XLIV. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM, 2000. március 10.
Várhegyi Éva: Végül is minden rendbenA napfény ízérôl: Örkény Antal, Ungvári TamásBajomi-Lázár Péter: A tízéves háborúAra-Kovács Attila, Mészáros Tamás és Seres László jegyzete • Károlyi-emlékülés • ÉS Irodalom: Géczi János, Orbán Ottó és Somlyó György versei, Berniczky Éva, Bozsik Péter, Grecsó Krisztián és Podmaniczky Szilárd prózája
Fejléc

MEGYESI GUSZTÁV:

Lovakrul

Szép ünnepe lesz megint a fôvárosnak.
      Demszky fôpolgármester levelet írt Stumpf kancelláriaminiszternek, melyben nyomatékkal kéri, hogy március 15-én délben, a Nemzeti Múzeum elôtti ünnepség után, midôn a díszmenet és nyomában a lakosság elindul, hogy tovább ünnepeljen, a lovashuszárok az Astoria aluljárót elérve ne jobbra, hanem balra irányítsák a tömeget.
      Az eredeti forgatókönyv szerint ugyanis, melyet nagy ügybuzgalommal és a nemzeti egység jegyében állított össze a Miniszterelnöki Hivatal a Happy End Kft.-vel karöltve, a lovashuszárok az Astoriánál nem balra, tehát a Kossuth Lajos utca felé kanyarodnak, hogy aztán a Jégbüfé érintésével a Petôfi-szobornál egyesüljenek a fôvárosi ünnepség közönségével, hanem ellenkezô irányba vezénylik a Múzeum körútról jövôket, a Blaha felé, ahol ünnepségileg semmi sincs, csak egy gyros-árus a Corvin oldalában.
      Majd aztán onnét indulnak tovább a tavaszi hadjárat nevezetes helyszíneire, Vácra, Jászberénybe, Hatvanba.
      Ha jól értem, akkor ez megint politika, mert miért ne lenne az. A Petôfi-szobornál ugyebár Demszky fog beszélni, s már most borítékolható, hogy retorikailag rendben lesz, minek következtében már a beszéd közepén a tizenkét pont közé lesz sorolva a frekvenciaelosztás, a kuratóriumok alkotmányellenessége, csak az a kérdés, hogy a négyes metró is szóba kerül-e; tavaly bejött. Mindezzel nyilvánvalóan nem összeegyeztethetô a Miniszterelnöki Hivatal lóállományának attraktív részvétele. Tényleg elég hülyén nézne ki, hogy ugyanaz a ló, amelyik egy órával ezelôtt a Nemzeti Múzeumnál még azt hallotta a szónoktól, hogy a 48-as forradalmat tulajdonképpen a Fidesz robbantotta ki, és Kövér László Sukorónál kapta a fejlövését, most a Demszky-szónoklat alatt a liberálbolsevikoknak bógnizik az aszfalton, hogy "ezek még a Landerernek se adnának frekvenciát".
      Nem szólva arról, hogy az Astoriánál egyébként se lehet nagy ívben a Kossuth Lajos utcára kanyarodni.
      A huszárokkal most nem foglalkoznék, nincsenek átvilágítva. A lovakkal is csak annyiban, hogy a ló mint politikai tétel hosszú ideje nem bukkant fel a pesti utcákon, se úgy, hogy ültek rajta, se úgy, hogy magában. A ló csak rendôrrel a hátán volt értelmezhetô, ám a politikai rendôrség nem lóval operált. Emlékezetem szerint lovat utoljára a hetvenes években kevertek politikai ügybe, amikor a mai Andrássy úton minden éjjel megjelent egy igen részeg állatgondozó, aki a közeli bárból egy ott fellépô pónilovat, valamint egy szamarat vezetett haza a Ligetbe, s ezenközben valami megfejthetetlen okból kifolyólag mindig a Szív utca magasságában kezdett el kommunistázni. Tudom, mert ott laktam egy darabig. Ezt az embert aztán egy ízben lekapcsolták, ám ekkor sem politikai alapon, nagy nyilvánosságot adva az ügynek, hanem mert a lóval és a szamárral többször is átlépte a záróvonalat.
