Vissza az idei számokhoz"Apu és énközöttem sokkal több volt, mi barátok és társak voltunk kezdettől fogva" - mondta szemérmesen Nógrádi Zsolt szeptember 21-én, egyik személyes beszélgetésünk alkalmával, amikor éppen arról mesélt, hogy a rendszerváltáskor otthagyta a mezőtúri főiskolát, mert édesapja vállalkozni kezdett, és bevezette őt a targoncafelújítás üzleti rejtelmeibe. A koronatanúnál a beszélgetésünket megelőző este házkutatást tartottak az ügyészség nyomozói. A hatósági "háztűznéző" azonban csak formális volt, hiszen a nyomozók már minden zugát ismerték a fóti családi háznak. Szerdán este körbejárták a helyiségeket, majd mielőtt távoztak volna, elkérték Zsolt útlevelét. A rendszerváltás óta a szervezett bűnözésről elsőként hivatalosan is vallomást tévő koronatanú azonban szemmel láthatólag nem esik kétségbe attól, hogy az olajügy végén feltehetőleg egyedül rajta csattan majd az ostor. Optimista és magabiztos. "Egy médiumon keresztül rendszeresen beszélek az édesapámmal, aki biztat, hogy tartsak ki, és ne féljek, mert az igazság megvéd" - magyarázta a koronatanú. Az egyik szeánszon Zsolt a halottlátó segítségével leírta édesapja meggyilkolásának a körülményeit, valamint azt, hogy az öszszevert és megszurkált holttest egy érsekhalmi birtokon van elásva. Élményeit az édesapja eltűnésében nyomozó fővárosi, speciális életvédelmis csoportnak is elmondta. Nógrádi József 1998. október 25-i eltűnésével kapcsolatban Zsoltot több esetben kihallgatták, vállalta a hazugságvizsgálatot is. A vizsgálat eredménytelensége miatt olyan beszélgetésre is sor került, amikor a koronatanú nem tudott arról, hogy közben műszerekkel vizsgálják reakcióit. Ám a poligráfos értékelésekből egyetlen esetben sem lehetett semmiféle következtetést levonni. A nyomozók pályafutásuk során eddig hasonló, értékelhetetlen és ellentmondásos eredménnyel még sohasem találkoztak: "A Zsolti egyszerűen fordítva van bekötve." Miközben a pszichiáterek és a pszichológusok azon vitatkoznak, hogy a koronatanúnak vannak-e személyiségzavarai, vagy csak meggyőződéses hiszékenységben szenved, addig Boross Péter exminiszter az olajbizottság előtt szimplán lókötőnek nevezte a koronatanút.
Tatár Anita grafológus a következőket állapította meg Nógrádi Zsolt kézírásából, az első vallomástételét követően: "Első ránézésre ez az írás tanulatlan, alulművelt emberre vall. Gondolkodásának tempója lassú és körülményes. Valószínűleg beszéde is körülményes. Ehhez társulnak infantilis, gyermekded vonások. Alapvetően notórius hazudozó, nagyzoló és magatartászavaros írásra enged következtetni. A gyász meghatározó jellemvonásai nem tapasztalhatóak nála. Olyan emberrel van dolgunk, aki egész életében bizonyítani akart, mert soha nem vették komolyan. Már kisiskolás korában (...) rajta próbálták ki vaskos tréfáikat a nagyok, illetve ugratták bele mindenbe, aminek aztán a végén ő itta meg a levét (...) istenként tekintett az apjára. (...) Rengeteg sérelem érte, amiért úgy tűnik, most viszszafizethet, és végre megmutathatja, milyen ember is ő valójában (...) abszolút alkalmas arra, hogy manipulálják. Írásában a túlkontrollált viselkedés olyan érzést szül, mintha valaki jó tanácsokkal látta volna el, de ez a merevség személyiségének legmélyén sem sajátja, pont azért, mert alapvetően nem lát át dolgokat és nem képes előre gondolkodni."
Nógrádi Zsolt személyes beszélgetéseink alkalmával mindig ápolt volt, jól nevelten viselkedett. Agyonmosott, de gondosan vasalt ingére hagyományos mintázatú kötött pulóvert húzott, szürkésbarna trapéz szövetnadrágjához pedig edzőcipőt vett fel. Valahányszor az olajos emlékeiről beszélt, tekintete átszellemült lett, lába és teste pedig, belső ritmus szerint, folyamatosan mozgott, akár egy gyereknek, aki próbálja elindítani maga alatt a játszótéri hintát. Kérésemre a június 8-i, olajbizottság előtt tett vallomásának bármelyik részletét szinte betűhíven újra és újra el tudta mondani. A motorikus mozgásból és az átszellemült mesélésből rendre csak egyetlenegy kérdés tudta kibillenteni: "Zsolti, kik voltak azok, akik felkerestek, rábírtak a vallomásra, felkészítettek, majd a parlamenti olajbizottság elé juttattak?"
