"Az MSZP negatív kampánya elérte Kecskemétet!" - mondta drámai hangon dr. Horváth Zsolt országgyűlési képviselő, volt egészségügyi államtitkár ez év szeptember 20-án Kecskeméten, egy rendkívüli sajtótájékoztatón. Felháborodása oka egy szocialista szórólap, amely felsorol néhányat a fideszes kandidátus-polgármester elmúlt négy éves gazdasági döntéseiből, és egyben távozásra szólítja fel őt. Elhatárolódásuk mellett bejelentette: a Fidesz panaszára rendőrségi vizsgálat indult egy szocialista képviselőjelölt ellen, aki iskolaszereket tartalmazó csomagokat osztogatott kopogtatócéduláért cserébe.
Az egykori szeméttelepre épült cigánysoron osztogató, a tíz évvel ez előtti szakszervezetis Nagy Sándorra hasonlító szocialista képviselőjelölt Dobos József kampányának feltehetőleg ez volt legmozgalmasabb napja, mert zöldfülűként nyakig pottyant a politika sarába. Az újságírói rohamtól meghökkent jelölt helyett végül a párt polgármesterjelöltje, dr. Brúszel László ügyvéd nyilatkozott. Elmondta: a jelölt már leadta a pártirodán kopogtatócéduláit, és csak ezt követően osztogatott csomagokat. Mellesleg, megtalálták azokat, akik módszeresen tépkedik a szocialista jelöltek plakátjait, és a lefülelt rongálók elmondták, hogy a Fidesz egyik helyi prominens személyisége tizenhétezer forintot adott nekik a szaggatásért. Nyitray András, a körzet másik fideszes országgyűlési képviselője még a feltételezését is visszautasította annak, hogy neki vagy bármelyik párttársának köze lenne a szocialisták megrongált plakátjaihoz. Ennek ellenére Brúszelék elküldték panaszukat a választási bizottsághoz, de harmadnapra, amikor is a bizottság a plakátszaggatási ügyet tárgyalta volna, visszavonták bejelentésüket. Később a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást az írószer-osztogató szocialista képviselőjelölt ellen is. A plakátszaggatási panasz visszavonásának okáról Brúszel László azt mondta, hogy az egyik tépkedő felesége sírva kérte, hogy ne legyen vizsgálat, mert akkor a fideszes önkormányzattól még azt a kevés segélyt is megvonják tőlük, amit ez idáig kaptak.
A negatív kampánytól elhatárolódó polgári sajtótájékoztató másnapján - a karitatív csomagosztás körzetében - zenés ébresztőre riadt a városszéli Szeleifalu apraja-nagyja. A játszótéren sörsátort ácsoltak a munkások, a színpadon vastagcombú tinilányok utánozták a honi playback-zenekarok koreográfiáját, volt csárdás diszkóritmusban, világslágerek rézfúvósokon, Solymos Tóni és cigányzenekara, a finálét Korda György és Balázs Klári adta, a ráadást pedig egy kis tűzijátékkal tetézték. Az aranyfogú nénikék közben - bármi szólt is - vörösre tapsolták kapatörte kezüket. Az egész napos szórakoztató programot egyébként "Őszi Szelei falui vigasság"-nak keresztelték el, így szó nem érhette a ház elejét, hogy mindez kampányfogás lenne. Ennek ellenére délután személyesen megjelent a helyszínen Szécsi Gábor polgármester és Horváth Zsolt honatya, aki elindult önkormányzati képviselőjelöltként is. Sípos László, a körzet fideszes önkormányzati képviselője hívta meg őket, hogy néhány aszfaltozott utcát felavassanak, és sört oszszanak a nép között. Az esti fináléra a körzet férfiúi nem kímélték magukat, a maligántól mélyen szunnyadókat a tűzijáték hangja mentette meg attól, hogy a szabad ég alatt maradjanak. Az egyik, harminc éve szabott öltönyében felriadt férfi meg is jegyezte: "A Síposnál nem számít a lóvé, van kavics dögivel"!
