„Unjuk már, hogy kijövünk, hazamegyünk, és nem történik semmi” – mondta Pottyondy Edina influenszer lassan négy hete, a nagy tüntetés tetőpontján. Az unalom továbbra is indokolt, most sem történt semmi. Sem politikailag – mert hiába következett be a hatalmi gépezetben példátlan üzemzavar, ami Orbánnak két gondosan felépített és nehezen pótolható emberébe került (az elnöknek kinevezett arctalan ügyvédről egy pillanat alatt kiderült, hogy más erények hiányán túl hazug ember is), a rendszernek az egész meg se kottyant. Sem pedig a társadalom nem változott: a jelek szerint mostanáig még nem valósult meg az „optimista verzió”, mert a jóérzésű influenszereknek nem sikerült maguk s a bántalmazottak, kiszolgáltatottak mellé állítani „a magyar embereket”. (Miért kell átvenni ezt a felülmúlhatatlanul kretén orbánista szókapcsolatot?)
Nyilván hasznos volt a pénzgyűjtés a bántalmazott gyerekek segítésére. Minden irónia nélkül: abszolút nemes ügy. Ehhez viszont nem kellett volna tömeggyűlést tartani. Az összeesküvés-elméleteimet megtartom magamnak, de február 16-án a nettó eredmény a hirtelen felcsapó düh lecsillapítása, a krízis hatástalanítása volt. A Dollárpapa klasszikus jelenete jut eszembe: Rajz Jánosnak szónokolnia kéne az erkélyről a város népéhez, de nem tud mit mondani. Darvas Iván, a dörzsölt kisvárosi ügyvéd súg: „Éljen a haza!” Mire a rozzant amerikai nagybácsi elrebegi: „Menjetek haza.”
2024. március 27-én, szerdán délután 5-kor az Írók Boltjában (Bp. VI., Andrássy út 45.)
A beszélgetés témája Nagy Gabriella Elviszlek Amerikába című regénye.
Károlyi Csaba beszélgetőtársai: Deczki Sarolta, O. Réti Zsófia és Zelei Dávid.
Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az Út folyóirat köre, alig található publikáció ebben a témakörben, nem igazán kezdett vele semmit se a magyar, se jugoszláv műkritika, pedig mint láthattuk a KURI kiáltványa kapcsán, szerepe volt a nemzetközi áramlatokban. Topor Tünde A Bauhaus, avagy a magyarok kimenetele című 2011-es tanulmányában említi ezt az ikonikus KURI-kiáltványszámot, amire elsőként Mezei Ottó hívta fel a figyelmet. Mezei következetesen azon a véleményen volt, hogy éppen ez a Molnár Farkas által vezetett művészcsoport járult hozzá legerőteljesebben a korai Bauhaus átalakulásához, a misztikus és expresszionista szellemiségének megváltoztatásához.
Minden, amit tudni akartál a judaizmusról, ráadásul meg is merted kérdezni – így lehetne egy mondatban megragadni J. S. Margot (eredeti nevén: Margot Vanderstraeten) belga író, újságíró magyarul is olvasható önéletrajzi könyvének belső nullpontját. Az Antwerpenben élő szerző eredetileg 2017-ben megjelent memoárját – Mazel tov – Különös barátságom egy ortodox zsidó családdal – nevezhetjük egyfelől a megismerés és elfogadás narratívájának, de olvashatjuk eszméléstörténetként is. Az erőteljesebb, kiforrott írói hangon megszólaló Minján – Találkozásaim ortodox zsidókkal pedig az önéletrajzi könyv folytatásaként mesél újabb, nem mindennapi egymásra találásokról az elbeszélő és mélyen hívő haszidok között. A flamand származású íróval, akinek eddig hat regénye és két interjúkötete jelent meg, privát és szakmai kíváncsiságról, heterogén kultúrák találkozásáról és lelki otthontalanságról egyaránt beszélgettünk, de szóba került Matild belga királyné, illetve a kortárs amerikai próza markáns íróegyénisége, Philip Roth is.