Vissza az idei számokhoz"Az 1998-as évrõl a mai napig nem kaptam meg az elszámolást. (...) munkáltatómnál, a Solt Városi Polgármesteri Hivatalnál mások is járnak hozzám hasonló cipõben, általában azok, aki az átlagosnál nagyobb befizetéseket tettek" - írta keserûen 1999 novemberében az Állami Pénztárfelügyeletnek a Premier Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztár egyik, a szervezetet régóta elhagyni vágyó tagja. 1996-ban lett pénztártag, majd két és fél év békés gyûjtögetés után aggasztó híreket hallott a szervezetrõl, ezért 1999 februárjában átjelentkezett egy másik pénztárba. Pénze azonban nyolc hónappal késõbb sem érkezett meg új állomáshelyére. Megérkezett viszont a pénztár vezetõinek sokadik levele, melyben - ellentétben korábbi érveikkel, miszerint "az ön saját pénzügyi érdekében kérjük, maradjon pénztárunk tagja", meg hogy a többi nyugdíjkassza még a Premiernél is rosszabb hatásfokkal mûködik - immár nem marasztalták a távozni szándékozót, csupán értesítették, tiszteletben tartják szándékát, azonban "a Pénztárfelügyelet által elõírtakat megvalósítva" új szabály lépett életbe: a korábbi, befizetésektõl függõ, de minimum ötezer forintos kilépési díj helyét fix összegû, hétezer forint feletti költségtérítés vette át. Hozzátették még, hogy ha nem ír újabb, tagsága fenntartását kérõ levelet, megtakarítását (az összeg a pénztár és a levélíró nyilvántartásában egyébként nem egyezett) átutalják a megjelölt bankszámlára. Leszögezték ugyanakkor, hogy "a Premier Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár továbbra is a piac egyik meghatározó szereplõjeként kezeli és gyarapítja tagjai megtakarított pénzét".
Hõsünk tavaly márciusban már a Pénzügyminisztériumnak írott panaszos levelére érkezett válaszban olvashatta: "Az Állami Pénztárfelügyelet a Premier Nyugdíjpénztárral kapcsolatban számos alkalommal élt intézkedéssel, így felszólította a pénztárat a jogszabályokba foglalt rendelkezések maradéktalan betartására, elõírta intézkedési terv benyújtását, kezdeményezte a pénztár vezetõinek felmentését, összehívta az igazgatótanácsot és a rendkívüli közgyûlést, tagfelvételi zárlatot rendelt el a pénztár tevékenységének egyidejû felfüggesztése mellett, s felügyeleti bírság megfizetésére is kötelezte a pénztárat." Tehát a pletykák igaznak bizonyultak. Újabb egy hónap elteltével Járai Zsigmond pénzügyminiszter is válaszadásra kényszerült Keller László szocialista képviselõ e tárgyban tett interpellációjára: "A pénztártagok pénztárral szembeni követelését a pénztár által befektetett értékpapír-állomány fedezi."
Keller Lászlót - látva, hogy a felzúdult pénztártagok hiába fordulnak különbözõ hatóságokhoz jogorvoslatért - nem nyugtatták meg Járai sorai, néhány hónappal késõbb Varga Mihály pénzügyminisztert is megkereste az ügyben, majd a Legfõbb Ügyészségen kezdeményezett törvényességi vizsgálatot. Elmélyedve a panaszosok dokumentumaiban, a képviselõ megállapította, hogy a nyugdíjpénztárakat felügyelõ állami hatóságok (melyek elnevezése és vezetõsége az évek során sokszor változott) mestereivé váltak a Premier Nyugdíjpénztár panaszosainak írt levelek megfogalmazásának. A hatóság ugyanis 1994, az alapítás éve óta minden évben legalább egyszer hozott a már idézetthez igen hasonló tartalmú határozatot. Aztán a pénztár vezetõit több ízben a törvényben megszabott maximális, ötvenezer forintos büntetéssel is sújtotta, sõt, 2000-ben egymillió forint bírságot szabott ki a pénztárra, s intézkedéseirõl - a folyamatosan érkezõ reklamációk kapcsán - rendre értesítette a panaszosokat. A napi sajtó is bõven taglalta a Premier különbözõ ügyeit, így a rendszeres vizsgálatokról és büntetésekrõl szinte valamennyi tag értesült.