Kétségtelen, a körzetben a csatornázás és az aszfaltozás miatt Istenként tisztelt képviselőnek volt miből jótékonykodnia, megérte városatyának lennie. A Fidesz frakcióban ülő Sípos László - miközben kettőt nem szólt a közgyűléseken - feleségével közös cége, a Classic Építőipari Kft. ugyanis csaknem kétmilliárd forintnyi önkormányzati beruházási pályázatot nyert el, emellett több kisebb megbízást is kapott. Pedig a cég négy éve - Sípos politikai színrelépése előtt - még nem hemzsegett a megrendelésektől. 1998-ban a Classic Kft. mérleg szerinti árbevétele mintegy tíz százalékkal magasabb lett az előző évinél, s ez az arány 1999-ben már harminc, 2000-ben pedig negyven százalékra nőtt. A 2001-es adatokat előttünk egyelőre homály fedi, ugyanis a cég mérlege - bár benyújtották - nem található a Bács-Kiskun Megyei Cégbíróságon. Hollétére azt a magyarázatot kaptuk, hogy feltételezhetőleg valamely másik "Classic" előtagú cég aktájába került. Elképzelhető, hiszen a Classic Kft.-nek jó néhány kapcsolt vállalkozása van. Csak szúrópróbaképpen: a Classic Invest Kft. kilencvenszázaléknyi tulajdonrésze a Classic Építőipari Kft. tulajdonában van, a fennmaradó tíz százalék pedig Sípos Lászlóé. Ez utóbbi cég gazdálkodási adatai önmagukban sajnos nem értékelhetők, mérlegei vélhetően nem valós gazdasági eredményeket, hanem - a jobb megítélés érdekében végrehajtott - könyvelési játékokat tükröznek.
Az elmúlt ciklusban két civil csapat képviselői jutottak helyhez a kecskeméti közgyűlésben. Ketten a Szövetség az Európai Kecskemétért (SZEK) színeiben, négyen pedig az előző polgármester, Katona László vezetésével a Kecskeméti Lokálpatrióták Egyesületének (KELE) mezében. A KELE nem indított polgármesterjelöltet, de kampányújsága félreérthetetlenül jelzi tagjai hovatartozását: "KELE A POLGÁRI ERŐ" A magát függetlennek tartó KELE irányultsága a kampány előtt sem volt rejtély a kecskemétiek előtt: képviselői, bár az ellenzék padsoraiban ülnek, valójában a polgármester "bólogató Jánosai". Mint azt már a Tiszta vész kritikája I. - dr. Szécsi Gábor polgármester első másfél éve című riportunkban megírtuk (ÉS, 2000/12), köztük kapott helyet például a benzinkútépítési megszállottsága miatt 98-ban csúfos vereséget szenvedett expolgármester, Katona László, aki Szécsitől kapott egy bújtatott állást a hivatalban.
A másik szabadcsapat, a SZEK viszont indított polgármesterjelöltet, mégpedig a kéttagú közgyűlési frakció vezetőjét, dr. Szabó Attila ügyvédet. A SZEK közös jelölt indítására kapott ajánlatot a balliberális oldaltól, de az első tárgyalás végén egymást anyázva ugrottak fel a felek. A szocik felajánlották, hogy beállnak dr. Szabó Attila polgármesterjelölt mögé, ezen kívül a tizenkilenc választókörzetből még ötöt megkap a SZEK jelöltje, ők viszont álljanak a szocialista jelöltek mögé a többi körzetben. A civil szervezet vezetői úgy vélték: az ajánlat elfogadásával egyetlen képviselőjelöltjük se kerülne be a közgyűlésbe.
A tárgyalás nyögvenyelősségét a SZEK alapító elnöke, Kovács Sándor nagyvállalkozó okozta, aki szúrja a helyi szocialisták (és Fideszesek) szemét, mert sohasem jelölteti magát, csak a háttérből irányítja az eseményeket. Kovácsnak két cége van, a Sansz Rt. és a tatabányai székhelyű Ipolyholding Kft. Elmondása szerint azért sok az irigye, mert ő ért valamihez, akik viszont rossz hírét terjesztik, semmihez sem konyítanak. A rendszerváltás óta privatizációs szakértőként dolgozik, állami megrendeléseket is kap, és az MLSZ-ben is tanácsadó. (Nyomatékul felmutatja az erre a ciklusra is szóló belépőjét a Miniszterelnöki Hivatalba.)
Mindenesetre a SZEK rendesen belevágott a kampányba, rendezvényeik csillogása egyszerűen lealázta (???) a nagy pártokéit. Folyamatosan járták sátraikkal és állandó bárzenekarukkal a városrészeket - a kampánycélra beszerzett ágyas pálinkájuk egészen kitűnő. Hatása a kampánybulik végén jól látható a mindig kedélyes SZEK-jelöltek arcán - másokén nem, sátraikat ugyanis rajtuk kívül nem sokan látogatják. Pedig van tombola, csocsó, bűvészshow meg tűzijáték is. Ráadásul van egy páratlan mutatványuk is: az indulójuk eléneklése. Kellő ágyas pálinka elfogyasztása után a jelöltek felmennek a színpadra, és zenekari kísérettel közösen eléneklik Zorán Apám hitte című számát, "a SZEK hitte" kezdetűre rosszítva azt. Az egyre többször ismétlődő refrén hatására azonban férfijelöltjeik nyelvbotlások áldozataivá válnak, és a végén már nemcsak a SZEK-ben hisznek, meg a dalban, hanem a szexben is.
