XLIV. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 2000. augusztus 4.
György Péter: Mai magyarok és mai magyar romák (vitaindító) * „A külügyminiszter téved" - Hegedűs István és Seres László interjúja a Liberális Internacionálé elnökével * Vargha Mihály: Schwajdáék vándorszínháza * Kondor Katalin: Homo antipublicisticus (visszhang) * Ketten egy új könyvről - Spiró György: Álmodtam neked (Csontos Erika, Margócsy István) * ÉS Irodalom: Bódis Kriszta, Határ Győző és Térey János versei, Sigmond István és Szív Ernő prózája
Fejléc

MEGYESI GUSZTÁV:

Tiszták

Én most nyaralok, így aztán nem tudhatom percre pontosan, hogy éppen mi folyik olajügyben, igaz, minden további nélkül megtudhatnám. Társasüdülő első emeletén lakom, ám van itt egy ember, aki ahelyett, hogy a szép szobájában töltené a reggeleket családja körében, sátrat ver alattam a kertben és itt bömbölteti a minivizorát. Hajnalban horgászni szokott, utána azonban nem bír visszaaludni, háttértévézik, így aztán borzasztó dolgokra ébred az ember.
      Ha jól értem a hangfoszlányokból, akkor arról van szó, hogy ezzel az olajbotránnyal valakik meg akarják dönteni a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, de minimum rossz hírünket kívánják kelteni, de annyira, hogy előbb-utóbb kikergetnek bennünket a kontinensről, az EU-tagságnak annyi. Szeretném kijelenteni egy őrült sátrától három méternyi magasságban, hogy a Magyar Köztársaság szilárdan áll a lábán, alkotmányos rendjét semmi sem fenyegeti, az Európai Unió pedig megnyugodva konstatálhatja, hogy minél inkább dagad az olajbotrány, annál világosabb, hogy pártunk és kormányunk abszolúte tiszta, szennyes a kezükhöz nem tapad. Ezt személyesen Magyarország legautentikusabb olajszakértője, kivetkezett maffiózó állítja, tételesen felsorolva, hogy az elmúlt tíz év alatt egyetlen fideszes, kisgazda és MIÉP-es nem keveredett bele a mocsokba, ha viszont kiderülne, hogy a tiszták között mégis akad egy-kettő, akkor azok maximum tévelygőknek minősülnek.
      Nógrádi vallomása ellen pártunk és kormányunk nem tiltakozott.
      Az ellenzék viszont szarban van, s az alkotmányos rendet félti. Megjegyzem, magam se szeretném, ha esetleg arra kellene hazaérnem, hogy kitört a polgárháború és elvitték a gangon szárított ruháimat, de azt se szeretném, ha kiderülne a Nógrádi-féle 18 ezer oldalas aktában szereplő 495 képviselőről, politikusról, nagyvállalkozóról, hogy teljesen tiszta, mert akkor ebből az országból sürgősen el kellene menekülnie mindenkinek. Tudniillik, ha egy országban úgy nyúlnak le tíz éven át százmilliárd forintot, hogy mindenki tiszta, a hatalmi apparátus kifogástalanul működik, erkölcsileg és szellemileg a helyzet magaslatán áll, akkor ez a hülyék országa, s nem érdemes demokráciát játszani. Akkor ugyanezzel az erővel már mindjárt az olajmaffiát kellene kinevezni kormánynak, semmivel se volna rosszabb a helyzet, sőt béke volna és kuss, az embernek csak arra kellene vigyáznia, hogy még véletlenül se fixírozza valamelyik maffiózó nőjét, mert akkor vége. Ezt csak azért mondom, mert az olajügynek van egy momentuma, amelyre se a sajtó, se a politika nem figyelmez eléggé, mégpediglen, hogy Nógrádi maffiózó bejelentette, hogy több ízben Flaisz vállalkozó feleségével dugott, ráadásul hármasban is, amit a férj nem tud megbocsátani.
