XLIV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2000. január 14.

RAJNAI ATTILA RIPORTJA:

No szmoking

- a kiskunhalasi rendôrkapitány leváltásának története -

1999. július 20-án menesztették állásából Kastyják Jánost, Kiskunhalas rendôrkapitányát. A hivatalos indoklás szerint a halasi fôzsaru több fórumon bírálta Bács-Kiskun megye rendôri vezetését, és hangot adott politikai nézeteinek. Ez pedig a rendôrök számára tilos. Az exkapitány azonban meg van gyôzôdve arról, hogy kirúgása mögött régi ellenfele, egy helyi nagyvállalkozó, Sepsi László áll, akinek üzleti tevékenységérôl és kiterjedt politikai-rendôri kapcsolatairól átfogó jelentést írt feletteseinek. Ebben részletekbe menôen ismertette vezetô politikusok (Orbán Viktor, Torgyán József, Pintér Sándor) és különféle helyi üzleti körök szerinte kifogásolható találkozóit, valamint állítólagos pénzügyi kapcsolatait. Jelentésébôl a helyi és az országos sajtó több alkalommal is közölt részleteket, és állításait eddig senki nem cáfolta. Riportunkban újabb elemeket ismertetünk az úgynevezett Kastyák-jelentésbôl, és megpróbáltunk annak is utánajárni: mi igaz belôle?

"- Na, mi újság, aranytökű barátom?
      - Semmi különös.
      - Látod, a Kastyi csak elszállt. Mi a kurva anyjának köllött erôlködnie? Ha tarcsa a pofáját, máig ott ülne a helyén. Mi a faszt ugrál még mindig?
      - Ez az ô háborúja.
      - Mondd meg neki, tarcsa a pofáját. Minek a tévényilatkozat. Le fogják csukni egy-két évre sikkasztásért meg csalásért... mi a kurva anyjáé nem ment nyugdíjba? Látod, én szép nyugodtan megvagyok nyugdíjasként.
      - Azért a Kastyjáknak is van néhány dolog a tarsolyában.
      - Van persze, néhány sörösüveg. Nem védi már a mundér becsülete.
      (...)
      - Miért, szerinted tisztességes volt az, amit csináltak vele?
      - Hát figyelj, az biztos, hogy a Kastyi nagyon jó rendôr volt. Tényleg kár érte. Nem kellett volna erôlködnie, és akkor most ülhetne a picsáján, nem fájna a feje. Mert szerinted mi a fasz van neki? Az a kommunista ügyvédvizsga?
      - Van azért egy büntetôbírói szakvizsgája is. Bár, ahogy én ismerlek, ha valakivel kiszúrsz, akkor meg utána nem gyôzöd segíteni.
      - A faszomat. A Kastyinak én nem segítek. Na, majd hívlak."

A fenti beszélgetés Sepsi László kiskunhalasi nagyvállalkozó és Posztobányi László helyi újságíró között zajlott le 1999. augusztus 25-én telefonon, tanú jelenlétében. A párbeszédet az újságíró alig félórával a kagyló letétele után rögzítette írógéppel. Ekkorra már több mint egy hónap telt el azóta, hogy Gergényi Péter Bács-Kiskun megyei fôkapitány felmentette tisztségébôl dr. Kastyják Jánost, Kiskunhalas rendôrkapitányát. A leváltás felbolydította a várost, mert többek meggyôzôdése szerint Kastyják menesztése mögött az országosan ismert dohány-nagykereskedô, Sepsi László (éveken át sikertelen) akciója állt. A szállongó híreket maga Sepsi is erôsítette a fent idézetthez hasonló kijelentéseivel és beszélgetéseivel. A rendôrség hivatalosan ugyan többször is cáfolta, hogy a városi kapitány menesztése mögött politikai okok állnának, ám Kiskunhalason mind a mai napig makacsul tartja magát a vélekedés: a kapitány kirúgása mögött a két férfi múltban gyökerezô konfliktusa áll.

Állatállomány

"Sepsi Lászlót 1978-ban ismertem meg, amikor vele szemben betöréses lopások miatt folytattunk nyomozást" - így kezdôdik az a rendôri jelentés, amelyet Kastyják János kiskunhalasi rendôrkapitány 1998. október 22-én tett le felettesei asztalára. A jelentés késôbb a Világgazdaság birtokába jutott, és a lap 1999. május 20-án Kastyják ügy az ORFK elôtt címmel megjelent cikkében - amely késôbb a kapitány fegyelmijének alapját képezte - olyan részleteket közölt belôle, amelyekben fôként Sepsi politikai kapcsolatairól esett szó. Kastyják ugyanis többek között azt írta meg, hogy a dohány-nagykereskedô Sepsi László az 1994-es választások elôtt Kiskunhalason fogadta Torgyán Józsefet és Orbán Viktort, támogatta a kiskunhalasi fideszes és kisgazda országgyűlési képviselôk kampányát, valamint a Fidesz országos kampányát is, "Sepsi köreibôl származó információ szerint 40 millió forintos nagyságrendben". A jelentés kitért egy, az 1998-as parlamenti választások elôtti kiskôrösi kampánygyűlésre, ahol "a társaságban a megye vezetô olajmaffiózói voltak". Ezen a találkozón rövid ideig jelen volt a leendô miniszterelnök is, amikor is "az olajosok támogatásukról biztosították Orbán Viktort". A Fidesz elsô embere a jelentés szerint "rendszeresen jár Sepsi halasi tanyájára lovagolni. Sepsi egyik lovásza a mai napig úgy tudja, hogy a jelenlegi lóállományból egy állat az Orbán család tulajdona". A feljegyzésben ugyanakkor utalások találhatók arra is, hogy Pintér Sándor belügyminiszter felesége közvetett úton szintén üzleti kapcsolatban állt a dohány-nagykereskedôvel, "aki tüntetôleg emlegette a rendôri vezetôkhöz fűzôdô kapcsolatát Kiskunhalason". A jelentés a következôképpen zárult: "1998. augusztus elején pesti informátorom jelezte, hogy Sepsi a belügyminiszternél járt a leváltásom ügyében. Ezt az információt más oldalról Bács megye rendôrfôkapitánya megerôsítette."
      A feljegyzést Kastyják elmondása szerint azért írta, hogy "védje magát a kirúgástól, és felhívja felettesei figyelmét Sepsi László üzelmeire". Miután hetekig nem történt semmi, a halasi fôzsaru kihallgatást kért Orbán Péter országos fôkapitánytól. 1998. november 6-án nyugdíjazásáról kapott értesítést a 45 éves Kastyják János.