Kecskemét-Hetényegyházán, a több mint hétezer lakosú poros, kockaházas kis kertvárosban a hatvanas években még csak egy út volt, két sor házzal, a többi szőlőtábla. Mára az ültetvények eltűntek, a városi áraktól menekülő újvállalkozók ideépítették többszintes kockaházaikat. Az őslakosok változatlanul a földet túrják és jószágot tartanak: az istállószag meleg éjjeleken belengi a paloták hálószobáit. Aki nem gazdálkodik, az meg az Univer konzervüzemében szelheti a McDonald's buciba a milliméteres uborkát, és csomagolhatja a különféle szószokat.
Szombat este van, a közvilágítás az ötvenes éveket idézi, a házak redőnyei lehúzva, mindenki a big bráner ((c) Megyesi Gusztáv) kiszavazási műbalhéját nézi. A központi kocsma előtt Zsiguli és két Simson motorkerékpár, benn, a falon nagy Magyarország térképe. Fényesség és zaj egyetlen helyről, a település kultúrházából szűrődik ki. A Kecskeméti Értelmiségiek és Vállalkozók Egyesülete (KÉVE) kampányrendezvényt tart. Bár ez idáig gyűléseiken rajtuk kívül nem volt senki, itt Hetényben zsúfolásig megtelt a szocreál művközpont, mert nem akárki, egy tősgyökeres helybéli, Csorba János cipő-nagykereskedő hívta meg őket. A képviselőjelölt akár a vörös-kettes tévéelnök, Pintér Dezső dublőrje is lehetne. "Harminc év egy munkahelyen" - kezdi beszédét, majd átvált szíve csücskére, amit Heténynek neveznek. Programja nincs, a politikához nem konyít, de felháborítják a poros utcák meg a pollen, majd minden előzmény nélkül elpityeredik, a paraván mögül felkap egy csokor virágot, amivel leszalad kontyos feleségéhez. Na, ez már tetszik a vendégeknek, lelkesülten megtapsolják. Majd következik egy énekesnő, aki szintetizátor-zongora kísérettel nótákat énekel, de az operett-énekesnői artikuláció miatt műsora kupléparódiává válik. Őt egy tizenhét éves Kalocsa környéki cigányfiú követi, aki lehunyt szemmel, dzsesszes áthallásokkal virtuóz módon tangóharmonikázik. A program után a bennülőket felkérik a hidegtálak megtámadására, majd egy hatalmas kondérból - amelyet addig egy fehér mosólavór takart le - előkerül a birkapörkölt is. Csorba úr röpköd és invitál, azt mondja, a házát mindenképpen meg kell néznem, mert amerre csak járt a világon, mindenhonnan hozott bele valamit.
Szegény Csorba úrnak azonban a hetényiek hiába veregették hálájuk jeléül napokig a hátát, a hét közepére arra ébredt, hogy a villanypóznák magasára rögzített arcképeit egy majom fényképével ragasztották át.
A Csorba úr-féle műfajkeveredés nem áll távol az őt delegáló, az önkormányzati választásokon először induló KÉVE-csapattól sem. Az egyesület logója egy kisgazdapárti arculatot idéző, nemzeti színű szalaggal átkötött, sematizált gabonakéve. Húzóemberük a polgármesterjelöltjük: a független Merász József, a több nyelvet beszélő mérnök, aki a város első polgármestere volt, majd a HILTI nemzetközi menedzsmentjének lett tagja, azt követően a Synergonnál dolgozott, végül két éve a Magyar Fejlesztési Bank igazgatótanácsába került. A Mercon Tanácsadó Kft.-t igazgató negyvenhét éves férfi az ÉS kérdésére nem tagadta, hogy megkereste őt a szociálliberális oldal, de visszautasította a felkérést, mondván, nem kíván visszatérni a politikába. Augusztusban azonban a KÉVE egyesülettől mégiscsak elfogadta a jelölést. Indoklása szerint azért, mert amikor meglátta a "két nagyágyút", Brúszelt és Szécsit, kénytelen volt elindulni, mert szerinte a páros alkalmatlan a város gazdasági problémáinak megoldására. A kikosarazott szocialisták mindezt persze nem így látják. Véleményük szerint Merász a Fidesz bérence - az Orbán-kormány alatt az ő cége világította át Dunaferrt -, és "forgácsoló emberként", Brúszel szavazótáborának gyengítése érdekében indult el a választásokon. A KÉVE polgármesterjelöltje persze tagadja a szocialisták állításait, amelyek igazságtartalma csupán annyi - teszi hozzá -, hogy elkészített egy projektet a dunaújvárosi cég értékesítési lehetőségeiről. A szocik és Merász a kampány kezdetétől élesen szemben állnak egymással. Brúszel első utcai happeningje után ugyanis - amely hallgatóság hiányában kudarcba fulladt - felröppent a hír, hogy Brúszelt visszalépteti a pártközpont, és felkéri táborukat, hogy szavazzon Merászra. Mindezért cserébe a szocialista polgármesterjelölt kap egy állást a pénzügyminisztériumban. Brúszelt már a kérdésfeltevésre elkapja a harci idegesség, meggyőződése ugyanis, hogy mindezt Merász terjeszti róla. Merász viszont váltig állítja, hogy annakidején több forrásból is megerősítették Brúszel viszszaléptetésének hírét.
