Mónus Áron nem sokáig hirdethette a Mein Kampfot saját honlapján. Nem telt el három hónap, és 1997 decemberében szolgáltatója, az Elender Kft. minden elôzetes felszólítás nélkül felmondta a vele kötött írásos szerzôdést. A szólásszabadság határait rendszeresen feszegetô hódmezôvásárhelyi ember egyébként még csak nem is az általa újrafordított náci alapvetést tette fel a világhálóra, hanem annak tartalomjegyzékét, valamint Hitler elô- és saját utószavát, amelybôl többek között kiderül, hogy valójában a finánctôkés zsidók szervezték meg a háttérbôl a "hollókosztot" [Mónus szóhasználata a honlapon - a szerk.].
Mónus kártérítési pert indított az Elender ellen, amit elsô fokon elvesztett (az ügyben hamarosan várható a jogerôs ítélet); a bíróság arra hivatkozott, hogy elôbb a Fôvárosi, majd a Legfelsôbb Bíróság is megtiltotta a Mein Kampf nyilvános közlését. Ennél is érdekesebb momentum, hogy Mónus álláspontjával ellentétben (amely szerint elég lett volna a kifogásolt tartalmak levétele) a bíróság jogszerunek nevezte a teljes szerzôdés azonnali felmondását, hiszen a kliens vállalta, nem tesz föl "a magyar vagy nemzetközi szabályozásokat sértô anyagot" a hálóra. Még érdekesebb, hogy Mónus honlapja öt napon belül ismét felkerült a netre, igaz, nem magyar földön: "Elôbb a Matávnál próbálkoztam, majd rábukkantam egy olasz szerverre, a Pasnetre, ôk vállalták végül, hogy adnak tárhelyet" - nyilatkozta Mónus az ÉS-nek. A Pasnet egyébként a lap alján sok más céghez hasonlóan angolul közli: nem vállal felelôsséget a közölt tartalomért.
Hasonló sorsra jutott két hónap után a Szabó Albert-féle Magyar Népjóléti Szövetség (MNSZ) is, amelynek honlapját történetesen ugyancsak az Elender szüntette meg három éve, azóta a kozmopolita Amerika ad kibernetikus menedékjogot a hungaristáknak. Mint Sárosi Viktortól, az MNSZ elnökhelyettesétôl megtudtuk, az Elender azért bontott velük szerzôdést, mert a "zsidóbunôzés" kifejezést is tartalmazó e-mailt küldtek egy magyar zsidó website tulajdonosának, aki azonnal visszaírt az Elendernek: "Az lenne a kérésem, hogy az idôpontok és egyéb adatok alapján lokalizáljátok az illetôt és zárjátok ki a szolgáltatásból." Így is lett. Az MNSZ honlapja azóta máshol él és virul ("Bojkottáld a cionista Elendert és a Datanetet!" - hirdeti elsô oldalán), sôt, legalább három címen elérhetô a hálón, köszönhetôen a "tükrözés" nevu közkeletu másolási technikának, ami eleve kilátástalanná tesz bármiféle hatékony bunüldözést a neten. Különben is: "Van már rutinunk abban, mit lehet mondani és mit nem. Nem az a célunk, hogy törvényekbe ütközzünk, hanem hogy a céljainkat hirdessük" - mondta lapunknak Sárosi. "Nem azt írjuk például, hogy irtsuk ki a kék hajúakat, hanem hogy hozzunk törvényt a kékhajúak ellen."
A magyar internetes közösség (jellemzô típus: 20 és 30 év közötti hímnemu, középosztálybeli) általunk megkérdezett szakértôi egybehangzóan állítják: ha Mónus Áron, az MNSZ, pedofil pornókészítôk vagy elmebeteg bombakészítôk meg akarnak jelenni, akkor meg is fognak jelenni a világhálón, mégpedig úgy, hogy az egyszeru felhasználó nem is tudja, Hódmezôvásárhelyrôl vagy Nebraska államból érkezik-e képernyôjére a magyar nyelvu ôrület. Leginkább az internetszolgáltató cég van technikailag abban a helyzetben, hogy visszakeresse az illetô IP-címét (egyfajta rendszámtáblája a hálóra kapcsolt komputernek) és azonosítsa az illetôt, de ha a Pasnet-hez hasonló külföldi társaság ad helyet weboldalának, akkor hiába minden nemzeti szintu törvénykezés. Nem is szólva az internetes szólásszabadságot garantáló alaptulajdonságról, a névtelenségrôl, amely a létezô félelmek ellenére sehol a világon nem vezetett felfokozott visszaélésekhez, terrorizmushoz.
A legtöbb szolgáltató írásos szerzôdést köt kliensével, akinek személyesen kell elfogadnia, hogy alkotmány- és törvénysértô tartalmakat nem rakhat fel honlapjára. Vannak azonban ingyenes tárhelyet nyújtó szolgáltatók (free web-szerverek), mint idehaza a Telnet által muködtetett Extra, amely teljes anonimitást biztosít a szex- vagy egyéb oldalak elôállítóinak. Ennek nyilván temérdek a hátulütôje, de a világ cyberjogvédôi fontos és védendô értéknek, alapvetô szabadságjognak tartják a weboldalak elôállításának, az e-mailezésnek, a beszélgetôfórumokban (chatroomokban) való részvétel névtelenségének garantálását.
"A neten minden megvan, csak tudni kell keresni" - fogalmazta meg a netfilozófia lényegét egyik szakértônk, aki nem vitatta, hogy például a pedofília kiszurése, a gyerekek védelme érdekében szükség van védôintézkedésekre, de hangsúlyozta, nagyon nehéz véletlenül belecsöppenni egy pornó- vagy nácioldal kellôs közepébe. "Még a megfelelô keresôszavak, technikák ismeretében is sokszor komoly munka eljutni valahová. A többnyire jelszó megadásához kötött "beszervezéses" belépés azonban szinte garantáltan kizár minden véletlen szörfözôt az illetéktelen helyekrôl, mint a pornósite-okról."
Az internet legfôbb sajátossága az állandó átalakulás, az elérhetôségek változása, a decentralizáció, a globális kontrollálhatatlanság. Ennek ellenére mindig vannak és lesznek kormányok, törvényhozók, akik megpróbálják legalább saját felségterületükön rendezni a rendezhetetlent, és bár a cél többnyire nemes, az eszközök sokszor kérdésesek. "Semmi sem rombolja jobban a jogot, mint amikor végrehajthatatlan" - mondta egyik szakértônk. Az amerikai Legfelsôbb Bíróság 1997-es, precedensértéku ítéletében mindenesetre megsemmisítette a Kongresszus "illô kommunikációjáról" szóló cybertörvény tervezetét. "Nemzetközi szabályozás, többoldalú egyezmények vagy legalábbis európai jogharmonizáció nélkül Magyarországon sem lehet megoldani ezt a kérdést" - vélte Ormos Zoltán ügyvéd, internetjogász.
