Vissza az idei számokhozAlulírott, Faragó Csaba az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. kinevezett vezérigazgatója vagyok.
Az Élet és Irodalom (ÉS) címu hetilap 2001. február 23-i számának címoldalán Kovács Zoltán foszerkeszto tollából cikk jelent meg "A vas és a cél országa" címmel, melyben személyemmel kapcsolatosan valótlan tényt állított a lap.
Az írás tartalma miatt 2001. március 1-jén levélben helyreigazításra kértem fel a szerkesztoséget.
A cikk tartalmát tekintve két tényállítás helyreigazítását kértem, nevezetesen, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy "a rendszerváltozás elott a Lockheed-nél teljesítettem szolgálatot a népköztársaság megbízásából", továbbá azt a valótlan állítást, hogy a személyemmel összefüggésben felmerült volna a bunpártolás gyanúja vagy akárcsak lehetosége.
A lap 2001. március 2-i számában, a 2. oldalon Módos Mártonnak, az ÁPV Rt. ügyvezeto igazgatójának írt válaszlevélben megismétlik a személyemmel kapcsolatos valótlan állításokat.
Ezt követőleg 2001. március 9-én, ugyancsak a 2. oldalon helyreigazítást kéro levelemet teljes egészében közölte a lap, azonban ahhoz kommentárt fuzött, amelyben kiemelte, hogy levelem közlését nem tekinti helyreigazításnak és a valótlan tényállításokat velem összefüggésben fenntartja. A kommentárral a lap a helyreigazítás, de még levelem, állításaim tartalmát is teljes mértékben annulálta.
A fentiek alapján vitán felül áll, hogy a lap nem kívánt eleget tenni helyreigazítási igényemnek, többszörösen fenntartotta valótlan állítását.
A Ptk. 79. §. (1) bekezdése értelmében akirol napilap, folyóirat (idoszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetoleg való tényeket hamis színben tuntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelybol kitunik, hogy a közlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tuntet fel hamis színben, illetoleg melyek a való tények (helyreigazítás).
A töretlen bírói gyakorlat szerint az érintett helyreigazítási igényét többszöri közlés esetén az utolsó közléstol számítottan érvényesítheti. Ez a határido számomra tehát 2001. március 9-én nyílt meg.
A Legfelsobb Bíróság Polgári Kollégiuma által kiadott PK. 15.sz. állásfoglalás kimondja, hogy helyreigazító közleményként a jogosult a válaszlevele közzétételét is kérheti. Ha a sajtó a válaszlevelet nem közli, a jogosult a válaszlevél tartalmi körén belül a bíróságtól keresettel kérheti helyreigazító közlemény közzétételének az elrendelését.
A fent eloadottak alapján Faragó Csaba felperes az Élet és Irodalom Szerkesztosége alperessel szemben
terjesztek elő, és kérem, hogy a T. Bíróság kötelezze az alperest az eredeti írással azonos helyen - vagy címoldalon - és betuszedéssel az alábbi közlemény közzétételére.
"HelyreigazításLapunk 2001. február 23-i, március 2-i, valamint március 9-i számaiban Faragó Csabával, az ÁPV Rt. kinevezett vezérigazgatójával kapcsolatban valótlanul közöltük, hogy rendszerváltás elott népköztársasági megbízottként a Lockheed-nél teljesített szolgálatot.
Valótlanul híreszteltük azt is, hogy a Budapest, XIV. kerületi Rendorkapítányságon olyan tartalmú tanúvallomás létezik, amely szerint Faragó Csaba mint felelos vezeto nem tett megfelelo lépéseket az orosz államadósság behajtása érdekében és ez felveti a bunpártolás lehetoségét.
A valóság ezzel szemben az, hogy Faragó Csabával szemben nem vetodött fel semmilyen buncselekmény miatti gyanú az orosz államadóssággal, annak behajtásával kapcsolatban."
Kérem a T. Bíróságot, hogy kötelezze az alperest a perköltség viselésére is.
Illetéket a kereset külzetén nem róvok le, tekintettel arra, a per az illetékekrol szóló törvény 62. §. (1) bekezdés f.) pontja alapján tárgyi illetékfeljegyzési jogot élvez.
Csatolom az alábbi iratokat:
1.) újságcikkel fénymásolati - az eredetiket a kituzendo tárgyaláson felmutatom
2.) sajtó-helyreigazítás iránti kérelem
3.) ügyvédi meghatalmazás
Budapest, 2001. március 20.
Tisztelettel:
Faragó Csaba felperesnek Élet és Irodalom szerkesztosége alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított eljárásban kívül jegyzett és meghatalmazással már igazolt jogi képviselonk útján, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.P.86.470/2001/5. sorszámú ítélete ellen a törvényes határidon belül a következo
fellebbezéstterjesztem elo.
