(Mengelét a fene eszi szerintem.)
Anyánk nyolcvanéves, fogja a kosarát, lesiet boltba, veszi a kabátját, indul a fodrászhoz, emeli a seprut, hajol a ruhához, pucolja a krumplit, fôzi az ebédet, ellátja apánkat, mosogat tíz tányért, aztán infarktust kap, intenzíven ôrzik, öt nap múlva meglóg, fogja a kosarát, lesiet boltba, veszi a kabátját, indula fodrászhoz, emeli a seprut, hajol a ruhához, pucolja a krumplit, süti a piskótát, Esmeraldát nézi, Barátok közt nézi, a csekkeket nézi, veszi a kabátját, indul a postára, jön az unokája, a dédunokája, a fia, a lánya, rohan a konyhába, hozza a piskótát, az almát, a kólát, zúg a feje és zúg, viszik a kórházba, átmossák, lemossák, felmossák, kimossák, három nap, és meglóg, veszi a kabátját, indul a fodrászhoz, emeli a seprut, hajol a ruhához, pucolja a krumplit, fôzi az ebédet, ellátja apánkat, hívja egyik húga, az hetvenkét éves, hívja másik húga, hetvenkilenc éves, álltak mind a hárman, három meztelen nô, három szuz meztelen, három szép grácia, hátul magas kémény, édeskés hús buze... veszi a kabátját, fogja a kosarát, indul a fodrászhoz, lesiet boltba, emeli a seprut, pucolja a krumplit, hajol a ruhához, jön a nagy unoka, jön a dédunoka, egyszer volt, hol nem volt, ugyanaz a lemez, Auschwitz, Auschwitz, ennek örül Adolf, vigyorog a bajsza, de aztán vergôdik, forgolódik a sírban, anyánk nyolcvan éppen, Klári hetvenkilenc, Vera hetvenkettô, fogják a kosarat, indulnak a boltba, emelik a seprut, porszívót zúgatnak, jönnek az unokák, éppen tizennyolcan, hozzák a virágot, Adolf bôg a földben, Mengele csupa könny: hiába volt minden? él Wirtschafter Édi? fogja a kosarát? lesiet boltba? veszi a kabátját? indul a fodrászhoz? emeli a seprut? hajol a ruhához? pucolja a krumplit? fôzi az ebédet? ellátja apánkat? mosogat tíz tányért? aztán infarktust kap? intenzíven ôrzik? öt nap múlva meglóg? süti a piskótát? Esmeraldát nézi! Barátok közt nézi? a csekkeket nézi? jön az unokája? a dédunokája? éppen tizennyolcan? hozzák a virágot?
Hozzák a virágot!
(Ezt üzenjük a szülinapi zsúrról minden kibaszott mengelének.)
Ébredjetek már fel, magyar honfitársaim! Mindaz, amit a románok a Szamossal, meg a Tiszával csinálnak, az bizony aljas trükk. A cián, az ólom, a higany meg a többiek, az csak álca. Valójában - csak sajnos, eddig ezt senki se ismerte fel - egyszeruen ki akarnak minket radírozni a kultúrnemzetek sorából. Errôl van szó! Figyeljétek csak meg: a Securitate ügynökeinek milliói hajigálják ki a csikket a kocsiablakon a nemzet aszfaltjára, az éj leple alatt sittel, tejeszacskókkal, rozsdás lavórokkal és akkumulátorokkal rakják gondosan tele az út menti árkokat, az erdôket, a kerti szemetet a szomszéd telkére hajigálják, felszaggatják a vonatüléseket stb. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy egy ilyen okos nép, amelyik annyi Nobel-díjast adott a világnak (ha némelyik kurzívval írandó is), nem veszi észre, hogy a szekusok szivárgó pöcegödröket építenek, belepiszkítanak talajvizeinkbe. Hát nem tunt fel senkinek, hogy évtizedek óta nem tudunk csatornázni, szennyvizet tisztítani?! Gyerekek, álljon már meg a menet, hát kié ez az ország?! Meddig lehet még büntetlenül bántani a magyart?!
A rendôri vezetôket is meglepte - olvasom a Magyar Hírlapban -, hogy a legfrissebb felmérés szerint minden hatodik rendôr alezredesi rendfokozatot ért el. Engem nem lep meg. Inkább azon csodálkozom, hogy Colombo idestova húsz éve deríti fel a legfurfangosabb gyilkosságokat és képtelen a hadnagyi rendfokozaton túllépni. Kojak - aki feltehetôen nyugdíjba vonult - szintén nem tudott elôrelépni. Az embernek az az érzése, hogy az amerikai rendôrségnél nincs is hadnagynál magasabb rangú hülye. Olyan azonban, hogy alezredes - a filmek tanúsága szerint -, nemhogy Amerikában, de még Saint-Tropezben sem létezik. Állítólag egész Nyugat-Európában összesen nincs annyi rendôrfôtiszt, mint kis hazánkban. Ha pedig az egy fôre jutó fôtiszteket számítjuk, akkor kenterbe verjük az egész világot. Az nem derül ki a felmérésbôl, hogy hány alezredes jut egy közrendôrre, akikbôl emberi számítás szerint alig lehet több néhány tucatnál. Ezt figyelembe véve rendkívüli teljesítménynek tekinthetô, hogy van olyan kurva, aki már kétmillió forintnyi büntetést halmozott fel. Nem kétséges, hogy az FBI tanulni jön ide.
