TARNÓI GIZELLA DOKUMENTUM-ÖSSZEÁLLÍTÁSA:

Kék fény

I.

"Egy ember meghalt, egy pedig életveszélyesen megsérült szombat
délelőtt Fonyód és Balatonboglár között, a 7-es út ordacsehi
leágazásánál, amikor Nógrádi László közlekedési és vízügyi miniszter
szolgálati Audija összeütközött egy Trabanttal. (...) Nógrádi Lászlót
szombaton a Zala megyei Hahótra várták egy felújított közlekedési
csomópont avatására. A minisztert szállító, megkülönböztető jelzést
használó Audi A6-os - a gépkocsivezető helyszínen tett vallomása
szerint 130 kilométeres sebességgel - előzésben volt a Fonyód-
Balatonboglár közötti útszakaszon, amikor az ordacsehi leágazásnál
balra elé kanyarodott egy Trabant."
(Népszabadság, október 30.)

"Nem létezhet olyan buszmegálló a világon, amelynek a felavatása
annyira fontos, hogy azért meg kellett halnia a fiamnak."
(Magyar Hírlap, november 8.)

"Kuncze Gábor volt belügyminiszter szerint Nógrádi László
jogosulatlanul használta a kék lámpát."
(Magyar Hírlap, november 2.)

"Nógrádi (...) nyilatkozata szerint (...), bár a történtekért
törvényi felelősséget nem érez, a magával szemben állított erkölcsi
mércének tesz eleget azzal, hogy lemond posztjáról. Döntése előtt azt
is mérlegelte, hogy gyógyulása hosszú időt vesz igénybe, amely nem
teszi lehetővé miniszteri teendői felelősségteljes ellátását."
(Népszabadság november 4.)

"Kövér László, a Fidesz elnöke (...) reményét fejezte ki, hogy az
ellenzék nem kovácsol politikai tőkét abból a halálos kimenetelű
balesetből, amelyet Nógrádi László miniszter autója okozott. (...)
Kövér elnök hozzátette, hogy Orbán miniszterelnök már korábban
utasította a belügyminisztert: vizsgálja fölül az 1996-os, Kuncze
Gábor által jegyzett, erre vonatkozó rendeletet. Ami (...) azt
sejteti, hogy a kutyát ez ügyben is a liberálbolsevik kormányzás ásta
el. Kvázi Nógrádi áldozataiért is ők a felelősek, még ha ez polgári
udvariassággal nincs is így kimondva."
(Magyar Hírlap, november 3.)

"Kuncze Gábor (...) arra emlékeztetett, hogy 1996-ban jelentősen
szigorították a megkülönböztetett jelzés használatát, egyebek mellett
az államtitkároktól, sőt több minisztertől is visszavonták azt.
Szerinte éppen a jelenlegi kormány az, amely korlátlanul osztogatja
ezt a jogosultságot, hiszen értesülése szerint már főosztályvezetői
szinten is van példa a kék lámpa használatára, egyszer pedig ő maga
volt tanúja annak, hogy egy 10-12 éves gyereket szállított egy
megkülönböztetett jelzésű autó."
(Magyar Hírlap, november 2.)

"Jelenleg 570 kék lámpa használatára jogosító egyedi engedély van
hatályban. (...) Több esetben olybá tűnik, hogy a kék lámpát
elsősorban presztízsokokból kérték. Ide sorolható az Alkotmánybíróság
- 12 engedély -, a környezetvédelmi miniszter, az ifjúsági és
sportminiszter, az oktatási miniszter, a kulturális miniszter, a
pénzügyminiszter, valamint az ÁSZ és az ÁPV Rt. is. Hasonlóképpen
nehezen magyarázható, hogy miért van szüksége kék lámpára (...) az
FVM titkárságvezetőjének, egy miniszterelnöki tanácsadónak, illetve
egy katolikus egyházi méltóságnak. De használhat megkülönböztető
jelzést a legfőbb ügyész, a fővárosi főpolgármester - hivatalában
további két gépkocsira adtak ki engedélyt - és a kormányszóvivő is. A
Hekus Magazin ugyancsak jogosult kék lámpára. A BM-ben már dolgoznak
a miniszteri rendelet módosításán, és a jelenlegi elképzelések
szerint e körben mindenkitől visszavonnák az engedélyt."
(Magyar Hírlap, november 14.)