Kérem a T. II. fokú Bíróságot, hogy az I. fokú bíróság ítéletét megváltoztatni, és felperest a jelen perrel felmerült költségeink viselésére kötelezni szíveskedjék a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján. Másodlagosan kérem a T. Bíróságot, hogy az I. fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezni, és az I. fokú bíróságot a per újabb tárgyalására utasítani szíveskedjék a Pp. 252. § (2) bekezdése szerint.
Indokolásul a következoket adom elo.
Az I. fokú bíróság kötelezte alperest, hogy a jogeros ítélet kézhezvételét követo 8 napon belül az alábbi helyreigazítást tegye közzé.
"Az Élet és Irodalom 2001. február 23-i, március 2-i, valamint március 9-i számaiban valótlanul állítottuk, hogy Faragó Csaba, az ÁPV Rt. kinevezett vezérigazgatója a rendszerváltás elott népköztársasági megbízottként a Lockheed-nél teljesített szolgáltatot.
Valótlanul híreszteltük ugyanezen számokban, hogy Faragó Csaba, mint felelos vezeto nem tett megfelelo lépéseket az orosz államadósság behajtása érdekében.
A valóság ezzel szemben az, hogy Faragó Csabával szemben nem vetodött fel semmilyen buncselekmény gyanú sem az orosz államadóssággal, sem annak behajtásával összefüggésben."
A kereseti kérelem két petituma annak helyreigazítása, miszerint a felperes nem teljesített a Lockheed-nél szolgálatot, illetve az, hogy a lapunk által idézett tanúvallomás létezett-e, felperes megtett-e mindent az orosz államadósság behajtásával kapcsolatban. A bíróság ítéletét az elso petitum vonatkozásában felperes állítására alapozta, míg a második kérelem tekintetében azt állapította meg, hogy a tanúvallomásban foglaltak tényként állítása kimeríti a híresztelés fogalmát, így felperes megalapozottan kérheti a sérelmezett tény helyreigazítását.
Álláspontunk szerint az I. fokú bíróság ítélete a tényállás tekintetében hiányos, ezért jogi következtetés okszerutlen és iratellenes, az eljáró bíróság pedig a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének nem tett eleget egyik kereseti kérelem vonatkozásában sem.
Ad. 1.
A felperes rendszerváltás elotti tevékenységével kapcsolatban eloadni kívánjuk, hogy felperesi képviselo állítása szerint Faragó Csaba soha nem tagadta azt, hogy hírszerzo tevékenységet folytatott (3. sorszámú tárgyalási jegyzokönyv 8. oldal). Az is tény - hiszen ez a Népszabadság 2001. március 6-ai számában az Országgyulés költségvetési bizottságának meghallgatásáról szóló "Szunjön meg a privatizációs törvény" címu cikkében olvasható - hogy felperes nyolc hónapig BM alkalmazott volt, és ma is tartalékos BM- és HM tiszt. A cikkbol egyébként az is kiderül, hogy Faragó Csaba a múltját még a parlamenti bizottság elott sem akarta felfedni, hiszen elozo munkahelyeit nem írta be szakmai önéletrajzába. Ilyen körülmények között alappal feltételezheto, és ezt Császár Vilmos tanúvallomása alátámasztja, hogy felperes igenis dolgozott a Lockheed-nál.
Nem felel meg a valóságnak az az ítéleti állítás sem, hogy erre vonatkozóan bizonyítást nem ajánlottunk fel, hiszen Horváth József (tévedésbol a bizonyítási indítványunkban Fekete Józsefként jelöltük meg, de azonosítása megtörtént) tanúkénti meghallgatása ebbol a szempontból is indokolt lett volna. A bíróság elrendelte az általunk felajánlott bizonyítás foganatosítását pontosan annak érdekében, hogy a tényállást megfeleloen tisztázni tudja, ám a tanú nem jött el a tárgyalásra, távolmaradását kimentette nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. Álláspontunk szerint a tanú nemzetbiztonsági okokra hivatkozva nem tagadhatta volna meg a tanúvallomást, hiszen önmagában a munkakörére és a belso szabályzatra való utalás a tanúvallomás megtételének, mint állampolgári kötelességnek a megtagadását semmiképpen sem alapozhatta volna meg.
Itt hívom fel a T. II. fokú Bíróság figyelmét arra a logikai ellentmondásra, hogy amennyiben felperes nem rendelkezik olyan hírszerzoi múlttal, amelyet lapunk állított róla, akkor fel sem vetodhet annak kérdése, hogy a tanú államtitkot vagy szolgálatit titkot sértsen meg. Kiemelendo az is, a bíróság zárt tárgyalást rendelt el, ami azt jelenti, hogy a tanúvallomás megtétele titoksértés nélkül is lehetséges lett volna. Szintén sérelmesnek tartom azt, hogy a tanú - anélkül, hogy az egyes kérdéseket és azokat az állításokat, amelyek igazolására kértük a meghallgatását ismerte volna - az eljárás egészére megtagadta a tanúvallomást. Határozott álláspontunk az, hogy ezeket a körülményeket a bíróságnak megfeleloen értékelnie kellett volna. Jogszabálysértonek tartjuk azt is, hogy az I. fokú eljárást lezár határozatában az eljárt bíróság nem tért ki arra, hogy a felajánlott és általa elrendelt bizonyítást végül is miért mellozte, így az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Horváth József tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványunkat változatlanul fenntartjuk.