Betörés a piacra

De ki is Sepsi László, akinek az üggyel kapcsolatban annyiszor felemlítik a nevét? A Tázláron született lakatos régi ismerôse a rendôrkapitánynak: Kastyják nagy értékű vegyszerlopás miatt nyomozott utána, és a hetvenes évek végén több mint két évre börtönbe is zárták. Késôbb betörés és gépkocsilopás miatt nyomoztak ellene. Sepsi Lászlót többen olyan emberként említik, aki "akaratos, nem tűri, ha ellentmondanak neki".
      Sepsi a rendszerváltást követôen a dohányüzletben szerzett magának óriási vagyont. Cége, a Sepsiker 1993-ban 13 milliárdos nettó árbevételével robbant be az üzleti köztudatba. Forgalma két év múlva húsz-, 96-ban pedig már harmincmilliárd forintra növekedett (lásd Sepsi sikerei című külön írásunkat). A Budán élô milliárdos nagykereskedô már az elsô sikeres üzleti év után helyet követelt magának Kiskunhalas közéletében. Támogatta a helyi kézilabdacsapatot, és segítséget nyújtott az egyik városi gimnázium kollégiumának felépítéséhez. Szeretett volna bekerülni a helyi öregfiúk focicsapatába is, de Kastyják, aki tagja volt a csapatnak, kijelentette: "nekem egy bűnözô ne rúgjon a lábamba". Városi közéleti bálok szponzorálására is tett ajánlatot, de sem a rendôrkapitány, sem Tóth Zoltán polgármester nem kért a nagykereskedô pénzébôl. Sepsi ekkor több nyilvános helyen kijelentette: addig nem nyugszik, amíg két ellenfelét el nem távolítja a városból.
      1993-ban Sepsi László megvásárolta a Halasi Tükör című újságot. Földi Lajos alapító-fôszerkesztô elmondása szerint Sepsi tôkeerôs vállalkozóként kívánta a lapot segíteni, ám késôbb kiderült, "egyetlen célja volt a lap megvásárlásával - Kastyják János rendôrkapitány nyilvánosság elôtti ellehetetlenítése". A fôszerkesztô azonban nem teljesítette a tulajdonos ilyen irányú kéréseit. "Erre a feladatra voltak nem halasi illetôségű újságírói, akik különbözô orgánumokban névtelen vagy nem létezô személyek nevében hamis vádakkal illették a kapitányt." Azóta már a harmadik fôszerkesztô áll a lap élén.

Füstös kopók

Kastyjákra ebben az idôszakban belsô vizsgálatok sorozata zúdult, és számos esetben gyanúsították meg (többnyire névtelen feljelentôk) korrupcióval és hatalommal való visszaéléssel. A legnagyobb vizsgálatsorozat 1995-ben zajlott, amikor két személy, nevét is vállalva, feljelentést tett ellene az országos rendôr-fôkapitánynál. Az egyik feljelentésben azzal vádolták, hogy saját fiának lemezlovas állást "intézett el", a másik szerint pedig több millió forintot fogadott el egy baleset körülményeinek manipulálásáért. A megyei kapitányság és az Országos Rendôr-fôkapitányság felváltva vizsgálódott, ám végül a Budai Központi Kerületi Bíróság mindkét vád alól felmentette Kastyjákot, a feljelentôket pedig hamis vád miatt elmarasztalta és pénzbírságra ítélte. A vizsgálatok kiterjedtek Kastyják családtagjaira és a rendôrségen kívüli tevékenységére is. A lánya által üzemeltetett szórakozóhely gyakori vendége volt a kapitány, és ott a vádak szerint ôrzô-védô feladatokat is vállalt. Tüzetesen átvizsgálták annak a Kiskunhalasi Vagyonvédelmi Alapítványnak a papírjait is, amelyben Kastyják kuratóriumi tag volt. A nyomozók egyetlen kifogásolható dolgot találtak, nevezetesen, hogy az alapítvány kisbuszát a kapitány egy alkalommal saját céljaira használta, de utóbb kiderült: ezt az alapítvány engedélyével tette.
      1995 augusztusában egy sajtótájékoztatón a fideszes Szájer József szót ejtett a "kiskunhalasi rendôrkapitány etikailag kifogásolható tevékenységérôl", amely szerinte országosan nagy megütközést keltett. Pintér Sándor országos fôkapitány egyetértett az ellenzéki képviselô véleményével, etikailag szerinte is elfogadhatatlan Kastyják szolgálati idôn túli magatartása. A Népszavában Csarnai Attila újságíró többször is tényként írt a halasi kapitány visszaéléseirôl. Ezekre reagálva dr. Kocsis Attila, Bács megye rendôrkapitánya 1995. szeptember 8-án a következô sajtónyilatkozatot tette: "Dr. Kastyják János sem bűncselekményt, sem fegyelemsértést nem követett el, ezért büntetôjogi vagy fegyelmi felelôsségre vonásának törvényes alapja nincs." Pintér Sándor országos fôkapitány ennek ellenére kezdeményezte, hogy Kocsis Attila menessze a halasi kapitányt. Információink szerint azt is mondta, hogy ezért ô maga vállalja a felelôsséget. Kocsis azonban azt válaszolta: "Kastyják jó zsaru, rúgd ki te." Ekkor Pintér a következô néhány sort írta Kastyják vizsgálati jegyzôkönyvének fedlapjára: "Kastyják úrral tudatni kell: a rokonság által üzemeltetett egységekben nem szórakozhat, nem tevékenykedhet (...), a működési körben jogi, gazdasági elôkészítést nem végezhet, ha ezen erkölcsi iránymutatást megsérti, a méltányosságot felülvizsgálom". Kastyják, amíg maga nem látta, nem hitte el, hogy létezik Pintér saját kezűleg odafirkált utasítása. Jogi végzettségű rendôrkapitányként még egy egyszerű szerzôdéskötés miatt is ügyvédhez kellene fordulnia? Nem léphet be a lánya sörözôjébe? Miközben köztudott, hogy sok rendôr családtagja vállalkozó, és a rendôrök szolgálaton kívül maszekolnak az éjszakában. A rendôrségnél ráadásul akkor még csak készült az állomány viselkedésére vonatkozó etikai kódex, így ezekre a kérdésekre - az általános iránymutatást tartalmazó szolgálati szabályzaton kívül - semmilyen elôírás nem vonatkozott.
      A Kastyják-vizsgálat lezárása után, 1995. szeptember 8-án Tóth Zoltán, Kiskunhalas polgármestere sajtótájékoztatót tartott. Ô mondta ki elsôként nyilvánosan azt, amit a városban már mindenki régen sejtett: a háttérben egy Sepsi László nevű vállalkozó áll, aki nyíltan vállalja, hogy nem kedveli Kastyjákot, és kihasználva jó felsôbb kapcsolatait, mindent megtesz eltávolításáért.

