► Régi koncertfelvételek az új Paul McCartney-lemez, a The Boys of Dungeon Lane és az új Rolling Stones-anyag, a Foreign Tongues ürügyén.

És micsoda dolog, hogy adódik valami új, ami összeköthet a régi énemmel, ami oda is szól, pontosabban, onnan nézve is van érvényessége, létezik bámiféle folytonosság a világban. Nem kell örökké mindent elengedni, elfeledni, úgy tenni, mintha sosem lett volna, vagy letagadni, hogy emlékszem rá, valaha fontos volt. Mi mást tudhat néhány hang és kép, mint hogy hidat ver a régi önmagamhoz, hogy feloldoz és hitet ad, valaha létezett az a világ, amiből ugyan semmi sem maradt – de én abból vagyok. És attól, hogy az én szívem, agyam, ösztönöm, ízlésem abból a világból való, még nem járt le az emberi szavatosságom. Ezek a dalok, felvételek, koncertklipek leveszik rólam azt a nyomasztó terhet, hogy azt kelljen éreznem, semmi közöm a körülöttem porladó valósághoz.

► 2026-os labdarúgó-világbajnokság, M4

Hogy a focihoz mindenki ért, fárasztó közhely, de itt sajnos nem a pályáról van szó, nem arról, hogy ott, mondjuk, taktikailag mi történik. Ezek jórészt erkölcsi, morális kérdések. És az úgynevezett szakértőknek, akik prüszkölnek az ilyen dolgozatoktól, és azt üvöltik, mégis ki a fene (nyilván nem így) írta ezt, és mi köze a magyar focihoz, azoknak azt tudom mondani, egy senki, és semmi köze hozzá. Az adófizetők pénzéhez van köze, a becsülethez, a gyerekneveléshez, a tehetséggondozáshoz.

► Másnap a BL-döntő Budapestjén; A Szerb Antal-kód, Fővárosi Bábszínház, május 30.

Mert a valóságért színházba kell menni, olvasni kell, és hogy igaz-e, ami ott van, nem csak valódi, azt nem tudom megígérni önöknek, de az biztos, hogy ha szeretnének végre magukról tudni valamit, akkor menjenek koncertre, olvassanak, várja önöket a tépelődés, és próbálják meg végre elengedni az úgynevezett híreket.

► A sükösdi SUGO tamburazenekar előadása a parlament alakuló ülésén, 2026. május 9.

Aki a sükösdi gyerekek éneklését nem könnyezi meg, annak vagy tűrhetetlenül nehéz napja volt, vagy kőből van a szíve. Nézi az ember a síró Velkey Györgyöt, és arra gondol, látott-e már emberi érzelmet a parlamentből közvetítve. Micsoda dolog most magyarnak lenni, hogy azok, akik évtizedek óta magukra hagyottan küzdenek, most látszottak, és ennek fényében nekünk se kellett magunkra úgy gondolni, ahogy eddig.

► A közszolgálati adókon érdeklődnének az eddig háttérbe szorult, kevés figyelmet kapó alkotók iránt. Petőfi tévé, M5

Most, hogy hullámzó színvonalon, vissza-visszaesve, de a kultúrával foglalkozó közszolgálati csatornák, a Petőfi tévé meg az M5, zavartan, szemlesütve jelezték, hogy érdeklődnének olyan alkotók ügyes-bajos dolgai iránt, akiket az elmúlt 16 évben negligáltak, halkan kérdezem, mi a teendő. Nem szeretném takargatni érintettségem, az elmúlt bő másfél évtizedben nem tudtam olyan alkotást létrehozni, melyet a „közszolgálat” méltónak talált volna beszámolóra. Ezért szívesen megkérdezném azokat a kollaboránsokat, dolgozókat, szerkesztőket, műsorvezetőket, akik eddig „belülről bomlasztottak” és/vagy „csak parancsra cselekedtek”, ne adj’ isten, szívük szerint szívesen meghívták volna a magamfajtát, tudják-e, mihez asszisztáltak?