Erre a kérdésre mindig elhallgatott, ritmikus testmozgása megállt, és másodpercekig gondolkodott. Eleinte nem kívánt erről beszélni, később - neveket nem említve - magas rangú politikusokról, rendőrökről és titkosszolgálati emberekről magyarázott, akik a háttérben mindvégig mozgatták a szálakat. Hogy miként és miért éppen Nógrádi Zsolt egykori soltvadkerti lakos került a parlament olajbizottsága elé, azt a mai napig sem lehet pontosan tudni. A bizottsági tagok szerint Pallag László hozta őt elébük. Hogy hol talált rá, a bizottsági elnök a következőket válaszolta az ÉS-nek: "Tavaly novemberben felhívott Nógrádi Zsolt, hogy eltűnt az édesapja, és volna mit mondania az olajügyekkel kapcsolatban."
Nógrádi az ÉS-nek azt mondta, hogy felkészítői először tavaly ősszel mentek el hozzá, s az édesapja barátainak vallották magukat. A hívatlan vendégek megígérték, hogy segítenek megtalálni apja gyilkosait, ha ő nyilvánosan is elmeséli élettörténetét, és felsorolja az olajszőkítés általa ismert szereplőit. "Először kidobtam őket" - mondta Zsolt, de néhány héttel később vállalta a koronatanú szerepét. Az ügyhöz közelálló személyek szerint "az alkut főképpen a pénz motiválta, mert nemcsak a fiai, hanem Nógrádi József egykori üzlettársai is szeretnének végre hozzájutni a részükhöz az öreg vagyonából". Ennek azonban ellentmondani látszik az a tény, hogy Nógrádi József eltűnésében a zsaruk első számú gyanúsítottja a kisebbik Nógrádi fiú, Ádám, aki a soltvadkerti szülői házat egyedül bitorolja, mióta édesapja elsétált otthonról azon az októberi vasárnapon, miközben ő a másik szobában az előző éjszaka fáradalmait pihente ki. Ádám egyébként sokkal dörzsöltebb, mint a bátyja, mert szemrebbenés nélkül kineveti a zsarukat, ha apja utolsó napjáról kezdik el faggatni.
"A lényeg az, hogy a megbízóim elérték a céljukat" - mondta Nógrádi Zsolt az olajbizottság 2000. november 30-i feloszlatása után az ÉS-nek A patronálók személye ugyan nem ismert, annyi azonban biztos, hogy belügyi szálak nélkül Nógrádi Zsolt neve sohasem merült volna fel a nyilvánosság előtt. Az olajszőkítők fegyelmezett és hierarchikus társadalmában ugyanis rengeteg Nógrádi Zsolthoz hasonló fiú ténykedett akkoriban. Zsolt minden félelem és lámpaláz nélküli elbeszéléseinek fel kellett tűnnie valakiknek, akik alkalmasnak vélték a soltvadkerti fiút arra, hogyha egy jó ügy érdekében valaki beleteszi a bogarat a fülébe, akkor nem fog szégyent hozni rájuk. Ehhez azonban meg kellett ismerniük a történetét.