Sérelmes számunkra, hogy az 5. sorszámú jegyzokönyv nem tartalmazza azt, hogy Császár Vilmost ismételten eloállítottuk a tárgyalás kezdetére, 14 órára, a szembesítés foganatosítása végett. A tanúnak 15 óra 50 perckor egyéb ügyei miatt el kellett távoznia, ráadásul a következo tárgyalás 16 órára volt kituzve, tehát okkal feltételezhette a tanú, hogy a szembesítésre ez alkalommal nem fog sor kerülni. Az I. fokú bíróság ebben a körben sem tett eleget indokolási kötelezettségének, hiszen a felajánlott, de nem elrendelt bizonyítást indokolnia kellett volna. Kétségtelen, hogy az ítélet szóbeli indokolásában az ítélet kihirdetésekor az I. fokú bíróság kitért arra, hogy a szembesítést azért találta szükségtelennek, mert attól további eredmény nem volt várható. Ezt az érvelést már az ítélet írásbeli indokolása nem tartalmazza, ám mindezen túlmenoen ez az érvelés a szembesítésnek, mint jogintézménynek a tagadását jelenti.
Ad. 2.
Felperes a kereseti kérelmében ezzel a petitummal kapcsolatban kérte az alábbi közlemény közzétételét:
"...Valótlanul híreszteltük azt is, hogy a Budapest XIV. kerületi Rendorkapitányságon olyan tartalmú tanúvallomás létezik, mely szerint Faragó Csaba, mint felelos vezeto nem tett megfelelo lépéseket az orosz államadósság behajtása érdekében, és ez felveti a bunpártolás lehetoségét.
A valóság ezzel szemben az, hogy Faragó Csabával szemben nem vetodött fel semmilyen buncselekmény miatti gyanú az orosz államadóssággal, annak behajtásával kapcsolatban."
Az I. fokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperes szerkesztésében kiadott Élet és Irodalom címu hetilap 2001. február 23-i számának "A vas és a cél országa" címu cikke az alábbi tényállításokat tartalmazta:
... 2. "Faragó Csaba ellen e pillanatban a BRFK vizsgálati foosztályán egy, a XIV. kerületi kapitányságról átkerült olyan tartalmú tanúvallomás fekszik el, amely szerint felelos vezetoként nem tett megfelelo lépéseket a Petroltank nevu, az MSZP-hez közeli Hujber Ottó cégénél eltunt százmilliók behajtása érdekében, ami felveti a bunpártolás lehetoségét."
Az I. fokú bíróság a helyreigazítást a következok szerint rendelte el:
"Valótlanul híreszteltük ugyanezen számokban, hogy Faragó Csaba, mint felelos vezeto nem tett megfelelo lépéseket az orosz államadósság behajtása érdekében.
A valóság ezzel szemben az, hogy Faragó Csabával szemben nem vetodött fel semmilyen buncselekmény gyanú sem az orosz államadóssággal, sem annak behajtásával összefüggésben."
Amint ez a fenti idézettekbol jól látható, a kereseti kérelem a bíróság által hivatkozott tényállítások, illetve a helyreigazítandó közlemény ebben a tekintetben közel sem egyezo. Az elso két esetben ugyanis a tényállítás nyilvánvalóan csak arra vonatkozik, hogy létezik-e ilyen tartalmú, a rendorség elott tett vallomás vagy sem. Ehhez képest a helyreigazítandó közlemény már a kereseti kérelmem túlterjeszkedik, hiszen olyan állítások vonatkozásában kötelez a helyreigazításra, amelyek sem állítás, de még híresztelés formájában sem valósultak meg. Ez az állandó bírói gyakorlattal meroben ellentétes.
A felperes által helyreigazítani kért, erre a pontra vonatkozó szöveg ezen felül ellentmondó is. A Ptk. 79. § (1) bekezdése szerint ugyanis az erre jogosult olyan közlemény közzétételét kérheti, amelybol kitunik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetoleg melyek a valós tények. Faragó Csaba azt kérte megállapítani, hogy nem létezik ilyen tanúvallomás, mely szerint o felelos vezetoként nem tett megfelelo lépéseket az orosz államadósság behajtása érdekében, és ez felveti a bunpártolás lehetoségét. Ezzel szemben való tényként azt kívánta közzétenni, hogy vele szemben nem vetodött fel semmilyen buncselekmény miatti gyanú az orosz államadósággal, annak behajtásával kapcsolatban.