A közeg ellenáll

1996 novemberében a nagy port felvert izsáki vérügy miatt - egy halálos balesetet okozó személy vérmintája eltűnt a rendôrség hűtôszekrényébôl - leváltották Kocsis Attila Bács-Kiskun megyei fôkapitányt. Helyére Gergényi Pétert nevezték ki, akit a rendôrségen belül "tipikus rendcsinálónak" tartanak. Egyes források szerint ô azzal érkezett a megyeszékhelyre, hogy két embert megpróbál leváltani: Paál Elemért, Kecskemét rendôrkapitányát és Kastyják Jánost. Szándéka azonban mindkét esetben a helyi politikusok és a közvélemény ellenállásába ütközött, Gergényi ezért várni kényszerült. Érdekes fordulat következett: Kuncze Gábor belügyminiszter 1996. november 29-én leváltotta Pintér Sándort. A már csomagoló Paál Elemérbôl - Gergényi értesítette ôt, hogy alkalmatlan a kapitányi poszt betöltésére - hamarosan a megyei kapitány helyettese lett. Kastyják aktája pedig visszakerült a páncélba. Olyannyira, hogy 1998 tavaszán miniszteri jutalmat és kitüntetést kapott, szeptemberben pedig kiváló rendôrkapitánynak minôsítették.
      A halasi kapitány körül a választásokat követôen azonban újra sűrűsödni kezdett a levegô. Miután októberben letette nevezetes jelentését felettesei asztalára, az alvó Kastyják-ügyet újra elôvették. 1998. november 6-án Gergényi Péter - a belügyminiszterre hivatkozva - azt javasolta a halasi kapitánynak, hogy vonuljon nyugállományba, november 30-án pedig egyezséget ajánlott: választhat a nyugdíjazás és egy kecskeméti áthelyezés között.
      A helyi politikusok, amikor hírét vették a rendôrkapitány elmozdításának, újra mozgolódni kezdtek. Kiskunhalas kistérségének 19 polgármestere 1998. december 7-én Jászszentlászlóra hívta egy beszélgetésre Gergényit, hogy tiltakozzanak Kastyják áthelyezése ellen. Tóth Zoltán kiskunhalasi polgármester itt újfent elmondta, hogy szerintük az egész leváltási-átvezénylési procedúra mögött Sepsi László áll, akinek komoly fideszes kapcsolatai vannak. Gergényi a polgármester feltételezésének megalapozottságát firtatta. Tóth elmondta, hogy "Sepsi ebbôl sohasem csinált titkot, egy hónapja nagyon sok ember elôtt még azt is kijelentette, hogy Kastyják le van rendezve, hát mit ad isten." Gergényi válasza így hangzott: "az, hogy egy mikrokörnyezetben ki mit mond, távol áll tôlem. Nálam a szolgálat érdeke az elsô, és ez egy nagyon magas beosztás (...) senki sem akart döntésemben befolyásolni. Nem is vagyok hajlandó külsô személyekkel tárgyalni errôl, be sem engedem kapcsolni a telefonjaikat. (...) Az önök igényeit azonban maximálisan figyelembe veszem." A pattanásig feszült hangulatban a polgármesterek egy emberként mordultak fel: "Akkor meg miért kell Kastyjákot elvezényelni az akaratunk ellenére?!" Ráadásul Kastyják kinevezésekor figyelembe vették az önkormányzatok véleményét. Válaszul Gergényi kijelentette: szolgálati érdekbôl ötévenként bárkit azonos vagy magasabb beosztásba lehet helyezni, akár akarata ellenére is. A december 15-i Napkeltében is ezzel érvelt.
      A Bács megyei fôkapitány állítólag ultimátumot kapott. Ezt látszik alátámasztani Tanács István 1998. december 12-én, a Népszabadságban megjelent Tábornok a pácban című írása is, amelyben a jászszentlászlói vitáról írt: "Amit ebben az ügyben Gergényi tábornok mondott, valószerűtlen, logikátlan, ellentétben áll a fôrendôr eddigi összes megnyilvánulásával. Sokkal életszerűbb, hogy a fôkapitányt kényszerhelyzetbe hozták: vagy eltakarítja a halasi kapitányt, vagy ô maga is szedheti a sátorfáját."
      Mindenesetre a halasi fôzsarut ekkor még nem állították teljesen félre: Kastyják Jánost ideiglenes jelleggel, három hónapra Kecskemétre, egy sebtében létrehozott hatfôs részleghez, az ellenôrzési osztályhoz vezényelték át.