Kettejük marakodásának valódi oka az első, szeptemberi közvélemény-kutatási eredmény volt, mely szerint Szécsi Gábor magasan vezetett, Brúszel és Merász pedig fej-fej mellett álltak félúton. Brúszel népszerűsége azt követően mozdult felfelé, hogy Medgyessy Péter Kecskemét főterén tartott beszédet. A népszerűségi index növekedésén felbuzdulva a miniszterelnök a választások előtt tíz nappal újra megjelent Kecskeméten, és egy zártkörű rendezvényen garanciát vállalt Brúszel ígéreteire. A szocik igyekezetére azonban nemrég újabb árny vetült: a Centrum párt polgármesterjelöltje - anyagi okokra hivatkozva - visszalépett Merász József javára. Az utolsó hétre mégis egyre több forrás erősíti: Brúszel feltornázta magát, a felmérések szerint Szécsi sarkában liheg. Szükségszerűen megérkezett tehát a volt miniszterelnök nagygyűlési road showja Kecskemétre, ami - a szándékokkal ellentétben - tovább szűkítette Szécsi nagyrészt ideológiamentes szavazótáborát. Szécsi nagyon nem találta a hangot a Philip után és Orbán Viktor előtt október 8-án a város főterén. Szokásos stílusában idézeteket szavalt, és a kulturális közösség értékteremtő lehetőségeiről beszélt terjengősen, ami óriási kontraszt volt az exminiszterelnök színvonalasan vulgáris haknijához képest. Orbán néhány antikommunista vicc elpuffantása után ugyanis álruhás bolsiknak nevezte a Centrum pártbelieket, majd felszólította a választási bizottság fideszes tagjait, hogy október 20-án nemcsak hogy cigarettázni, de még szükségük elvégzése okán se hagyják el a szavazóhelyiségeket, "mert furcsa dolgok történhetnek a szavazólapokkal!"
Szécsi 1998-as, kisfiúsan sziporkázó kampányának nyoma veszett, ugyanis a karmesteri pálca mára a honatyaként alpolgármesteri babérokra pályázó dr. Horváth Zsolt - akinek szociális bérlakásügyéről Ki a kicsit nem becsüli címmel közöltünk riportot (ÉS, 2002/5) -, valamint egy megyei közgyűlésben ülő, határozott hölgy, Molnár Judit kezébe került. A két pártkatona, Horváth Zsolt és Nyitrai András persze rendre elkísérte Szécsit lakossági fórumaira, ahol diavetítőn mutatták be az elmúlt négy év fejlesztéseit. A polgári kampány - és konfrontáció - csúcsát az jelentette, amikor a volt egészségügyi államtitkár bejelentette: október 8-án Orbán Viktor átadja az SZTK felújított épületét. A hírre persze rákaptak a szocialisták, és bejelentették, ha Orbán avat, akkor ők is avatnak. Brúszel szerint az SZTK-t nem a Fidesz pénzéből, hanem közpénzből újították fel, Horváth szerint pedig nem az a lényeg, hogy ki avat, hanem az, hogy folytatódjon a beruházás, hisz az épületen van még tennivaló. A két oldal kereszttüzébe került Szécsi pedig azt mondta: szíve szerint a hónap végére tenné az átadást, és szeretné, ha az átadáson jelen lenne valaki a szakminisztériumból is. Horváth és Szécsi végül közeledtek egymáshoz: október 11-én, pénteken átadták az SZTK épületét - az avatási meghívó kedden délelőtt fél tízkor esett ki az egészségügyi miniszter faxából. A pénteki kormányülés miatt elfoglalt Csehák Judit így persze nem tudott részt venni a szalagátvágáson, őt helyettes államtitkára képviselte, a másik oldalt pedig, Orbán helyett, Gógl Árpád színesítette.