Az intézkedések szigorúságát és hatékonyságát jelzi, hogy a Premierrõl idõközben Partner névre átkeresztelt, s a "pénztári intézménybe vetett bizalom" megóvása érdekében hoszszan halogatott felszámolásra váró nyugdíjkassza igazgatótanácsának elnöke kezdetektõl Szedlacsik Miklós. Õ tartotta kézben azokat a vállalkozásokat is, amelyek a pénztár nyilvántartását és az újabb tagok beszervezését alvállalkozóként végezték. A Premier-Partner látványos fejlõdésének titka ugyanis - csaknem hatvanezer tagjával egy idõben a hazai önkéntes, kölcsönös kasszák közül a legnépesebb volt - a sajátos tagszervezési modellben rejlik. Hatékonyságát az alapító Szedlacsik és a pénztár igazgatótanácsában és a kapcsolt vállalkozásokban szerephez jutó barátai az osztrák kalózbiztosítók illegális magyarországi szervezõmunkája során tapasztalták meg igen közelrõl.
A rendszerváltás hajnalán a magyar polgárok különösen fogékonyak voltak a könnyû és gyors meggazdagodás iránt. Ezzel kecsegtetett és így termékeny talajra talált az évtized elsõ felében az osztrák kalózbiztosítók suttogó propagandája. Az elsöprõ sikerrõl a sajtó is bõven beszámolt. Az akkori törvények értelmében több tízezer magyar állampolgár vált tudta nélkül bûncselekmény elkövetõjévé. Mindenki ellen nyilván nem indulhatott büntetõeljárás, de akik közelrõl is megismerték e biztosítókat, azoknak épp elég vezeklés volt, hogy '96-ra nemcsak meggazdagodási álmaikat, de évi 12 ezer schillinges (akkor több mint 160 ezer forintos) befizetésüket is elveszették.
Az Ausztriában bejegyzett, törvényesen mûködõ biztosítók itthon csupán a névadók voltak, mivel hivatalosan be sem tették a lábukat Magyarországra. A "kalózok" tevékenysége kimerült abban, hogy biztosítási szerzõdéseket kötöttek az ügyfelekkel - 1994-ben 40-50 ezer, 1996-ban pedig majd' százezer magyarral -, pedig a hatályos jogszabályok szerint nem volt törvényes lehetõségük erre.
A százezres nagyságrend egyfajta összesítés. Az aktív ügyfelek száma ugyanis évrõl évre csökkent, mert többségük nem tudta fizetni az akkori átlagkeresethez mérten különösen magas éves biztosítási díjat, ám a társaság csak a 15 éves futamidõ végén ígért visszafizetést. Mindez arra utal, hogy a tagok többségét valójában nem az akkor még szinte ismeretlen, az életbiztosításban rejlõ hosszú távú befektetési lehetõség vonzotta, hanem a kevés befektetéssel járó gyors meggazdagodás reménye.
Ugyanez a remény hajtotta 1990-tõl az újdonsült magyar kapitalizmus naiv szereplõit egy osztrák tulajdonú, Magyarországon is bejegyzett, szabályos mûködési engedélylyel rendelkezõ vállalkozáshoz, a WVP biztosítási brókerirodához is (neve késõbb Safe Investre, közvetlenül megszûnése elõtt pedig Save Investre változott). A cég több tízezer magyar ügyfelet irányított patinás osztrák biztosítókhoz, így a Grazer Wechselseitige (Grawe)-hez, a Merkur Grazhoz és másokhoz.
A brókeriroda, ígéretei mellett, az itthon az idõ tájt még szinte ismeretlen módszerrel, a multi level marketing (mlm) eszközeinek alkalmazásával is toborzott delikvenseket, ami busás haszonnal kecsegtette a neki dolgozókat.
Az mlm-rendszerhez meghatározott termék vagy termékcsoport - esetünkben egy 15 éves futamidejû, évi 12 ezer schillinges életbiztosítás - megvásárlásával és egy munkatársi szerzõdés aláírásával lehet csatlakozni. A munkatársnak nem kell mást tennie, mint rendszeres idõközönként részt venni a nem kimondottan olcsó továbbképzéseken, s azokra reménybeli tagokat hozni magával. A sikeres munkatárs mind az általa, mind az újak által beszervezett után jutalékot kap. A jutalékot pontok formájában tartják nyilván, és pontszámemelkedéssel lehet egyre feljebb jutni a piramisként megjeleníthetõ szervezetben.
A rendszer külön vonzereje, hogy minimális alaptõkével indulhat a vállalkozás, s az "üzlethez" szükséges tudás menet közben szerezhetõ meg. Ugyanezen a módszeren alapszik az illegális piramis-, más néven pilótajáték is. Alapvetõ különbség, hogy utóbbiban termékértékesítés nem folyik, csak a pénz áramlik az alsóbb szintekrõl fölfelé, majd, mivel a kritikus tömeget elérve nincs már mibõl jutalékot fizetni, a piramis összeomlik, mindenki befuccsol, kivéve a kezdeményezõket.