Parlamenetek

Az újrakezdôdött Kastyják-ügy a parlamentben is téma lett. Elsôként Kóródi Mária (SZDSZ) képviselô interpellált 1998. december 14-én. Szerinte a halasi kapitány elmozdítása mögött politikai indokok állnak. Kontrát Károly belügyi államtitkár cáfolta a képviselô állításait, mondván: Kastyják áthelyezését kizárólag szakmai okok magyarázzák, de hangsúlyozta, a váltásnál természetesen figyelembe veszik a térség vezetôinek véleményét is. Egy héttel késôbb, december 21-én Zuschlag László János (MSZP) országgyűlési képviselô is interpellált. Szerinte az egész "személyes leszámolási kísérlet, politikai segédlettel". Kérdése: "Van-e összefüggés aközött a 40 millió forint között, amivel Sepsi László a Fidesz kampányát támogatta, és hogy Szabó Erika Fidesz-képviselô nemrég költözött ki a Sepsi által bérelt lakásból?" Nyilvánvaló, tette hozzá Zuschlag, hogy Sepsi, "akinek tanyáján Orbán Viktor miniszterelnök állandó vendég, most benyújtotta a számlát". Kontrát Károly válaszában azt mondta, hogy "nem ismerem az ügy hátterét. Ez a Bács megyei rendôrkapitány területe. A belügynek egyébként sem feladata, hogy azt vizsgálja, egy vállalkozónak miféle politikai kapcsolatai vannak".
      A politikai perpatvar annyiban megtette hatását, hogy Kastyjákot - három hónappal jelentése megtétele után - 1999. január 13-án kihallgatáson fogadta Orbán Péter országos rendôrfôkapitány. Ekkor azonban a halasi fôzsaru már nemcsak a jelentésében leírt összefonódások és visszaélések sorozatát ismertette, hanem panaszt tett felettese, Gergényi Péter ellen is, aki mindent megtesz, hogy ôt eltávolítsa Kiskunhalasról. A kapitány azt kérte, hogy hagyják dolgozni, mert neki az élete ez a szakma. "De ha a szakma háttérbe szorul, a házasságom és a gyermekeim isszák meg ennek az egésznek a levét, akkor lépni fogok - állította a kiskunhalasi kapitány. - Ez a lépés pedig a nyilvánosság lesz." A kihallgatás végén Kastyák szerint Orbán Péter széttárta a karját, hogy az ügyben nem tehet semmit, a karmesteri pálca ugyanis Pintér Sándor kezében van.

Sine morbo

Kastyják késôbb közvetlen felettesét, Gergényit is arra kérte, hogy helyezzék vissza Halasra, mert a feszült délvidéki helyzet miatt szükség lehet rá "odahaza". Amikor kérését elutasították, két hétre betegállományba vonult. A következô lépést Gergényi tette: március 16-án egészségügyi felülvizsgálatot (FÜV) rendelt el Kastyják ellen, mert szerinte a halasi kapitány idegei már "nem alkalmasak" a munkára. Kastyják ekkor nyilvánosan is kijelentette: a FÜV elrendelése törvénytelen, és ha Gergényi nem száll le róla, feljelenti ôt. A megyei fôkapitány viszont a halasi televízióban azt mondta: ô csak egészségügyi bizottság elé akarta utalni Kastyjákot, mert szerinte a halasi kapitány nagyon beteg, ám személyiségi jogokra tekintettel betegségét nem nevezheti meg.
      Kastyják ekkor végleg kijött a béketűrésbôl. Számára ugyanis nyilvánvaló volt, hogy Gergényi az elmeállapotát kérdôjelezi meg, és így próbálja eltávolítani a rendôrségtôl. Védekezésképpen 1999. április 1-jén (stílszerűen a bolondok napján) Szegedre utazott, és a klinikán egy pszichiátriai kivizsgálásnak vetette alá magát. A vizsgálatot dr. Lajkó Károly tanszékvezetô adjunktus végezte. A diagnózis "sine morbo", azaz Kastyják elméje teljesen ép és kór nélküli.
      Húsvét elôtti nagypénteken Kastyják arra kérte Gergényi egyik helyettesét, Paál Elemért, hogy tolmácsolja üzenetét a megyei fôkapitánynak: "Ha nem vonják vissza a FÜV-öt, akkor az ünnep után kipakolok a nyilvánosság elôtt." Másnap Gergényi mindkét helyettese megjelent Kiskunhalason, Kastyjáknál. Beszélgetésükön jelen volt a halasi vezetô ügyész is. Paál Elemér és Tóth András - a másik helyettes - elmondták, hogy már ôk is kérték a fônöküket: ne feszítse tovább a húrt. Gergényi látszólag visszakozott is, de néhány nap múlva hozott egy általános határozatot, amelyben megtiltotta, hogy kapitányai bármiféle alapítvány kuratóriumának a tagjai legyenek. Ezzel az általános jellegű tiltó határozattal azonban megsértette a rendôr közéleti tevékenységét szabályozó törvényt, mely szerint mindig esetenként kell eldönteni, hogy az adott társadalmi tisztség összefér-e a rendôri beosztással. Kastyják, aki tagja volt egy kórház "Életünk a Gyermekünk" alapítványának is, a határozat kihirdetésekor megkérdezte Gergényit, hogy "ezzel most mi legyen?" "Na jó, annak lehetsz" - hangzott a megyei fôkapitány válasza.

Fegyelmi: ami belefér

1999. május 20-án megjelent az ominózus írás a Világgazdaságban, s ez képezte késôbb Kastyják fegyelmijének alapját. A cikk szerint "A városi kapitány nem cáfolta azt az értesülésünket, hogy Orbán Péter országos fôkapitányhoz fordul a törvénytelenség megállapítása érdekében az alapítványi letiltás ügyében. Hivatali visszaélés gyanúja miatt pedig - az egész folyamatra vonatkozóan - Gergényi Péter megyei fôkapitánnyal szemben büntetôfeljelentés megtételét fontolgatja. Ennél többet azonban nem kívánt mondani." Gergényi azonnal fegyelmit indított Kastyják ellen, mondván: "Valótlan dolgokat állít, bírálja felettese intézkedéseit és a szolgálati átvezénylést".
      Kastyják máig állítja, a Világgazdaság értesülései nem tôle származtak, ô csupán nem cáfolta az újságíró információit. Bartus László, a cikk szerzôje, a Kastyják menesztése után tartott kiskunhalasi sajtótájékoztatón, valamint a fegyelmi vizsgálat során tanúként is megerôsítette Kastyják állítását, miszerint a lap birtokába került jelentés nem a halasi kapitánytól származik. A fegyelmi eljárás kezdetén a halasi fôzsaru kérte Gergényi kizárását a vizsgálatból. Kérését nem teljesítették, így Kastyják elbocsátását személyesen Gergényi mondhatta ki 1999. július 20-án. A szolgálati viszony megszüntetésének alapját a rendôri véleménynyilvánításra és a nyilvános szereplésre vonatkozó szabály megsértése képezte. Gergényi a döntés utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy Kastyják rossz színben tűntette fel a rendôrséget - alaptalanul -, és kapitányi rangját politikai érdekek érvényesítésére és véleménynyilvánításra használta fel, miközben tudnia kellett, hogy ezt csak magánemberként tehetné meg, mert a rendôrség depolitizált szervezet. (Miközben ô maga is kampányolt a 98-as önkormányzati választásokon az akkori kecskeméti polgármester mellett.) Kastyják elbocsátásának napján a halasi televízió élô műsorában a riporter Sepsi Lászlót is felhívta telefonon. Sepsi Kastyják eltávolításának hírére a következôt mondta: "Engem már nem érdekel, kicsoda Kiskunhalas rendôrkapitánya. Ennél sokkal fontosabb dolgaim vannak, mindennap a Parlamentbe járok, és sűrűn találkozom Orbán Viktor miniszterelnökkel is."

