"Minden kábítószer-fogyasztó egyben potenciális drogkereskedô is, ennek a világnak ez a természete" - olvasom Orbán Viktor miniszterelnök érvelését a De jure című szaklap 2000. márciusi számában. Nehéz ezzel vitatkozni, sôt! Csak megjegyezni kívánom, hogy a dohányzás is káros, szerencse, hogy a dohányzásról szóló törvényt is meghozták - mindazonáltal engedtessék meg nekem, hogy megerôsítésül idézzem B. Cs. maximáját, mely szerint a világ természetébôl fakadóan "minden dohányos potenciális trafikos".
Gerô Ernô Rákosi Mátyásnak és Nagy Imrének 1953. július 25.: "Mellékelten küldöm a Puskásra vonatkozó anyagot. [Nincs az iratok között.] Puskásra Kirszanov szovjet tanácsadó e. hívta fel a figyelmemet, de persze ettôl függetlenül is tudtuk, hogy vele sok minden nincs rendben. A mellékelt anyag nem elég alapos. Pl. eddig nem sikerült megállapítani, hogy ki ez a bizonyos Kása József CIC-ügynök, akivel Puskásnak állítólag kapcsolata van. Ezt most nyomoztatom.
A kérdés annyiban rendkívüli, hogy Puskás sokat jár kapitalista országokba és tudtommal a legközelebbi hónapokra is tervbe van véve a magyar válogatott csapat több külföldi kiutazása. Tekintve, hogy az utóbbi hónapokban néhány szökési esetünk volt (művészek, sportolók és ipari szakemberek stb.), fokozott óvatosságra van szükség."
Egy termékreklámozó katalógusból kiderült: a fantáziának, annak nincsenek határai: 30 darabos Trianon étkészlet 4737,5 forintért.
Jó étvágyat!
Névnapja volt a Kész átverés című tévéműsor egyik szereplôjének. Fel is köszöntötték jó magyar módra: elénekelték neki a hepibörszdéj tujut.
Vajon mit dallanak majd tiszteletére a születésnapján?
Tüntetés. Öreg bolsik között hallgatag ifjú szocialisták visznek egy transzparenst: "Vétkesek közt cinkos, aki néma!"
A pártok mindent bedobtak az idôközi választási kampányban jelöltjeik támogatására. Fradi "profik" és öregfiúk, kabaréstáb, na meg a Dáridó válogatott csapata igyekeztek különbözô pártzászlók alatt gyôzelemhez segíteni a jelölteket. Volt gulyás meg pörkölt és sör is bôségesen. Ehet, ihat ilyenkor a választópolgár, amennyi csak belefér, vagy annál is többet.
Aztán az egésztôl kifordul a gálája.
Az a két osztrák balfasz! Nem kérdezték meg Demszkytôl, miként "viszonyul" - ezt olvasom - a "marxi utópiáért" való egykori lángolása a mai városvezetéshez. Magyarul: nem dörgölték az orra alá, hogy vajon miként lehet egy hajdan, úgy 30 éve még félanarchista, félmaoista, 1968 lázában égô fiatalember Budapest fôpolgármestere 2000-ben? Na most ne kínlódjunk azzal, hogy szegény Marx, aki az anarchista Bakunyinnál senkit nem gyűlölt jobban, és képes volt Mao születése elôtt elhunyni, miként "viszonyulhatott" ezekhez az eszmeáramlatokhoz, pláne Demszkyhez. Nézzük a dolgot magát. Tehát. A szemrehányás a mértékadó, konzervatív budapesti napilap glosszistájától érkezik, címzettjei a Profil munkatársai. Van bennem empátia. Bizony, ha már interjúra vállalkoztak, az osztrákoknak érdeklôdniük kellett volna aziránt, hogyan van pofája Demszkynek ezzel a cohn-benditista múlttal Budapest élén állnia? Nem tették, mert - a glosszaíró utal rá - nincs történelmi elôkép: "Cohn-Benditet nem választották meg párizsi fôpolgármesternek." Nem bizony! (Párizsban még, ellentétben Budapesttel, úgy látszik, van jó ízlés, meg hát a német állampolgárság - az talán kizáró ok volt. De ezt csak félve jegyzem meg.) Fájdalom azonban, másutt igen. Azt a várost, kedves kolléga, ahol a németországi születésű, Franciaországban fölnôtt, 10 éves kora óta az NSZK-ban élô, 1968-ban (tényleg Párizsban) híressé vagy hírhedtté vált "Vörös Dannyt", ha nem is fôpolgármesternek, de a polgármester "multikulturális ügyekben" illetékes helyettesének (1989-ben) megválasztották, nos azt Frankfurtnak hívják és Németországban van. Bűnös város az is, mint Budapest. Ami még ennél is rosszabb: Cohn-Bendit (és Demszky) egykori eszmetársa, az idôközben ugyancsak "zöldbe" öltözött Joschka Fischer (von Wudigess alias Putakeszi) meg külügyminiszterré lett Schröder kancellár oldalán. Ôt is meg kéne kérdezni. Így volna helyes, OSSZIÁN, valóban.
Egy marokkói férfi azt fejtegeti franciául a Spektrum tévében, hogy az arab számokat egy bizonyos Gerbert d'Aurillac ismertette meg Európával, majd II. Szilveszter pápa tette használatukat általánosan kötelezôvé.
A fordításból kimaradt két szó: "immár mint". Immár mint II. Szilveszter pápa. Ô és Gerbert d'Aurillac ugyanis - arab számmal írva - 1 és ugyanaz a személy vala.
Egyik barátom egy bulvárlap szalagcímeit olvasva fetrengve röhögött, majd kissé csillapulva azt mondta, ha még egyszer megszületik, ô bulvárlap-tulajdonos akar lenni.
Ekkor jó szándékkal figyelmeztettem az újraszületés nehézségeire, s arra, hogy nagyon vigyázzon és legyen résen az újraszületési kérvény kitöltésénél, mert aztán késôbb nem foghatja a nyomda ördögére, ha valamelyik gyengén látó angyal-adminisztrátor a bulvárlapot búvárlapnak olvassa.
Adózom (tag nem lévén, csak bámulattal) a Fideszben uralkodó példás rendnek - pártban ilyen vasfegyelem azóta sem volt itt, hogy Rákosi MDP-je megszűnt. Most például pénzbüntetéssel sújtották mindazokat, akik a médiakuratóriumok ügyében "nem"-mel szavaztak. Ez igen, ezt nevezem! (Hogy minek, ne firtassuk...) De két szerény kérdésem azért volna:
Tanár úr tanítás után fáradtan becammog a péksüteményes boltba.
- Mit parancsol? - kérdezi az eladólány.
- Egy sajtos krojszánt.
- Tessék, kilencvenöt forint lesz.
Tanár úr egy százast tesz a pultra.
Az eladólány elveszi a százast, majd a visszajáróért a pénztárgépben matat, de nincs aprója.
- Ne haragudjon - mondja az eladólány -, nem tudna adni egy ötöst?
- De. Adja ide az ellenôrzôjét!
Vissza az idei számokhoz