Amint ez látható, a hamis tényként a tanúvallomás léte, míg való tényként Faragó Csaba elleni büntetoeljárás nemléte a helyreigazítás tárgya. Ez az eltéro tényközlés már önmagában alkalmatlan arra, hogy sajtó-helyreigazítás tárgya legyen. Nem felel meg tehát a valóságnak az az ítéleti megállapítás, hogy nekünk nem ennek a vallomásnak a létezését kellett bizonyítani.
Nem értünk egyet azzal sem, hogy a PK. 14. számú állásfoglalásának II. részében foglaltak kimentésként a javunkra nem vehetok figyelembe. Az I. fokú bíróság ebben a körben azt állapította meg, hogy nem egy folyamatban lévo büntetoeljárásról van szó. Ez a jogi álláspont nem elfogadható, jelen esetben egy külön számon iktatott bunügyi eljárásról van szó, ez a jegyzokönyvben is feltüntetésre került, így nem felel meg a valóságnak az, hogy nem létezik ilyen eljárás.
Hozzá kívánjuk fuzni, hogy a cikkben sehol sem lelheto fel ilyen tény, de még utalás sem arra vonatkozóan, hogy felperes, mint gyanúsított szereploje a bunvádi eljárásnak, illetve nyomozásnak. Csak a teljesség kedvéért utalni kívánunk arra is, hogy azt maga Faragó Csaba is elismerte (5. sorszámú jegyzokönyv 4. oldal), hogy a BM Gazdaságvédelmi Hivatalától megkeresték, és azt mondták, hogy Petroltank ügyben nyomoznak így tehát nem érheti váratlanul annak a híre, hogy ezzel kapcsolatosan büntetoeljárás folyik.
Összességében álláspontunk szerint az eljáró bíróság anyagi jogszabályt, a Ptk. 79. § (1) bekezdését sértette meg a második petitum vonatkozásában, hiszen a felperesi helyreigazításban foglaltakat bizonyítottuk. Nem rendelheto el véleményünk szerint a felperes által kért helyreigazítás már csak azért sem, mivel a helyreigazítási kérelmének eltéro tárgya van, így az I. fokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett. Eljárási Szabálysértésként a Pp. 221. § (2) bekezdését jelölöm meg, hiszen a bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget, sem a felajánlott, sem pedig az elrendelt, de végül nem foganatosított bizonyítási indítvány mellozését nem rendelte el.
Végezetül kétségtelen, hogy a sajtó-helyreigazítási per olyan speciális eljárás, amelyben az eljárás gyors lefolytatásának nagy jelentosége van. Mindez azonban még nem jelentheti azt, hogy az igazság felderítésének és a tényállás megfelelo tisztázásának, mint az igazságszolgáltatásnak elsorendu és legfontosabb feladatának ezt az elvet alá kellene rendelni.
A fenti indokokra tekintettel a T. II. fokú Bíróságot, hogy az I. fokú bíróság ítéletét megváltoztatni, és felperest a jelen perrel felmerült költségeink viselésére kötelezni szíveskedjék a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján. Másodlagosan kérem a T. Bíróságot, hogy az I. fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezni, és az I. fokú bíróságot a per újabb tárgyalására utasítani szíveskedjék a Pp. 252. § (2) bekezdése szerint.
Budapest, 2001. május 4.
Tisztelettel,
A Magyar Köztársaság nevében!
A Pesti Központi Kerületi Bíróság
a Dr. Karas Mónika ügyvéd (1055 Bp. Nyugati tér 8.)
által képviselt
FARAGÓ CSABA (1133 Bp. Pozsonyi út 56.) felperesnek
a Dr. Bárándy Zsuzsanna (1055 Bp. Balaton u. 16.) által képviselt
ÉLET és IRODALOM SZERKESZTOSÉGE
(1089 Bp. Rezso tér 15.) alperes
ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:Kötelezi a bíróság alperest, hogy a jogeros ítélet kézhezvételét követo 8 napon belül ugyanazon helyen, ugyanazon betuszedéssel, az alábbi helyreigazítást tegye közzé:
"Az Élet és Irodalom 2001. február 23-i, március 2-i, valamint március 9-i számaiban valótlanul állítottuk, hogy Faragó Csaba, az ÁPV Rt. kinevezett vezérigazgatója a rendszerváltás elott népköztársasági megbízottként a Lockheed-nél teljesített szolgálatot.Kötelezi a bíróság alperes kiadóját, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 7500,- Ft perköltséget.
Kötelezi a bíróság alperes kiadóját, hogy utólag az Állam javára fizessen meg 9000,- Ft eljárási illetéket.
Az ítélet ellen a kézbesítéstol számított 15 napon belül fellebbezéssel lehet élni, melyet ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani, vagy jegyzokönyvbe mondani.