Családsegítô

Kastyják János azóta is meg van gyôzôdve arról, hogy a nagykereskedô kiterjedt politikai és rendôri kapcsolatai nem légbôl kapottak. Jelentésében tanúkra is hivatkozva írta, hogy "Sepsi a vállalkozók klubjában 1998. október 9-én tartott rendezvényen egy sárgás színű, fényképes igazolványt mutatott meg mintegy 15 fônek. Állítása szerint ez kormánytanácsadói igazolvány." A város környéki vendéglátóhelyeken, például a Sóstói Halászcsárdában, többször láttak vezetô fideszes politikusokat Sepsi társaságában, aki a nyilvánosság elôtt sűrűn hivatkozott Orbán Viktorral való jó kapcsolatára. Ilyenkor meglobogtatta állítólagos állandó parlamenti belépôjét és tanácsadói igazolványát, amelyek szerinte szabad belépést biztosítanak számára a miniszterelnökhöz. Egyszer egy keceli tüzépesnél Sepsi lovakra alkudott, és a jelenlévôk elôtt úgy tett, mintha a miniszterelnököt hívná rádiótelefonján. A halasi kapitány jelentésével a miniszterelnököt szándékozott figyelmeztetni, hogy ne érintkezzen a nagykereskedôvel, aki bármerre jár, mindent kibeszél. A kapitány még Orbán Viktor Szolnokon élô sógorának is üzent abban a reményben, hogy rajta keresztül sikerül távol tartania a miniszterelnököt Sepsitôl.
      Sepsi stílusáról árulkodott az a válasz is, amit a nagykereskedô Posztobányi László újságírónak adott, amikor rákérdezett a Kastyják-jelentésben szereplô 40 millió forintra, amivel állítólag a Fidesz legutóbbi választási kampányát támogatta. Csak annyit válaszolt: "Tegyél mellé egy nullát." Szűk körben gyakran hivalkodott ugyanakkor azzal is, hogy Pintér Sándor belügyminiszter is az ô személyes ismerôse, feleségével üzleti kapcsolatban áll. Elôfordult, hogy úgy tett, mintha Pintér Sándorral beszélgetne telefonon, és panaszkodott, hogy nem halad a Kastyják-ügy. Kettejük személyes kapcsolatát alátámasztani látszik az, hogy a Sepsiker Rt. romjain megalakult Gold Tabak Kft.-t késôbb az az Omega Tabak Rt. vásárolta meg, amelyben 1998. június 29-ig igazgatósági tag volt a belügyminiszter felesége, Pintérné Eötvös Ildikó, Boross Péter korábbi miniszterelnök lánya, Boross Ildikó pedig ugyanott a felügyelôbizottság tagjaként tevékenykedett. Egy idôben a Gold Tabak Kft.-ben pedig tízszázalékos tulajdonrésszel rendelkezett egy Írországban bejegyzett cég, a Falcon Ltd. A Falcon egyik tulajdonosa pedig tudomásunk szerint az a Tölgyesi Vilmos, aki máig a Pintér Sándor által alapított Preventiv Security Rt. felügyelôbizottságának tagja.
      A halasi kapitány szerint Sepsi László nagyobb összeggel támogatta a fideszes Szabó Erika kiskunhalasi országgyűlési képviselô 1998-as választási kampányát is, és a képviselônô egy olyan lakásban lakott Budapesten, amely Sepsi egyik érdekeltségének tulajdonában van. Szabó Erika képviselô kérdésünkre cáfolta Kastyják jelentésének ôt érintô részeit. Mint mondta, Sepsi Lászlóval valóban baráti a kapcsolata, de soha egyetlen fillért sem kapott választási célokra a nagyvállalkozótól. Sôt, hozzátette, hogy a Fidesz pártigazgatója, Horváth László azt is cáfolta, hogy Sepsi László a párt kampányát támogatta volna. Fôvárosi lakását a férje találta számára, és egy Mintor Invest nevű cégtôl bérli. A nyilvános cégjegyzékben Mintor Invest nevű céget nem találtunk, csupán egy M-Invest nevűt, amely viszont több olyan ingatlant vásárolt meg, amely Sepsi László vagy valamely cégének tulajdonában volt. (Lásd errôl bôvebben a Sepsi sikerei című írást.)