Az ORTT új elnöke máris kilátásba helyezte, hogy az internetre is szívesen kiterjesztené fennhatóságát a médiatestület - nehéz és alkotmányosan kétséges menet lesz. Addig is itt a kis Btk.-módosítás, amelynek lényege, hogy március óta az elképzelhetô legnagyobb nyilvánosságnak tekintett interneten is buncselekménynek számít majd egyebek mellett: a becsületsértés, a közösség elleni izgatás, az önkényuralmi jelképek használata, a kábítószerrel visszaélés, az uszítás, a rágalmazás. Az indoklás szerint ugyanis a sajtóhoz, más médiához "hasonló (...) a buncselekmény társadalomra veszélyessége akkor is, ha azt például számítógépes hálózat útján követik el."
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) azonban úgy látja, a rendelkezéssel sok baj van: maga a "közzététel" a bun például, anélkül, hogy tudni lehetne, mi számít nyilvános és mi privát közlésnek (a net tele van határesetekkel, ilyen a chat, a vitafórum, a kör-e-mail). Pontatlannak tartják a "távközlô hálózat" meghatározást, mert az vonatkozhat az egyes hivatalok, cégek belsô számítógépes hálózatára is. A civil szervezet szerint problémát jelent a területi és idôbeli hatály kérdése is, hogy tehát a neten nem állapítható meg, ki által, hol és mikor történt a buncselekmény - így az akár el is évülhetett.
"Az egyik legsúlyosabb gond, hogy az elfogadott változat - az elsôvel ellentétben - már nem mondja ki, hogy a büntetôjogi felelôsség nem terjed ki a szolgáltatást nyújtókra" - mondta kérdésünkre Baltay Levente, a TASZ ügyvivôje, aki szerint ez a jogi bizonytalanság "egyértelmuen nyomást jelent az internetszolgáltatókra". A kulcskérdés tehát az, felelôs-e a sokszor több tízezres ügyfélszámmal rendelkezô szolgáltató azért, amit valamelyik kliense felrakott a weboldalára, és ha igen, mik a lehetôségei. Eldöntheti-e, hogy leveszi a tartalmat? Ha elkezdi figyelni, szurni a weboldalak tartalmát, milyen alapon szelektál? "Ha a tisztán üzleti szempont érvényesül, akkor az egész konzervatív irányba fog eltolódni, hiszen a komoly hirdetôk megtartása lesz a cél" - véli Baltay.
A TASZ ügyvivôje is nemzetközi szabályozást sürget a személyiségi jogok védelmében, de fontos elvnek tartja, hogy "ne születhessen törvény a net szabadságának rovására" és hogy "a szolgáltatót ne lehessen büntetni, amíg bíróság fel nem hívja a figyelmét a sértô tartalomra". Ha azonban bizonyítható, hogy a szolgáltató hozzájárult a sértô közléshez, Baltay sem ellenezné a büntetését.
A Btk.-módosítást kidolgozó dr. Márki Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium Büntetô Kodifikációs Fôosztályának vezetôje kérdésünkre elmondta: nem az internetet szabályozó jogszabály megfogalmazása volt a feladatuk, és nem is vezettek be új tényállást a büntetô törvénykönyvbe, csupán az új technikai eszközökön, a számítógépes hálózatokon is alkalmazhatóvá akarták tenni a létezô jogot. "A büntetôjog egyik fontos feladata meghatározni, hogy mi helyes és mi nem. Elôre láthatóvá kell tenni a határvonalakat, hogy ha valaki azokat átlépi, tudja, felróhatják neki." Márki is elismeri, hogy a net természete miatt könnyen kijátszhatóvá válik a nemzeti szintu szabályozás, ennek ellenére úgy látja: "egy új technika megjelenése nem jelentheti eddigi érdekeink semmibevételét".
Ami a szolgáltató cégek felelôsségét illeti, az igazságügyi tárca illetékese három kategóriát különböztet meg: a törvénysértô információ vagy adat feltevôjét, hordozóját és levevôjét. "A feltevô felelôssége egyértelmu, hiszen ô a buncselekmény elkövetôje. Az adat hordozója, a technikát szolgáltató cég akkor felelôs, ha szándékában megegyezik a feltevôvel, ha tehát tudatosan segíti ôt. Az persze bizonyítás tárgya, hogy valóban tudott-e a tartalomról. A levevô, aki lehet a szolgáltató is, természetesen kívül esik a felelôsség körén." Márki Zoltán is úgy látja egyébként, hogy nem elsôsorban büntetôjogi eszközökkel, hanem "civil etikai normák" kialakításával kell rendezni a világhálón megjelenô problémás eseteket.
Kérdés, pontosan ki felel a normák betartásáért. Bodoky Tamás, a VillanyMancs szerkesztôje úgy látja, "ha a szolgáltató felel a tartalomért, cenzúrával bízzák meg, holott nem ez a dolga". Ormos Zoltán ügyvéd pedig attól tart, "ha a szolgáltatók felé delegálják a tartalomszurés felelôsségét, új privát hatalmi központok alakulhatnak ki. A nyugati példák azt mutatják, hogy hamarosan nem a hagyományos állami közigazgatási, bunüldözô szervek tudnak hatékonyan fellépni a net ellenôrzése érdekében, hanem a multik: náluk lesz ugyanis a pénz, a kapacitás és a szakértelem." Ormos a hazai nehézségek között említi, hogy bár folyamatban van néhány internetes bírósági ügy (elsôsorban tiltott pornóképek terjesztése), hiányoznak a precedensértéku bírósági ítéletek.
"A szolgáltatóknak a polgári jog alapján már ma is úgy kell eljárniuk, hogy adott helyzetben elvárható magatartást tanúsítsanak. Márpedig az elvárható magatartásba az általános mérce szerint nem tartozik bele a weboldalak monitorozása. Ez nemcsak technikailag kivitelezhetetlen, de alapjogokat is sérthet, mondjuk adatvédelmi szempontból. Az viszont elvárható, hogy ha szólnak neki egy törvénysértô tartalom miatt, akkor azt leveszi" - mondta kérdésünkre az internetszakértô ügyvéd. Többen hívták fel a figyelmünket arra, hogy fontos megkülönböztetni távközlési és tartalomszolgáltatót (ilyen például az Index internetes újság), amely az adatvédelmi ombudsman állásfoglalása alapján nem kötelezhetô arra, hogy a rendôrségnek kiadja mondjuk egy levelezôfórum névtelen hozzászólójának adatait.