Ezzel persze az mlm-hálózatok nem vádolhatók: esetünkben például biztosítási szerzõdések értékesítése folyt nagy tételben, ez azonban még nem zárja ki, hogy a többség pórul járhat. Arról ugyanis a piramis tetején elhelyezkedõk nem szívesen beszélnek, hogy elenyészõ azok száma, akik valóban meggazdagszanak. Sokan, miután rájönnek erre, az mlm-szisztémában végzett tevékenységüket vagy egyfajta keresetkiegészítésként fogják fel, vagy éppenséggel átverésként értékelik a történteket, s igyekeznek elfelejteni mindent, ami e rosszul sikerült kalandjukra emlékeztethet.
A hálózati marketing másik, ugyancsak egyaránt dicsõített és elátkozott jellemzõje, hogy magánkapcsolatainkban van jelen, azaz életünk azon területén, ahová korábban az üzleti szféra csak elvétve tehette be a lábát. Az alapelvek szerint ugyanis a fõ cél az ismerõsök, rokonok beszervezése (ez magyarázza a verbális propaganda reneszánszát), akiknek, legyen szó pilótajátékról vagy legális mlm-hálózatról, mi magunk jelentjük a garanciát a megtérülésre. Elengedhetetlen tehát, hogy a tagok olyannyira higgyenek igazukban, hogy személyes kapcsolataikat is kockára tegyék. De mindenekelõtt a vezérben és közvetlen környezetében muszáj hinni, a piramis tetején elhelyezkedõben, aki gyakran maga az alapító. Õ a "legkisebb fiú", aki a világ igazságtalanságaira saját gazdagságát mutatja fel, s aki a gyengébbeket (a hálózatban alatta elhelyezkedõket) támogatja.
A hivatalosan csak reklámtevékenységgel, valójában külföldi állampolgárok osztrák biztosítókhoz irányításával és az ehhez szükséges munkatársi piramis felépítésével foglalkozó Safe Invest tevékenységét a gazdasági és politikai szabadságot éppen csak tanuló kelet-európai országokban nem kísérte a hatóságok jóindulata. Elsõsorban a külföldi fizetõeszközök birtoklására vonatkozó jogszabályok szigora, a szûkös devizakeretek gyors kimerülése és az adótörvények mûködésüket kísérõ, nagyszámú és nagymértékû megsértése miatt. (A gazdaság állapota még nem engedte, hogy az állam devizában kötött életbiztosításokat engedélyezzen, függetlenül attól, otthon vagy külföldön kötötték.) Még a személyes devizakeret sem nyújtott lehetõséget évi 12 ezer schilling legális elköltésére. Ráadásul a Safe Investtel kötött munkatársi szerzõdések a jutalékot is schillingben ígérték, ami után a beszervezettek Magyarországon biztosan nem fizettek adót. A suttogó propaganda azt ígérte, hogy az elsõ év befizetését követõen a jól dolgozó munkatársnak nem is lesz szüksége devizakeretre, jutalékából nemcsak a biztosítási díjat tudja majd fizetni, de komoly keresethez is juthat.
A hatóságok - miután több tízezer áldozat esetén igen bonyolult bármilyen eljárás megindítása - a Komáromban bejegyzett WVP (utóbb Safe Invest) mûködését ellenõrizték elsõként. Az osztrák anyavállalat nevét viselõ - hazánkon kívül Romániát, Szlovéniát, Lengyelországot, Oroszországot behálózó - cég végül Save Investként múlt ki, miután 1996-os sajtóbecslések szerint csak a magyaroktól körülbelül 10-12 milliárd forint jutalékot zsebelt be a mintegy 30 milliárdos Grawe-szerzõdések után.