      Miért ne lehetne igaza a sátoros embernek az alattam álló sátrában, amikor azt mondja, hogy higgye el, szerkesztő úr, minden mögött a pina van, nem kell hát túlbonyolítani semmit.
      Továbbá, hogy az egész olajügyet azért pattintották ki valakik, hogy ezzel is eltereljék a figyelmet lényegesebb kérdésekről. Ezt olyan magától értetődően tudja mondani minden érintett. Mármost én tudom, hogy százmilliárd forint az csak szaros kis százmilliárd, de azért mégis: mi lehet ennél lényegesebb? Olyan már volt nyilván a történelemben, hogy valaki azért robbantott ki háborút vagy gazdasági világválságot, hogy ezzel leplezze szexuális túlkapásait, de itt mi az isten lehet lényegesebb. Csintalan Sándor például egy tölgyfa alatt azt mondta a kamerába, hogy a kisgazdákra gyanakszik, persze, a perifériáról. Most képzeljük el mondjuk Horváth Bélát a szellemi perifériáról, hogy azért forszírozza az olajügyet, hogy ennek árnyékában visszaszerezze Csillebércet az 1931-ben alakult kisgazda Független Ifjúság szervezetnek, mely mostanra ért be politikailag, vagy hogy Lányi Zsolt hadiflottát állítson fel Újpestnek. Mindehhez 18 ezer oldalt kell leírni, legépelni, kijavítani, ez azért szellemi teljesítmény.
      A lényeges ügyek amúgy is demokratikus úton, a szemünk láttára oldódnak meg.
      Most például a hírek szerint csirkeleves elé ül Orbán Viktor és Torgyán József, hogy a két, olajügyben teljesen tiszta és a demokrácia játékszabályait maradéktalanul betartó parlamenti párt nevében felosszák egymás között a nagy magyar rónát és ugart béresestül, szalmakazlastul, s levezetésként megválasszák az új rádióelnököt, amit az olajtól mocskos ellenzék nem tudott megtenni egy jelölt közül. Ez egy hót tiszta és demokratikus ügy, maga a kisgazdapárt alelnöke jelentette be, hogy rádióügyben egyetlen megoldás van, ha Orbán és Torgyán csirkelevest eszik és olyan elnököt választ, aki több fórumot ad a kisgazdapárt vezetőjének.
      Legjobb tényleg csak focit nézni. Ezt csak azért mondom, mert az olajügy árnyékában is észre kell venni, hogy a magyar focit épp a múlt héten mentette meg a magyar kormányfő szintén a demokrácia és a piacgazdaság jegyében: bejelentette, hogy a kormány 21 milliárdot ad a futballra. És napokon át ez tartotta lázban az országot, részben, hogy gyalázat, mi az, hogy épp a focira, amikor nincs pénz, részben, hogy végre, a 21 milliárd az már valami, lesz megújulás. És az abszolúte tiszta és a demokráciát fétisként tisztelő kormányfő hozzátette, hogy természetesen csak akkor adja oda a milliárdokat, ha előbb lista készül arról, hogy kik sárosak és kik nem, mert maffiózók nem kaphatnak pénzt. Mostantól a Magyar Labdarúgó Szövetség fogja megmondani, hogy ki sáros és ki nem, ki maffiózó és ki nem, kvázi ki olajos és ki nem, ami nem könnyű ügy, tulajdonképpen csak az a kérdés, hogy ez a lista mennyivel lesz hitelesebb, mint a Nógrádié, különösen, hogy a szövetség teli van Nógrádikkal és Flaiszokkal.
      Mellesleg a focipénz döntő hányadát a jövő évi költségvetésből adja a miniszterelnök, és senkinek se jutott eszébe, hogy mintha az még nem volna megszavazva.
      Akár Nógrádi is adhatta volna.

 


Vissza az idei számokhozVissza az idei számokhoz