Szécsinek, miközben pártja nagyjaival harcolt, kénytelen kelletlen el kellett viselnie, hogy minden jelölt őt támadja. Az ellenfelek között körbejártak ugyanis a Szécsi-ellenes aduk. A városi kábeltelevízió áron aluli és előnytelen szerződéssel történt értékesítését (Tiszta vész kritikája II., ÉS, 2001/24) természetesen egyik polgármesterjelölt sem hagyta ki. Bár a költségvetési számháború nem éppen a populáris kommunikáció műfaja, a jelöltek másik kampánykatalizátora a város gazdálkodásának ócsárolása volt. A MIÉP polgármesterjelöltje, a pártjához képest szalonképes helyi vállalkozó, Hetényi István a szórólapján idézett az önkormányzat könyvvizsgálói jelentéséből, miszerint az év végére a büdzsé hitelállománya megközelíti a hárommilliárdot.
A szocialisták kampánya a kormány ígéreteire és annak teljesítésére épül. Kérdés, hogy Medgyessy népszerűségének szele elég lesz-e Brúszel csapatának hajójához, hogy bevegye a "narancsos várat". Tavasszal ugyanis a szocialisták hiába indították a választásokon Vári Gyula repülő-világbajnokot, ő is - a másik egyéni körzet jelöltjéhez hasonlóan - csaknem tíz százalékkal maradt alul a fideszes jelölttel szemben.
Ezeket a meghökkentő arányokat nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a hét végi választások részvevőinek, vagyis azt, hogy a nyolcvanezres voksolásra jogosult kecskemétinek a legfegyelmezettebb szavazórétegét nem érdeklik sem az érvek, sem a tények, és őket nem hatják meg a tűzijátékok sem. Bármit tükröz is a valóság, ők saját - nem vörös - zászlójukra szavaznak. Nincs is ezen mit csodálkozni, ha arra gondolunk, hogy ebben a gazdag és nyakas városban öt éve még szőrmebundákban és aranyakkal felaggatva - feltehetőleg a világon elsőként - operettért tüntettek a színház előtt a polgárok.
Vajon legyőzi-e az ész a makacsságot, a realitás az ideológiát? És vajon az utóbbi hetekben mi jutott el a dumadömpingből az agyakig, és mi repült át, csak úgy, a fülek mellett? Hamarosan kiderül. Kettőt kell rá aludni.
Valami ilyesféle, hódoltsági időkből visszamaradt ostromlott erőd-pszichózis hatalmasodott el a nyugat-magyarországi megyeszékhely szocialista politikusain. A tavasszal az országon átrobogó "varsói gyors" ide nem érkezett meg. Egy kivételével az összes választókerületet elvitte a jobboldal. Ennél rosszabbul csak Hajdú-Bihar megyében szerepelt a legnagyobb kormánypárt. Az egy szál magában befutott MSZP-s jelölt is inkább köszönhette győzelmét polgármesterként szerzett ismertségének, mint pártja helyi népszerűségének. A Fidesz és szövetségesei meglehetősen dinamikus negatív kampányt indítottak a város elhódítására. A felállás megfordítva ugyanaz, mint Budapesten: hiába választatja magát sikeresen újra a polgármester, ha az országgyűlési voksoláskor jobbra húzó győri polgárok abszolút többséget szavaznak a közgyűlésben a Fidesznek. Pánikbetegség lett úrrá a helyi szocialistákon. Ráadásul, akárcsak Gy. Németh Erzsébet, úgy Balogh József győri polgármester háta mögül is kifarolni látszik a miniszterelnök. Medgyessy ittjártakor odanyilatkozott: támogatja, hogy - Győr helyett - Sopron legyen a régióközpont. A jelek szerint a "hűség városának" elhódítása legalább annyira fontos - ha nem fontosabb - az MSZP-nek, mint a "találkozások városának" megtartása. Ráadásul valamiféle gazdasági racionalitás is ezt diktálhatja. Tény, hogy jó néhány toplistás hazai mamutcég - Magyar Posta, Matáv - regionális igazgatósága nem a megyeszékhelyen, hanem Sopronban van. A két rivalizáló szomszédvár viadalában pillanatnyilag Győr áll rosszabbul. A helyi szocialisták nem érvelhetnek azzal, mint a budapestiek, hogy az előző kormány büntette őket, ezért nem érdemes a Fideszre szavazni. A város ugyanis dokumentáltan többet kapott az Orbán-kormánytól, mint Hornéktól. Persze nyilván nem a szocialista polgármester miatt részesültek például a Széchenyi-terv támogatásaiból, hanem, mert fideszes volt az alpolgármester - Balogh jelenlegi kihívója, Dézsi Csaba András -, és Győrben lett honatya Szakács Imre, Deutsch Tamás politikai államtitkára.