"Kék lámpa alanyi jogon csak az Országos Mentőszolgálat
gépkocsijaira szerelhető fel - olvasható a megkülönböztető jelzés
felszerelését szabályozó BM-rendelet tervezetében. Ezenkívül a
sürgősségi betegellátást végző szervek, a bányamentők,
közművállalatok, a nyomozó hatóságok - például a Vám- és
Pénzügyőrség, az APEH -, a Kormányzati Koordinációs Bizottság, a
hivatásos katasztrófavédelmi szervek, a tűzoltók, a rendőrség, a
honvédség, a határőrség és a titkosszolgálatok kérhetnek engedélyt
kék lámpa felszerelésére. A megkülönböztető jelzést tehát csak az
élet- és vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetben
intézkedésre jogosult szervezetek, valamint a fegyveres és
rendvédelmi szervek használhatják majd. A tervezet egyetlen kivételt
tesz: a kancellária egy járművén az általános szabályoktól eltérően
helyezhető el kék lámpa. Más szervek, illetve személyek viszont
méltányosságból sem kaphatnak engedélyt megkülönböztető jelzés
használatára. (...) A jogszabály az elképzelések szerint december 1-
jén lép hatályba, és akkor a korábban kiadott engedélyek is
érvényüket vesztik. Ma mintegy 570, egyedi elbírálás alapján kiadott
engedélyt tartanak nyilván, közülük 70-80 kék lámpát azonnal le kell
szerelni."
(Népszabadság, november 21.)

II.