A legfôbb ügyész lemondásával kapcsolatban számos cikk jelent meg. Minthogy a döntés okait nem tudatták velünk, a cikkírók találgatásokba, elemzésekbe bocsátkoztak. Nagyjából mindannyian ugyanott keresgéltek-matattak: a médiakuratóriumok anomáliái, az ügyészség és a kormány közti zavarok, olajügyek... stb.
Elôbukkant azonban egy más, a többitôl gyökeresen eltérô feltevés is: Györgyi Kálmán nem akarta megvárni az ügynöktörvény módosítását, azt tudniillik, hogy a parlament kiszélesíti a törvény hatályát, bevonva az átvilágítandók körébe többek közt a bírákat, ügyészeket is. Ezt megelôzendô mondott le.
Csurka István volt az, aki ezt az ötletsziporkát fölröppentette. Nekem a rádióban volt szerencsém végighallgatni, ahogy rafinált dramaturgiával hosszan húzta-tekergette a mondatokat, legyen a hallgatónak bôven ideje latolgatni: no lám, Györgyi Kálmán is? Csak a körmönfont fejtegetés végén derült ki, Csurka nyekegése oda konkludál: a legfôbb ügyésznek kínos lett volna, ha közvetlen munkatársai besúgónak bizonyulnak. Drámaíróhoz méltó mutatvány: a monológ elején kimondatlanul Györgyit keveri gyanúba, a végén szétkeni a sarat másokra is, hadd legyen mindenki mocskos.
Mindezt egy olyan ember adja elô, aki - saját bevallása szerint - vállalta, hogy spicli lesz, aláírta a beszervezési ívet, s a politikai rendôrség anyakönyvében a Raszputyin fedônevet kapta. Jelenteni azonban sose jelentett, állítja ô. Aki nem hiszi, járjon utána. Ha tud.
Meglehet persze, hogy éppen ez a raszputyinság okozza, hogy Csurkának - akár Mórickának a viccben - mindenrôl az jut eszébe. Kényszeresen. Létérdeke hinni és elhitetni, hogy ilyesmi bárkivel megeshet. A múltkoriban Demszky Gáborral próbálkozott. Hiába, hogy Demszky a politikai rendôrség által legjobban gyulölt ellenzéki volt, hogy illegális nyomdát muködtetett, lapokat, könyveket adott ki, stencilgépeket síbolt országhatárokon át, hogy figyelték, zaklatták, lecsukták, összeverték. No és? Attól még lehet ügynök. Hiszen ô, Csurka is ellenzéki volt, aki nem hiszi, olvassa el a darabjait. Igen. Csurka is volt, Raszputyin is volt.
Az ember végtelen - mondta egyszer Örkény.
Csak úgy bemondták. Március 10-én pénteken bemondták, hogy a MIÉP fegyveres testületet hoz létre, mert sok fenyegetô levelet kapott az utóbbi idôben.
Azt hittem, rosszul hallok. De nem. Késôbb is megismételték a hírt, hozzáfuzve magyarázatként, hogy ez egy baráti társaság, amelyhez volt rendôrök, meg még nem tudom kicsodák csatlakoznak, s hogy minden pártnak joga van megvédeni magát.
Nem tudom pontosabban idézni, mert a döbbenet lefagyasztotta az agyamat. Most akkor hogy lesz ez? A többi párt is felfegyverkezik majd - ugyan melyik ne tudna hivatkozni fenyegetô telefonokra? -, és ezután szócsaták helyett lövöldözni fognak egymásra, mint Koszovóban? Vagy ha azok továbbra is csupán pártként akarnak funkcionálni, akkor kizárólag a MIÉP tagjai fognak fegyveresen grasszálni az utcákon? Netán karszalaggal?
S milyen szerep vár a fegyvertelen civilekre? Ugyan mit tehetnek, ha fegyveres bandák riogatják ôket?
Ha valaki balsejtelmeimet indokolatlannak, engem elfogultnak és rosszhiszemunek vélne, nos, az menjen el egy MIÉP-nagygyulésre a Hôsök terére vagy bárhová, hallgassa kicsit a vezérszónokok gyújtó hatású beszédeit, nézze meg alaposan a hol lelkesedô, hol gyulölködô, eltorzult arccal ordítozó tömeget.
Azután képzelje el, hogy ezeknek még fegyverük is van.