XLV. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 2001. augusztus 3.
Búcsú Mészöly Miklóstól (Földényi F. László, Pályi András, Sándor Iván) * Eörsi István, Esterházy Péter és Oravecz Imre írása * Kamarás István egy újabb "hittanvitáról" * Ketten egy új könyvről - Boros Géza: Emlék/Mű (Radnóti Sándor, Várnagy Tibor) * ÉS Irodalom: Czigány Zoltán, Cserna-Szabó András, Karafiáth Orsolya, Mile Zsigmond Zsolt, Petőcz András, Podmaniczky Szilárd, Szív Ernő, Térey János, Vitéz György
Fejléc


     

YESI GUSZTÁV:

Sieg Heil!

Amikor a legutóbbi Fradi-UTE futballmérkőzés előtt az újpesti szurkolók a szokásos rendőri felvezetéssel elfoglalták helyüket az Üllői úti stadionban, és transzparenseiket kihajtva, néhány izraeli zászlót a magasba bökve mocskos zsidózni kezdtek, érezni lehetett, ez kultúrtörténeti pillanat.
      A legújabb kori tradíciók szerint a Fradi úgynevezett kemény magjának azonnal át illett volna vennie a mocskos zsidók rigmust, sőt, ahogyan azt tavaly márciusban tették az MTK elleni mérkőzésen, mezzofortéra váltva el kellett volna kezdeni az "Indul a vonat, Auschwitzba indul a vonat" felütésű dalt, annál is inkább, mert az átellenes oldalon ott feszült a felirat: "Hová indul a vonat?" Mármost az Auschwitz-nótás válaszra az újpestiek nyilván eufóriában törnek ki, hiszen ők meg szintén egy MTK-meccsen kékre festett libát engedtek be a játéktérre, kihasználva a magyar törvények adta lehetőséget, és a rendőrség mindenkori derültségét.
      Igen ám, de ezt nem lehetett. Ha ugyanis a lila csürhe a zöld csürhét zsidózza, akkor arra a zöld csürhe nem zsidózhat még jobban, tudniillik a magyar kultúrtörténetben a lila-zöld-ellentétnél nincs mélyebb. Nincs az életnek egyetlen szegmense sem, amelyben lilát és zöldet egy ernyő alatt találnánk, legfennebb azt, hogy dugni jó. Ebből adódóan az Üllői úton a formális logika alapján, de már ősreflexből is ötezer fradistának hirtelen Izrael államot éltető, kifejezetten filoszemita, olykor bizony cionizmusba áthajló rigmusokkal kellett volna válaszolnia, csöppet a Talmudból is idézve angolul, mert magyarra csak hiányosan van lefordítva, de már eleve a meccs szombati megrendezése ellen is tiltakozni, mert szombaton csak a mocskos lila majma dolgozik.
      Ilyen szinten szurkolni pedig már munka.
      Ám ez még egyelőre nem megy, erre még nem vagyunk felkészülve.
      Az ilyen bonyolult, identitásos helyzetről társadalomtudósok, szociológusok és tömeglélektanászok hosszú éveken át képesek vitatkozni, s hosszabbnál is hosszabb tanulmányokat írni a megoldásról, csakhogy a történelmi pillanat attól történelmi, hogy egy csapásra feloldódik a konfliktus, s a Napnál is világosabb lesz a helyzet és a tömegek válasza.
      Nos, a Fradi-tábor, amely igen érzékeny a történelmi pillanatokra, mélységesen felháborodva a túloldal mocskos zsidózásán, nem leplezett antiszemitizmusán, ökölbe szorított, majd erőteljesen az ég felé nyújtott karral, hibátlan kórusmunkával azt kiáltotta, hogy Sieg Heil!
      Így lett a zsidózás kompenzálva, a Gestapo fölszabadítja Auschwitzot, anélkül, hogy pajeszt növesztene, de bizony, kussoltak is a lilák.