A zsanai remete

Kastyjáknak máig meggyôzôdése, hogy eltávolítása jogtalan volt, és az Sepsi László keze műve. Menesztése óta a Fôvárosi Munkaügyi Bíróságon keresi igazát, perének elsô tárgyalását január 11-én napolta el a bíróság - ítélet nélkül. Bárhogyan ítél is ügyében a bíróság, a halasi fôzsaru már nem akar többé "debreceni diák lenni". Jelenleg ügyvédként praktizál Halason. A Bács megyei fôkapitány, Gergényi Péter viszont azóta többször is koholmánynak minôsítette a Kastyják eltávolításával kapcsolatos "elméletet", a FRÁSZ című rendôrlapban tavaly szeptemberben például így fogalmazott: "...írni, beszélni, megpróbálni politikai viharokat kavarni egy egyszerű személyzeti intézkedés miatt. De minek? De minek? Egyszerű, sima személyzeti intézkedés történt." Pintér Sándor pedig a Kecskeméti Lapokban nyilatkozott tavaly novemberben: "Egy városi kapitányság vezetôjének leváltása nem a belügyminiszter, hanem a megyei vezetô hatásköre. (...) Sem ez ügyben, sem más ügyekben nem folytattunk koncepciós pereket."
      Kastyják jelentését pedig nyom nélkül elnyelte egy rendôrségi páncélszekrény. Arra hivatalosan nem sikerült választ kapnunk, hogy az abban foglalt állítólagos összefonódásokat kivizsgálták-e, és ha igen, milyen eredményre jutottak. Ugyanakkor az ÉS birtokába került egy tavaly ôsszel Kövér László miniszterhez írott levél is, amelyben egy kiskunhalasi újságíró újólag csak Sepsi László Gergényi Péterhez és fideszes politikusokhoz fűzôdô kapcsolatáról írt a vállalkozó egyik volt testôrének elmondása alapján. A kérdés tehát, miszerint az eddig leírtak csupán egy elbocsátott rendôr sértettségébôl származó agyszülemények vagy maga az igazság, egyelôre megválaszolatlan. Kérdéseinket természetesen a jelenleg zsanai tanyáján visszavonultan élô Sepsi Lászlónak is szerettük volna feltenni, aki azonban többszöri megkeresésünkre is csak annyit mondott: szarik ránk, és mindazokra, akik róla bármit is terjesztenek.

Sepsi sikerei

Sepsi László elsô önálló vállalkozását 1992 decemberében hozta létre Sepsiker néven, ötmillió forintos alaptôkével és kiskunhalasi székhellyel. A cég kezdetben a közúti jármű-kereskedelemtôl a szállítóeszköz-kölcsönzésig széles körű tevékenységet folytatott, a dohány-nagykereskedelem ekkor még nem szerepelt profiljában. Ebben az idôben ezzel egy külön vállalkozás, a Sepsi László Egyéni Cég foglalkozott. Hasonló tevékenységi körű vállalkozása volt Sepsi László feleségének is, Sepsiné Kft. néven. Az egyre szerteágazóbb családi birodalmat 1995-ben egyszerűsítették, az összes érdekeltség beolvadt a Sepsiker Kft.-be, amely 1996 januárjában százmillió forintos alaptôkével részvénytársasággá alakult. A Sepsiker Rt. már működése elsô évében a dohány-nagykereskedelmi piac közel negyven százalékát tudhatta a magáénak, a cigarettát áruló kiskereskedôk és trafikok közel kétharmada tôle vásárolta áruját. A jószerivel monopolhelyzetben lévô, 417 fôt foglalkoztató vállalkozás 1996-ban 30,8 milliárd forintos árbevételt és 39 millió forintos adózás elôtti eredményt produkált, és ezzel a Figyelô Top 200-as vállalati listáján a 37. lett, olyan cégeket utasítva maga mögé, mint az Opel Magyarország Kft., vagy a Zwack Kereskedelmi Kft.
      A cég szárnyalása azonban nem tartott sokáig. 1997. szeptember 15-én a Sepsiker Rt. váratlanul beszüntette folyó fizetéseit, és felszámolást kért saját maga ellen. A vállalkozás a csôd bejelentésekor közel kétmilliárd forinttal tartozott a dohánygyáraknak, négymilliárddal a neki hitelezô pénzintézeteknek (Inter-Európa Bank, K&H, Postabank, OTP), és további negyvenmillió forint tb-, illetve kétszázmillió forint áfatartozást halmozott fel. A csôd bejelentését követôen a hitelezôk egymás torkának ugrottak, tekintve, hogy a Sepsiker Rt. vagyona messze nem fedezte tartozásait, különösen, hogy a fedezetül felajánlott milliárdos árukészlet egy része állítólag hiányzott a cég raktáraiból. A hitelezôk közül többen arra gyanakodtak, hogy Sepsi csôdbűntettet hajtott végre. Fel is jelentették ôt a köztartozásokra hivatkozva, de a rendôrség bűncselekmény hiányában megszűntette az eljárást. 1997-ben a BRFK Gazdaságvédelmi Osztályán is indítottak eljárást ellene (ügyiratszám: 136-4-1588/1997), ám ez a vizsgálat is eredménytelenül zárult.
      1997 novemberében "tartozás fedezetének elvonása bűntettének alapos gyanúja miatt" ismeretlen tettes ellen Kastyják János is tett feljelentést. Az elôzmény: a Sepsiker Rt. 1997. augusztus 8-án a tulajdonát képezô 67 darab gépkocsit jelölte meg az Inter-Európa Banktól felvett 670 millió forintos kölcsön biztosítékaként. Alig két hónappal késôbb az OTP próbálta ugyanezeket a gépkocsikat lefoglalni, a nála felvett 500 millió forintos folyószámla-hitel fedezeteként. Az autókat azonban a Sepsiker Rt. 1997. szeptember 23-án eladta az Omega-Tabak Rt.-nek, így amikor az OTP Bank érvényesíteni akarta jelzálogjogát, az autóknak csak hűlt helyét találta. A Kastyják feljelentése után indult nyomozást a Bács-Kiskun Megyei Rendôr-fôkapitányság Vizsgálati Osztálya 1998. április 8-án szüntette meg bűncselekmény hiányában. Az indoklás szerint azért, mert az OTP Bank három nappal késôbb értesítette a közjegyzôt arról, hogy az addigra 500-ról 494 millió forintra apadt tartozást a gépjárművekbôl kívánja kielégíteni. A jelzálogjog annak a nyilvántartásba való bejegyzésétôl érvényes. Információink szerint ezek az ügyek késôbb megjárták a Központi Bűnüldözési Igazgatóságot is, azonban a nyomozást nem kezdték újra.
      A felszámolás alatt lévô Sepsiker Rt. azóta több ingatlant is hasonló módszerrel értékesített. Nagykanizsán 1998. december 14-én két ingatlan "csúszott ki" a hitelezôk kezébôl. A 2097/12 helyrajzi számú, csaknem 600 négyzetméteres ingatlant 4,2 millió forintért az M-Invest 2000 Kft. vásárolta meg úgy, hogy azt közben a Royal Swiss Tobacco Kft. bérelte. A másik nagykanizsai, 2641-es helyrajzi számú ingatlan nagysága csaknem 900 négyzetméter, eladási ára pedig 7,2 millió forint plusz áfa volt. Ez utóbbit az Inter-Európa Bank szegedi területi fiókjának jelzáloga terheli, 14 millió forint értékben. Itt is volt bérlô, az Omega Tabak Rt., de a vevô ugyanaz: az M-Invest 2000 Kft.
      Szemben a dohánygyárak kétmilliárdos követelésével, a bíróság elsô fokon 600 millió forint megfizetésére kötelezte a Sepsikert Rt.-t. Ezt az ítéletet azonban a Legfelsôbb Bíróság hatályon kívül helyezte, mert a Sepsiker dohány-nagykereskedelmi cég viszontkeresetet nyújtott be a dohánygyárak ellen, ötmilliárd forintot követel "az elmaradt haszon fejében". A perek sora még nem zárult le.