A fokozódó hatósági nyomás miatt az anyacég, a Safe Invest Finanzierung Consulting Gmbh 1994-ben kettéválasztotta érdekeltségeit. A különbözõ országokban legális mûködési engedéllyel rendelkezõ vállalatait Safe Invest Holding néven öszszevonta, és a rázós ügyekkel terhelt cégei helyett a megújult szervezet alapított jogszerûen mûködõ társaságokat. Ugyanebben az évben alapították magyarországi érdekeltségüket is. A cég ügyvezetõje a sajtónak nyilatkozva leszögezte, hogy a Safe Invest Hun Kft.-nek a névhasonlóságon kívül semmi köze a Safe Investhez. Az 1994-ben 1,2 milliós alaptõkével alakult, majd még ugyanabban az évben 11,2 millió forintra emelt törzstõkéjû Safe Invest Hun Kft. klasszikus biztosítási brókertevékenységgel, biztosítók ajánlatainak közvetítésével foglalkozik azóta is. A jelentõs mértékû devizakivitelt megakadályozni szándékozó hatóságok nem nézték jó szemmel a Safe Invest név újbóli fölbukkanását. A Graweval még tárgyalhattak, hogy szüntesse be a biztosítási kalózkodást, cserébe gyorsított eljárással alapíthat hazai bejegyzésû biztosítót (vagyis hozza vissza az országba a devizát), de a brókercéggel szemben már tehetetlenek voltak. Az ugyanis egy engedéllyel rendelkezõ biztosítási brókercég, a Prezident Bróker Kft. megvásárlásával jutott be a magyar piacra. Tulajdonosai, ügyvezetõi az ügyet közelrõl ismerõk szerint többnyire jelentõs kalózhálózattal rendelkezõ személyek voltak, például a legnagyobb hálózat vezetõje, Szedlacsik Miklós.
A háta mögött, a tagok által (autószerelõ szakmájára utalva) csak "Moszkvics Mikinek" nevezett Szedlacsik már 1994 júniusában megvált a Prezident Brókertõl, s még ugyanezen év szeptemberében benyújtotta a Premier Nyugdíjpénztár bírósági nyilvántartásba vételi kérelmét, amit decemberben kapott meg. Tevékenységi engedéllyel ekkor még nem rendelkezett, de - a törvényi elõírások értelmében - a tagszervezést és a befizetések gyûjtését már megkezdhette. 1995 augusztusáig kellett várnia a mûködési engedélyre, amit azonban akkor is csak ideiglenesen kapott meg. A végleges, vagyis határozatlan idejû engedélyt az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete élére frissen kinevezett Radnai György elnök adta ki.
Radnainak súlyos mulasztásokat tulajdonítanak a hálózat kárvallottjai. Az õ tehetetlenségének vagy felelõtlenségének tudják be, hogy 1994 óta fel- és bejelentéseik ellenére sem került lakat a Premier, késõbb Partner Nyugdíjpénztárra. Pedig Radnai minden évben vizsgált és büntetett is vezetõket egyebek mellett a nyilvántartás, a könyvelés, illetve a pénzkezelés hiányosságai, de belsõ mûködési zavarok miatt is (1997-ben például írásban kötelezte a pénztárat arra, hogy költségeit "ellenõrzésre alkalmas módon" tartsa nyilván).
Érdemi hatósági intézkedés hiányában a tagok némelyike a politikai pártoknál is szerencsét próbált. A kisgazdák, majd a MIÉP megkörnyékezése után a szocialisták közt találtak gondjaikra fogékony képviselõt. Keller László 2000. március 27-én interpellált a pénzügyminiszterhez. A következõ napon Radnai György levélben tudatta vele, a felügyelet a helyén van, hiszen, "tegnapi bejelentése alapján az Állami Pénztárfelügyelet munkatársai megvizsgálták a pénztárral kapcsolatos felügyeleti intézkedéseket". Ugyanaznap egyébként dörgedelmes levélben figyelmeztette a Premier vezetõjét, hogy "a szolgáltatások lebonyolítása során jogszerûen járjon el". Attól azonban Radnai György - jogszabályokra hivatkozva - mindvégig elzárkózott, hogy a nyugdíjpénztárral közvetlen üzleti kapcsolatban álló vállalkozásokat vizsgálja. Pedig közülük kettõ különösen érdekes.
A Premier 1996-tól tagszervezési tevékenységét és nyilvántartását külsõ vállalkozásokba helyezte ki. Nem véletlen, hogy a nyugdíjpénztár belsõ zavarai, folyamatos botrányai miatt feldühödött tagok indulata is mindenekelõtt e két cég ellen fordult. Felügyeleti vizsgálódás hiányában APEH- és rendõrségi vizsgálatot kértek a pénzüket féltõ tagok, ám a hatóságok több ízben is megtagadták a nyomozást arra hivatkozva, hogy a két vállalkozás, a Premier Bróker Kft. és a Fókusz Pénztárszolgáltató Kft. tevékenysége nem függ össze a nyugdíjpénztárral. Egyébként is utóbbit a felügyelet dolga vizsgálni, s ez irányú kötelezettségének a hatóság - mint azt fentebb ismertettük - eleget is tett, mégpedig több ízben.
