Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Az Élet és Irodalom 2000. november 24-én megjelent számában Kék fény című "feltáró és leleplező" jellegű cikk jelent meg, amely érinti az ügyészi szervezetet és a legfőbb ügyész személyét. A cikk által közölt teljesen megalapozatlan és sértő állításokkal szemben a valós tények a következők.
1. A Legfőbb Ügyészség Közlekedési Osztálya megkülönböztető jelzés használatának engedélyezésére irányuló kérelme a jogszabályok alapján megalapozott volt. Az ügyészség mint nyomozóhatóság nyomozati és nyomozásfelügyeleti tevékenységet is ellát. A megkülönböztető jelzés használatának lehetősége ennélfogva az ügyészség vezetői részére indokolt. A közigazgatási és magánjogi helyettes tekintetében azért lehet erre szükség, mert a másik két legfőbb ügyész helyettes (a katonai legfőbb ügyész helyettes és a büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes) távolléte esetén ellátja az ő feladataikat is. A rendőrség elutasító határozatát a jogszabályi rendelkezések szerint fellebbeztük meg, és ebben - az ÉS-ben is olvashatóan - kizárólag szakmai indokokra hivatkoztunk.
2. A fellebbezés visszavonására azért került sor, mert a közlekedési miniszter gépjárművének balesetét követően bejelentették, hogy a megkülönböztető jelzés használatának engedélyezésére vonatkozó jogi szabályozást módosítani fogják. Ezt az új szabályozást kívánta "bevárni" a legfőbb ügyészség a fellebbezés visszavonásával, mivel csak az új rendelkezések tartalmának ismeretében dönthető majd el, hogy a legfőbb ügyész helyettesek jogosultak lesznek-e a "kék lámpa" használatára.
Sajnálatos, hogy a fellebbezés visszavonásának teljesen világos jogi indokait az ÉS jogilag nehezen értelmezhetőnek nevezte, ahelyett, hogy ezt is teljes terjedelmében közölte volna.
3. A cikk szerzője hiányolja a legfőbb ügyész fellépését az általa feltételezett hatáskörelvonással szemben, de mindjárt magyarázattal is szolgál, mely szerint ilyen úgysem várható attól, aki ugyan a törvényesség legfőbb őre, de mégis benyújt fellebbezést egy, az ügyészséget érintő "kék lámpa" ügyben. Ez olyan rosszindulatú, mindenfajta ténybeli alapot nélkülöző feltételezés, amelyet az ügyészi szervezet és a legfőbb ügyész nevében a leghatározottabban visszautasítunk. Ahogy előbb utaltunk rá a Legfőbb Ügyészség Közlekedési Osztálya és a legfőbb ügyész szabályosan és indokoltan járt el a kérelem, valamint a fellebbezés benyújtásakor.
4. A cikkíró a legfőbb ügyész szándékait találgathatja, de az elvárható lett volna tőle, hogy tájékozódjon a hatályos jogi szabályozásról. Amennyiben ezt megtenné, azt is látná, hogy az ügyészi törvényességi felügyelet kizárólag a kormányénál alacsonyabb szintű államigazgatási szervek határozataira és egyedi döntéseire terjed ki. A legfőbb ügyésznek tehát nincs hatásköre a kormány, illetve a miniszterelnök tevékenységével öszszefüggésben semmiféle törvényességi felügyeleti intézkedésre, a cikk szerzője szerinti hatáskörelvonás miatti ügyészi intézkedés megtételére.
A cikknek egyéb részleteit nem tanulmányoztuk, de ha azok valóságtartalma megegyezik az ügyészséget érintő kijelentésekével, akkor meglehetősen szomorú kép rajzolódik ki. Azzal egyet tudunk érteni, hogy az írás feltáró és leleplező. Feltárja azt, hogy írója a tényekkel nincs tisztában, vagy azokat elferdíti. Leleplezi azt, hogy a szerző az objektivitás köntösébe bújva saját alaptalan prekoncepciójának hangoztatásával hogyan próbálja meg lejáratni az ügyészi szervezetet. Sajnáljuk, hogy ez így történt.