      A többi nem érdekes. A többi már egy mocskos országról szól. A rendőrség szabadkozik, az ügyészség most éppen kutakodik, hogy van-e összefüggés a múlt heti MIÉP-deklaráció és az újpestiek zsidózása között, uszítás történt-e vagy szabad véleménynyilvánítás. Hogy őszinte legyek, mint a MIÉP, nagy ívben teszek arra, amit az ügyészség meg a rendőrség mond, teszetosza társaság, felelősséget semmiért nem vállal, önálló lépésre képtelen, mint ahogyan az ország minden létező állami és civil szervezetéből is kiveszett a felelősség. Itt most már deklaráltan lehet cigányozni, buzizni, s látni a mostani deklarált zsidózás mögötti cinkos összekacsintást; ismerjük az ilyet. És most a legkevésbé Európa számít, hogy mit szólnak majd mindehhez, ebben az országban az a szörnyű, hogy mocsok van, ragad tőle az ember bőre, és nem zsidóként, nem cigányként, nem buziként is rosszul érzi magát.
      Már az is jellemző, hogy néhány zsidószervezet mellett egyedül a budaörsi polgármester tett följelentést, máskülönben néma csend. Ebben az országban egyedül a sportminisztérium határolódott el, nyilván a kormány azért nem, mert csak sportkérdésről van szó. A Magyar Köztársaság igazságügyminiszter-asszonya, az ország legnépszerűbb politikusa nem nyilatkozik az ügyben, mondván, nem ért a focihoz. Ugyanez a miniszterasszony ugyanezen a héten a Pepsi-sziget melegsátra kapcsán a magyar bíróság döntését felülbírálva nyilatkozott marhaságot, igaz, hozzá kell tenni, közben nagy ováció közepette átúszta a Balatont. Az ember várná a kormányfőnek a népéhez intézett szerda reggelenkénti beszédeit is, hátha valami, mert ugye mégis, egy olyan parlamenti párt elnöksége zsidózott nemzetféltőn testületileg, amellyel jövőre, ha már nem most, választási helyeken fognak alkudozni, majd egymás nyakába borulni.
      A meccs utáni napon a Blikk cikkírója kifejezetten megdicsérte az újpesti szurkolókat, "a lilák ötletesek voltak ugyan, de túlzásba estek, mert a füstbombák veszélyesek", írja, s igaza van, a füstbomba lángra lobbanthat egy egész nézőteret, a "Springer helyett siratófal; templom helyett zsinagóga; zöld sas helyett kék liba" s a többi felirat viszont tényleg szellemes, nyilatkozta is a mérkőzés rendjét biztosító In-Kal vezetője, hogy "én még harsányan kacagtam is rajtuk". Az egyházról nem beszélek, az egyház leterhelt. Most épp a dunaszekcsői botrány köti le minden energiáját, ugyanis egy helyi kocsmáros löszfalba akarja vésetni Az utolsó vacsorát, csak Jézus mellett az apostolok helyén a kocsma törzsvendégei, valamint Lagzi Lajcsi foglalnának helyet.
      Mellesleg a MIÉP-nyilatkozatnak a meccsnapi zsidózáshoz tényleg semmi köze. Éppen fordítva: pontosan tudták, hogy mi lesz a Fotex-Fradi-szerződés újpesti reakciója, erre szálltak rá reflexszerűen. A parlamenti rangra emelt csürheség rátelepedik a hétköznapira, s innen aztán nincs megállás. Miként Óbuda népe is egyszercsak arra ébredt, hogy döntenie kell egy buta polgármesteri megnyilatkozás után, hogyan áll a buzikat illetően mint lakosság, mert hát ugye ez töltené ki az emberi lét mindennapjait, ebből fakad minden bú és bánat, nyűg és gyötrelem, most zsidózni kénytelen az ország. A csürhe most már deklarációt intéz a nemzethez, s elég, ha annyi megmarad belőle, hogy lehet némi igaza.
      De ha már zsidózunk, könyörgöm, tessék férfinak lenni, következetesnek. Ne tessék a kamera előtt állva visszatáncolni, mint Bognár alelnök, aki értetlen arccal kiáltotta, hogy nem vagyok antiszemita, épp ellenkezőleg, én csak azt mondtam, hogy Várszegi zsidó, nemzetárulás van. Tessék egyértelműen zsidózni, felelősséget vállalni, keménytökűnek lenni.
      De hát a csürhe épp attól csürhe, hogy nem az.

 


Vissza az idei számokhozVissza az idei számokhoz