A BRFK gazdaságvédelmi osztálya végül 1997-ben mégiscsak rászánta magát egy vizsgálatra, s az errõl szóló jelentésében leírta, hogy az említett két vállalkozás és a nyugdíjpénztár közötti szerzõdések "nem gazdaságilag független felek között jöttek létre", hiszen mindkét vállalkozás tulajdonosa Szedlacsik Miklós és felesége, miközben a pénztár igazgatótanácsának elnökét szintén Szedlacsik Miklósnak hívják. A Premier it-elnöke tehát saját vállalkozásának fizetett egyrészt az mlm-hálózat mûködtetéséért, másrészt a minden egyes felügyeleti vizsgálat során elmarasztalt nyilvántartási tevékenységért. A felügyelet az elmúlt héten már nem halogathatta tovább, hogy a Premier ügyérõl a nyilvánosság elõtt is számot adjon, és immáron kénytelen volt arra is utalni, hogy a pénztárban nem vagy nem megfelelõen vezették az egyéni számlákat - magyarul a befizetõk egy nagy, közös zsákba szórták a pénzüket.
A Premier tagdíjfizetési szisztémája lényegesen eltért a többi kassza gyakorlatától. Amíg a többség általában fix mûködési alappal dolgozik (ez az alap hivatott fedezni a pénztár mûködési kiadásait), addig a Premiernél, hogy a jutalékokra is jusson pénz, az elsõ évben azoktól vonták le a legtöbbet (35 százalékot), akiknek a legtöbb idejük volt hátra a nyugdíjig. A második évtõl aztán a befizetések mûködési költségekre fordított hányada ennél a pénztárnál volt a legkisebb, s ezzel vált vonzóvá a piacon. Egy 1996-ban, a felügyelet megbízásából a Premiernél végzett könyvvizsgálat ezzel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy e progresszív rendszer elsõsorban a tagszervezést lebonyolító Premier Bróker Kft.-nek elõnyös, "a nyugdíjpénztár oldaláról azonban mind rövid, mind hosszú távon rendkívül hátrányos". A vizsgálat a megbízó elé tárta a tényeket, a megbízó azonban ez ügyben nem kötelezte változtatásra a vezetést. Minden maradt a régiben.
A nyilvántartás nemcsak a nyugdíjpénztáraknak, hanem az mlm-szisztémáknak is alapköve, hiszen biztonságos adatkezelés nélkül követhetetlen, hogy kinek mennyi jutalék jár. A nyugdíjpénztáraknál ráadásul évtizedeken át kell (kellene) pontosan, megbízhatóan vezetni a befizetõk számláit. Márpedig a Premier nyugdíjpénztárnak szinte alakulása óta folyamatosan gondjai voltak a befizetések nyilvántartásával. Bár ezt még a felügyeleti vizsgálatok is rendre megállapították, az igazgatótanácsi elnök Szedlacsik 1999-ben azt írta egy kilépni vágyó tagnak, hogy "a pénztár adminisztrációját elismert szakemberek végzik, átlagon felüli színvonalon". Az "átlagon felüli színvonal" a gyakorlatban annyit jelent - mint azt Gulácsy Ferenc, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szóvivõje is megerõsítette -, hogy a belépési nyilatkozatokat egyszerûen nem dolgozták fel a pénztárban, úgyhogy az adatok utólagos egyeztetése a felszámoló dolga lesz.
Ugyancsak közös vonása az mlm és a nyugdíjpénztári szervezõdéseknek, hogy belsõ mûködésüket egyfajta demokratizmus vezérli. Miközben a piramisépítésben elméletileg mindenki azonos eséllyel fog bele saját csapata szervezésébe, addig a kassza feletti felügyeletet elméletileg maguk a tagok látják el, hiszen a nyugdíjpénztárak vezetõsége a tagok közül választott képviselõkbõl áll.
Szedlacsik Miklós semelyik szervezetében sem hagyta parlagon heverni a demokratizmus nehézkességében rejlõ lehetõségeket: a nyugdíjpénztár vezetését - mint arról forrásaink bõséggel beszámoltak a hatóságoknak is - a különbözõ tagsági fórumok (közgyûlések, részközgyûlések, választások) ellehetetlenítésével, a megbízható, függõ helyzetben lévõ mlm-munkatársak nyugdíjpénztári pozíciókba emelésével, az elégedetlenkedõ, a felügyelethez forduló ellenõrzõ bizottsági tagok kiszorításával, az mlm-hálózatot pedig a folytonosan változó "karriertáblázattal" tartotta kézben. A pontszámítási modellekbõl - amelyeket a Premier Bróker munkatársaival is ismertettek és elfogadtattak - mindig az derült ki, hogy a piramis tetején álló Szedlacsik Miklós jár a legjobban.