Budapest, 2000. november 27.
Üdvözlettel:
osztályvezető ügyész
Az írás és a dokumentumok közlése nem lejáratási célt szolgált. Azt szándékozott bemutatni, hogy miféle levelezgetések folynak különböző állami szerveknél és főhatóságoknál, ezek miként rongálják az államigazgatás törvényben szabályozott működési rendjét általában, konkrétan pedig azt, hogy a magyar közutakra hogyan került az indokoltnál jóval több kék lámpa, és ennek felelősségét egy tragikus baleset után hogyan igyekszik elhárítani magától egy olyan kormányzat, amelyik pedig már éppen a mostani áttekinthetetlen állapothoz igyekezett igazítani a korábbi szabályokat, ahelyett - mint a baleset után hangoztatja -, hogy annak szigorításán dolgozott volna.
E félreértés miatt - hangsúlyozottan nem a lejáratás, hanem a tisztánlátás szándékával - további dokumentumok közlésére kényszerülünk.
A Legfőbb Ügyészség Sajtó- és Tájékoztatási Osztályának kifogásai és kioktató észrevételei nehezen elfogadhatóak, álláspontunkat így kénytelenek vagyunk egy-egy ponttal kapcsolatban részletesen kifejteni.
1. A legfőbb ügyész valamennyi helyettesének - álláspontunk szerint - indokolatlan kék lámpát engedélyezni csak azért, mert, mint az írás kifejti, az azonnali beavatkozást igénylő büntetőjogi és katonai ügyészi helyettes munkáját, távollétükben, esetenként a magánjogi és közigazgatási helyettes veszi át. Ez látszólag szakmai indok, erősen vitatható azonban, hogy csak azért, mert például a szabadságolás két-három hetében valamelyiküket helyettesíteni kell, a helyettesítő ügyész egész évre kapjon lámpát. Minek? (A nyomozati és nyomozásfelügyeleti munka eltérő jellegére jórészt helykímélő okokból nem térünk ki, rögzítsük azonban, hogy míg a nyomozati munka olykor azonnali beavatkozást igényelhet, a nyomozásfelügyelet szinte soha.)
2. Hiányolja a fellebbezés visszavonásáról szóló levél közzétételét a Legfőbb Ügyészség szóvivője, így ezt most megtesszük (1. sz. melléklet). Ebből kiderül, hogy dr. Polt Péter egy - továbbra is fenntartjuk: jogilag nehezen értelmezhető - ideiglenes visszavonó nyilatkozatot tett. Mint a dokumentumból kiolvasható, a legfőbb ügyész időlegesen vonta vissza fellebbezését, igényét azonban fenntartja. A jog - kellemetlen ezt a Legfőbb Ügyészségnek fölemlíteni - nem ismeri az időleges fellebbezéslemondás fogalmát. Ha másért nem, hát azért, mert a határidők számítása így lehetetlenné válna. A fellebbezés "időleges felfüggesztése" nemcsak értelmezhetetlen, de fölösleges is, hisz a legfőbb ügyész az új jogszabály kihirdetése és annak megismerése után ismét kérhette volna az engedély kiadását.
Mindezeken túl kérdéses a legfőbb ügyész fellebbezési jogának puszta ténye is. Minthogy az eredeti kérelmet a levél szerint a Legfőbb Ügyészség Közlekedési Osztálya nyújtotta be, helyes lett volna, ha az is fellebbez - esetleg azok, akik érintettek voltak az ügyben: a négy helyettes.
3. Továbbra is életszerűtlennek véljük, hogy egy olyan szervezet, amelyik maga is a folyamodványosok sorában áll, épp folyamodványának elbírálása közben hívná föl a figyelmet az engedélyezések körüli anomáliákra. Ez nem rosszindulat kérdése, hanem logikus, ráadásul tény is: nem történt ügyészségi közbeavatkozás.