Nógrádi Zsolt egy 1993. december 8-i razzia alkalmával került először rendőrségi nyilvántartásba, amikor a kiskunhalasi Alsószállás 10. szám alatti tanyán letartóztatták Nógrádi Józsefet, B. Ferencet, M. Jánost, V. Csabát, V. Szilvesztert, B. Gy. Sándort és N. Mihályt, és lefoglaltak százezer liter szőkített gázolajat (ami később nyomtalanul eltűnt), ellene pedig körözést adtak ki, mert valamennyi letartóztatott azt vallotta, hogy a hamis gázolaj Zsolté. Később a környéken rajtakapott többi szőkítőnél is azt jegyzőkönyvezték a zsaruk és a fináncok, hogy az ott lefoglalt hamis gázolaj a kis Nógrádi tulajdona. Zsolt ellen a körözés annak ellenére sem vezetett eredményre, hogy a koronatanú nem távozott külföldre. Rövid ideig Soltvadkert környékén bujkált, majd alkalmi lakásokban húzta meg magát Budapesten. Mivel ismeretlen helyen tartózkodott, a kiskunhalasi ügyészség 1994. április 6-án felfüggesztette az utána való nyomozást, majd Zsolt 1994. április 25-én megvette azt a fóti családi házat, amelyben a mai napig is lakik. A házvételbe édesapja mellett jórészt nagyszülei segítettek be, akik emiatt adták el hétvégi házukat, így a fóti ingatlan az ő nevükre került. Zsolt körözés alatti évei csendes olajszőkítéssel teltek, pontosabban, kísérte az "aranyháromszögben" (Kiskőrös-Soltvadkert-Kecel) kiszőkített szállítmányokat az ország különböző területein fekvő üzemanyag-tárolókba, benzinkutakhoz, majd átvette az értük járó pénzt és leszámolta apjának és apja üzlettársainak. "Ha pedig rendőrt láttam, elszaladtam" - meséli Zsolt. Azt azonban nem tagadja, hogy a puha körözést főként édesapja rendőri kapcsolatainak köszönhette. "Amikor másodszorra is felkerestek a felkészítőim, akkor megmutogatták azokat a régi papírokat, jelentéseket, amelyeken ott állt az apám neve." Tény, hogy Nógrádi József rendőrségi informátor volt. Jelentései a környék gazdasági összefonódásairól és szereplőiről a nyolcvanas évek elejétől születtek. Akkortól, hogy 1978-ban több társával együtt letartóztatták orgazdaság miatt, amiért mindössze hatvankét napot ült - ugyanezért egyik társa, a rendszerváltás után dohány-nagykereskedővé lett Sepsi László több mint két évet kapott. (Sepsi üzleti karrierjéről, Orbán Viktorhoz, Torgyán Józsefhez, Pintér Sándorhoz és Boross Péterhez fűződő kapcsolatairól, valamint arról, miként sikerült kiharcolnia, hogy a kiskunhalasi rendőrkapitányt, Kastyják Jánost kirúgják, részletes tényfeltáró riportot közöltünk No smoking címmel az ÉS 2000. január 14-i számában.)
Nógrádi József eltűnésében feltehetőleg kulcsszerepet játszott, hogy besúgó volt. De hogy neve a rendőrségről szivárgott-e ki, vagy az olajpénzek miatti, egyre mérgesebb veszekedések során elhangzott fenyegetései váltották-e ki a közösség haragját, nem tudni, mert eltűnése után legközelebbi barátja és társa, Litauszky István nem működött együtt a nyomozókkal, majd hónapokkal később a megyei kórház pszichiátriai osztályának vécéjében saját pisztolyával főbe lőtte magát.
A másik nagyon fontos belügyi szál, hogy Nógrádi Zsolt történetének jegyzőkönyvei immáron két éve fekszenek különböző vizsgálati osztályok fiókjaiban. 1998 végén, amikor Zsolt azt tapasztalta, hogy a Bács-Kiskun megyei rendőröket nem hozza tűzbe az, amit édesapja eltűnésének körülményeiről mesélt, besétált az ORFK-ra és segítséget kért, valamint beszámolt a megyei olajseftes közösségről is, amellyel az öreg Nógrádi csaknem tíz év óta állt kapcsolatban, és amellyel az eltűnését megelőző időszakban egyre gyakoribbak voltak a pénzügyi vitái. Az első jegyzőkönyvet a fővárosban Kátainé Andrási Katalin vette fel, majd a sztárzsaruk következtek. Zsolt osztályról osztályra keringett, ügyét egyre feljebb kezdték vizsgálgatni. A nyomozáshoz közel álló személyek nem cáfolták azt az értesülésünket, hogy Nógrádi Zsolt ügyéről Pintér Sándor belügyminiszter is tudomást szerzett.
De hogy a belügyben végül is ki porolta le a Nógrádi Zsolt-féle aktákat, hogy vajon Nógrádi József mennyivel tudott többet fiánál az olajmaffiáról, és hogy ezekről mennyit súgott a rendőröknek, nem tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy a titkos olajügyi jelentések legelszántabb szerzői nem túl szerencsések.
Kuzma Mihály alezredes, a Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat békési vezetője - akinek az 1998. február 27-i rendkívüli halálesete ügyében az 57/19/1998. számon lefolytatott államigazgatási eljárás az idegenkezűség gyanúját kizárta - olajügyi jelentéseket írt az 1996. szeptember elsején felállított Központi Bűnüldözési Igazgatóságnak, valamint a Belügyminisztérium belső elhárításának. Ezzel kapcsolatban az ORFK illetékese a következőket válaszolta a sajtó érdeklődő képviselőinek: "Kuzma Mihály r. alezredes úr által a szolgálati út betartásával korábban írt különböző jelentéseivel kapcsolatban tájékoztatom, hogy azok szigorúan titkos minősítésű iratok, így tartalmuk államtitkot képeznek, amelyekről felvilágosítást nem adhatok."