A magyar internetszolgáltatók teljesen eltérô módon, önállóan értelmezik kontroll-lehetôségeiket és felelôsségüket - nagyjából ez derül ki azokból a beszélgetésekbôl, amelyeket néhány internetszolgáltató vezetôjével folytattunk. "A Mónus-ügyben bejelentés alapján, saját hatáskörben döntöttünk" - mondta az ÉS-nek az Elender Kft. tartalomfejlesztési igazgatója, Martin Kovács Miklós, aki szerint "ahhoz nem kell fejlett jogérzék, hogy valaki rájöjjön: a Mein Kampf publikálása jogi szempontból megkérdôjelezhetô".
Martin Kovács arra hivatkozik, hogy a megkötött szerzôdésben világosak a szolgáltatási feltételek, törvénysértô tartalmakat nem lehet feltenni. Folyik-e monitorozás? "A Kincskeresô nevu rendszerünk segítségével, kulcsszavak alapján két kolléga meg szokta nézni a regisztrált oldalakat, hogy valóban az van-e a tartalomban, amit a szerzôdésben állítanak." Valamelyest könnyíti a cég helyzetét, hogy az Elender (a Telnettel ellentétben) nem kínál ingyen tárhelyet senkinek, hozzájuk személyesen kell bejönni szerzôdést kötni. "Olyan ez, mint egy raktárbérleti szerzôdés: nem szabad hullát berakni meg élô húst, csak bútort meg irodaszert" - fejezi ki plasztikusan a lényeget Martin Kovács, aki szerint "az árnövekedés irányába hatna" a szolgáltatók felelôssé tétele, hiszen "ehhez specialisták kellenek".
A keresôszavak hatékonyságáról egyébként csak annyit, hogy információnk szerint több, a marihuána termesztésére szakosodott weboldal-tulajdonos "paradicsomra" vagy más zöldségfajtára cserélte a jobb sorsra érdemes indiai kender megnevezését, a meglévô szaktudás akadálytalan továbbítása érdekében.
A Telnet is többször kényszerült arra, hogy tartalmakat leszedjen - tudtuk meg Nemes Dánieltôl, a cég vezetôjétôl. A legismertebb ügy Csisztu Zsuzsa és Béres Alexandra meztelen képeinek az Extra szexoldalaira való felrakása volt egy ismeretlen, ám visszataszító polgártársunk részérôl. A Telnet azonban Csisztu kérésére azonnal levette a rejtett kamerával készített, személyiségi jogot sértô felvételeket. "Ezt magunktól megtettük, de senkit nem kényszeríthetnek cenzúrára" - mondta Nemes, utalva a két évvel ezelôtti német CompuServe-ítéletre, amelynek során ismeretlenek által felrakott pornóképek terjesztéséért elsô fokon elítélték, majd felmentették az internetszolgáltató vezetôjét.
A GTS-DataNet marketingigazgatója, Csizmadia Csaba is úgy nyilatkozott, hogy a szolgáltató nem tehetô felelôssé a feltett tartalomért, hiszen azért a honlap készítôje felel. "Így természetesen az ügyfelek közötti e-mailforgalom tartalma sem lehet hozzáférhetô a szolgáltató számára, ahogy egy telefonbeszélgetés vagy átküldött fax tartalma sem tartozik a hálózati szolgáltatóra." A törvénybe ütközô tartalmakat természetesen a DataNet is leveszi a szerverrôl: "bejelentés alapján" elôfordult már, hogy figyelmeztettek felhasználót, illetve meg is szüntettek szerzôdést a "netikett" normáinak megsértése miatt.
Megannyi paranoia és jogi bizonytalanság övezi a magyar internetes közösségben azt a kérdést, vajon mennyire vannak biztonságban az adataink a szolgáltatónál a rendôrség elôl. A konfúzus jogi helyzet miatt nem sok felhasználó tudja (sôt, körkérdésünk nyomán úgy tunik: maguk a cégek sem tudják igazán), hogy a szolgáltató pontosan mely szervnek, milyen feltételek mellett köteles adott esetben kiadni adatokat rólunk vagy weblátogatási szokásainkról (tehát arról, milyen oldalakat nézegetünk otthon a nagyszobánkban, mely náci pornólinkekrôl kerültünk mely pedofil kommunista bombagyároshoz).
Érdekes volt megfigyelni, hogy míg megkérdezett szakértôink szinte egyöntetuen abból indulnak ki, hogy az internetszolgáltatók napokig, sôt hónapokig tárolják ezeket a bizalmas adatainkat úgynevezett proxy-szervereiken, addig a cégek egybehangzóan állítják: szó sincs róla, hogy ôk akár egy percig is tárolnák, mely oldalakat szeretjük böngészni.
"Hatósági megkeresés esetén kizárólag érvényes ügyészségi papír felmutatása után adunk ki információkat. A rendôrség csak kérdezhet" - tájékoztatott az Elender részérôl Martin Kovács Miklós, némileg homályban hagyva, válaszolnak-e a rendôrség esetleges kérdésére. Ugyanilyen sejtelmesen válaszolt a GTS-DataNet illetékese kérdésünkre, hogy ha a rendôrség vagy az ügyészség kéri egy weboldal levételét, megteszik-e. Csizmadia Csaba csak annyit árult el: "Természetesen mindig a törvények és jogszabályok szerint járunk el rendôrségi vagy ügyészségi megkeresés esetében is." Nemes Dániel (Telnet) pedig annyit mondott: "Az a konkrét bejelentéstôl függ, hogy a jövôben leveszünk-e tartalmakat a netrôl."
Jóri András, az adatvédelmi biztos internetes szakértôje elsôsorban a rendôrségi törvény azon paragrafusára utal ("adatkérés"), amely szerint a rendôrség titkos adatgyujtés keretében bizonyos súlyos, két év felett büntetendô buncselekmények felderítése érdekében, ügyészi jóváhagyással "szolgáltatást nyújtó távközlési szervezettôl" is kérhet adatot, és amely kérés nem tagadható meg - csak az nem egyértelmu, hogy távközlési szervezet-e az internetszolgáltató. Sôt, bírói engedéllyel a rendôrség az e-mailjeinket is elolvashatja. "A büntetôeljárásról szóló törvény is azt írja elô, hogy rendôrségi megkeresésre ki kell adni a kért személyes adatokat, de a rendôrségnek garantálnia kell az adatvédelmet." Jóri András és Halmai Gábor alkotmányjogász egyaránt arra hívta fel a figyelmünket, hogy ha még nem folyik nyomozás konkrét ügyben, ha tehát egyszeru "puhatolás" forog fenn a szerv részérôl, akkor az adatvédelmi törvény értelmében személyes adatot nem adhat ki a szolgáltató, illetve 30 napja van megindokolni az információátadás megtagadását.