A fellebbezési határido lejárta elott a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívül történo elbírálását.
A perben a bíróság a következo tényállást állapította meg:
Az Élet és Irodalom c. hetilap 2001. február 23-i számának "A vas és a cél országa" címu cikke az alábbi tényállításokat tartalmazta:
1./
"Faragó Csaba a rendszerváltás elott a Lockheednél népköztársaság megbízásból teljesített szolgálatot."
2./
"Faragó Csaba ellen e pillanatban a BRFK vizsgálati foosztályán egy, a XIV. kerületi kapitányságról átkerült olyan tartalmú tanúvallomás fekszik el, amely szerint felelos vezetoként nem tett megfelelo lépéseket a Petroltank nevu, az MSZP-hez közeli Hujber Ottó cégénél eltunt százmilliók behajtása érdekében, ami fölveti a bunpártolás lehetoségét.
Felperes 2001. március 1-én írásban helyreigazítási közlemény közzétételét kérte alperestol, melyben kérte annak közzétételét, hogy a rendszerváltozás elott nem teljesített a felperes a Lockheed-nél szolgálatot, illetve valótlan volt a cikk azon állítása, hogy a személyével összefüggésben felmerült volna a bunpártolás gyanúja, vagy lehetosége.
Alperes a 2001. március 2-i számában még egyszer leközölte a felperessel kapcsolatos állításokat, majd 2001. március 9-én ugyan leközölte felperes neki írott levelét, de a levél leközlését követoen a lapban kiemelte, hogy ezen közlést nem tekinti helyreigazításnak, és a felperessel kapcsolatos tényállításokat változatlanul fenntartotta.
Felperes ezért 2001. március 21-én keresetlevelet terjesztett elo, melyben az alábbi közlemény közzétételére kérte alperes kötelezését:
"Lapunk 2001. február 23-i, március 2-i, valamint március 9-i számaiban Faragó Csabával, az ÁPV Rt. kinevezett vezérigazgatójával kapcsolatban valótlanul közöltük, hogy rendszerváltás elott népköztársasági megbízottként a Lockheed-nél teljesített szolgálatot.
Valótlanul híreszteltük azt is, hogy a Budapest, XIV. kerületi Rendorkapítányságon olyan tartalmú tanúvallomás létezik, amely szerint Faragó Csaba mint felelos vezeto nem tett megfelelo lépéseket az orosz államadósság behajtása érdekében és ez felveti a bunpártolás lehetoségét.
A valóság ezzel szemben az, hogy Faragó Csabával szemben nem vetodött fel semmilyen buncselekmény miatti gyanú az orosz államadóssággal, annak behajtásával kapcsolatban."
Alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a cikk nem állított valótlan tényeket.
A kereset érdemében alapos.
A Ptk. 79. § (1) bekezdése szerint, ha valakirol napilap, folyóirat (idoszaki lap), rádió, televízió, vagy filmhíradó valótlan tényt közöl, vagy híresztel, illetoleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül - követelheti olyan közlemény közzétételét, amelybol kitunik, hogy a közlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tuntet fel hamis színben, illetoleg melyek a való tények (helyreigazítás).
A Legfelsobb Bíróság Pk. 14. sz. állásfoglalása szerint a kifogásolt közlemény tényállításának valódiságát a sajtószerv köteles bizonyítani.
Ad 1/
A cikk ezen állítását alperes nem bizonyította.
A tanúként meghallgatott Császár Vilmos vallomását felperes személyes meghallgatása során egyértelmuen cáfolta.
Ezen túlmenoen alperes egyéb bizonyítékokat a cikk ezen tényállításával kapcsolatban nem terjesztett elo, így a bíróság ezen részében a felperesei keresetnek helyt adott.
Egyébként a tanú maga is csak annyit állított, hogy a felperessel folytatott beszélgetés alapján közvetve vont le azt a következtetést, hogy a felperes a Lockheed-nél dolgozott.
A tanú sem állította ugyanakkor azt, hogy felperes a Népköztársaság megbízottjaként dolgozott a Lockheed-nél.
Ad 2/
E körben alperesnek azt kellett bizonyítania a híresztelés tényállása alapján, hogy Faragó Csaba mint felelos vezeto nem tett megfelelo lépéseket az orosz államadósság behajtása érdekében. Alperes e tényt a per során nem bizonyította.
Mindezekkel szemben - lényegében szükségtelenül - felperes a becsatolt okiratokkal bizonyította, hogy a jogszabályok alapján a munkakörébol reá háruló kötelezettségeit az orosz államadóssággal kapcsolatosan megtette.
Alperesnek nem azt kellett itt bizonyítania, hogy létezik-e felperessel kapcsolatos tanúvallomás a rendorkapitányságon, hiszen ezen tanúvallomás létezését felperes sem vitatta.
Alperes azonban azzal, hogy az ezen tanúvallomásba foglaltakat valós tényként közölte, azok ellenorzése nélkül, megvalósította a valótlan tények híresztelésének tényállását.