Békés megyében volt hivatásos titkos jelentgető is, a Kuzma beosztottjaként dolgozó Dénes Gábor őrnagy, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának (RSZVSZ) beépített embere, aki 1999. június 21-én, délelőtt tíz óra tájban egy telefonszám miatt hazatért munkahelyéről, majd eltávozott onnan, szolgálati autóját azonban a ház előtt hagyta. A harminckilenc éves őrnagy egy szánhúzó kötélre akasztotta fel magát a garázsukban. A Kuzma Mihály halála óta erősen leromlott idegállapotú férfi távozásakor nyugodtan viselkedett, így a két kislányával egyedül maradó asszonynak az öngyilkosságot megelőzően nem tűnt fel semmi különös. Arról, hogy a két elhunyt rendőr jelentései miről szólhatnak, csak feltételezéseink vannak.
Ám Karancsi Tibor volt szeghalmi rendőr százados története, aki szerint Gál László akkori Békés megyei rendőrfőkapitány olajügyeket simított el, vagy Karakas Attila ugyancsak szeghalmi rendőr százados esete megerősíti azt a feltételezést, hogy magas rangú rendőröknek is közük lehetett az ásványolaj-bűnözéshez. Karakas százados 1998. augusztus 11-én egy házkutatás során társasági szerződéseket és orosz okiratokat foglalt le egy szeghalmi cégvezető lakásában. Az ügyvezető a hatósági tanúk jelenlétében aláírta a jegyzőkönyvet. A cégvezető azonban másnap besétált a rendőrségre és bepanaszolta Karakast, ezek után visszakapta lefoglalt iratait. Az ügyben már aznap tájékozódott az ORFK is. A rendőr századost hatáskörtúllépéssel vádolták meg. Feltehetőleg Karakas meghurcolásában közrejátszott jelentésének következő részlete: "Az okiratok tanulmányozása során olyan iratok is a kezünk közé kerültek, amelyeknek a valóságtartalma eléggé meglepett bennünket, többek között olyan vezető rendőrtisztek nyilatkozatai, melyben mint felügyelőbizottsági tagok arról nyilatkoznak, hogy nem töltenek be olyan beosztást, ami ezzel a tisztséggel összeférhetetlen..."
A Bács-Kiskun megyei jelentések közül a leghírhedtebb Katyják János volt kiskunhalasi rendőrkapitányé, aki szinte rutinszerűen jegyzett fel eseményeket feletteseinek a közéleti emberek megyei szerepléseiről: "Közbevetőleg jelentem, hogy tavasszal, a választások előtt Kiskőrösön volt egy találkozó, amely kampánygyűlés volt. Ezen részt vett Orbán Viktor. A társaságban a megye vezető olajmaffiózói voltak, többek között Stadler, Kakuszi, Szűcs, Halász István, Kemény Gábor és Sepsi László. Az olajosok támogatásukról biztosították Orbán Viktort." A jelentésben szereplők neve és "munkásságuk" története fellelhető a koronatanú nyilvános olajbizottsági jegyzőkönyvében, valamint az ügyészségen tett vallomásaiban is. A rendőri jelentések megállapításokat és viszonyokat nem taglalnak, holott többségüknél szükség lenne erre. Mert bár tény, hogy Orbán Viktor 1994. február 18-án járt a kunmadarasi volt szovjet katonai reptéren, ahol óriási mennyiségű olaj tárolása és mozgatása folyt, de mindezt kampányidőszakban tette, a helyi polgármesterjelölt, dr. Kemecsi Imre kérésére, aki a reptér tulajdonjogának mihamarabbi rendezéséért lobbizott. Hasonlóan kétes értelműek azok a rendőri jelentések is, amelyek arról tudósítanak, hogy a legutóbbi választás két fordulója között Pintér Sándor egy Lajosmizse melletti, zártkörű rendezvényen tárgyalásokat folytatott a szocialista párt vezérkarával. A résztvevők azonban ezt az állítást nevetségesnek találták. Ugyanis csupán Kocsis István, az ÁPV Rt. vezérigazgató-helyettese tartotta ott születésnapját, Pintér Sándor pedig az OTP Bank igazgatósági tagjaként volt jelen, hiszen Kocsis szintén igazgatósági tag volt a banknál. Az egyik meghatározó szocialista politikus szerint "lényegében ez volt Pintér utolsó hétköznapi megmozdulása, mielőtt belügyminiszter lett".