Hazai relációban bízvást megkockáztathatjuk: pozíciói védelmében nemigen akad majd szolgáltató, amely a cyberjogok felett ôrködve különösebben ellenáll majd a hatósági nyomásnak; a könnyebb ellenállás felé mozdulva valószínuleg maga fogja ellátni az állam cenzori teendôit.
A net ismerôi leginkább nem a központi internetkontrollban bíznak, hanem az önkéntes, személyhez kötött információszurésben. Az önszabályozás jól-rosszul, de muködik a hálón, sôt, valószínuleg ez is tartja életben. A kicsit is veszélyesnek számító szex-, pornó- vagy egyéb oldalak "bejáratánál" többnyire tömegesen bukkannak fel azok a logók, amelyekkel önkéntes szurôszoftvereket lehet letölteni (Cyber Patrol, Safe Surf, Net Nanny), megakadályozandó mondjuk a gyerek virtuális elvándorlását nemkívánatos égtájakra. Természetesen minden szurôrendszer kijátszható, de ez technikai, nem pedig politikai kérdés.
Burmában már egy faxgép engedély nélküli birtoklásáért is börtön jár; Kínában nyílt internetcenzúra muködik; Szingapúrban a netszolgáltatóknak szurôtechnológiákat kell alkalmazniuk a pornó kizárására; a budapesti Teve utcában pedig hamarosan feláll az a csapat, amely éjt nappallá téve a háló magyar oldalait böngészi, hogy lecsaphasson az obszcén tartalmakra (bombareceptek, pedofil oldalak stb.). Rózsa András, az ORFK helyettes szóvivôje lapunknak nem kívánt érdemi információt adni az (eddigi értesülésekkel ellentétben) még nem muködô csapatról, csak annyit árult el: "Ki akarjuk szurni, hogy buncselekményt lehessen elkövetni az interneten."
Muködik viszont néhány öntevékeny civil közösség: örvendetes, hogy a magyar szexoldalak tulajdonosai, ha akarnak, csatlakozhatnak a PedoCrash - Elsô Magyar Antipedofil Honlaphoz, amelynek célja a gyermekpornográfia terjedésének megállítása. Egy, a rendôrséggel saját állítása szerint sem formális, sem informális kapcsolatban nem álló másik civil szervezet, a 12 fôs Hálóôr Egyesület önkéntesei pedig azért lógnak naphosszat a világhálón, hogy megelôzzék a bajt: "Az internet erkölcsi és jogi megítélésének tisztázatlanságából adódóan úgy érezzük, elsôsorban preventív eszközökkel, egy jól muködô önszabályozó rendszerrel és pozitív példák hangsúlyozásával segíthetjük elô egy megfelelô internetes kultúra kialakulását" - nyilatkozta kérdésünkre Racskó Péter elnök.
Jogi kérdésekben jogászuk, a tartalmak megítélésében "különbözô szakmai bizottságok" segítik a hálóôrök munkáját. Céltudatos keresést nem muvelnek, fôleg lakossági bejelentésekre reagálnak, így bukkantak rá ôk is Mónus Áron olaszországi honlapjára. Ha a Hálóôr kifogásolható oldalra bukkan, általában levelet ír az oldal készítôjének vagy felrakójának, hogy "a site-tal ilyen és ilyen problémák vannak, javasoljuk, hogy vizsgálja felül a tartalmát. Ha ez nem járt eredménnyel, írunk a szolgáltatónak" - számol be a társaság elnöke muködésükrôl, hangsúlyozva: "Ez eddig minden esetben elégséges volt."
Szép eredmény, bár minden civil szervezetnek lenne ennyi sikerélménye, mégsem teljesen indokolatlan idemásolni a Nemzetközi Mozgalom az Internet Szabadságáért (GILC) nevu szervezet aggodalmát: "Amit sokszor az internet önszabályozásaként emlegetnek, az adott estben egyfajta magánkézbe adott cenzúra lehet. (...) Az internetszolgáltatók ugyan kellô segítséget kell hogy nyújtsanak a jogalkalmazó szerveknek a buncselekmények felderítésében, de a magántársaságok nem hivatottak a rendôrhatóságok szerepét átvállalni. Az ilyen szereptévesztés az emberi szabadságjogok lényegi sérülését eredményezné."
Márpedig ahogy az Igazságügyi Minisztérium törvény-elôkészítô háttéranyaga igen helyesen megállapítja: "Nyilvánosság vagy van, vagy nincs."
1998. október 18-án, vasárnap, az önkormányzati választások estéjén euforikus állapotban nyüzsögtek az emberek a kecskeméti Városháza dísztermében. A szavazócédulák ötvenszázalékos feldolgozásakor már tisztán látszott, hogy dr. Szécsi Gábort, a 33 éves kandidátust, a Fidesz-MPP-MDF közös polgármesterjelöltjét, akit a Vállalkozók Pártja is támogatott, még megszorítani sem lehet. Az ismeretlenségbôl feltunt fiatalember csaknem 3500 vokssal utasította maga mögé a szocialista dr. Brúszel László volt országgyulési képviselôt és a népszeru ügyvédet, dr. Adorján Mihályt, Kecskemét utolsó tanácselnökét, aki az SZDSZ színeiben pályázta meg a város elsô emberének székét. Nem sok babér jutott az elôzô négy évet MDF színekben szolgáló polgármesternek sem - párttámogatás nélkül a negyedik helyen végzett, a kisgazdák jelöltje elôtt.
"Az eredmény engem is meglepett" - vallotta Szécsi Gábor választási gyôzelme után. Majd a kampányában megszokott lehengerlô magabiztossággal folytatta: "Adódott egy világos képlet: az emberek mást, egy új, közvetlenebb stílust, pártpolitikai szempontoktól mentes, elsôsorban szakmaiságra építô, gyorsabban reagáló, a polgárok felé nyitottabb városvezetést szerettek volna, (...) de én úgy érzem, a legfontosabbnak ezek közül, a jó program mellett, a politikai tisztesség, a civil szervezetekkel, a lakossággal és különbözô médiumokkal való közvetlen, megértô, kapcsolatteremtô képesség bizonyult." (Városházi Hírek, 1998. november)
Szécsi határozott, olykor-olykor fölényes hangvétele azonban nemcsak polgármesterré választásáig tartott, hanem vezetôi magatartását is jellemzi. Megválasztásakor rögvest belekezdett a hivatal átszervezésébe. "A feje tetejérôl a talpára állítjuk a városházát" (Kecskeméti Lapok, 1998. szeptember 24.) - nyilatkozta még a választások elôtt a hivatalnokok nagy megrökönyödésére a közigazgatásban járatlan fiatal kandidátus. Tanácsnoki testületet és magisztrátust alakított ki maga körül, a polgármesteri hivatal irodáit osztályokká keresztelte át, hetente sajtótájékoztatót tartott az eltelt napok hivatalos tanácskozásairól. Majd közgyulés elé vitte dédelgetett álmát, kampányának kuriózumát: Kecskemét, az országban egyedüli városként, önálló képviseletet nyit Brüsszelben.
