Vissza az idei számokhoz- Több példa is van erre, hiszen a Liberális Internacionálénak ma 70 országban 88 tagja van, ebből 77 politikai párt, a többiek egyének vagy alapítványok. Hollandiában például egyaránt tagja a VVD, a nagyobbik, és a D'66, a kisebbik liberális párt. De Belgium esetében is van két külön LI-tagszervezet, egyik a flamand, a másik a francia nyelvű liberális párt.
- Vannak közöttünk, akik „progresszívnek", a középtől balra állónak definiálják önmagukat, vannak, akik ragaszkodnak a középpártisághoz, és vannak, akik jobbra állnak a centrumtól. A legtöbb alapkérdésben azonban, mint például a globalizáció vagy a szabad kereskedelem, közös platformon vagyunk.
- Például, hogy nem jó dolog kimaradni a globalizáció folyamatából. Vagy hogy a liberalizmus nemcsak gazdasági kérdés, annak alapvetően a demokráciához, az emberi jogok iránti tisztelethez, az egyén méltóságához, a nyitottsághoz van köze. A liberalizmus, a demokrácia nem csupán arról szól, hogyan jutok hatalomhoz és hogyan tartom meg azt, hanem főként arról, hogyan nyújthatok lehetőséget minél több embernek a szabadság elérésére.
- Nem nevezném az LI-t kis szervezetnek, hiszen 70 ország mégiscsak a világ országainak egyharmada. Ha úgy nézzük, hogy a világ kétharmadában nincs tagszervezetünk, akkor valóban kis szervezet vagyunk. Szűk klubról már csak azért sem beszélnék, mert nem túl szigorúak a belépési feltételeink: jelentkezni kell, el kell fogadni az alapdokumentumainkat, és fizetni kell a tagsági díjat.
- Ez igaz. Nagyon szűk büdzsével dolgozunk, éppen arra elég, hogy fenntartsuk a pár fős londoni titkárságot, megjelentessük kiadványainkat, honlapunkat. Ennek ellenére nagyon dinamikusak vagyunk, munkatársaink sokszor saját költségükön utaznak nemzetközi konferenciákra. A pénztelenség óriási előnye viszont, hogy senki nem is kér tőlünk támogatást, így nem kell senkit visszautasítanunk...
- Természetesen. Nagyon reméljük, hogy a Fidesz még abban a helyzetben lesz, hogy el tud jönni.
- A Fidesz eddig hivatalosan nem jelezte ezt a szándékát. Mélyen sajnálnám, ha megváltoztatnák nemzetközi szövetségüket, hiszen a Fidesz volt az egyik első tagszervezetünk a térségből a vasfüggöny leomlása után. Természetesen minden pártnak magának kell döntenie lépéseiről, de nem vagyok biztos abban, hogy ez a legjobb döntés a részükről. Az Európai Néppárt (EPP) annyira nagy szervezet, hogy nincs ideológiai egysége.
- A Liberális Internacionálé akkortájt kezdett növekedni, amikor úgy döntöttünk, hogy abbahagyjuk a „ki a legjobb liberális" típusú vitákat. Kimondtuk, hogy aki kész csatlakozni és elfogadja az alapértékeinket rögzítő két oxfordi nyilatkozatot, azt üdvözöljük sorainkban. Összesen egyszer fordult elő, hogy ki kellett zárnunk valakit, mert alapelveinkkel ellenétes módon lépett föl: 1992-ben az FPÖ-t.
- Ez a veszély csak akkor fenyeget, ha a liberálisok elkezdik megkérdőjelezni létezésük értelmét. Ha már nem tudják, melyek az értékeik, mi az álláspontjuk, ha nem tudják eldönteni, melyik oldalra álljanak.
- Természetesen mindenekelőtt arra vagyunk kénytelenek szorítkozni, amiről a nemzetközi média beszámol. De attól eltekintve, hogy egy pártnak korrekten és tisztességesen kell működnie, soha nem akartuk kontrollálni tagszervezeteinket, egy kormány döntéseit, hogy mondjuk a privatizáció vagy a privatizáció elhalasztása mellett dönt-e adott esetben. Ezt nem a mi feladatunk elbírálni. Mi maximum annyit tehetünk, hogy ha megkérdeznek minket, elmondjuk, helyesnek tartjuk-e a döntést vagy sem. Az FPÖ-t is úgy kezdtük vizsgálni, hogy más pártok tettek panaszt.
- Soha.