A taxisblokád idején szembesült az új hatalmi elit a demokrácia
bosszantó hátrányainak egyikével: kellemetlen lehet, ha a hatalom
csúcsán lévőknek nem jár megkülönböztetett bánásmód. Nem egy
politikus "kényszerült" ugyanis szirénázó mentőautóba, ha át akart
kelni a Dunán vagy az utakat eltorlaszoló autók tömegén.
Miután a kedélyek lecsillapodtak, tucatjával szaporodtak a
megkülönböztető jelzés használatát kérő levelek, a hozzájuk tartozó
ajánlások, s az illetékesek - blokádos emlékeik alapján - könnyedén
belátták a kérések jogosságát, az engedélyeket kiadták, ám az 1990
augusztusában hatályba lépett 20/1990. sz. BM-rendeletet, mely erre
nem adott lehetőséget, nem módosították. Az engedélyező hatóság
(Országos Rendőr-főkapitányság) az utakon egyre gyakrabban feltűnő
kék lámpás autók miatt mind kevesebb érvet talált a a kérelmek
elutasítására. Aztán végre 1994-ben, részben a szerv, részben pedig a
kérelmezők dolgát megkönnyítendő, Kónya Imre belügyminiszter
aláírásával, módosították a BM-rendeletet (8/1994. sz.), felsorolva
benne a kedvezményezettek körét: miniszter, politikai és
közigazgatási államtitkár személyi használatú járművére is lehet
engedélyezni a kék fény és sziréna használatát, vagyis az úgynevezett
védett személyek (köztársasági elnök, miniszterelnök, a parlament
elnöke) mellett engedélyhez juthat mindenki, akinek feladata azt
"különösen indokolttá" teszi. A jogszabály nem zárta ki azt sem, hogy
a kedvezményezettek magánútjaikon is használhassák a megkülönböztető
jelzéseket. Persze a megengedő szabályozás az igénylők körét is
jócskán szélesítette, s a magánautóra szerelt kék lámpa és sziréna
hamarosan a jó kapcsolatrendszer szimbólumává lett. 1995 végére már
több mint hatszáz engedély volt forgalomban, s a kedvezményezettek
köre is sokat színesedett: minisztériumi főosztályvezetők és
polgármesterek, esetleg helyetteseik mellett rendelkezett engedéllyel
például Kovács József operaénekes vagy Mihalik László, a Sasad Rt.
akkori vezérigazgatója (utóbbi kettővel is). Mindeközben az általános
európai gyakorlat szerint főtisztviselőknek még a szolgálati
gépkocsira sem jár megkülönböztető jelzés, amennyiben sürgős hivatali
dolguk lenne, a rendőrség gondoskodik kíséretükről.
A lehetetlen helyzetre egy 1995 nyarán bekövetkezett baleset
irányította először a közfigyelmet. A debreceni nyári egyetem
megnyitásáról a miskolci millecentenáriumi kiállítás megnyitására
igyekvő Gál Zoltán házelnök hivatali Mercedesét felvezető,
megkülönböztető jelzést használó rendőrmotoros balesetet okozott,
három ember meghalt.
Kuncze Gábor akkori belügyminiszter felvetette a megkülönböztető
jelzések szigorításának szükségességét. Haladéktalan
rendeletmódosítást ígért. Azonban a rendelet megszületését csak egy
néhány hónappal későbbi, '95 októberi baleset kényszerítette ki.
Honti Mária művelődési és közoktatási államtitkár, aki egy elhúzódott
Nógrád megyei program után egy fontos külföldi telefon fogadására
időre lakására akart érkezni - a helyszín nem szolgált megfelelő
vétellel mobiltelefonja számára -, Nagybárkány elhagyása után a
megkülönböztető jelzések használatára utasította gépkocsivezetőjét. A
Kerepesi út és Hungária körút kereszteződésében bekövetkezett
balesetnek két súlyos sérültje volt.
Ekkor felgyorsultak az események. Horn Gyula utasítására azonnali
hatállyal megkezdődött a kiadott engedélyek felülvizsgálata és a
rendeletmódosítás előkészítése. Néhány hónap alatt több mint száz
kéklámpa-engedélyt vontak vissza, és végre felvetették a szakemberek
szerinti legfontosabb kérdést is: vajon mennyire képzettek a szirénát
és villogót hivatalból használó gépjárművezetők?
Az engedélyek számának növekedése ugyanis a szakemberek szerint már
akkor is totális dilettantizmust és felelőtlenséget takart. A sziréna
és kék lámpa használata ugyanis súlyos stresszhelyzet a sofőr
számára, még akkor is, ha ismert terepen közlekedik, ismeri a
kanyarokat, a kátyúkat, az útkereszteződéseket. A hivatalból, vagyis
külön hatósági engedély nélkül megkülönböztető jelzés használatára
jogosultak többnyire úgynevezett "bevetési" járművek, a mentők,
tűzoltók, rendőrök stb. használatában vannak, amely szervezetek
körzetesítettek, behálózzák az országot, meghatározott idő alatt,
általuk jól ismert utakon kell egy-egy helyszínre érkezniük, ezért
alkalmanként is csak rövid ideig használják a megkülönböztető
jelzést. Az olyan gépkocsivezető, aki csak ritkán, ám akkor órákon
keresztül - mert főnöke mondjuk Tuzsérról Szombathelyre igyekszik a
statisztikai adatok sürgős ellenőrzése céljából - és alig ismert úton
kénytelen súlyos feszültségben vezetni, előbb vagy utóbb
törvényszerűen balesetet okoz. Megjósolták előre: lesz köztük halálos
kimenetelű is. Lett is.
1996 májusa megnyugvást hozott a felelősöknek. A 11/1996-os BM-
rendelet egyértelműen csak a "bevetési gépjárműveknek" adott
engedélyt, és a külön kérelemre kiadható engedélyek körét
drasztikusan jelentősen csökkentette.

III.