Alperes e körben nem egy folyamatban lévo büntetoeljárásról adott hírt, hiszen ilyen eljárás nem is indult felperes ellen, ezért a PK. 14. sz. állásfoglalás II. részében foglaltak kimentésként alperes javára nem vehetoek figyelembe.
Alperes nem bizonyította a per során azt sem, hogy felperessel szemben bármiféle bunteto, vagy államigazgatási eljárás indult volna, vagy folyna az orosz államadóssággal, vagy annak behajtásával kapcsolatosan.
A kifogásolt tényállítások ugyanakkor a jogban járatlan olvasó számára felperest, mint egy folyamatban lévo büntetoeljárás gyanúsítottját tüntették fel.
A bíróság ugyanakkor a cikknek azon részletét, amelyben az újságíró azt írta, hogy ez az egész tényállás felveti a bunpártolás lehetoségét, újságírói véleményként értékelte, így erre nézve a helyreigazítási kérelmet nem találta megalapozottnak.
Az hogy az újságíró mit minosít bunpártolásnak, vagy megalapozottnak, látja-e a gyanú felmerülését, ez az o véleményalkotási joga körébe tartozik.
Mindezeket figyelembe véve a bíróság felperes keresetét érdemében megalapozottnak találta.
Az illetékre és a perköltségre vonatkozó rendelkezés a 1990. évi XCIII. Tv. 39. § (3) bekezdés a.) pontján, ugyanezen törvény 42. § (1) bekezdés a./ pontján, a Pp. 78. § (1) bekezdésén és a 12/1991. IM. sz. rendelet 1. §. (1) bekezdés b./ pontján alapul.
Budapest, 2001. április 6.
A kiadmány hiteléül:
ph
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság
A Dr. Karas Mónika ügyvéd (1055 Budapest, Nyugati tér 8.) által képviselt
FARAGÓ CSABA (1133. Budapest, Pozsonyi ot 56.) felperesnek,
a Dr. Bárándy Zsuzsanna ügyvéd (1016. Budapest, Zsolt u. 6/c.) által képviselt
ÉLET ÉS IRODALOM SZERKESZTOSÉGE (1089. Budapest, Rezso tér 15.) alperes ellen,
sajtó-helyreigazítás iránt indított perében, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2001. április 6. napján kelt 20. P. 86.470/2001/5. számú ítélete ellen, az alperes által 6. sorszám alatt eloterjesztett fellebbezés nyomán meghozta a következo
ÍTÉLETET:A másodfokú bíróság az elsofokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja és az elsofokú bíróság által elrendelt helyreigazítási szöveg 2. és 3. bekezdésében foglaltak közzétételére való kötelezést mellozi.
Egyebekben a per fotárgya tekintetében az elsofokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
A felperes és az alperes kiadója elso- és másodfokú költségeiket maguk viselik.
A le nem rótt kereseti illetékbol 4.500,- (négyezer-ötszáz) forintot a felperes, 4.500,- (négyezer-ötszáz) forintot az alperes által szerkesztett lapot kiadó Irodalom Kft,
A le nem rótt fellebbezési illetékbol 3.750,- (háromezer-hétszázötven) forintot a felperes, 3.750,- (háromezer-hétszázötven) forintot az alperes által szerkesztett lapot kiadó Irodalom Kft köteles az államnak - külön felhívásra - megfizetni.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Az elsofokú bíróság ítéletével - nagyrészt a keresetnek megfeleloen - kötelezte az alperest, hogy a jogeros ítélet kézhezvételét követo 8 napon belül ugyanazon helyen és betuszedéssel az alábbi helyreigazítást tegye közzé:
"Az Élet és Irodalom 2001. február 23-i, március 2-i, valamint március 9-i számában valótlanul állítottuk, hogy Faragó Csaba az ÁPV Rt. kinevezett vezérigazgatója a rendszerváltás elott népköztársasági megbízottként a Lockheed-nél teljesített szolgálatot.
Valótlanul híreszteltük ugyanezen számban, hogy Faragó Csaba mint felelos vezeto, nem tett megfelelo lépéseket az orosz államadósság behajtása érdekében.
A valóság ezzel szemben az, hogy Faragó Csabával szemben nem vetodött fel semmilyen buncselekmény miatti gyanú sem az orosz államadóssággal, sem annak behajtásával kapcsolatban."
Ezt meghaladó - a felperes személyével összefüggésben a bunpártolás lehetoségének felvetése miatti helyreigazításra irányuló - keresetet elutasította.
Kötelezte az alperes kiadóját, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.500,- Ft perköltséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 9.000,- Ft eljárási illetéket.