Polgármesteri tisztsége ellenére nem adta fel tanári hivatását sem. A kecskeméti tanítóképzô fôiskolán kommunikációt oktat, és ha bárhol az országban tudományos elôadás tartására kérik fel, csak nagy ritkán mond nemet. Politikai tettrekészsége kezdetben az ellenzéket is meglepte.
A harminchárom tagú kecskeméti képviselô-testületbôl a polgármester mellett tizennégy egyéni választókerületben szereztek mandátumot a Fidesz-MDF-frakció képviselôi, akik még három velük szavazó (FKgP; MIÉP; VP) képviselôvel együtt fegyelmezetten nyomogatták az "igen" gombot a város eddigi legfiatalabb polgármesterének elképzeléseire, s mint kés a vajat, vitték keresztül a testületen a "reformhatározatokat" és a tanácsadói-tanácsnoki kinevezéseket. Az idô tájt még a közvélemény részérôl sem érte bírálat a fiatal polgármestert, népszerusége töretlen volt, elsöprô többséggel választották az 1998-as év emberévé a városban.
Szécsi Gábor ugyanakkor sejtette, hogy szavazóinak nagy része Katona Lászlót szerette volna leváltani végre, akinek vezetôi stílusa tökéletes ellentéte volt Szécsiének: a várost alig hagyta el polgármesterségének négy éve alatt, az Unióról, pályázatokról tudomást sem vett. A közvélemény ellenszenvét azonban leginkább azzal a több mint tíz benzinkúttal vívta ki, amelyek '94 és '98 között a lakossági tiltakozások ellenére sorra felépültek Kecskeméten. Szécsi ezért taktikusan elhatárolódott a volt városvezetôtôl, aki - bár a helyi lokálpatrióták támogatásával képviselô-testületi tag lett - nem a polgári koalíciót erôsítette. A négytagú lokálpatrióta képviselôcsoport testvéri jobbját azonban apolitikus cselekedet lett volna elutasítania, de mivel nyilvánosan is kijelentette, hogy az "az emberek változást akarnak" (Városházi Hírek, 1998 november), kénytelen volt Katonáékkal a háttérben egyezkedni. Nem is eredménytelenül: a képviselô-testület ülésein az ellenzéki oldalon ülô kecskeméti lokálpatrióták rendre a polgármester mellett szavaznak. Katona cserébe csupán azt kérte: találjanak neki helyet a hivatalban, mert a polgármesterségét megelôzôen több mint harminc évet töltött hivatali íróasztal mögött. Mivel Katona a képviselôségrôl nem mondott le, köztisztviselôként nem, de közalkalmazottként sikerült egy állást kreálni számára az önkormányzat gazdasági hivatalában. Ô a "tuzrendészeti fejlesztés koordinátora" - feltehetôleg egyetlenként az országban. Nem kellett leadnia polgármesteri mobilját sem, számláját is a gazdasági hivatal fizeti. Hogy jó húzás volt a háttérszövetség Katonáékkal, az idô igazolta: a lokálpatrióták a múlt év elejétôl - amióta megbomlott a Fidesz-frakció egysége - egyre gyakrabban segítik ki szavazataikkal a polgármestert.
A testületben a törést elsôként az váltotta ki, hogy dr. Szentkirályi László - aki már az elôzô ciklusban is kulturális bizottsági elnök volt - lemondott a bizottság irányításáról és ezzel a Fidesz-MDF támogatásról is: Szécsiék kizárták a frakcióból, azóta független képviselôként politizál. (A bizottság elnöki székét Szécsi jobbkeze, egy külterületi tanyán élô, érettségizett fiatalember, Hertelendy László képviselô foglalta el, aki egyben városüzemeltetési tanácsnok is.) Szentkirályi elégedetlenkedése a múlt évi kulturális alap felosztásakor kezdôdött. A támogatási terv úgy került elé ugyanis, hogy azon már bejelölték a városi Fidesz által támogatandók névsorát. A pohár pedig akkor telt be, amikor a Kecskeméti Iparmuvészeti Múzeum igazgatói posztjára a Fidesz-frakció nem az általa javasolt személyt, hanem Szécsi tanítóképzô-beli kollégájának feleségét nevezte ki öt évre. A kizárt Szentkirályi támogatottsága lassan nôni kezdett, néhány ôsfideszes képviselô is egyre többször bírálta a fiatal kandidátust.
A polgármester mögül hiányzó szavazatok felbátorították a volt polgármestert, Katona Lászlót. 1999. december 15-én Szécsi a képviselô-testület elé vitte a református egyház kérelmét. Az elôterjesztés szerint az egyház bôvíteni szándékozik a nyugdíjaslakásoknak és üzleteknek otthont adó belvárosi ingatlanát, ezért kedvezô feltételekkel szeretné megvásárolni az épület szomszédságában fekvô önkormányzati ingatlant, amelyen jelenleg baromfipiac muködik. Szécsi erôteljes expozéja után azonban az egyik ellenzéki képviselô, dr. Szabó Attila (Szövetség az Európai Kecskemétért) azt indítványozta: ne szavazzanak az elôterjesztésrôl, az ingatlant értékesítsék pályázati úton, a polgármester elhallgatta ugyanis a tényeket: a nyugdíjasház-üzletház tulajdonlapja szerint az ingatlan nemcsak egyházi tulajdon, kétharmad része magánkézben van. (A tulajdonlapon Katona László és elôzô ciklusbeli MDF-es frakciótársa, Varga László református tiszteletes, valamint annak családtagjai is szerepelnek.)