 

 

HÉGETÔ HONORKA RIPORTJA:

Nagy Kistarcsa

- avagy ellenkezik-e a romaverés a politikai irányvonallal? -

Muskátli úr, a kertész, elégtételt vett. Legalábbis két roma férfi azt állítja, hogy Muskátli úr nagyon megverte ôket a kistarcsai rendôrségen, méghozzá a rendôrök jelenlétében. A dolog azért is kínos, mert Muskátli úr, akinek egyébként becsületes neve Juszkó Ferenc, a helyi kisgazdapárt elnöke. Juszkó Ferenc mindent tagad, a rendôrök úgyszintén. Hogy akkor mégis mitôl szenvedett nyolc napon belül gyógyuló sérülést a két roma férfi, azt az ügyészségi nyomozóhivatal vizsgálja, és talán ki is deríti.
A helyszín a kistarcsai romatelep. Poros utak, félkész vagy omladozó házak, vékony, foszladozó zsinegen száradó ruhák a kertben. Sok a gyerek, nagy az ínség. A telep 130 lakója közül szinte senki nem dolgozik. Egyikük-másikuk talál csak némi alkalmi munkát, azt is elvétve. Az önkormányzatnál végzett hólapátolással, sószórással havi 17 ezer forintot lehet megkeresni, de akárhogy is szépítjük, nincs mindig tél. A helyi roma kisebbségi önkormányzat vezetôi szerint a romák csak akkor jutnak munkához, ha nincs más, aki elvégezze. A romák a Polgármesteri Hivatalban sem szívesen látott vendégek. Annak ellenére, hogy a törvény szerint járna nekik, a kisebbségi önkormányzat már öt éve hiába kér irodát az épületben. Nem kaphatják meg, mert a polgármester szerint a hivatalban "így túl nagy lenne a cigányjárás". A kisebbségi és többségi önkormányzat között annyira elmérgesedett a viszony, hogy nemrég a polgármesteri hivatal egyik dolgozója rendôrrel akarta kivezettetni Oláh Józsefnét. A Roma Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese ugyanis megelégelte az akadozó ügyintézést és kijelentette: addig nem megy sehová, míg egy folyamatban lévô ügyét el nem intézik. A rendôrök meg is érkeztek, de a rendôrségi jegyzôkönyv szerint nem kellett beavatkozniuk. Eközben a romatelep lakói élnek, ahogy tudnak - néha dolgoznak, néha lopnak. Manapság itt is a fémlopás vált az egyik legdivatosabb kereseti forrássá. Pusoma Miklós és Lakatos József egyik éjjel három társával együtt meglovasított 56 alumínium lemezt a helyi kisgazda elnök, Muskátli úr, vagyis Juszkó Ferenc kertészetébôl, és még pirkadat elôtt sikerült is túladniuk az árun. Fejenként negyvenezer forintot kaptak érte. Másnap reggel a rendôrök Pusomát és Lakatost bilincsbe verve vitték a kistarcsai kapitányságra - a többi háromnak még idejében sikerült elfutnia. A rendôrök a kihallgatást Lakatos Józseffel kezdték. Az elsô kérdés még elhangzott, de a válaszra már nem futotta az idôbôl, mert a kisgazda elnök, Juszkó Ferenc közbelépett. A roma férfi elmondása szerint Juszkó tempósan odasétált a gyanúsítotthoz, és erôsen arccsonton rúgta. Ezután verni kezdte, a rendôrök pedig egyenként kiszállingóztak a kihallgatószobából. Lakatos József testén súlyos zúzódások keletkeztek. Másodikként Pusoma Miklós került sorra. A kihallgatás után a szemét össze kellett varrni. Juszkó Ferenc ökölcsapásától elvesztette az eszméletét, majd arra tért magához, hogy a kisgazdaelnök további rúgásokkal és ütésekkel folytatja a megtorlást. A rendôrök ekkor sem avatkoztak közbe. A férfi azt mondja: a verésnek egy akkor érkezô rendôr vetett véget, ô állította le a dühödt kisgazdát. A vérzô szemű Pusoma Miklóst a verés után a rendôrök kórházba szállították, majd mindkettôjüket elengedték. A két férfi ekkor fogta a látleletét, és feljelentette a rendôröket is és a helyi kisgazda képviselôt is az ügyészségi nyomozóhivatalnál.

Mit mond erre Muskátli úr?

Muskátli Bt. Virág kis- és nagykereskedés. Ez áll Juszkó Ferenc vállalkozásának cégtábláján. Az üvegház és a kertészet szinte üres - az ünnepekkor jól ment az üzlet, szinte mindent eladtak. Juszkó Ferenc az üvegházból kerül elô. Magas, testes, ötven körüli férfi nagy, lógó bajusszal, hátrafésült, vállig érô hajjal és szűk szemekkel. Elôször még azt is tagadja, hogy egyáltalán a rendôrségen járt volna abban az idôben. Késôbb elismeri, hogy ott volt, de csak azért, hogy feljelentést tegyen a tolvajok ellen. A tekintete ide-oda rebben, egy ideig hallgat, majd azt mondja: neki azt tanácsolták, hogy a vizsgálat befejezéséig semmit ne mondjon a történtekrôl.

Mit mondanak az ügyészségi nyomozók?

