Keresés
A szerző további cikkei

(Bilder und Malerbücher, Kunstsammlung Jena, megtekinthető november 18-ig.)

A bemutató hívóképe és plakátja Chagall idilli jelenete, öt libbenő ruhájú és kibontott hajú, kasztanyettával táncoló nőről, békésen legelésző juhok és virágzó fák, bokrok fölött lebegve, röpködő gerlepárral. Erik Stephan kurátor a mottót is tőle kölcsönözte: „Biztos vagyok benne, hogy Rembrandt szeret engem.” Egyrészt azért, mert a rendező szerint az orosz–zsidó származású francia mester – aki német és amerikai földön is élt – kiváló közvetítő lett a keleti és nyugati kultúra között. Másrészt,  mert már húszévesen barátságot kötött olyan festőkkel, mint Robert Delauney, Fernand Léger és Amadeo Modigliani, illetve olyan költőkkel, mint Guillaume Apollinaire, Max Jacob vagy Blaise Cendrars, hidat építve a piktúrától az irodalomig.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

 (Gabriele Münter – Malen ohne Umschweife, Museum Ludwig Köln. Megtekinthető január 13-ig.)

Egyébként a táj játszotta a főszerepet egész életművében: „Jómagam lényegében mindig plein-air festőnő maradtam” – vallotta. Sokat utazott, 1904-től 1908-ig többek közt Hollandiában, Tunéziában, Itáliában, Franciaországban, aztán 1915-től 1920-ig Skandináviában élt, 1929–30-ban egy évet ismét francia földön töltött, amíg 1931-ben végleg le nem telepedett a bajor Murnauban. Gazdag tájképtermésében a legérdekesebb, hogy évtizedeken át tetszés szerint váltogatta festészeti stílusait – olykor akár párhuzamosan is –, mert mindig a látvány döntötte el a formát.

Tovább
A szerző további cikkei

(Unerhört! – Expressionismus in Görlitz, Kulturhistorisches Museum Görlitz, megtekinthető november 4-ig.)

Noha agyontárgyalt és közismert, ennek nyomán pedig népszerű mindmáig a drezdai „alapító atyák” tevékenysége otthon és külföldön egyaránt, a görlitzi művészeti krónika eme jelentős szakaszát mégis csak most dolgozza fel az itteni Kultúrtörténeti Múzeum Hallatlan! – Expresszionizmus Görlitzben címmel, egy reprezentatív különkiállítás keretében. Kétszáznál több mű között akvarellek, egyedi grafikák és multiplikák (rézkarcok, fametszetek), fajanszok és könyvek mellett korabeli fotódokumentumok sorjáznak a falakon és a vitrinekben.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

(Der Canalettoblick – Oberes Belvedere, megtekinthető október 14-ig.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Machen Sie mich schön, Madame d’Ora! – Dora Kallmus, Fotografin in Wien und Paris 1907 bis 1957, Leopold Museum, Bécs. Megtekinthető október 29-ig.)

Korabeli népszerű társasági magazinokban és „menő” divatlapokban Madame d’Ora rendszeresen publikált, nemcsak képeket, hanem cikkeket és úti beszámolókat is, német, francia vagy angol nyelven egyaránt. Ahogyan egyéni bemutatkozásai mellett (Bécstől Berlinen át Londonig) számtalan hazai és külföldi kollektív kiállításon is részt vett (az előbbi helyszíneken túl például Budapesten, Buffalóban, New Yorkban és így tovább).

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

(Wings, Hotel Mond, Berlin-Charlottenburg. Megtekinthető augusztus 18-ig.)

Időszaki kiállításaik sorában most az angol Wings (Szárnyak) címmel a kortárs neoavantgárd világhírű mestereinek válogatott műveit láthatjuk. A rendezvény atmoszféráját eleve meghatározza, hogy a terem közepén Bernd Reiter kölni művész – aki három évtizede az újító jellegű installációk és térplasztikák ifjú alkotói­nak megjelenését támogatja – elhelyezte a padlón az orosz Mig–21-es harci repülő eredeti farvezérsíkját.