A belső rendőri jelentések körüli tisztánlátást tovább nehezíti, hogy a Békés megyei rendőrfőkapitányt, Gál Lászlót - akit több rendőr is érintettnek vallott olajügyekben - a kormányváltást követően Pintér Sándor belügyminiszter a belső elhárítás első emberévé nevezte ki. Gál így megtudta, hogy kik mit írtak róla és a többi, olajügyben érintett, magas rangú rendőrről. Ezért a jelentéseket szelektálták, így feltehetőleg azt sem fogjuk megtudni sohasem, hogy mennyi az igazságalapja a Nógrádi-vallomás Pintér Sándort érintő részének, vagyis hogy létezik-e belső jelentés az ORFK egykori első emberéről. Erre csak következtethetünk, mert az olajbizottság fennállásának ideje alatt a gyeplőt mindvégig a belügy tartotta a kezében.
A Kecskeméti Lapok 2000. augusztus 10-i számában egy cikk a következő címmel jelent meg: Az olajügy és az ex-főkapitány. Az írásban dr. Kocsis Attila, a 1992-96 között regnáló Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány lett megszólítva: "Arról is érdeklődtünk Kocsis úrnál: vajon a jelenlegi belügyminiszter, dr. Pintér Sándor, az ORFK főnökeként amikor néha-néha hivatalos vagy magánlátogatáson Bács-Kiskunban járt, mely ismert vállalkozókkal találkozott? A megyei rendőri vezetés akkoriban - tehát a főszezonban - mit tudott az olajpancsolásokról, a hirtelen milliárdossá előlépett vállalkozói családokról? Miért lehetett szinte szabadon munkálkodniuk a savazóknak, a borcsinálóknak, a leányfuttatóknak? Kik állhatnak a mai föltáró viták és vallomásos személyek mögött?" Kocsis ígéretet tett, hogy az újság következő heti számában, az elbocsátása óta először beszélni fog, és véleményét megosztja az olvasókkal. A cikk azonban nem született meg, és Kocsis Attila azóta sem hajlandó az ügyről nyilatkozni. De mi történt? Az exkluzív interjút beharangozó írás után a Belügyminisztériumból néhány telefon érkezett dr. Kocsis Attila ügyvéd üzenetrögzítőjére. Az üzenethagyók visszahívást kértek, de mivel a volt megyei rendőrfőkapitány éppen a szabadságát töltötte, erre nem volt lehetősége. Ezt követően három belügyes férfi érkezett Kecskemétre, hogy előkerítsék Kocsist, még a felesége munkahelyén is jártak, majd hogy, hogy nem, sikerült lebeszélniük őt az interjúról. A Belügyminisztérium emberei egyébként jelen voltak és jegyzeteltek minden egyes olajbizottsági tag által rendezett lakossági fórumon is, akárcsak a parlamenti olajüléseken. Hogy az olajbizottság tagjai miféle titkos aktákba, operatív jelentésekbe tekinthettek be, az csak a belügytől függött. Hogy mikor, melyik dossziét csúsztatták - a szó szoros értelmében - a kezükbe, azzal kihasználták a bizottság rutintalanságát, és könynyedén befolyásolták vizsgálódásaik és a közvélemény ítéletének irányát. Ilyen direkt eset volt Homoki János 1997-es interpellációjának a terítékre kerülése is, amelyben a kisgazda honatya Csikós Józsefnek, az Energol Rt. volt vezérigazgatójának a szabadlábra helyezéséért lobbizott. Ez volt az első eset, amikor a belügy komolyabban is rákoppintott Pallag László fejére.
Természetesen ez nem mentesíti az olajbizottságot a felelősségteljes munkavégzés alól, mert azon célkitűzéseikből, hogy "milyen okok vezettek az olajszármazékok törvénybe ütköző forgalmazásának tömeges elterjedéséhez, miképp küzdött a rendőrség, vám- és pénzügyőrség, az igazságszolgáltatás az olaj-, ill. a szervezett bűnözéssel szemben; milyen felelősséggel bírnak a történtekben a politikai intézmények, maga a politikai elit...", semmit sem sikerült felmutatniuk.