A reklamálókkal az ilyen zárt rendszerben viszonylag könnyû leszámolni, hiszen bárhova fordultak is, mindig egy Szedlacsik-céggel találták szembe magukat - és a szerzõdés, mint tudjuk, felbontható. A Fõvárosi Bíróságon éppen zajlik is egy per, melyet a Premier-piramis egyik volt tagja indított a Premier Bróker Kft. ellen. A felperes azt állítja, jogtalanul távolították el a hálózatból, s hogy a Premier Bróker tulajdonosa nem csupán azokkal számolt le, akik feljelentették a pénztárat, vagy akik megkérdõjelezték Szedlecsik hozzáértését, tisztességét, hanem azokkal is, akik túl közel kerültek hozzá a ponttáblázaton. A kirúgottak pontjai és jutalékai ugyanis megmaradtak. A szabály ugyanis az - derül ki a bírósági jegyzõkönyv Szedlacsik tanúvallomását idézõ részletébõl -, hogy amikor egy tag (esetünkben a felperes) munkatársi viszonya megszûnik, csoportja automatikusan a feletteséhez kerül. A piramis élén pedig mindig Szedlacsik áll.
A joghézagok kihasználásában is profinak bizonyult Szedlacsik. Így fordulhatott elõ, hogy kategorikus törvényi tiltás hiányában az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete egyik osztályvezetõje és munkatársa is a Premier alkalmazásában állt egy ideig. A munkatárs, aki azóta is a magánszférában kamatoztatja tudását, korábban részese volt az egyik Premierrel szemben lefolytatott vizsgálatnak is, ám Gulácsy Ferenc PSZÁF-szóvivõ szerint "döntési felelõsséget nem kapott". Az osztályvezetõ azonban visszatért, és ma is a PSZÁF alkalmazottja. Az igazukat évek óta keresõk ennek a "munkaerõ-áramlásnak" tudják be a hatóság és a pénztár közötti kiváló informális kapcsolatot. A felügyeletet megjárt reklamálók ugyanis állítják: a hatóságnál tett látogatásuk híre gyorsabban jutott vissza a Premier központjába, mint õk.
Elsõre rossz viccnek tûnhet, de tény, hogy a hatóság (már az új, öszszevont Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a PSZÁF) pénztárral szemben hozott tavaly év végi, minden eddiginél súlyosabb szankcióinak kézhezvételével szinte egy idõben tett kísérletet Szedlacsik arra, hogy a még fizetõ tagokat "kimentse" az addigra már Partner névre keresztelt pénztárból. Az ügylet azonban felügyeleti engedély híján kudarcba fulladt. Nem maradt más hátra, mint a már járt úton indulni el újra. Szedlacsik Miklós és köre új kasszát alapított, ismét Premier néven, mely még nem rendelkezik ugyan tevékenységi engedéllyel, ám a tagtoborzást - a jogszabályoknak megfelelõen - már megkezdte.
Másodszor fordult elõ tehát, hogy egy Premier nevû pénztár már toboroz, de még nincs engedélye. A PSZÁF ígéri, az új Premier engedélykérelmének elbírálásakor "körültekintõen jár majd el". De egyelõre vár, mégpedig arra, hogy a bíróság mondja ki végre a Partner alias Premier felszámolását, amelynek adatbázisát viszont már használják az új pénztár szervezésekor. Ez utóbbi miatt egyébként a PSZÁF ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a BRFK-nál. (2000-ben az APEH bûnügyi igazgatósága is nyomozni kezdett a Premier-Partnerrel szemben, ám ennek eredményérõl ez idáig semmi hír.) Rendõrségi feljelentés készül az ugyancsak felszámolás alatt álló, ugyancsak Szedlacsik Miklós és köre által alapított és kezdetben ugyancsak Premierre keresztelt, elfogadott szervezési és mûködési szabályzattal soha nem rendelkezõ, s emiatt tevékenységi engedélyt sem kapó Saturnus Magánnyugdíjpénztár ügyében is. A felszámoló Hitelintézeti Felszámoló Kht. ugyanis olyan hiányos dokumentációt kapott a végelszámolótól, amelybõl sejteni is alig lehet a tagok létszámát és a befolyt összegeket. A Hitelintézeti Felszámoló Kht. a hiányos adatokból mindenesetre úgy látja, hogy a Szedlacsikné Jakab Mariann igazgatótanácsi elnökségével alakult magánkassza a tagok pénzéhez is hozzányúlt. A Saturnusba becslések szerint 800 millió forint tagdíj folyt be a pontos adatok híján ugyancsak becsült 14-15 ezer tagtól. Ebbõl ma, miután a tagok más pénztárba távoztak, de a nekik járó öszszegnek csak a felét vihették magukkal, legfeljebb 360 millió található a bankszámlán.