A helyi jobboldal a közműdíjak csökkentését állította kampánya fókuszába. A két országgyűlési forduló közti fekete propagandát kopírozva, populista hangütéssel támadják Balogh Józsefet és pártját. A szocialisták önerőből csinált ellenkampánya gyenge, erőtlen és védekező. Nem igen segít rajtuk az a központilag előállított füzetke, amelyet a postaládákba dobáltak. A húszoldalas választási kiadvány összesen egy oldalon foglalkozik a győri polgármesterjelölttel. A többi, miként az országos kampány is, a kormányzati eredményeket taglalja. Az viszont, hogy egy párt központilag vagy országosan sikeres, nem feltétlenül győzi meg a választót a helyi politikus rátermettségéről. Sokkal hatásosabb lehet az az "ingyenes közéleti tájékoztató kiadvány", amelyet 55 ezer példányban juttattak el a város háztartásaiba. A Győri Kilátó címet viselő lap öndefiníciójából, impresszumából nem derül ki, hogy kampánycélokat szolgáló pártkiadvány lenne. Ugyanakkor mindkét eddig megjelent számuk, de különösen a szeptember folyamán terjesztett utóbbi, szinte csak MSZP-s politikusokkal fogalakozik (interjú Lamperth Mónika belügyminiszterrel, szocialista jelöltek fotója és nacionáléja, Eredics Imre szocialista alpolgármester publicisztikája, tudósítás Eredics tárgyalásairól Medgyessy Péterrel, Balogh József szocialista polgármester és egy szocialista jelölt rendezvényére invitáló ajánló, a Munkáspárt nyilatkozata a szocialista polgármester támogatásáról). A Fidesz jelöltjeiről nem közöltek se fotót, se életrajzot. Az újságot kiadó X-Meditor Kft. Csiszka Antal lapigazgató szerint "teljes mértékben a kft.-nél dolgozó, magyar személyek tulajdonában álló magánvállalkozás, köztulajdon semmilyen formában nincs benne". A kiadvány szerkesztőségének vezetője azt is leszögezte, hogy "a Győri Kilátót saját elhatározásunkból adjuk ki. Különös tekintettel arra, hogy a Győri Krónika című városi újság, amelynek elődje nálunk készült, ez év tavaszától megszűnt, úgy gondoltuk, hogy az önkormányzati választásokra készülve három egymást követő számban a győrieknek rendszeres tájékoztatást adunk a szavazásra történő felkészülés jegyében. Az előző válaszból kitűnik, hogy lapunk sem hivatalos, sem félhivatalos formában nem kötődik az önkormányzathoz, attól semmiféle anyagi vagy egyéb támogatást nem kapunk az egyébként minden sajtószerv számára elérhető, konkrét kéréseken alapuló információkon kívül". A kérdésre, hogy ha nem kötődnek sem a helyi MSZP-hez, sem a helyi önkormányzathoz, akkor miért van aránytalan és kiegyensúlyozatlan módon felülreprezentálva benne a legnagyobb kormányzópárt helyi szervezete, Csiszka úr azt felelte: "A lap megjelenése előtt a felelős szerkesztő valamennyi elérhető pártot értesítette a tervezett megjelenésről, és felkínálta a választással kapcsolatos információk közlését. Több helyről visszakérdezve, hogy akár sajtótájékoztatókra is elmegyünk-e, igen volt a válaszunk. Ehhez képest az MSZP-n kívül ilyen meghívót jelen sorok írásáig sehonnan sem kaptunk, a mindkétszer megjelentetett jelöltlistáknak is elég körülményes volt a nyomára jutnunk."