Tovább
A szerző további cikkei

(Jean Molitor: bau1haus – Die moderne in der Welt, BOX Freiraum, Berlin, október 28-ig, a berlini Hatje Cantz Verlag angol–német katalógusával, 160 oldalon 122 fekete-fehér fotóval)

Tovább
A szerző további cikkei

(Bacon – Giacometti, Fondation Beyeler, Riehen/Basel, megtekinthető szeptember 2-ig)

Tovább
A szerző további cikkei

 (In the cut – Der männliche Körper in der feministischen Kunst, Stadtgalerie Saar­brücken, megtekinthető szeptember 30-ig)

Tovább
A szerző további cikkei

 (Cilinder és lokni – Osztrák biedermeier képek a Szépművészeti Múzeumból, Vaszary Galéria, Balatonfüred, 2019. jan. 6-ig.)

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

(Klimt ist nicht das Ende – Aufbruch in Mitteleuropa, Unteres Belvedere, Bécs. Megtekinthető augusztus 26-ig, a müncheni Hirmer Verlag kiadásában megjelent német vagy angol katalógus kíséretében, 393 oldalán 301 képpel.)

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

(„Basquiat – Boom for real”, Schirn Kunsthalle, Frankfurt am Main, megtekinthető május 27-ig.)

Tovább
A szerző további cikkei

 (Das Wiener Aquarell, Albertina, Bécs. Megtekinthető május 13-ig.)

Tovább
A szerző további cikkei

Név szerint: Klimt – Moser – Gerstl – Kokoschka. A két-két világhírű szecessziós és expresszionista mestert Bécs 1900 körül címmel a Leopold Múzeum hozta össze, javarészt saját tulajdonából. Habár a válogatás jellegéből adódóan nem számíthatunk szenzációs felfedezésekre, a közismert és méltán népszerű remekművek időnkénti megtekintése mindig ünnep a szemnek.

Gustav Klimttől ritkán látható például a privátkollekcióban rejtőző, korai férfiakttanulmány 1883-ból, egy ültében jobbra forduló, fia­tal műtermi modellről, realisztikus modorban vagy a reprezentatív privát megrendelés a neoreneszánsz karosszékben pózoló kamasz lányról, dúsan redőzött, csipkés ünneplő ruhában, 1894 tájáról. A sokszor felkeresett Attersee atmoszféráját a tavi ciklus jól érzékelteti, az impresszionisztikus könnyedségű erdős part reggeli párájától (1899) a déli napsütésben ragyogó víztükör opálos hullámfodrozásán át (1900) az őszi viharban égre tornyosuló jegenyesor koronáinak tompa, óarany patinájáig (1903), amely szecessziósan tömör és dekoratív. Végül a meztelenül vonagló testeket inkább keretező, semmint eltakaró palástok organikusan absztrakt mustráival szimbolisztikussá stilizált a sokat reprodukált főmű, a Halál és élet (1910 /11) nemzedékeket szervesen összefonó embercsoportja, amelyet később (1915/16) ismét átdolgozott...