"A közigazgatás átszervezése, a városi intézményrendszer racionalizálása, a stabil pénzügyi politika alapjainak a megteremtése mellett (...) a legfontosabb és legalapvetôbb tulajdonsága az új városvezetésnek, hogy a döntések nem zárt ajtók mögött, hanem a lehetô legszélesebb plénum elôtt zajlanak majd. Szeretnénk bevonni a lakosságot a döntések elôkészítésébe, a dilemmákba, a beruházási terveinkbe, (...) több lakossági fórumot szeretnék, gyakoribb és hatékonyabb közmeghallgatást" - (Városházi Hírek, 1998 november). A közvetlen a választások után tett kijelentéseihez képest Szécsi több mint fél éve még a frakcióvezetôkkel sem egyeztet a nagyobb döntések elôkészítésekor. Lakossági fórumot még nem tartott, a korábbi évi két közmeghallgatásból sem lett több, a fogadóóráit is különösen szabályozta: állampolgári panaszt jelenleg írásban lehet benyújtani a jegyzôhöz, a hivatalvezetô állapítja meg, hogy az közügynek minôsül-e egyáltalán, és csak ha igen, találkozhat a polgár a város elsô emberével.
A sokat hangoztatott elbocsátásokból sem lett semmi. 1999. január elsejével, átszervezés címén, egyetlen embert küldtek el a hivataltól, 2000 elején pedig senkit sem, a köztisztviselôk létszáma másfélév alatt 349-rôl 362-re bôvült. A "stabil" pénzügypolitika azt eredményezte, hogy tavaly az éves költségvetésben a kötelezô városüzemeltetési feladatokra - út-, park-, temetôfenntartás stb. - szánt pénz már májusban (!) elfogyott. Bár ôsszel többször is módosították emiatt a költségvetést, a városüzemeltetési keret ezzel együtt sem érte el az 1998-as összeget. A korrekciók ára az lett, hogy az azokra a beruházásokra (szilikátipari tanszék, új városi sportcsarnok, SZTK, rendelôfelújítások stb.) szánt pénzek, amelyeket Szécsi '99 tavaszán nagy csinnadrattával sajtótájékoztatón jelentett be, átkerültek az alapvetô muködést finanszírozó kalapba. Az idei költségvetés pedig az ellenzéki szocialista frakcióvezetô szerint "az utóbbi évek egyik legrosszabb költségvetése". Felgyorsult a vagyonfelélés - ezt az önkormányzat könyvvizsgálója már többször jelezte a közgyulésnek -, nagyobb beruházások nincsenek, a város jelenleg egy hatszázmillió forintos hitelbôl finanszírozza alapvetô muködését.
A kecskeméti Városházán hétköznapokon egyetlen ablak, Szécsi Gábor irodájáé világos éjbe nyúlóan. Ám az itt zajló hosszas tanácskozások a gyakorlatban nem sokat jelentenek. Volt, hogy a frakció - a késôbbi magyarázkodások elkerülése miatt - csak azt kérte, ne Szappanos Benedek kommunikációs tanácsnok (aki fideszes képviselôként a városháza lapjának fôszerkesztôje, valamint a távfutômu felügyelôbizottságának is tagja) feleségét vegyék fel ISM-referensnek a hivatalba, Szécsi azonban hajthatatlan maradt. Párttársai ez idáig csak egyetlenegy elképzelésérôl tudták lebeszélni a filozófus városvezetôt, arról, hogy szilveszter éjfélkor ne köszöntse kivetítôernyôrôl a város fôterén szórakozókat. Bár a kulturális bizottság az elôterjesztést megszavazta, az érdeklôdôknek csak zenében és tuzijátékban volt részük, a Szécsi-beszéd elmaradt. A kecskeméti Fidesz-képviselôk, kétségeik ellenére is, többnyire fegyelmezetten együtt szavaznak a polgármesterrel. A múlt év gazdasági döntéseiben is ôt erôsítették annak ellenére, hogy Szécsi - a befektetôkkel történt négyszemközti tárgyalásai után - meglehetôsen kényes helyzetbe hozta a polgári koalíciót. A Nokia képviselôjének egy érdeklôdô városházi látogatása után például túlfutött lelkesedésében azt állította egy sajtótájékoztatón, hogy a cég munkahelyteremtô beruházást szándékozik létesíteni Kecskeméten. A tájékoztatóról megjelent cikkek hatására a Nokia MTI-közleményben volt kénytelen cáfolni Szécsi állításait. Emellett az önkormányzat ipari parkjának több mint félmilliárdot érô területére mindössze harmincmillió forintért kötött egy évre szóló opciós szerzôdést a város az AlfEstate Kft.-vel. A volt KTE sportpályájára pedig megelégedtek a Kecskemét Plaza Kft. által ajánlott húszmillió forintos foglalóval. Nem is folyt be az összesen 270 milliós vételár, még a határidô-módosítások ellenére sem. A debreceni székhelyu Kecskemét Plaza elbukta ugyan a foglalót, de a sportingatlant azóta sem tudja értékesíteni a város, hiába próbálkozott Szécsi még hatalmi fondorlatokkal is.
1999. október 25-én minden elôzmény nélkül került az önkormányzat városrendezési bizottsága elé egy helyi építéskorlátozási rendelettervezet. A polgármester azt indítványozta, hogy a város muemléki vagy helyi védettség alatt álló ingatlanjainak háromszáz méteres körzetében ne épülhessen se bevásárlóközpont, se diszkó. A bizottság rábólintott az új szabályra, s az véleményezésre már másnap az Országos Muemléki Hivatal Restaurációs Központjába érkezett faxon. A papír a fôvárosi hivatalban sem kallódott sokáig, hála nemrégiben kinevezett igazgatójának, a kecskeméti polgármester öccsének, Szécsi Zsoltnak. Kecskeméten csak néhány nap múlva - amikor egy helyi nagyvállalkozó tiltakozó levelet juttatott el a médiához és az önkormányzati képviselôkhöz - derült fény arra, mi értelme is volt az új építési szabály gyors elôkészítésének. A szabályozás ugyanis egyetlen területet érintett a városban, a Szilvási József tulajdonában lévô, részben beépítetlen területet, amelyen egy muemléki jellegu volt lovarda áll. A vállalkozó a hatvankétezer négyzetméternyi, részben iparterület csaknem egynegyedét beépíttette már üzletekkel, s éppen az új szabály megalkotása elôtt sikerült rátalálnia egy nagybefektetôre, aki hétszázmillió forintért opciós vásárlási szerzôdést kötött a területre - már csak az engedélyeztetési eljárás volt hátra. Szilvási - hivatkozva az eddig a terület fejlesztésére fordított költségeire és a magántulajdon korlátozására - perek sorozatát helyezte kilátásba, ha az önkormányzat nem vonja vissza rendeletét. Közben a Fidesz-frakció berkeibôl kiszivárgott (Petôfi Népe, 1999. november 4.), hogy a rendeletalkotás mögött egy erôs befektetôi lobbi áll, tagjai a nagybefektetôt (az Interspart) szívesebben látnák az önkormányzati tulajdonú sportingatlanon, ám errôl a Kecskemét Plaza - amely lefoglalózta az önkormányzati KTE-pályát - addig hiába tárgyalt a Szilvásival szerzôdött multival. A befektetôt azonban a történtek ellenére sem érdekli a KTE-pálya. Ezzel a Kecskemét Plaza Kft. egyetlen és egyben utolsó esélyét veszítette el, hogy tôke híján megszerezze az ingatlant, és az önkormányzat is elesett a foglaló után fennmaradó kétszázötvenmilliós bevételtôl. Szécsi mégsem mond le a rendelet életbeléptetésérôl: "Rendezett viszonyokat akarok Kecskeméten" (Petôfi Népe, 1999. november 5.).