Ellentmondásos és hivatalosan meg nem erõsített hírek szólnak arról, hogy a Premier Bróker Kft.-nél végzett APEH-vizsgálat sem talált rendben mindent, s az eljárás bírsággal végzõdött. Arról azonban konkrét adatok állnak rendelkezésünkre, hogy a Premier Brókerrel 1997-ben szerzõdéses viszonyban álló, borítékolással, anyagmozgatással és -beszerzéssel, ügyviteli munkákkal megbízott Goküszt Magyar Sport Klub Kft.-nél - amelyet Szedlacsik Miklós feleségének unokatestvére, az ugyancsak Safe Invest-nél "tanult" Tóth Lajos alapított, s ma is résztulajdonosa (szellemi apportként a Multi level organizációs szisztéma a sportban címû tanulmányát jegyzi a cégbíróság) - az APEH Pest megyei Igazgatósága fiktív számlázás nyomaira bukkant.
A rejtélyes Goküszt név egyébként nem egyetlen céget takar. Tóth Lajos érdekeltségeiben több hasonló nevû vállalkozás is megtalálható, melyek ügyvezetését az alapító többnyire továbbadta, õ maga egyszerû tulajdonostárs maradt. A cégek új ügyvezetõi azonban rendre feljelentették Tóth Lajost, amikor olyan számlák tömegével találkoztak, melyek eredetét és teljesítését senki sem tudta igazolni. Egyikük tanúvallomása szerint az általa képviselt Goküszt Bt. könyvelési iratait a szeme láttára égették el.
Az ügyvezetõivel perben álló Tóth Lajos az induláskor gyakori vendég volt a Premier Bróker irodájában. Ahogyan arra is jól emlékeznek informátoraink, hogy a Goküszt Kft. és a Premier Bróker között szerzõdésben rögzített munkákat többnyire maguk a Premier tagjai, a munkatársak végezték. Mindez persze nem zárja ki, hogy a Goküszt borítékolt is, anyagot is mozgatott vagy szerzett be. Az azonban figyelemre méltó, hogy a számlák összértéke jócskán meghaladta a szerzõdésben kikötött árat. Igaz, ez nem számított különlegességnek a Premiernél, hiszen arra már a saját kezdeményezésükre elvégeztetett 97-es könyvvizsgálat is rámutatott, hogy "a pénztár mûködtetésével és tagszervezésével megbízott Premier Bróker Kft. és Fókusz Kft. számlái nem tartalmazzák a díjszámítás alapját és mértékét, illetve a felszámítás idõszakát, így nem ellenõrizhetõ annak jogossága". A könyvvizsgáló azt is megállapította, hogy a pénztár kiadásai között 1996-ban 86,5 százalékot tettek ki a "folyó mûködési kiadások", ami a tagszervezési jutalékokat és az egyéb ügyviteli költségeket takarja. A jutalékok nagyságrendjét persze némileg magyarázza, hogy 1996-ban a pénztár taglétszáma alig több mint háromezerrõl csaknem huszonnyolcezerre nõtt, ez 742 százalékos emelkedést jelent. Mindehhez a már idézett 96-os (a fentihez hasonló megállapításokat rögzítõ) felügyeleti könyvvizsgálói jelentés annyit fûz hozzá, hogy a kiugróan magas arányú mûködési alap "döntõ része a Premier Bróker Kft.-n futott keresztül, a pénztár tagsága részére kellõen nem dokumentálható módon". Az 1996-os mérleg szerint a pénztár 117 millió forintot meghaladó összegû kincstárjeggyel, állampapírral, értékpapírral, tehát befektetett, lekötött tõkével rendelkezett.