4. A cikkíró tájékozódott a hatályos jogi szabályozásról. Maga is tisztában van azzal, hogy az ügyészség a kormányénál alacsonyabb szintű államigazgatási szervek szintjén járhat el. A kék lámpák engedélyezését azonban nem kormányzati, hanem annál alacsonyabb szintű szervek végzik, egészen pontosan az Országos Rendőr-főkapitányság illetékes főosztálya, s még a másodfokú fórum sem kormányszerv. Az is az ORFK egyik egysége. A legfőbb ügyésznek tehát lehetősége lett volna fellépésre. Beletekinthetett volna például az ORFK főosztályvezetője, dr. Bálint Ferenc Valenta László minisztériumi kabinetfőnöknek írott levelébe. Abból kiolvashatta volna, hogy az engedélyezés rendje már régen nem a jogszabályok rendelkezései szerint, hanem a "belügyminiszter úr elvárásainak megfelelően" történik (2. sz. dokumentum). Betekinthetett volna továbbá dr. Bálint hivatalos feljegyzésébe is, amelyből kiderül, hogy az új jogszabály ugyan még kidolgozás alatt áll (1998. november 2-án), de minthogy ez hosszabb időt vesz igénybe, az engedélyeket ki kell adni (3. sz. dokumentum). Vagy például dr. Szabadi Béla levelébe, aki már nem is gondolt arra, hogy a törvényes államigazgatási utat járja be, hanem egyenesen a hatáskörrel egyébként nem rendelkező Pintér Sándor belügyminiszterhez fordult kérelmével. Ami persze nagyon is érthető a fentebb közölt információk tükrében, hogy ugyanis az engedélyezés rendszere nem jogszabály szerint, hanem a belügyminiszter elvárásai szerint működik.
5. Mindezek függvényében eldönthető, hogy az ÉS-közlések célja az ügyészi szervezet lejáratása, vagy egy már eddig is áldozatokat követelő, rosszul működő engedélyezési gyakorlat bemutatása volt-e.
Utóirat: Múltkori számunkban kifogásoltuk, hogy bár a közlekedési tárca illetékesei november 3-án úgy nyilatkoztak, hogy a balesetben részes miniszteri gépkocsi fedélzeti számítógépének adatait néhány napon belül kiértékelik, tizenkilenc nappal a baleset után ez nem történt meg. Egy héttel később közölhetjük, hogy ez így van huszonhat nappal a baleset után is, s várhatóan így is marad még egy darabig. Bár a Blikk november 28-án a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjének tájékoztatására hivatkozva megírta, hogy a fedélzeti komputer adatainak németországi értékelését sajtótájékoztatón ismertetik majd, a Népszabadság november 29-i információja szerint a német Audi gyár mindeddig nem kapta meg a fedélzeti komputert, sőt, ilyen jellegű felkérés még csak nem is érkezett az ingolstadti üzembe, és nem tudnak ilyenről az elektronikus alkatrészeket beszállító Bosch üzemben sem.
Az alábbi dokumentumok facsimile változata az ÉS e heti számában
található.
DR. HATALA JÓZSEF dandártábornok Úrnak
közbiztonsági főigazgató
Országos Rendőr-főkapitányság
BUDAPEST
A Legfőbb Ügyészség ez év szeptember hó 14. napján írásban kérte az
Országos Rendőrkapitányságtól a megkülönböztetést adó készülékek
felszerelését és használatának engedélyezését a legfőbb ügyész helyettes
urak számára hivatali használatra rendelkezésre bocsátott
személygépkocsikra.
Az ORFK Közbiztonsági Főigazgatóság Igazságrendészeti
Főosztályvezetője f. év október hó 2-án kelt határozatával a kérelmet
elutasította.
A határozat ellen f. év. október hó 17-én fellebbezést jelentettem be, mivel a
sérelmezett határozat egyrészt megalapozatlan, hiányos, másrészt
jogszabályt sértő indokokat tartalmazott.
A fellebbezés indokait változatlanul fenntartom.