"Brüsszeli irodánk is beváltotta reményeinket: sok oktatási együttmuködést hozott Kecskemétnek, számos befektetô került hozzánk a közvetítésükkel, és a pályázati sikereinkben is nagy része van az általuk szerzett információknak, (...) azt szeretném, ha azoknak a városoknak, szervezeteknek, amelyek szeretnének valamilyen szolgáltatást igénybe venni, nem kellene új irodát létrehozniuk, hanem bekapcsolódhatnának brüsszeli irodánk fenntartásába (...) ha nem, akkor is fönntartjuk az irodát, mert a munkájából eddig is jelentôs mértékben profitált a város" - nyilatkozta Szécsi Gábor a Népszabadság 1999. december 23-i számában. Állításainak azonban nincs alapjuk. A brüsszeli iroda közgyulés elé terjesztett múlt évi beszámolója nem tartalmaz konkrét eredményeket, csupán szándékokat és javaslatokat. Még a polgári koalíció tagjai közül is többen javasolták, hogy hívják vissza az irodavezetôt, mert elég volt "közpénzen a névjegykártyák gyujtésébôl". Szerintük azokhoz a pályázatokhoz, amelyeket az irodavezetô ajánlott, az interneten is hozzáférhet az önkormányzat. Az ellenzék az iroda megszüntetését kérte, mert "Brüsszelbe Budapesten keresztül visz az út". Szécsi azonban továbbra is töretlenül hisz abban, hogy az EU székhelyén könnyebb a pályázati pénzeket mások elôl megkaparintani. Csakhogy mivel ez idáig Kecskemétnek egyetlen fityinget sem sikerült szereznie brüsszeli irodáján keresztül, a városatyák egyhangúlag kérték az irodavezetô visszahívását. Közel egy éve még töretlen volt a meglehetôsen kalandos életrajzú Kállai Tünde támogatottsága. Az máig talány - még a városi Fideszen belül is -, hogy a Magyar Ifjúság egykori munkatársa, a Magyar Rádió egykori gyakornoka, a szentendrei Pilis Rádió egykori felelôs szerkesztôje, több muvészeti galéria egykori vezetôje, aki csak francia nyelvvizsgával rendelkezik, miként került a polgármester látókörébe, s miért hisz benne töretlenül mind a mai napig. Kecskemét brüsszeli irodavezetôjének fizetése csaknem hatszázezer forint, továbbá az önkormányzat a felszerelt iroda fenntartását és bérleti díját is fizeti. Bár munkaköri leírása szerint az irodavezetô "köteles Kecskemét város érdekeit képviselni az Európai Unió, illetôleg tagállamainak illetékes szervezetei, intézményei elôtt. (...) munkavégzése során gazdasági tevékenységet az irányítása alá tartozó iroda nem folytathat", a rámenôs volt újságíró rászedte Kecel polgármesterét is, azt ígérve, hogy egymillió-kétszázezer forint pályázati hozzájárulásért uniós pénzt szerez a város teljes csatornázására. Schindler János keceli polgármester bô fél év után kezdett gyanakodni. Kiderítette, hogy nem is létezik olyan pályázat, amilyenrôl Kállai Tünde beszélt. Levélben felszólította ôt a pénz visszafizetésére, és utóiratában azt is tudomására hozta, hogy hirdetés formájában fogja felszólítani a magyar önkormányzatokat, hogy óvakodjanak Kállai Tünde EU-s ajánlataitól. Az irodavezetô ez év március végéig kért fizetési haladékot, Schindler jogászai már készen állnak, hogy bírósági úton pereljék vissza a pénzt. Kállai Tünde Gyôr-Moson-Sopron és Hajdú-Bihar megyében is sáfárkodott EU-s kapcsolatrendszerével. A kecskeméti városatyák végül is úgy döntöttek ez év február 9-én, hogy a város nem szünteti meg a képviseletet, de az irodavezetôi hely betöltésére pályázatot írnak ki.
Természetesen a Szécsi által "feladott labdákat" a helyi sajtó nem hagyta kihasználatlanul. A jogos kritikákból azonban nemhogy okult volna a fiatal polgármester, hanem szó szerint megsértôdött. Kezdetben csak az eredményességrôl beszámoló sajtótájékoztatók maradoztak el, tavaly ôsszel azonban már a következôképp nyilatkozott a Köztér címu közéleti folyóiratnak: "Míg pl. a Magyar Hírlap, a Népszabadság és általában az országos sajtó elismeri a város sikereit, a helyi sajtó kommentárjai nem objektívek. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen a helyi sajtó alapvetôen liberális - ez nem baj -, olyan vállalkozói körök mozgatják, amelyek nem érdekeltek a jobboldali erôk eredményeiben (...) ennek ellensúlyozására - megjelenésében és tartalmában - jelentôsen fejleszteni kívánjuk a Városházi Híreket." A fiatal kandidátus kijelentései a lokálpatrióták egyesületének ülésén hangzottak el, ahol Szécsi mellett érvelt a volt polgármester, Katona László és Gódor József extanácselnök is. A negyvenezres példányszámú Városházi Híreket ez idáig havonta, mostantól kéthetente dobják közpénzbôl a város polgárainak postaládájába - a szerkesztôbizottság két ellenzéki képviselô tagja ez év elején lemondott tagságáról.
Szécsi és bizalmasai az ugyancsak önkormányzati finanszírozású városi televízióban szerepelnek a legtöbbször és a legjobb színben feltüntetve. Ennek ellenére a város elsô embere átfogó vizsgálatot kezdeményezett a tévénél. A folyamatos túlfinanszírozást megállapító jelentés alapján Szécsi 1999. november 8-án fegyelmit indított Szabó Sándor fôszerkesztô ellen, aki erre felajánlotta lemondását, mondván, ha a polgármester akarja szerkeszteni a tévé musorait, ô közös megegyezéssel hajlandó félreállni. Egy képviselô a közgyulésen megkérdezte Szécsit, minek lefolytatni a fegyelmit, ha a fôszerkesztô felajánlotta lemondását. Szécsi a képviselô kérdését alaptalan híresztelésnek nevezte. A polgármester tett néhány ajánlatot a fôszerkesztôi posztra, a felkértek azonban mind megmosolyogták. Mivel a pályáztatást ezek után Szécsi nem merte megkockáztatni, a fegyelmit - zárt tárgyaláson - Szabó Sándor megúszta egy megrovással.