A megnyugvás azonban csak a '98-as választásokig tartott. A Fidesz
hatalomra kerülése után ismét szaporodni kezdtek az engedélyezési
kérelmek. Az illetékes ORFK-vezetők csak részben és csak ideig- óráig
tudtak ellenállni a mindenekelőtt feletteseik: miniszterük, Pintér
Sándor és kabinetfőnöke, Valenta László részéről rájuk nehezedő
nyomásnak - hiába hivatkoztak az érvényben lévő BM-rendeletre.
Ellenállásukat végül a kabinetfőnök törte meg, erről tanúskodik egy
1998. november 2-án kelt Hivatalos feljegyzés, amit dr. Bálint Ferenc
r. alezredes, rendőrségi főtanácsadó írt. Ebben többek között ez áll:
"A tárggyal kapcsolatban Dr. Orbán Péter vőrgy. Úr közölte velem Dr.
Pintér Sándor belügyminiszter úr elvárását, mely szerint a
miniszterek részére, kérelmükre, ki kell adni a megkülönböztető
jelzések felszerelésére és használatára vonatkozó engedélyt." Három
bekezdéssel lejjebb: "1998. 11. 02-án 15.00 órakor, Valenta László
úrral a témában folytatott telefonbeszélgetésünkkor Valenta úr
közölte velem, hogy belügyminiszter úrnak az az elvárása, hogy a
minisztereknek, Dr. Gyuricza államtitkár úrnak és az Ász elnökének
kérésükre ki kell adni az engedélyeket." Következő bekezdés:
"Kérésemre Valenta úr tájékozatott arról, hogy a 11/0996. (V. 10.) BM
rendelet javaslatomnak megfelelő módosítására a kezdeményező
lépéseket megtette a BM Jogi Főosztályvezetője felé, de az
előkészítéshez, a koordinációhoz szükséges viszonylag hosszú időre
figyelemmel kérte az engedélyek mielőbbi kiadását, valamint azt, hogy
ennek megtörténtéről a határozatok fénymásolatainak megküldésével őt
tájékoztassam."
Aztán sorjáznak a Valenta László úrnak saját kérésére küldött
tájékoztatók: dr. Pepó Pál miniszter úr, Borókai Gábor kormányszóvivő
úr, Várhegyi Attila politikai államtitkár úr stb. gépkocsijaira
kiadott engedélyekről. A levelek végén pedig időnként egy alázatos
kérelem: "A tárggyal kapcsolatban szeretném jelezni, hogy az egyes
magas állami tisztséget betöltő személyek részéről a megkülönböztető
jelzések iránti igények törvényes és jogszerű teljesíthetősége
érdekében változatlanul sürgetőnek tartom a vonatkozó BM rendelet
módosítását." Ám a miniszter nem sietett dr. Bálint Ferenc
segítségére, máig a 11/1996-os rendelet van érvényben, amely
egyébként, mint látjuk, az állami tisztségviselőknek nem nyújt
lehetőséget a megkülönböztető jelzések törvényes és jogszerű
használatának engedélyezésére.
Nos, ezt a rendeletet készül a közeljövőben szigorítani a kabinet (a
tervezetet a belügyminiszter terjeszti elő), pedig elegendő lenne
betartatni azt - mindenekelőtt a belügyminiszterrel és
kabinetfőnökével. A belügyminiszter törvénysértésben közreműködő
kollégái, a kérelmezők azonnal tudták, kihez kell fordulniuk, ha
netán elutasításban részesülnek. Harrach Péter szociális és
családügyi miniszter Pintér Sándor belügyminiszterhez intézett levele
valószínűleg katalizátora volt a fent már idézett Hivatalos
feljegyzésben foglaltaknak, hiszen korábban, 1998. szeptember elsején
született: "Megbeszélésünknek megfelelően mellékelten küldöm a
megkülönböztető jelzés felszerelésére és használatára vonatkozó
kérelmünket elutasító határozatot." Majd az alábbi dodonai mondat:
"Kérem legyetek szívesek a fennálló jogi keretek között megoldást
találni kérésünk teljesítésére." Mert azt, hogy a fennálló jogi
keretek ezt kizárnák, azt a családügyi miniszter úr már az elutasító
határozatból megtudhatta.
Valenta László időnként nemcsak az elutasítástól, de a levélírás
fáradalmaitól is megóvta a kérelmezőket. Pusztai Erzsébet
egészségügyi államtitkár érdekében például maga írt az ORFK-nak 1999.
szeptember 22-én, s a következőkre hivatkozva javasolta
beosztottjának a kért engedély megadását: "Az Államtitkár asszony,
mint a miniszter első helyettese minden nagyobb volumenű balesethez
kivonul, segíti, koordinálja az áldozatok, sérültek minél előbbi
ellátását."
Mellesleg, az 1997. július 30-i hatállyal a parlament által
módosított alkotmány törölte a 40. § 2. bekezdését, miszerint "a
Kormány államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül vagy
valamely tagja által intézkedhet", és megerősítette az Általános
Államigazgatási Kódex 4.§ 6. bekezdését, miszerint "közigazgatási
szervtől a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el". Vagyis a
miniszter és kabinetfőnöke törvénysértése nem kétséges. De ennek
során vélhetően nem ütköztek komoly ellenállásba, hiszen biztatást
kaphattak kormányfőnktől is (lásd az 1. számú dokumentumot).
A hatáskörelvonás ellen, az ügyészségi törvény alapján, a megfelelő
szintű ügyész - esetünkben a legfőbb ügyész - élhet óvással,
felszólalással, figyelmeztethet a törvényes gyakorlatra vagy éppen a
mulasztásra, és megelőzési céllal is felléphet. Ilyenre azonban hiába
várunk Polt Pétertől. Ő ugyanis, bár a törvényes működés legfőbb
letéteményese, szintén a kérelmezők sorába áll, amikor az általa
nyilván - történetiségében is - jól ismert rendelet jogszerű
alkalmazása nyomán született elutasító határozat ellen fellebbez
(lásd 2-es számú dokumentumot).
11 nappal fellebbezése benyújtása után történt Nógrádi László halált
okozó balesete.
A legfőbb ügyész november 7-én újabb levelet ír az ORFK
közbiztonsági főigazgatójának, melyben értesíti őt - egy jogilag
nehezen értelmezhető fordulattal élve -, hogy mivel a hatályos BM-
rendelet felülvizsgálata folyamatban van, "erre tekintettel -
időlegesen - eltekintek a fellebbezés elbírálásától".