- 2 -
Tudomásom szerint a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó
készülékek felszereléseinek szabályairól szóló 11/1996. (V. 10.) BM rendelet
felülvizsgálata folyamatban van, erre tekintettel - időlegesen - eltekintek a
fellebbezés elbírálásától.
A fellebbezésem visszavonása ellenére azonban változatlanul fenntartom - a
jövőt illetően - a helyetteseim által használt gépkocsikra vonatkozó ez irányú
igényemet.
Budapest, 2000. november 7.
Üdvözlettel:
Szám: 264-2084/1998.
VALENTA LÁSZLÓ úr részére,Budapest
Tisztelt Kabinetfőnök Úr!
Tájékoztatom, hogy a kapott feladatnak, belügyminiszter úr elvárásának
megflelően elkészítettem és a mai napon aláírtam egyes közjogi méltóságok
hivatali gépjárműveire a megkülönböztető jelzést adó készülékek felszerelését és
használatát engedélyező határozatokat.
Az engedélyezésről az érintettek titkárságait telefonon értesítettük, a további
teendőket illetően is.
Egyidejűleg az illetékes rendőrkapitányság igazságrendészeti vezetőjét soron
kívüli ügyintézésre utasítottuk.
Kérésére, a határozatok fénymásolt példányait szíves tájékoztatásul megküldöm.
A tárggyal kapcsolatban szeretném jelezni, hogy az egyes magas állami
tisztséget betöltő személyek részéről a megkülönböztető jelzések iránti igények
törvényes és jogszerű teljesíthetősége érdekében változatlanul sürgetőnek tartom
a vonatkozó BM rendelet módosítását.
Budapest, 1998. november 5.
Üdvözlettel:
Melléklet: 6 lap.
3. sz. dokumentum
HIVATALOS FELJEGYZÉS
1./ Egyes közjogi méltóságok megkülönböztető jelzések iránti kérelmeivel kapcsolatos aktával
- az előzményekre tekintettel - referádára jelentkeztem 1998. október 29-én reggel Dr. Orbán
Péter r. vőrgy., országos rendőrfőkapitány úrnál.
A tárggyal kapcsolatban Dr. Orbán vőrgy. úr közölte velem Dr. Pintér Sándor
belügyminiszter úr elvárását, mely szerint a miniszterek részére kérelmükre, ki kell adni a
megkülönböztető jelzések felszerelésére és használatára vonatkozó engedélyt.
2./ 1998. 10. 30-án 12.10-órakor az ORFK Főkapitányi Titkárságról Dr. Somogyi János alez.
úr telefonon kérte, hogy hívjuk fel Gógl Árpád egészségügyi miniszter titkárságát és
tájékoztassuk a megkülönböztető jelzésekre vonatkozó kérelmükkel kapcsolatban.
Ezt követően tíz perc múlva telefonon tájékoztattam Gógl miniszter úr titkárnőjét arról, hogy
a kérelmet illetékességből főosztályunk kapta meg, elbírálása folyamatban van, várhatóan
november első napjaiban születik meg a döntés, melyről előzetesen telefonon fogunk értesítést
adni.
3./ 1998. 11. 02-án 15.00 órakor, Valenta László úrral a témában folytatott telefon-
beszélgetésünkkor Valenta úr közölte velem, hogy belügyminiszter úrnak az az elvárása, hogy
a minisztereknek, Dr. Gyuricza államtitkár úrnak és az ÁSz elnökének kérésükre ki kell adni
az engedélyeket.
Kérdésemre Valenta úr tájékoztatott arról, hogy a 11/1996. (V. 10.) BM rendelet
javaslatomnak megfelelő módosítására a kezdeményező lépéseket megtette a BM Jogi
Főosztály vezetője felé, de az előkészítéshez, a koordinációhoz szükséges viszonylag hosszú
időre figyelemmel kérte az engedélyek mielőbbi kiadását, valamint azt, hogy ennek
megtörténtéről a határozatok fénymásolatainak megküldésével őt tájékoztassam.
Budapest, 1998. november 2.
Vissza az idei számokhoz