Az eddigiek tükrében érthetõ, hogy a PSZÁF vezetõi nem szívesen nyilatkoznak a Partner alias Premier ügyérõl. Azt ugyanis a már idézett könyvvizsgálói jelentések óta pontosan tudja az éppen aktuális hatóság, hogy a felépített rendszer csak folyamatos növekedés esetén tudta volna eltartani a két, problémás hátterû alvállalkozókat foglalkoztató Szedlacsik-vállalkozást. (Ezek idõközben szerzõdést bontottak a pénztárral, azóta az "átlagon felüli" szintû adminisztrációt a pénztár házon belül oldja meg.) Az 1996-os boomot azonban szûkebb esztendõk is követték, s bár 1999-ben Szedlacsik egy levelében még hatvanezer tagról s kétmilliárdos vagyonról adott számot, mára a botrányokat követõ tömeges kilépések nyomán már "csak" harmincezer ember sorsa, befektetett pénze függ a felszámolás eredményétõl. Azt egyelõre nem tudni, miként pótolják majd a személyre szóló számlavezetés hiányosságait, vagyis hogyan deríthetõ ki, kinek mennyi jár.
A volt pénztártagok hangulatáról csak annyit: hasztalan próbálkozásaik, melyek a hatóságok aktív közbelépésének kierõszakolására irányultak, tökéletesen felszámolták bennük a (bármely) hatóság iránti bizalmat. Többen "láthatatlan kezet" emlegetnek, amely minden Szedlacsik Miklós szerepét vagy a helyzetet tisztázó kísérletet csírájában elfojt (hasonló a helyzet Tóth Lajos ügyeiben isis: a feljelentések éveket pihennek a rendõrségen). Az összeesküvés-elméletekkel terhelt hangulaton csak ront egy olyan nyilatkozat, mint amilyet A Hét címû mûsor közölt (2001. február 25.). Az inkognitóját megõrzõ interjúalany azt állította, akkor szakította meg kapcsolatát a Premierrel, amikor nyilvánvalóvá vált számára Szedlacsikék és a scientológiai egyház kapcsolata. Mások szerint nem lehet véletlen, hogy a Premier logója megtévesztésig hasonlít a scientológia-mozgalom alapítójának, L. Ron Hubbard Dianetikájának egyik szimbólumához. Hivatalosan meg nem erõsített hírek szerint az ügyet a Nemzetbiztonsági Hivatal is vizsgálja.
A közhangulat akár hisztérikusra is fordulhat. Minél egyértelmûbbek ugyanis az összeomlás jelei, a kiábrándultak annál kevésbé tartják elfogadhatónak az indulataikat csillapítani igyekvõ hivatalos magyarázatot, miszerint ajánlatos az óvatosság, hiszen a Partner-Premierrel kapcsolatos "esetleges" pánik az egész nyugdíjpénztári szektort, s ezzel az államháztartást is veszélyezteti (a kasszák kötelesek befektetéseik egy részét állampapírban tartani).
Annyi kijelenthetõ, hogy a hatóságok jelenleg úgy lépnek fel a Premierrel szemben, ahogy az eddig is méltán elvárható lett volna. A tagok (a Radnai György vezette felügyelet idején) feljelentései ugyanis csak formális retorziókat eredményeztek. Most azonban már a felügyelet is szükségét érezte, hogy mozgásba hozza jogalkalmazó gépezetét: vagy azért, mert a Szedlacsik-féle mlm-piramis menthetetlenül megroggyant, vagy egyszerûen csak azért, mert a Premier-Partner még a befektetésük után járó adókedvezményekhez szükséges igazolásokat sem küldte meg a tagoknak. A hatóság mindenkit nyugtat: bármikor kapják is kézhez az adóigazolásokat, azt önellenõrzéssel csatolhatják adóbevallásukhoz. A hivatalos indoklás egyébként a tavaly decemberi eseményekhez köti a Premier-Partner bezárására irányuló döntést, amikor is - bár a korábbi idõszakra a PSZÁF szóvivõje szerint a "lassú javulás" volt a jellemzõ - a pénztár megakadályozta a felügyeleti vizsgálat lefolytatását.
A zûrzavaros helyzet robbanásközeli. A mostani eljárás talán elejét veszi egy újabb Reálbank-ügynek, a kisemmizett tömegek utcára vonulásának. De csak ha valódi eredményt mutat fel: akik évek óta levelekkel, telefonokkal bombázzák a pénzük védelmére hivatott hatóságokat, fogytán vannak a türelmüknek. A további halogatás szerintük annak beismerésével lenne egyenlõ, hogy a 99-ben, a hatóság által is igazolt számlán lévõ kétmilliárd forint értéke nem nõtt. Egyszerûen kiszámítható tehát, mekkora összeg jár a harmincezer tagnak. A nem egészen hetvenezer forint aligha fedezi a valós befizetéseket. Õk ezért mindenekelõtt a bejelentéseiket fél évtizeden át komolytanként kezelõ, Radnai-féle felügyeletet hibáztatják.