A politikusi szavahihetőségről volt szó mindvégig, amihez adalékul
már csak annyit: a közlekedési tárca illetékesei november 3-án úgy
nyilatkoztak, hogy a balesetben részes miniszteri gépkocsi fedélzeti
kompjúterének adatait néhány napon belül kiértékelik, és
nyilvánosságra hozzák. Azóta tizenkilenc nap telt el, ám a fedélzeti
kompjúter ügye még csak szóba sem került.

Az alábbi dokumentumok facsimile változata az ÉS e heti számában találhatók.

Dr. Orbán Viktor úrnak
Magyar Köztársaság Miniszterelnöke

B U D A P E S T

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Személyes megbeszélésünkön elhangzottak alapján kérem engedélyezze a GHR-769 forgalmi
rendszámú Daewoo Leganza típusú szolgálati gépkocsiba a megkülönböztető hang- és
mobilkihelyezhető fényjelzés felszerelését.

Budapest, 2000. szeptember 18.

Tisztelettel

Javaslom:

Engedélyezem:

1. számú dokumentum
Vajon mit engedélyez Orbán Viktor? A mobilkihelyezhető fényjelzést -
ami nem tartozik hatáskörébe - vagy pusztán azt, hogy dr. Kesztyűs
kérelmet írhat az ügyben. Azt meg ugyan minek engedélyezné, amikor -
mint a levélből kiderül - már szóban, előzetesen megbeszélték? Vajon
mi a közigazgatási tartalma ennek a zavarba ejtő férfihármasnak,
amelyikben egy kormányfői tanácsadó, egy kabinetfőnök, valamint maga
a kormányfő szerepel? Ki kér itt mit és kitől? Ha tegyük föl, senki,
semmit, senkitől, akkor is ott a magyar miniszterelnök engedélyező
aláírása, ami, bár teljesen értelmetlen, mégiscsak fölveti a hivatali
hatalommal való visszaélés, de legalábbis egy szimpla, amúgy teljesen
jogszerű, emígy viszont morálisan teljesen elfogadhatatlan
nyomásgyakorlás kérdését.

Ig. 508/2000. Hiv.sz: 8-142/2000.

A Legfőbb Ügyészség ez év szeptember hó 14. napján írásban kérte az
Országos Rendőrkapitányságtól a megkülönböztetést adó készülékek
felszerelését és használatának engedélyezését a legfőbb ügyész helyettes úrak
számára hivatali használatre rendelkezésre bocsátott személygépkocsikra.