Az a tény, hogy Kövér László és Simicska Lajos minden jogkövetkezmény nélkül megtagadták a bizottság előtti meghallgatást, eltörpül amellett, hogy Sándor István ezredes, fedőnevén Papa, úgy megvezethette az országgyűlési képviselőket, hogy vallomásában szót sem ejtett az ország legnagyobb olajharcteréről, a Bács-Kiskun megyeiről, amelynek pedig a legintellektuálisabb csoportjába épült be. Vallomásában ennek a ténynek a kikerülésével lényegében még mindig azok érdekeit védte, pedig ha valaki, akkor Papa pontosan tudja, melyek Nógrádi Zsolt olajjegyzőkönyvében a valóság eltéphetetlen szálai. A másik, hogy a bizottság az olajügyben alapvetően fontos embereket fel sem vett meghallgatási listájára. Ilyenek az érintett megyék rendőrfőkapitányai, a Nógrádi Zsolt és más kihallgatottak által megemlített városok és települések akkori rendőrkapitányai, vámparancsnokai, polgármesterei, országgyűlési képviselői, a megyei vámnyomozó hivatalok akkori parancsnokai, nemzetbiztonsági és gazdasági operatív tisztek, az olajperek gyanúsítottjai és mindazon szakértők, akik a rendszerváltás óta alapos tanulmányokat írtak a szervezett ásványolaj-bűnözés működéséről és megelőzésének lehetőségeiről, valamint mindazok, akik az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium engedélyezési főosztályától megkapták az energiahordozók külkereskedelmi forgalmazására az engedélyt.
"1991-ben az olajbűnügyek miatt kezdeményezett operatív feldolgozások és nyílt eljárások túlnyomó részben cégtulajdonosokat, cégvezetőket érintettek, tehát olyan személyeket, akik tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkeztek. (...) Az elkövetők elsősorban azok közül kerülnek ki, akiknek tárolókapacitásuk van, akik valamilyen módon olcsó üzemanyaghoz vagy külföldi nyersanyaghoz juthatnak. Olyan vezetőkről, szakértőkről van szó, akik korábban kapcsolatot tartottak a nyersolajimporttal, vagy például a volt Vörös Hadsereg üzemanyag-ellátó szakembereivel, és így meglévő szakmai ismereteik, kapcsolataik - most már kellő jogi háttérrel támogatva - a bűncselekmények elkövetéséhez is alkalmasak lettek. (...) Egyeseket rövid időre sikerült előzetes letartóztatásba helyezni, de azt követően el kellett engedni őket, mert tulajdonképpen ezek "becsületes emberek" hiszen "csak" első bűntényesek. (...) Valamennyien tudjuk, ez mennyire megnehezíti a bizonyítást. Ráadásul a szabadlábra helyezettek azonnal folytatják a cselekményüket, mert az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kiadja nekik újfent e tevékenységi körre a behozatali engedélyt. Ez már kezd olyan jelenségeket ölteni, mintha a társadalom öngyilkos módon saját magát akarná károsítani." Az idézet dr. Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány 1995 decemberi előadásából való, amelyet a Konferencia az ásványolajipart érintő szervezett bűnözésről elnevezésű tudományos vitaülésen adott elő. Érdekes, hogy Pintér Sándor, a tudományos konferencia előtt két hónappal, a prágai európai rendőrkongresszuson nem beszélt a magyarországi olajbűnözésről, csupán a pénzmosás, a kábítószer és a lopottgépkocsi-kereskedelem elterjedését emelte ki. Pedig tény, hogy a rendőrség a rendszerváltás óta figyelemmel kísérte és regisztrálta az olajbűnözés elterjedését, annak módszerváltozásait. A HTO és az üzemanyag-forgalmazási és -felhasználási jogszabályok "színeváltozásainak" szinte mindegyikénél előre jelezték a visszaélésre alkalmat adó lehetőségeket. Nem kötelező belső adatszolgáltatás alapján 1994-re már 447 olajbűnügyről és 601 elkövetőről volt tudomásuk, és mintegy harmincezer oldalnyi beszámoló és koordinációs intézkedést tartalmazó anyag keletkezett. "A VPOP VÁM-91-es számítógépes rendszerében pedig tömeges lett a HTO-import irreális növekedése, valamint a vasúti szállítás területén az import ásványolaj-szállítmányok korábban szokatlan utaztatása" - állította dr. Varga Sándor rendőralezredes, az ORFK Gazdaságvédelmi Főosztályának munkatársa. Amikorra pedig a rendőrök az olajügyekben rutint szereztek - mert az esetek 72,5 százalékában ők kezdeményezték az eljárásokat -, a legfőbb ügyész helyettese 1993. december 21-én Nyfl. 12.396/93. szám alatt állásfoglalást adott ki, melynek alapján az olaj körüli jogellenes cselekmények többsége "adócsalásnak", illetve "jövedékkel való visszaélésnek" minősült. Ennek alapján a rendőr-főkapitányságok az e tárgyban folytatott büntetőeljárásokat 1994 elején átértékelték, és az ügyek nagy részét a VPOP területileg is illetékes - nem sokkal korábban felállított - nyomozóhivatalaihoz tették át. Az újdonsült vámnyomozóknak azonban lényegében nem volt eszközrendszerük ahhoz, hogy hatékony munkát folytassanak. "Volt egy plombafogónk és kész, nem tudtunk a lefoglalt tartályok mellé őröket állítani, sem elszállítani azokat, mert sem teherautónk, sem telephelyünk nem volt. Egyszerűen kinevettek bennünket a bűnözők, mert később visszamentek, és a lefoglalt anyagot minden következmény nélkül elvitték" - emlékszik vissza a csúcsidőkre egy volt fináncnyomozó.