Érthetően kíváncsiak voltunk a kiadó cég tulajdonosi hátterére. A cégbíróságon 1995. május 16-án bejegyzett X-Meditor Lapkiadó, Oktatás- és Rendezvényszervező Kft.-t valóban magánszemélyek alapították. Érdekes módon az épp csak bejegyzett, tehát komoly szakmai múlttal aligha rendelkező cég nem sokkal később, alig valamivel a bejegyzés után már le is szerződött a szocialista vezetésű győri önkormányzattal a Győri Hírlevél című közszolgálati lap megjelentetésére 52 ezer példányban. Ők csinálták a lapot 1998-ig, amikor is a veszprémi székhelyű Maraton Lapcsoport - Multivizió Kiadói Kft. pályázaton elhalászta előlük a megrendelést. Ettől kezdve Győri Krónika címen ez a cég adta ki a város lapját. A tenderen indult az X-Meditor is, de nem ők nyertek. Innentől még érdekesebbé válik a dolog. A lapigazgató belátta, hogy "nyilván felmerülhet bárkiben, hogy miért vállalta fel az X-Meditor" most egy politikai lap indítását. Bizony felmerülhet, hisz a cég képviselője is elismerte, hogy ez az önköltséges lapkiadás nem rentábilis. Csiszka Antal úgy véli "azért vállalta fel, mert számít arra, hogy a következő önkormányzat elismeri, hogy azért egy ekkora városnak kell egy ingyenes városi újság, és amikor kiírja ezt a pályázatot nyilván, akkor feltehetően nyom majd valamit a latban, hogy ez a cég azért, anyagi áldozatokat is vállalva ebben az időszakban, hát megpróbálta...". Amennyiben az újságot referenciának, kvázi próbamunkának szánták egy jövendő pályázathoz, akkor viszont kérdés, nem kellett volna-e jobban ügyelni a reprezentativitásra. Az X-Meditor képviseletében nyilatkozó beismerte, nem ügyeltek a közszolgálatiság alapvető normáinak betartására. Meglehetősen furcsa választ kaptunk tőle: "Ez egy olyan újság, ami, ha akarom, újság, ha akarom, nem újság. Mert ha ez egy olyan újság volna, akkor volna itt nekem öt emberem, akit mindenhová elküldök, de ez nem az. Ez kifejezetten arra a célra szerveződött kiadvány, hogy valamiféle információt adjon. Most van olyan párt, amelyik élt vele, van, amelyik nem." A cég tehát - mint azt a lapigazgató elismerte - nem rendelkezik a potenciális vagy tényleges jelöltek megkereséséhez szükséges személyi feltételekkel. "Én azzal egyetértek, hogy ebben nincs kidekázva a jobb- és a baloldal, egyszerűen azért, mert említettem, hogy mi nem mentünk a cikkek után, mert mondom, ez nem egy újság, nem is értünk rá" - mondta. Itt persze rögtön felmerül a kérdés: ha a cég nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy a közszolgálatiság szabályainak megfelelő lapot állítson elő, hogyan lehetett három éven át az Észak-Dunántúl legnagyobb városának média-beszállítója. Már csak azért is furcsa ez, hiszen a cég váltig állítja, hogy rendkívül sikeres, tucatnál több üzemi lap és szakfolyóirat kiadója.
És korántsem ez az egyetlen etikailag megkérdőjelezhető vetülete az ügynek. A Győri Kilátó 2002. szeptemberi száma publikált egy telefonos közvélemény-kutatást. Ebben ezerfős, reprezentatív mintával dolgozva az önkormányzat és a polgármester munkájáról tettek fel kérdéseket a város lakóinak. A kutatás szerint a győriek 55 százaléka úgy érzi, hogy a helyi önkormányzat működéséről eleget tud. Amikor egytől ötig terjedő skálán kellett osztályozni Balogh József polgármester munkáját, egy százalék azt mondta, hogy nem tudja, négy százalék, hogy nem ismeri, a maradék 95 százalék válaszainak átlaga 4,05 volt. A megkérdezettek 89 százaléka gondolta úgy, hogy Győr fejlődő és nem stagnáló vagy hanyatló város. Több mint 60 százalék gondolta úgy, hogy a város pénzét az önkormányzat hasznos célokra fordítja. Eddig nem is lenne gond a kutatással. De, mint közismert, az ilyenfajta adatok közlésének etikai vetülete is létezik. Például, hogy a kutatásnak felelőse, gazdája van. Nyilván mindenki olvasott már közvélemény-kutatást országos napilapban, vagy láttak ilyet televízióban. Akkor pedig tudhatják, hogy minden esetben oda kell írni, melyik cég készítette a kutatást. Sőt, illik feltüntetni a cég kutatásvezető munkatársának nevét is, aki az adott projektet "jegyzi". Az X-Meditor semmilyen formában nem tüntette fel, ki végezte a kutatást. Természetesen megkérdeztük, tudnának-e tájékoztatni, melyik cég és konkrétan melyik munkatárs végezte a felmérést. Bár kérdésünkre elismerték, hogy "a közvélemény-kutatással kapcsolatosan igaza van, hogy az nem volt teljesen "képbe helyezve"", de a kért adatok közlését megtagadták. Csupán anynyit mondtak: "A felmérés készítője az egyik jelentős nemzetközi cég magyarországi részlege. Itt nem részletezendő okból úgy egyeztünk meg, hogy az "anyakönyvet" nem közöljük. Ilyenformán Önnek sincs jogom a kért adatokat megadni." Fogalmunk sincs, mi vezethette a kutatást végző céget erre a hazai gyakorlatban szokatlan eljárásra.