Az „ezermester” Koloman Mosert kézműves dísz- és használati tárgyak, bútorok, alkalmazott grafikák meg festmények egyaránt képviselik. Kobaltkék bőrrel bevont támlásszék ébenfából (1901 k.), fehérre lakkozott rácsozatú bükk karosszék sakktáblaszerűen fekete-fehér vesszőfonatú ülőkével (1903), ezzel egyidős juhar ruhaszekrény, figurális intarziával, elefántcsont- és gyöngyházberakással, valamint azonos korú litó-plakátja a Wiener Secession XIII. tárlatához hasonló kolorit- és formarendszerű. Olajképei közül a Körömvirágok (1909) kerti ágyása a sárga tónusok kavalkádja, „obligát” tavi tájai neki is vannak 1913-ból, de ő a Wolfgangsee havasok koszorúzta látványát örökítette meg, magas vagy alacsony látóhatárral, netán a Semmering monumentális viaduktját, ősfenyők markáns kontúrjai mögött a lebukó nap vérvörös korongjával. Monumentális allegóriái közt 1914 hozta a kiteljesedést: a Tavasz szokatlan, mert felhőben lebegő lányos ifjú, ám A vándor már férfiasan rusztikus profilfigura, a Vénusz a grottában érett női aktját drapéria öleli körbe, akár az állva ölelkező Szerelmespárt, de A szerelmi bájital jelképes pallossal elválasztott Trisztán és Izoldája sportos ruhában vált kortársává.

Máig háttérbe szorult Richard Gerstl, bár radikális modernségét már 1904-ben jelezte frontális, önarckép félaktja, majd autója mellett álló, teljesen meztelen alakja (1908) meg a városi kiránduló pár az erdőben, továbbá a nagypolgári szalonok divatos öltözékben pózoló, öntudatos dámáinak „prototípus”-sora, míg tájai közül a gmundeni tóparti út (1917) kékeszölden „monokróm”, már-már absztrakt vízió, vastagon pasztózus duktussal. Sok vihart kavart a „fenegyerek” Oskar Kokoschka, akitől a Tre Croci – Dolomit-panorámája (1913) még holdfényesen sejtelmes látomás, de a Fortuna (1915) glóbuszon álló pucér istenasszonya békét ígérő szivárványt vetít az égre, míg lábánál Mars korbácsolja harci szekere lovát. Privát sorskérdéseken töpreng szája elé tett kézzel 1918-as önarcképe vagy festőállványos önportréja női akttal (1922), de míg a statikus Csipkeverőnő (1933) a vihar előtti csend jelképe, addig az Anschluss – Alice Csodaországban (1942) szőke copfos női aktja szögesdrót mögött áll, kívül vaskalapos férfiak a közmondásos három majmot idézik: a mentőtáskás, gázmaszkos katasztrófaturista eltakarja szemét, a géppuskás, horogkeresztes náci tiszt kezével befogja száját, a főpap hasán feszület, de ujjaival bedugja fülét, a távolban a civilizáció szimbóluma, az Akropolisz lángol...

(Wien um 1900, Klimt – Moser – Gerstl – Kokoschka, Leopold Museum, Bécs, június 10-ig látható. Lapszámunk képeit a tárlat anyagából válogattuk.)

Tovább
A szerző további cikkei

 (L’avant-garde hongroise à la galerie Der Sturm, 1913–1932, Galerie Le Minotaure és Galerie Alain le Gaillard, Párizs. Megtekinthető május 12-ig)

A hazai közönség régi ismerőse a fővárosi művészeti vásárokról a Benoit Sapiro által 2002-ben alapított párizsi Le Minotaure galéria, amely a Galerie Alain le Gaillard együttműködésével épp március idusán nyitotta meg tavaszi szezonjuk legkiemelkedőbbnek tartott kiállítását. Markáns profilját ezúttal is jól képviseli A magyar avantgárd a Der Sturm Galériában, 1913–1932 című tárlat, amelyen – berlini első fellépéseik kronológiai sorrendjét betartva – Réth Alfréd, Mattis Teutsch János, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Bortnyik Sándor, Ébneth Lajos, Kassák Lajos, Péri László és Moholy-Nagy László közel száz grafikája és festménye szerepel, korabeli dokumentumok kíséretében. A híres mesterek lajstroma mellett a nívót Passuth Krisztina asszisztenciája garantálta, akit a modern magyar művészet rangidős történészeként és az avantgárd szakértőjeként aposztrofálnak.

Tovább
Élet és Irodalom 2018