      A ló mindazonáltal ünnepre való, fôleg huszárral a hátán, ami emelkedettebbé teszi az ünnepi hangulatot. Én csak egyet nem értek, hogyan képzeli ezt az egészet a kancellária és a happyendes fiúk. Hogy halad a tömeg a Múzeum körúton, az Astoriánál aztán a huszárok hirtelen jobbra fordulnak és akkor a több ezer ember is utánuk megy? Abban én nem vagyok biztos. Még akkor sem, ha a huszárok egyszerre rántanak kardot a Vas utca felé, hogy utánunk. Tudniillik nincs még a tömeg az efféle orientálási technikára föltrenírozva, hogy úgy mondjam, kihultek benne az ilyen irányú reflexek, sôt, épp ellenkezôleg: ha lovakat lát egyenruhásokkal a hátán, automatice az ellenkezô irányba veszi lépteit, s meglehetôsen sietôsen.
      Ha úgy veszem, akkor félô, hogy a tömeg a központi ünnepség áhítatával az arcán, fülében még a szónok útravalójával, egyszeruen anélkül, hogy tudna róla, Demszky karjaiban köt ki, s öt percen belül megdönti az alkotmányos rendet, átírja a szabadságharc történetét, de legalábbis azonnal alagutat akar fúrni Dél-Budáig. Szeretném megjegyezni, hogy nem a Vígadóban vagyunk, hogy beszédet hallgatunk, s utána azt a beszédet a széles nagyközönség kifejezett követelésére hetenként megismételtetjük fômusoridôben, amit aztán háromszázezer ember néz meg, finoman jelezvén, hogy e pillanatban simán Lagzi Lajcsi nyerné meg a választásokat, s a Fidesz legfeljebb a Gengszterek (amerikai film) hátán jutna be a Parlamentbe.
      Próbáljuk megérteni: ha valaki ott lesz az ünnepségen és udvariasan tapsol, az még az égvilágon nem jelent semmit, attól ô még magyar ember létére paradox módon Budapestet is kedvelheti, dacára annak, hogy ebben a tetu liberálbolsevista fészekben él. Tehát ha utána el akar menni a Petôfi-szoborhoz, akkor elmegy. Ha viszont az Anker-közben lakik és haza akar menni, akkor nyílegyenesen hazamegy, és nem fog a huszárokkal a Blaha Lujza téren át Jászberénybe menni. Mindez Demszky szempontjából annyit tesz, hogy semmi értelme lóügyben levelezést folytatni a kancelláriával, egyrészt úgyse válaszolnak azonnal, másrészt, ha válaszolnak is, közlekedésrendészeti problematikára hivatkoznak, a Rákóczi út le van zárva, a Kossuth Lajos utca pedig nincs. Hogy aztán ki záratta le az utcát, az a feledés homályába merül, a lényeg az volna, hogy a fôpolgármester kisstílu és nemzetellenes módon mindenben politikát keres, egyébként pedig Demszky levele az Alkotmánybíróság szerint is irrelevánsnak tekinthetô. Az a nagy helyzet, hogy a fôpolgármester kompetenciája csak arra terjed ki, hogy udvarias levélben jelezze, ha már a központi, illetve a fôvárosi ünnepség egymást kizáró fogalmak, akkor legalább szíveskedjenek a lovak és maguk után a Rákóczi utat feltakarítani.
      Az ünnepség maga amúgy teljesen érdektelen. Ha a szónok nem politizál, akkor hülyeséget beszél, azt hiszi, a Napkeltében van; tavaly Deutsch Tamás, márciusi ifjú, Széchenyi Istvánnak köszönte meg a Nemzeti Múzeumot. Ha meg politizál, ugyanazoknak ugyanazt mondja el, mint az év minden napján, csak most gesztikulálva és fejhangon; a pártvezetô egész évben permanens izgalmi állapotban van, az már március tizenötödike pechje, hogy épp e napon kíván ejakuálni, feltehetôen azért, mert erre a tömeg a legalkalmasabb.
      Igaz, ez a lovakat hidegen hagyja. Azt viszont megmagyarázhatná valaki a lovaknak, hogy ha egyszer Vácra indulunk el, mi a fenének kell az Astoriánál jobbra kanyarodni, amikor nyílegyenesen továbbtrappolva két perc alatt pont a Váci útra érünk. Jobb idôkben, függetlenül az aktuálpolitikai helyzettôl, úgy rúgták volna le a kocsist a bakról, hogy arról koldul.