"A büntetőjogi felelősségrevonás hatékonyságát egyrészt már a jelenlegi hatályos törvényi szabályozás keretei között lényegesen és belátható időn belül fokozni kell, másrészt ilyen célt is kell a megindult büntetőeljárási reform elé állítani. (...) A büntetőeljárás átfogó szabályozása során nemcsak adminisztratív jellegű intézkedésekkel, hanem a felek érdekeinek befolyásolása útján kell törekedni a büntetőjogi felelősségrevonás lényeges gyorsítására" - javasolta dr. Katona Géza, a Rendőrtiszti Főiskola Rendészeti Kutatóintézetének főmunkatársa 1995-ben. Mindezek ellenére az olajperek nagy része hosszú évek óta csak egy helyben topog, és az ítéleteknek nincs visszatartó ereje.
November végén Baján dr. Csordás Pál büntetőtanácsa bűnösnek találta a kunbajai polgármestert, Halász Istvánt különösen nagy értékre elkövetett csalás és összesen négy esetben adóbevételt jelentősen csökkentő adócsalás bűntettében. Korábban, első fokon, már letöltendő börtönbüntetésre ítélték őt, de a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet. Most, az új eljárás során, Halász Istvánt nem jogerősen egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélték két évre felfüggesztve, valamint kétszázezer forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezték. A per egy hét évvel ezelőtti olajszőkítési ügy részleteit igyekezett tisztázni, amelynek során a kunbajai polgármester mintegy hatmillió forint adót nem fizetett be. Halász egyébként a megye egyik leghírhedtebb figurája. Magánrendezvényein az elmúlt tíz év politikai kulcsfigurái is megfordultak már.
2000. szeptember 12-én a bajai városi bíróság a budapesti illetékességű S. Lászlót három rendbeli, folytatólagosan elkövetett minőség hamis tanúsításának bűntettében, valamint egy rendbeli, rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűntettében hat hónapi börtönre ítélte egy év próbaidőre felfüggesztve. A háromszázötvennégyezer-hétszázhetvenhat forint bűnügyi költségből háromszázötvenezer forint az állam nyakán maradt, mert a vádlott havi keresete negyvenezer forint, és két kiskorú gyermeke van. A vádlott a Somos kút Kft. ügyvezetőjeként 1997 júniusában három alkalommal - hétmillió-nyolcszázhúsz forintért, tizenegymillió forintért, csaknem tizenhatmillió forintért -, majd júliusban két alkalommal - egyszer tizenöt-, majd csaknem négymillió forint értékben - adott el közlekedési gázolajat a bajai székhelyű Reál-Transz Kft.-nek. A számlákon az Ásványolajtermék Minőségellenőrzési Rt. (ÁMEI) 642/1997-es, valamint 935/1997-es minőségtanúsítványát tüntette fel. A fenti év szeptemberében két esetben adott el - mintegy hétmillió forint értékben - gázolajat a Reál-Transz Kft.-nek. Ezeken a számlákon a Mert Control Minőségellenőrző Rt. C-04-0499/0001 számú minőségtanúsítványával igazolta a gázolaj hitelességét. A Reál-Transz Kft. a sárbogárdi székhelyű Present Plus 2 Bt.-nek, valamint a paksi székhelyű Dax-Trade Kft.-nek értékesítette tovább a Somos kút Kft.-től vett gázolajat. A Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége mintát vett a Present Plus 2 Bt. nagydorogi benzinkútjánál és a Dax Trade Kft. simontornyai benzinkútjánál, ennek során megállapították, hogy a forgalmazott közlekedési gázolaj a magyar szabvány követelményeinek nem felel meg, ezért - rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűntette miatt - feljelentést tett.