Ugyancsak morális aggályokat vethet fel, hogy a Győri Kilátó címlapján a városháza látható meglehetősen élethű grafika formájában. Ez ugyanis azt sugallhatja, hogy amit benne közölnek, az a városháza álláspontja, illetve hogy a lap kötődik a városházához. A lapkiadó nevében nyilatkozó Csiszka Antal szerint "az, hogy a lap fejlécében a győri Városháza látható, az pusztán a várost jelképezi, semmi mást. De - ismervén az idevonatkozó önkormányzati törvényt - a lap elnevezésére, céljára, megjelenésére és terjesztésére írásban kértünk és kaptunk engedélyt a város polgármesterétől". A magyarázat azért sántít, mert a város jelképe nem a városháza, hanem a címer. A címer volt elhelyezve például a korábbi Győri Krónika fejlécén is. A városháza inkább egy politikai intézmény.
Természetesen kíváncsiak lettünk volna Balogh József polgármester véleményére is. Szerettük volna megkérdezni, hogy nem tartja-e aggályosnak, hogy az általa vezetett intézmény egy pártpolitikailag egyoldalú kiadvány legitimációs célokat szolgáló díszítőelemül funkcionál. De a polgármester úr nem kívánt felvetéseinkre reagálni. Pedig ha az X-Meditor magáncég első szóra állt rendelkezésünkre, akkor talán a közfunkciót betöltőként tájékoztatási kötelezettséggel terhelt polgármester is mondatna pár szót. A pártkötődés gyanúját fokozhatja, hogy az újság címe - Győri Kilátó - megegyezik egy korábbi szocialista kampánylappal, amelynek felelős kiadója dr. Kun András, Balogh József polgármester kampányfőnöke volt. Még szeptemberben is úgy jelent meg az Őszike címet viselő MSZP-s kampánykiadvány, mint "a Kilátó fesztiválkiadványa". Csiszka úr szerint ez csak a véletlen műve. Az is megkérdőjelezhető, hogy bár a cég álláspontja szerint "a különféle, választási propagandát szolgáló célzó írások, jelöltlisták az érintettek hirdetési tarifával történt befizetése nyomán kerültek a lapba", sehol nincs feltüntetve a "fizetett választási hirdetés" formula. A kacifántos ügy végére érve joggal kérdezheti az olvasó, miért baj az, hogy magánszemélyek, magánpénzen újságot csinálnak, legyen az bármilyen elfogult, szubjektív és tendenciózus.
A párt- és kampányfinanszírozás szabályozatlansága ad választ erre. Mint tudjuk, a törvény pontosan szabályozza, hogy egy jelölt vagy párt saját népszerűsítésére mennyi pénzt fordíthat. Idáig rendben lévőnek tűnik is a dolog. De csak addig, amíg X párt mellé nem lép oda Y magánszemély. A párt csak annyit költ, amennyit szabad. Amellett viszont magánember saját költségén kitapétázza a várost a párt logójával vagy a jelöltek fényképeivel. Jön persze a választási hatóság, és összevonja a szemöldökét. A párt azt mondja, én egy fillérrel sem költöttem többet, itt vannak a számlák. A gazdag magánszemély pedig azt: én nem vagyok se párt, se jelölt. Nem adtam nekik adományt. Rám nem vonatkozik a párttörvény, se a jelölti kötelezettségek. A pénzemmel pedig azt csinálok, amit akarok. Minden legális tehát, csak éppen nem etikus. Nem állítjuk, hogy a fenti esetben is ez történt, de akár ez is megtörténhetett. Jogi kifogás aligha lehetne ellene, akárcsak a kisebbségi etnobizniszt, a választási rendszernek ezt a vadhajtását sem sikerült még lenyesni. A kiadó, maga mentésére, még annyit közölt, hogy a harmadik választási szám már a Fidesszel is foglalkozik majd. Csakhogy ezzel is több gond van. Ha ugyanis felerészben a Fidesszel, felerészben a szocialistákkal foglalkozik az már nem billenti helyre a kirívó aránytalanságot. Az sem jó, ha teljes egészében a Fidesznek szentelik az utolsó választási számot, hisz két vagy több elfogult pártagitkából nem lesz egy kiegyensúlyozott újság. A tanulság csupán annyi, hogy a kampány mindenkinek alkalmat ad a piszkos trükkök eszköztárának fejlesztésére.
Vissza az idei számokhoz