Az ügyet a Pest Megyei Ügyészség Nyomozóhivatala vizsgálja. Ha bebizonyosodik, hogy Juszkó Ferenc a rendôrök szeme láttára verte meg a két férfit, a kisgazda elnök önbíráskodásért és könnyű testi sértésért egy évig terjedô szabadságvesztéssel sújtható, a jelen lévô rendôrök pedig hivatali visszaélés és bűnsegédlet miatt ítélhetôk akár három évre is. A vizsgálati eredmény egy hónap múlva várható.

Mit mond a párt?

A kisgazdapárt Pest megyei elnökét senki nem értesítette a történtekrôl. Réti Miklós meglepôdött a hír hallatán, de elmondta: ô ebben az ügyben nem sokat tehet. A megyei elnök ugyanis csak akkor avatkozhat a helyi szervezetek belsô ügyeibe, ha azok olyat tesznek, ami ellenkezik a párt politikai irányvonalával. Juszkó Ferenc tette nem a politikai irányvonalat, hanem a törvényt sérti, így Réti Miklós szerint ebben az ügyben a bíróságnak kell döntenie. Ha a bíróság elmarasztalja a kistarcsai kisgazdaelnököt, a megyei elnök dönthet, javasolja-e Juszkó Ferenc leváltását. Mivel a párt rendszere alulról építkezô, demokratikus rendszer, nem ô, hanem az a helyi szervezet, amely megválasztotta, dönt majd Juszkó Ferenc leváltásáról.

Mit mondanak a rendôrök?

A vizsgálat végéig a kistarcsai rendôrség egy szót sem hajlandó szólni arról, hogy tényleg történt-e önbíráskodás az ôrsön. A rendôrôrs vezetôje, Tóth Csaba százados szűkszavú, barátságtalan és elutasító. Ez a harmadik vizsgálat, amelyet ügyészségi nyomozóhivatal folytat ellene. Elôször hivatali visszaélésért - egy biztosítási csalássorozatért - jelentették fel, másodszor pedig azért, mert helyettese ittasan összetört egy szolgálati autót, ô pedig hozzájárult ahhoz, hogy kicseréljék a részeg rendôr vérmintáját. Tóth Csaba szerint a felettes szerv, a gödöllôi rendôrkapitányság az illetékes az ügyben. A kapitányság vezetôje, Papp György, noha ô maga nem hiszi el Pusoma és Lakatos történetét, belsô vizsgálatot indított, hogy kiderítse: mi történt a kistartcsai rendôrôrsön. Szerinte az is lehet, hogy a két férfi egyszerűen leesett a lépcsôn. A vizsgálatról semmit nem árult el, magánvéleményét azonban igen, mely szerint a kistarcsai esetet felfújták, egyáltalán nem lenne szabad nyilvánosságot kapnia. A sajtónak sem kellene a két romát a védelmébe vennie, mivel - Papp György ezredes szavaival élve - tolvajnak nem jár Kossuth-díj.

Rossz pr, vagy tényleg így gondolják?

Miért nem határolja el magát nyíltan sem a rendôrség, sem a politika az ilyen cselekedetektôl? Miért sugallják tehát, hogy ma Magyarországon büntetlenül el lehetne követni ilyen és hasonló jogsértéseket? Közvetlenül a rendszerváltozás elôtt Túrós András akkori országos rendôrkapitány nyilvánosan bocsánatot kért a romáktól az ellenük addig elkövetett diszkriminációért - azért, hogy bevezették és használták a cigánybűnözés fogalmát, és hogy külön nyilvántartást vezettek a romákról. Egy év sem telt el, és az ország minden részérôl érkeztek hírek: a romaverô rendôrök ismét dolgoznak. Ekkor emberi jogi szervezetek megkeresték Horváth Balázs akkori belügyminisztert, és megkérték: ítélje el nyilvánosan az ilyen bűncselekményeket. A miniszter körlevelet küldött a kapitányságoknak, amelyben felszólította a rendôröket: hagyják abba a romák elleni tettlegességet. Eltelt kilenc év és megint szembe kell nézni egy újabb romaverési hullámmal. A Belügyminisztériumhoz évente mindössze nyolc-tíz bejelentés érkezik faji diszkrimináció miatt elkövetett visszaélésrôl és erôszakról, de a BM is beismeri, hogy a kisebb városokban, községekben az emberek nem merik feljelenteni a helyi rendôrt, így biztos, hogy sokkal több ilyen eset marad titokban, mint ahányra fény derül. A zámolyi roma közösség által elkövetett gyilkosság még jobban felkorbácsolta az indulatokat. Idén nyáron az elôször művelôdési házban lakó, majd faházakba költöztetett roma családok megöltek egy fiatalembert, mert attól féltek: a férfi rájuk akar támadni. A közösséget az elmúlt évben ötször támadták meg - hatodszorra megtörtént a tragédia. Nem telt el két hónap, és harminc rendôr, azzal a felkiáltással, hogy Zámoly óta nincs kegyelem, brutálisan bántalmazott hét roma fiatalt - a legfiatalabb közülük 13 éves volt. A hajuknál fogva rángatták be ôket a rendôrautók csomagtartójába, leköpködték és úgy megverték ôket, hogy kettôjüknek beszakadt a dobhártyája. Pár óra múlva kiderült: a bejelentés, amely alapján a rohamrendôrök elôállították a fiatalokat, hamis volt. Ezt az ügyet is az ügyészségi nyomozóhivatal vizsgálja, a rendôrség pedig errôl a túlkapásról sem volt hajlandó egyetlen szót sem nyilatkozni mindeddig. Azt ôk is nagyon jól tudják, hogy vádat emelni valamennyi esetben csak az elkövetôk ellen lehet - a nyomozóhivatal a rendôrség teljes rendszerét nem vizsgálhatja, így soha nem derülhet fény arra, hogy ki adta ki a parancsot az ilyen és hasonló bántalmazásokra. Szikinger István alkotmányjogász szerint éppen ezért van most sokkal nagyobb szükség egy diszkrimináció-ellenes törvényre, mint eddig bármikor. Ha a politikusok nem állnak ki következetesen az emberi jogok védelméért, és ha a törvényhozók egy része tényleg azt gondolja vagy sugallja, hogy a romák elleni visszaéléseknek nincs közük párjuk politikai irányvonalához, akkor szigorúbb diszkrimináció-ellenes törvények nélkül egész Magyarország egy nagy Kistarcsává válhat.