Az ítélet indoklásában a Ptk. 79. § (1) bekezdésére és a PK: 14. számú állásfoglalásra hivatkozva kifejtette:
1.) Azt, hogy a "felperes a rendszerváltás elott a Lockheed-nél népköztársasági megbízottként teljesített szolgálatot" az alperes nem bizonyította, a kihallgatott tanú vallomását a felperes egyértelmuen cáfolta. A tanú maga is csak a felperessel folytatott beszélgetés alapján következtetett arra, hogy a felperes a Lockheed-nél dolgozott, azt a tanú sem állította, hogy ezt népköztársasági megbízottként tette.
2.) Az alperes azt sem bizonyította, hogy a felperes mint felelos vezeto nem tett megfelelo lépéseket az orosz államadósság behajtása érdekében. Ezzel szemben a felperes a becsatolt okiratokkal támasztotta alá, hogy ezzel összefüggésben a jogszabályok alapján a munkakörébol reá háruló kötelezettségeit megtette.
Az alperes azzal, hogy a rendorkapitányságon tett tanúvallomásban foglaltakat valós tényként közölte, azok ellenorzése nélkül, megvalósította a valótlan tények híresztelését. Mivel a felperes ellen büntetojárás nem indult, az alperes nem egy folyamatban levo büntetoeljárásról adott hírt, így nem alkalmazható az a kimentés, amely szerint a büntetoeljárásról szóló tudósítás miatt sajtó-helyreigazításnak nem lehet helye. A kifogásolt tényállítások alkalmasak voltak arra, hogy a felperes a jogban járatlan olvasó elott, mint egy folyamatban levo büntetoeljárás gyanúsítottjaként tunjön fel.
A bunpártolás lehetoségének felvetése olyan újságírói vélemény, amelyre nézve a helyreigazítási kérelem nem megalapozott.
Az elsofokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt a jogorvoslat lehetoségével.
Elsodlegesen az elsofokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsofokú bíróságnak a per újra tárgyalására való kötelezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a tényállás hiányos, ezért a jogi következtetés okszerutlen és iratellenes, a bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének sem.
Arra hivatkozott, hogy a tényállás hiányos, ezért a jogi következtetés okszerutlen és iratellenes, a bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének sem.
A felperes azt maga sem tagadta, hogy hírszerzo volt. Az a tény, hogy a felperes nyolc hónapig BM alkalmazott volt és jelenleg is tartalékos BM- és HM tiszt, valamint az, hogy parlamenti bizottság elott sem akarta felfedni a múltját, Császár Vilmos tanúvallomásával együtt alátámasztja azt, hogy a felperes igenis dolgozott a Lockheed-nél. Mivel a felperes azt nem tagadta, hogy népköztársasági megbízott volt, ez mindenképpen alátámasztja a helyreigazítás szövegének megváltoztatását, e körben a bizonyítást is megkísérelték, amit a bíróság el is rendelt, majd mégsem foganatosított.
Horváth József tanú nemzetbiztonsági okokra hivatkozva nem tagadhatta volna meg a tanúvallomást, figyelemmel arra is, hogy amennyiben a felperes állításának megfeleloen nem rendelkezik hírszerzoi múlttal, akkor fel sem vetodhet, hogy a tanú államtitkot, vagy szolgálati titkot sértsen.
A bíróságnak megfeleloen értékelni kellett volna azt is, hogy a tanú az eljárás egészére megtagadta a tanúvallomást, de az elsofokú bíróság erre a tényre ítéletében nem is tért ki, a bizonyítás mellozését nem is indokolta.
Sérelmes, hogy a már kihallgatott tanú és a felperes szembesítésére sem került sor.
A kereseti kérelem 2. pontja tekintetében a kereseti kérelem, a bíróság által hivatkozott tényállítások illetve a helyreigazítandó közlemény nincs összhangban. A helyreigazítandó közlemény már túlterjeszkedik a kereseti kérelmen, hiszen olyan állítások vonatkozásában köteles helyreigazításra, amelyek sem állítás, de még híresztelés formájában sem valósultak meg, ráadásul még ellentmondó is a szöveg, amely önmagában alkalmatlan arra, hogy sajtó-helyreigazítás tárgya legyen. Nem felel meg a valóságnak az, hogy nem létezik büntetoeljárás, hiszen a jegyzokönyvben is feltüntetetten egy külön számon iktatott bunügyi eljárásról volt szó. Egyébként a cikkben nem vetodött fel, de még utalás sem történt rá, hogy a felperes, mint gyanúsítottja lenne a bunvádi eljárásnak, illetve nyomozásnak. Azt pedig a felperes maga sem vitatta, hogy a BM Gazdaságvédelmi Hivatalától a Petroltank Rt. ügyében megkeresték.
A felperesi helyreigazítási kérelemben foglaltakat bizonyították. A felperes által kért helyreigazítás azért sem rendelheto el, mivel a helyreigazítási kérelemnek eltéro tárgya van.