2000. február 3-án a fővárosi H. Gabriellát, a Hungarian Oil Trade Kft. ügyvezetőjét a bajai városi bíróság, rossz minőségű termék gondatlanságából elkövetett forgalomba hozatalának vétsége miatt egy évre próbára bocsátotta. A vádlott 1996. szeptember 18-án, hárommillió forint értékben vett gázolajat. A számlán a Bossányi és Társa Kereskedelmi és Mérnöki Kft. pecsétje állt, valamint az ÁMEI 387/1996-os számú minőségtanúsítása. A fogyasztóvédelmi ellenőrzés során kiderült, hogy a cég és a minőségtanúsítás pecsétje hamis. A másodfokú bíróság ez év szeptember 6-án H. Gabriellát felmentette, mert "az első fokú bíróság álláspontjától eltérően, a vádlott terhére nem állapítható meg olyan elvárható figyelem vagy körültekintés megszegése, amelynek teljesítése, kifejtése esetén előre láthatta volna a rossz minőségű termék forgalmazásának lehetőségét".
Az Országgyűlés 1999. december 7-én a szervezett ásványolaj-bűnözés okainak a felderítésére - benne az igazságszolgáltatás, a rendvédelmi szervek és a politikai intézményrendszer szerepének tisztázására - parlamenti vizsgálóbizottságot hozott létre. Nógrádi Zsolt június 8-i vallomását az állampolgárok nagy része áttörésnek érezte, s a megnövekedett bizalmat - amelynek viszszaszerzését és megszilárdítását a bizottság is maga elé tűzte - mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemcsak a koronatanú, hanem a bizottsági tagok is, főként Pallag László, rengeteg levelet és dokumentumot kaptak az elmúlt időszakban. Sérelmeiket és igazságérzetüket régóta visszatartó közrendőrök, vámosok, hivatalnokok, benzinkutasok és lelkiismeretükkel küzdő magánemberek írásai ezek, rengeteg ténnyel. A társadalom belső megtisztulási folyamatainak a lehetőségét azonban a politika csírájában elfojtotta, a bizottsági tagok zsarolhatóvá váltak, mert a pártok nem merték vállalni érintettségüket az olajügyekben. Ezért a parlamenti vizsgálóbizottság 2000. november 30-i hatállyal befejezte működését. A képviselők pedig nem teljesítették választóikkal, valamint a demokratikus jogállammal szemben elvárható alapvető kötelességüket. Az alábbi két levél részlete közrendőröktől származik. Íróik, állításuk szerint, vallomásaikat nemcsak szerkesztőségünkhöz, hanem az olajbizottsághoz is eljuttatták.
"Bizonyítékok tömkelege van arra vonatkozóan, hogy vezetőink igenis nagyon mélyen benne voltak az olajügyekben, amelyet ez az eset is igazol, amit most leírunk. Még 1997 tavaszán egy kollégánk [a neveket a személyes biztonság érdekében nem írjuk le - R. A.] a helyi kapitányság vizsgálója volt, amíg fel nem függesztették. Több olyan ügyet is vizsgált, amelyek minden kétséget kizáróan azért kerültek megszüntetésre, mivel valaki(k) kérték azt, hogy megszüntetésre kerüljenek."
A levél írója itt elmesél egy történetet néhány olajvagon sorsával kapcsolatban, majd így folytatja: "Kollégánk az ügyész által felvett és jegyzőkönyvekkel bizonyított, tanúvallomásokkal alátámasztott iratok alapján megállapította, hogy a felvett jegyzőkönyv csalássorozat, és mivel az ügyésszel szemben nem vizsgálódhatott, előbb a bűnügyi osztályvezetőnek, majd a kapitány úrnak tett jelentést. A jelentést követően kollégánkat felfüggesztették, a jegyzőkönyveket pedig meghamisították."
Az alábbi levélrészletet írói is rendőrök:
"Nagyon sok bizonyítékunk van nem létező bt-k, bélyegzős ügyek, hamis számlázások végzését végző személyekről és a rendőrségi alapítványt támogató személyek tevékenységeiről. (...) Mindezek meg lettek írva korábban a belügyminiszternek, de ő ez idáig csak takarított, nem vizsgáltatta ki a leírtakat..."