Az idei év is hozott már meglepetést a helyi sajtópiacon: Szécsi saját verseivel debütált a Jelen-lét címu folyóirat elsô számában. Szappanos Benedek kommunikációs tanácsnok ehhez csak annyit fuzött hozzá: "nem titkolt célja a városnak, hogy támogatni kívánja az új folyóiratot, megtörve vele a Forrás egyeduralmát".
1999 decembere Kecskeméten a helyi adóemelések és a közpénzen vett új autók hónapja volt. Az építményadót ötven százalékkal emelték, az iparuzési adó pedig 1,5-rôl 2 százalékra, a törvényi maximumra nôtt. Dr. Váczi Tamás (MSZP) ellenzéki képviselô szerint a városházának inkább a kiadásokat kellene csökkentenie, "mit keres ugyanis a városháza elôtt az a csillogó-villogó új Volvo". Szécsi "politikai demagógiának" nevezte a képviselô megjegyzését. A városi közvéleményt elôször az döbbentette meg, hogy december elején a városi kábeltelevíziós rendszert üzemeltetô, önkormányzati tulajdonú Telemozi Kft. ügyvezetôje vadonatúj Volvot S40-est vásárolt, miközben a cég - százmilliós nyeresége ellenére - 10-23 százalékkal emelte szolgáltatása díjait. Szécsi, tudomást sem véve a városi közhangulatról - és arról, hogy az adóemelés miatt a helyi nagyvállalkozók egy csoportja szervezni kezdte kijelentkezését Kecskemétrôl -, karácsonyra saját hatáskörében végrehajtott átcsoportosításból, pályázat nélkül ugyancsak új autót rendelt, szintén egy Volvo S40-est. Az addig használt hároméves Ford Mondeót átadta a gazdasági alpolgármesternek. Szécsi egyébként már fél évvel megválasztása után a város legfrekventáltabb belvárosi társasházi negyedébe költözött családjával a panelbôl. Az utcát, ahol él, az önkormányzat röviddel ezután egyirányúsította.
A hatalom nemcsak akaratossá, de egyre felületesebbé is tette a fiatal polgármestert. Az illusztris nevekbôl összeállított magisztrátus tagjai a múlt évben csak egyetlenegyszer, a karácsony elôtti ünnepi közgyulésre kaptak meghívót polgármesterüktôl. A városháza irodáit mind a mai napig nem járta körbe Szécsi. A legtöbb helyi adót fizetô vállalkozókkal sem találkozott még. Fôiskolai tanítványainak nagy része pedig alig ismeri a neves kandidátust. A múlt év szeptemberében indult évfolyamnak csak egy tanév eleji elôadáson volt alkalma látni Szécsi tanár urat. Hétrôl hétre várják ôt a diákok, de sem helyettesítô tanár nem érkezik, sem üzenet, hogy elmarad az elôadás. A vizsgák se zajlottak különbül. Volt, hogy csaknem fél napot vártak rá a diákok, majd mindössze két óra alatt levizsgáztatta a leendô pedagógusokat úgy, hogy közben szinte folyamatosan beszélt a mobilján. Hasonlóképpen sokat várnak rá a bejelentett ügyfelek, és vártak rá az idei polgármesteri bál résztvevôi is, ahová utolsóként érkezett a házigazda. Miközben újabb botrányok várhatók - egy képviselô a közgyulés elé kérte a közpénzen fizetett mobilszámlák féléves kimutatását, és vizsgálni szándékoznak, igaz-e, hogy a képviselôk polgármesteri bálra szóló belépôit az önkormányzat cégei fizették -, Szécsi beruházásokról szóló ígéretfolyamai egyre elképesztôbbekké válnak: "Rendezzük a városközpontot, sétálóutcákat alakítunk ki, megépítünk egy várost körülvevô kétsávos körgyurut, valamint egy modern sportcsarnokot" - nyilatkozta az év elején a francia Nouvelle Gazette de Hongrie hasábjain. A városi fôtér beígért felújítása kapcsán a Kecskeméti Lapok (2000. március 9.) tudni vélte: "Elképzelhetô, hogy Szabadság tér helyett Lévai Anikó térre változtatják Magyarország egyik legszebb fôterének nevét." A lap szerint a miniszterelnök felesége igent mondott a város vezetésének fölkérésére: az építkezés fôvédnöke lesz.
A demokrácia mindeközben ott tart ma Kecskeméten, hogy Szécsi Gábornak elege lett képviselôtársai nyilvános közgyulési bírálataiból. Elkészült az önkormányzat szervezeti és muködési szabályzatának módosítása: az ülések mostantól kettô helyett háromhetente lesznek, az interpellációkat pedig a képviselôk a jövôben nem mondhatják el a tanácsteremben, azokat tizenöt nappal az ülés elôtt, írásban kell benyújtaniuk a jegyzôhöz, aki majd írásban válaszol azokra. A módosítás szerint interpelláció csak akkor kerülhet a közgyulés - és egyben a nyilvánosság - elé, ha a jegyzô írásbeli válaszát nem fogadta el a képviselô. Bár a módosítási javaslat további korrekciókra visszakerült a jogi bizottsághoz, Szécsi egy, a tervezetet bíráló felszólalás után a következôképpen indokolta a zsebinterpellációról szóló elképzelését: "Egyébként az interpellációk nem biztos, hogy polgári érdekeket képviselnek. Azt, hogy egy képviselônek milyen elképzelései vannak, az nem jelenti azt, hogy ez tömegeket jelent, hogy tömegek véleményét jelenti. Ez az Ön véleményét jelenti, és az Önök, illetve az Ön interpellációja Önt minôsíti (...) és ez teljes mértékben egyértelmuvé teszi, hogy korlátozni kell az ilyen jellegu megnyilatkozásokat."
A fiatal kandidátus mindössze tizenöt hónapja vezeti a várost a "polgári értékek mentén".
Az érdeklôdôk legközelebb e hét vasárnapján hallhatják polgármesterüket. Szécsi Gábor a Filozófia az ezredfordulón címu, pénteken kezdôdô országos konferencián tart elôadást a kecskeméti Tudomány és Technika Házában Nyelvfilozófiai problémák az ezredfordulón címmel.