- Ez nagyon nehéz ügy, olyannyira, hogy a liberális vezetők legutóbbi ülésén úgy döntöttünk, teljesen ejtjük a témát. A szankciókat az EU vezetői részéről elsősorban belpolitikai megfontolások és történelmi, második világháborús érzékenységek motiválták; úgy gondolom, teljesen jogosan fejezték ki erős nemtetszésüket Ausztriával szemben. Másrészt most kezdenek azon tűnődni, hogyan oldhatnák fel a „szankciókat" elvi veszteségek nélkül - ezt azért előtte kellett volna meggondolniuk.
- Természetesen elmondtuk nekik az érveinket, és még fogunk is erről tárgyalni. Nemcsak az egyes tagok, az LI Végrehajtó Bizottsága is marasztalni akarja a Fideszt. Fontos pártról van szó, amely két éve megnyerte a magyarországi parlamenti választásokat, így ugyanúgy kormányzó párt, mint a holland vagy a belga liberális párt.
- Ez magánjellegű beszélgetés volt.
- Nem hiszem, hogy a másik párt a legmegfelelőbb partner a kérdés megvitatására, az ilyen magatartás nem lenne úriemberekhez méltó. Nem egy nemzetközi szervezetet kell két párt belső vitájának megoldására használni. [Interjúnk még az LI elnökének Magyar Bálinttal folytatott megbeszélése előtt készült - a szerk.]
- Ha ezt így értette, akkor a külügyminiszter téved. Az Európai Unió mindhárom nagy politikai csoportosulása támogatja az unió bővítését. Az Európai Parlamentben többségben vannak az unió gyors bővítését szorgalmazó erők. Másrészt ne felejtsük el, hogy bár az EPP valóban a legnagyobb politikai csoport az Európai Parlamentben, de egyben a legkevésbé egységes is. Az EPP-n belül vannak, akik gyorsabb, és vannak, akik sokkal lassabb bővítést szeretnének, mint például a franciák. Kevesen gondolnak arra is, hogy egy ekkora csoportban szinte elvész egy kis nemzeti küldöttség. Ez történt például a portugál liberálisokkal, akik átléptek az EPP-be, mert azt hitték, befolyásosabb szervezetbe kerülnek. Tévedtek: teljesen kikerültek a látómezőből, és alig hallatják a hangjukat, mert a beszédidő proporcionálisan van elosztva.
- Így van. Azt is furcsállom, hogy Magyarországon azt hiszik, a Liberális Internacionálénak az Európai Néppárt az „ellenszervezete". Holott az előbbi egy világméretű szervezet, az utóbbi meg egy politikai csoport az Európai Parlamentben, ahol a liberálisok az Európai Liberális, Demokrata és Reformpártba (ELRD) tömörültek [amelynek a Fidesz társult tagja - a szerk.]. Az LI konzervatív megfelelője a Kereszténydemokrata Internacionálé (IDC).
- Ezt nagyon pontosan meg kéne vizsgálnunk. Alapszabályunk szerint LI-tagszervezet nem lehet tagja másik internacionálénak, márpedig esetünkben nem erről van szó, de ez ügyben mindenképpen konzultálnánk az ELRD-vel.
– Az LI és az ELRD is a világos megegyezéseken alapuló, gyors bővítés híve. Véleményünk szerint meg kell határozni a bővítés menetrendjét. Az Uniónak legalább azt kellene közölnie a csatlakozásra váró államokkal, hogy mikor várható a döntés. Megértem a társult tagok frusztrációját, amelyek óriási feladatot vállaltak a közösségi joganyag átvételével, miközben Európa évek óta azt hajtogatja, hogy most már hamarosan tényleg beléphetnek. Ez geopolitikailag is butaság. Az Európai Uniónak párhuzamosan kell megbirkóznia a bővítés és a mélyítés folyamatával. Az EU tagállamai egyértelműen a föderalizáció, a szorosabb szövetkezés útjára léptek mind a kompetenciák, mind a fizetőeszköz és az új intézmények szempontjából. A másik fontos, most zajló folyamat az Európai Unió „alkotmányosítása", az egyes szerződések ugyanis egyre inkább uniós alkotmányok szerepét töltik be. Úgy gondolom, hogy a föderalizáció mellett továbbra is fontos marad a nemzetállamok szerepe, úgyhogy a meglévő szerződések és a közösségi joganyag mellé nem kellene új jogszabályokat kreálni, amelyek csak az EU beavatkozási jogát bővítenék. Támogatom a szorosabb belügyi és igazságügyi együttműködést, de nem támogatnék egy „szuperrendőri Európát". Nem szívesen élnék egy olyan Európában, ahol már nincsenek szabad terek, amely elől már nem lehet elmenekülni.