, akkor az Európai Unió illetékes szerve, az Euroatom is beszáll, és így már meglenne az elôzetesen kalkulált 1,7 milliárd dollár több mint fele. Egy másik magas rangú EBRD-tisztségviselô szerint „Ha Csernobilt le akarjuk állíttatni, akkor fizetnünk kell, az ukránoknak ugyanis atomerômû kell, nem pedig energiahatékonyság, mert ôk azt szeretik, ha az ukrán elnök átvághatja a szalagot az elkészült szép, nagy erômûvi blokk elôtt. És ha fizetünk, akkor legalább a nyugati biztonsági technológiával épülnek meg ezek az erômûvek, nem pedig ukrán standardok szerint”. A környezetvédôk azonban sem itthon, sem külföldön nem értenek egyet azzal, hogy a nyugati cégek megjelenése a félig kész kelet-európai atomerômûvek befejezésénél valóban garanciát jelentenek a nyugati biztonsági színvonalra. A megrendelés hiányával küzdô nyugati atomlobby viszont érdekelt abban, hogy Európa keleti felében épüljenek újabb reaktorok. Az Európai Unió országaiban ugyanis Franciaország kivételével sehol nem terveznek atomerômû-bôvítést. Ebben igen nagy szerepe van a csernobili balesetnek, amelynek hatására a nyugati országok közvéleménye erôsen atomellenes. De a csernobili baleset hatása az is, hogy 1991-ben megszakították a rovnói, illetve a hmelnyickíji blokkok építését, amelyeknek a befejezése körüli huzavona most folyik. Foltányi Zsuzsa, az Energiaklub vezetôje szerint ha az EBRD odaítéli ezt a hitelt, akkor azzal hozzájárul a nukleáris kockázat növekedéséhez a térségben. „Itt ugyanis nem csak egy esetleges balesetrôl van szó, hanem a hulladék elhelyezésérôl, ami nemcsak Ukrajnában és a környezô országokban, de Pakson is nagy probléma, hiszen Magyarországon sem oldották még meg a nagy aktivitású radioaktív hulladékok tárolásának problémáját. Adott esetben a banknak inkább ezzel a problémával kellene foglalkoznia, mint újabb erômûvek építésével.” Az kétségtelen, hogy két rossz megoldás közül még mindig az a kevésbé rossz, ha nyugati cégek is résztvesznek a blokkok kivitelezésében, és nem kizárólag orosz részvétellel zajlik majd a befejezésük. Az Energia Klub szerint azonban hiába építik meg ezeket a reaktorokat, ha nem lesz pénz a biztonságos mûködtetésre. Márpedig jelenleg Ukrajnában ez a helyzet. Foltányi Zsuzsa szerint „Az az ukrán operátor, aki azon gondolkodik, hogy mibôl vesz holnap kenyeret, annak nem az erômû biztonságos üzemeltetése jár a fejében”.
A magyar kormányzat mindeddig nem alakított ki világos állásfoglalást az ukrajnai atomerômûvi blokkok építésével kapcsolatban, bár lapzártánk elôtt a MEH-ben azt közölték: Magyarország a jelenlegi információk alapján aggályosnak tartja a beruházás befejezését, ezért ha ma kellene szavazni, akkor nemmel szavaznánk. Az EBRD igazgatótanácsának magyar tagja, Soós Károly Attila, volt SZDSZ-s ipari államtitkár októberben írt egy hivatalos levelet a magyar szavazatért felelôs Pénzügyminisztériumnak (PM), hogy „Kezdjék el a felkészülést a magyar vélemény kialakítására, mivel ez egy bonyolult ügy, bár sietségre nincs ok, hiszen egyelôre a szavazás nincs napirenden”. Ekkor a PM, majd kis idô múlva a MEH is levelezésbe kezdett az illetékes államigazgatási szervekkel. Ezek közül a két fôszereplô a Környezetvédelmi Minisztérium (KÖM) és az Országos Atomenergiahivatal (OAH), ez a két szervezet ugyanis megkapta a beruházásnak azt a dokumentációját, amelyet az Energoatom juttatott el a kijevi magyar nagykövetségen keresztül Magyarországra. Ezt az Energoatom nem jószántából tette, hanem azért, mert az EBRD környezeti eljárásrendje minden esetben elôírja a hitelkérelmezônek, hogy a beruházás által érintett lakosságot, beleértve a szomszédos országokat is, tájékoztatni kell. A tájékoztatási folyamat lezárását az EBRD december közepére írta elô, ezért az Energia Klub a többi zöld szervezettel (E-misszió Egyesület, Antinukleáris Munkacsoport, Pécsi Zöld Kör) együtt már hónapok óta levelekkel bombázta az államigazgatást, hogy ekkora alakítsák ki a magyar állásfoglalást.