Az ORFK Közbiztonsági Főigazgatóság Igazgatásrendészeti Főosztályvezetője
f.év október hó 2-én kelt - október 6-án érkezett - 8-142/2000. sz.
határozatával a kérelmet elutasította. - A határozat ellen - az előírt határidőn
belül

        A határozat indoklása egyrészt megalapozatlan, hiányos, másrészt
        jogszabálysértő kitételt tartalmaz
        
        Az elutasítás alapja: a kérelem nem tartalmaz olyan üzemeltetési célt,
        amely megalapozná a megkülönböztető jelzés engedélyezését;
        
        Idézi ugyan a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek
        felszereléseinek és szabályairól szóló 11/1996. (V. 10.) BM rendelet 3.§
        (2) bekezdését, viszont - bővebb indoklást nem tartalmazva -
        feltételezésekbe bocsátkozik.
        
        A 11/1996. (V. 10.) BM rendelet 3.§ (2) és (3) bekezdést nem írja elő,
        hogy a jelzett gépjárművek használóinak közvetlenül kell végezniük a közérdekből történő üzemben tartási cél eléréséhez tevékenységet.
        
        Az ORFK illetékes Főosztályának nyilvánvalóan rendelkeznie kell olyan
        ismeretekkel, amelyek az ügyészi munkára vonatkoznak, így arra, hogy
        az ügyészség saját maga is nyomoz, nyomozási tevékenységet
        közvetlenül irányít, s e tekintetben a legfőbb ügyész helyettesei irányító
        felügyeleti tevékenységet látnak el. Adott esetben viszont a helyszínen
        való megjelenésük rövid időn belül szükséges.
        
        Közismert, hogy a nyomozás felügyeleti ügyészi tevékenység tartalma az
        utóbbi évtizedben átalakult, a felügyelet operatív irányítássá vált a
        nyomozó hatóságok tekintetében.
        
        A határozat indoklása - sajnálatos módon - erre vonatkozóan nem tért
        ki, és nem is vette figyelembe ezt a szempontot.
        
        Kérem T. Főigazgató Urat, hogy a 11/1996. (V. 10.) BM rendelet 8.§ (2)
        bekezdés b) pontja alapján az ORFK Igazságrendészeti Főosztályának
        határozatát a fenti idnokokra figyelemmel változtassa meg és az
        engedély kiadását rendelje el, és egyidejűleg a BM rendelet 5.§ (3)
        bekezdést alapján adjon felmentést a gépjárműveknek felirattal való
        megjelölése alól.
        
        
        
Budapest, 2000. október 17.

2. számú dokumentum
Polt Péter legfőbb ügyész lámpát kért helyetteseinek még október 17-
én. A kérelmet a Közbiztonsági Főigazgatóság elutasította, a
dokumentum az ez elleni fellebbezés. Egyébként Polt Péter helyettesei
közül csak az egyik foglalkozik büntetőügyekkel. Vajon mikor kellhet
kék lámpa a polgári, közigazgatási ügyekkel foglalkozó helyettesnek?

Miniszterelnöki Hivatal
Miniszterelnök Tanácsadója

Dr. Orbán Péter r.vezérőrnagy
Főkapitány úr részére

Tisztelt Főkapitány Úr!

Miniszterelnök úrral történt előzetes egyeztetés alapján kérem, hogy a mellékelt átiratban
foglaltakra tekintettel, a beosztásomhoz kapitt szolgálati gépkocsiba a megkülönböztető hang-
és mobilkihelyezhető fényjelzés felszerelését engedélyezni szíveskedjen.

Budapest, 2000. Szeptember 25.

Tisztelettel

Melléklet: 1 lap

3. számú dokumentum
Dr. Kesztyűs folyamodványa. Dátumok, érkeztetések, szignók, nyilak
erdejében egy mondat: "Miután Min. Elnökúr engedélyezte, nem kell a
döntésen gondolkodni". Vagyis, akcióban a közigazgatás. Egy levelet
megfuttatunk a kabinetfőnökön, a miniszterelnökön, az Országos Rendőr-
főkapitányon, és már gondolkodni sem kell.

Vissza az idei számokhoz