A sajtó-helyreigazítási eljárás speciálisságából adódó eljárási gyorsaság nem vezethet oda, hogy a tényállás megfelelo tisztázása, az igazság felderítése, mint az igazságszolgáltatás legfontosabb feladata ne érvényesüljön. Emiatt változatlanul fenntartják Horváth József tanúkénti kihallgatására és a felperes, valamint Császár Vilmos tanú szembesítésére eloterjesztett indítványukat.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsofokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés részben alapos.
A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdésének megfeleloen az elsofokú bíróság ítéletét csak a fellebbezéssel és a fellebbezési ellenkérelemmel érintett részben vizsgálhatta felül.
E körben az elsofokú bíróság a tényállást az ügy érdemi eldönthetosége szempontjából helyesen állapította meg, az abból levont következtetésével és az így meghozott döntésével azonban a másodfokú bíróság csak részben ért egyet.
Az elsofokú bíróság ugyanis elmulasztotta az alpereshez eljuttatott felperesi helyreigazítási kérelem, és a keresetlevélben megjelölt helyreigazítási kérelem egymáshoz való viszonyának vizsgálatát az alperesi védekezés tükrében. Olyan fontos tény tisztázást mulasztotta el, amely a sajtó-helyreigazítási eljárás lényegét képezi.
A sajtó-helyreigazítás perben azt kell vizsgálni, hogy a sajtószerv a helyreigazítást jogosan tagadta-e meg. Emiatt a bíróságtól is csak azoknak a kitételeknek a vonatkozásában lehet helyreigazítást kérni, amelyek tekintetében a sajtószervhez a Pp. 342. § (1) bekezdésében írt módon a helyreigazítási kérelem is már tartalmazta az arra vonatkozó igényt.
Mindezek alapján az elsofokú bíróság olyan kérdésekkel is foglalkozott érdemben, amelyek az alpereshez eljuttatott és a lap 2001. március 9-i számában - igaz nem helyreigazítási célzattal - megjelentetett felperesi helyreigazítási kérelem nem tartalmazott. Az alpereshez eljuttatott kérelemben, maga a felperes is véleménynyilvánításnak tekintette az orosz államadósság lebontásával kapcsolatos munkájáról írtakat, ezen részben kizárólag a bunpártolás lehetoségének felvetését sérelmezte és tartotta jóhírnevét súlyosan sérto kijelentésnek. A felperes tehát keresetében olyan új igény érvényesítését fogalmazta meg, amelynek érvényesítésére már nem volt jogszabályi lehetosége.
Tévedett ezért az elsofokú bíróság, amikor az orosz államadósság lebontásával kapcsolatos híresztelés miatt helyreigazítás közlésére kötelezte az alperest.
E körben a másodfokú bíróság csak megjegyzi, hogy a való tényre utaló megfogalmazás nem csak logikai hibákban szenved a valótlannak minosített híreszteléshez viszonyítottan, hanem olyan közlés közzétételérol rendelkezik, amellyel összefüggésben a sérelmezett cikk sem tényállítást, sem híresztelést nem tartalmazott.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a kereseti kérelem 2. pontjában megjelölt felperesi igény a kifejtettek alapján teljes egészében megalapozatlan.
Egyetértett azonban a másodfokú bíróság abban az elsofokú bírósággal, hogy a kereseti kérelem elso pontjában a felperes indokoltan kérte kötelezni az alperest a helyreigazításra.
Arra helyesen mutatott rá az alperes a fellebbezésében, hogy az e körben eloterjesztett bizonyítási indítvány mellozését az elsofokú bíróság nem indokolta meg, azonban a másodfokú bíróság ezt az eljárási szabálysértést nem találta olyan mértékunek, amelyet ne lehetne korrigálni, illetve amely az érdemi felülbírálatot akadályozná.
A felperes eloadása és a kihallgatott tanú vallomása alapján a másodfokú bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy a tanú és a felperes szembesítése az ügy eldöntését nem befolyásolta volna, attól nem volt várható olyan eredmény, amely az alperesi állítás valóságtartalmának igazolására alkalmas lett volna.
A felajánlott további bizonyítás pedig az ügy jellegébol és a felperes - általa sem vitatott - eloéletébol, és ezzel összefüggésbe hozható megbízatásából adódóan olyan tényekre irányult volna, amely jelen perben a felajánlott módon a bizonyíthatóság körét meghaladta volna, így az elsofokú bíróság nem követett el jogsértést, amikor a már elrendelt bizonyítás mellozése mellett döntött.
A másodfokú bíróság mindezek alapján a rendelkezo részben foglaltak szerint az elsofokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfeleloen megváltoztatta.
A pernyertesség-pervesztesség arányaira és a fellebbezés részbeni sikertelenségére tekintettel a Pp. 239. §-án keresztül is érvényesülo Pp. 81. § (1) bekezdése, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett a perköltség viselésérol.
Budapest, 2001. július 3.
A kiadmány hiteléül: ph