A KÖM-ben is régóta tudták már, hogy ez az ügy napirendre kerül. Egy, a projektet közelebbrôl ismerô köztisztviselô szerint „Az ukránoktól már tavaly ôsszel kaptunk egy anyagot, de az használhatatlan volt. Az idei már sokkal jobb, de arra a kérdésre, hogy érinti-e a magyar lakosságot egy rendkívüli esemény, nem kaptunk választ. Márpedig egy környezeti hatástanulmányból pont ennek kellene kiderülnie.” Erdey György helyettes államtitkár november elején azt írta a PM-nek, hogy amennyiben konkrét szavazásra kerül sor az EBRD-ben, „A helyzetre és az általunk elôterjesztett új javaslatra hivatkozva, nemleges szavazatot javasolunk.” A levél ugyanis azt tartalmazta, hogy Magyarország tegyen írásban javaslatot a következôkre: „Az EBRD vállaljon kötelezettséget arra, hogy (…) 1 milliárd dollár erejéig hosszúlejáratú hitelt nyújt az ukrán gazdaság – ezen belül az energetika – hatékonyságának (…) javítását célzó konkrét programok megvalósítására (…), illetve a bank vállalásával egyidejûleg a G7 adjon helyt Ukrajna azon, már korábban elôterjesztett kérésének, amely a Csernobil végleges leállításával kapcsolatos költségeknek a »hetek« által történô fedezésére irányul.” Ez a javaslat megegyezik a magyar környezetvédô szervezetek állásfoglalásával is.
Az OAH-ban már jóval óvatosabban foglaltak állást: a biztonsági leírás áttanulmányozása után Vajda György fôigazgató azt javasolta, hogy Magyarország ne nyilvánítson véleményt. Vöröss Lajos, az OAH nukleáris biztonságért felelôs fôigazgató-helyettese szerint a két új reaktor biztonsági szempontból való vizsgálata „Nem a mi dolgunk. Nekünk az a meggyôzôdésünk, hogy az ukrán hatóságok nagy gondossággal fognak eljárni, és az új blokkok az elôirányzott, biztonságnövelô intézkedések végrehajtása után megfelelô biztonsággal fognak mûködni”. A fôigazgató-helyettes azt mondta, hogy „Ha a jelenleg mûködô 11 reaktor üzemeltetésébe nem szólunk bele – mert nem is szólhatunk bele, hiszen Ukrajna szuverén állam –, akkor milyen alapon mondhatnánk, hogy ne építsék meg ezt a két újabb blokkot, amelyek biztos, hogy korszerûbbek lesznek, mint a már mûködôk”. A MEH-nek küldött állásfoglalásban azt javasolják, hogy a magyar hatóságok kísérjék figyelemmel a beruházást és ha szükséges, akkor kérjenek információkat az ukrán illetékesektôl. Ezt azonban az Energia Klub szerint hivatalosan igen nehéz lesz megtenni. Tény, hogy az ukrán kormány nem erôsítette még meg azt a tavaly ôsszel kötött kétoldalú megállapodást, amely a nukleáris biztonság és sugárvédelem területén való kölcsönös tájékoztatásról és együttmûködésrôl szól. Vöröss Lajos szerint ennek ellenére „Az OAH-nak jók a kapcsolatai az ottani hatósággal, tehát ha szükséges, akkor kérünk információt”. Mind ez idáig azonban az OAH nem tartotta szükségesnek külön is informálódni a beruházásról.
Egyelôre tehát úgy tûnik, hogy az EBRD-ben 0,79 százalék résztulajdonnal és ennek megfelelô szavazati aránnyal rendelkezô magyar kormány, ha körülményesen és óvatoskodva is, de végül nem támogatja szavazatával az ukrán atomerômûvi blokkok befejezését. Ehelyett olyan megoldás mellett teszi le a voksát, amely az ukrán gazdaságot hatékonyabb energiafelhasználásra ösztönzi. Az új kormány ezzel kapcsolatos állásfoglalása azért is fontos, mert itthon hamarosan napirendre kerül a paksi atomerômû bôvítése, ahol szintén választ kell majd adni az üzembiztonsággal, a költségekkel és a környezeti hatásokkal kapcsolatos kérdésekre.