► „Egy ideális rendszerben nem kellene itt ülnöm” – megszólal a nyomozó a Tisza-műveletről, Direkt36, YouTube

Szabó százados monológja a magyar médiatörténet első atombombája. Nem, nem a kiszivárgott őszödi beszéd volt az, mert az nem alulról jött. Az őszödi beszéd politikai aktus volt, ahhoz a társadalom érdekeinek kevés köze volt, még ha a tűrőképességét próbára tette is. Az őszödi beszéd azt mutatta, hogy akkoriban még működött az a korrupciós, titkosszolgálati gépezet, ami mára önmagát is felfalja, és mint egy rossz krimiben, több, rivális bérgyilkos banda kergeti az áldozatot. Szabó Bence porszem a gépezetben, „csak” nyomozó. A munkáját végzi, és a kiállása a hivatására felesküdött kisember lázadása. Szavai azt a rémületet tükrözik, amit már évek óta mondogatunk egymásnak, és ami most ért valósággá, hogy ez így nem mehet tovább.

► Hírek a közszolgálati tévében a választások előtt, 2026

A hitet, a bizalmat nem lehet csak úgy félretenni, és sajnos még mindig dolgozik bennem valamiféle ontológiai derű. Egy közszolgálatis szerkesztő szemében nyilván a sárkány, Süsü szintjén vagyok, aki pillangók után ugrándozik és énekel, és bár szeretném így érezni magam, csak azzal szembesülök időről időre, hogy a köztévések nem tudják, mit cselekszenek. Nem értik, hogy az a fertő, amit termelnek, milyen mérgezést okoz, milyen tartós károkat.

► Keresztül Budapesten: kertek alatt – PEST, fetánszk videója, YouTube, február 15.

Mivel a legutóbbi írásomban (Kék, ÉS, 2026/5., jan. 30.) ismét a Kékkör lázában égtem, és több dokumentumfilmet kikerestem, az életemet pátyolgató és terelő algoritmus az elmúlt héten egymás után dobta fel nekem a szabálytalan túrázók kisfilmjeit. Már első látásra izgalmas volt „fetánszk” vadonatúj videója (és ahogy a gyorsan növekvő nézettséget és a sok kommentet, hozzáfűzött érdemi információt láttam a film alatt, ezzel nem voltam egyedül). Az „én csak sétálgatok” jelmondatú YouTube-csatornán még nem sok videó található, és ez a leghosszabb és legprofibb eddig. A városi tereptúrázó célja az, hogy keresztülmenjen a városon a kertek alatt, árkon-bokron, úgy, hogy – amennyire lehet – elkerüli a látnivalókat és a forgalmas utakat, illetve, ha érinti is, csak átmegy rajtuk, és nem használja őket közlekedésre.

► Kékkör film, rendező: Simonyi Balázs, M5

A Másfélmillió lépés pimasz volt és lázadó. Jellemző, hogy mennyivel lágyabb volt a diktatúra, és mennyivel több mindent megengedhettek maguknak az akkori filmesek. A narrátori szólam ott gyakran felelősöket keresett, számonkért. Simonyi óvatos, de nem figyelmetlen. Amikor beáll a film ritmusa, és kiderül, hogy a futás csak kerettörténet, ám a keretben sem csak a hosszútávfutó magányossága (és teljesítménye) számít, de figyel is, „benne felejti” a kocsmai jelenetben, hogy „ebben az országban mindenki hazudik”, és rácsodálkozik az ország egyetlen uniós emlékművére is.

► Himnusz és ünnepi beszéd, RTL Klub, 2025. december 31.

Cserhalmi szép, megrázó és felemelő megoldást választott. Az emberi méltóságról, a gyerekvédelemről, a nevelőotthonokba kényszerült gyerekek sorsáról beszélt úgy, hogy a személyes felől indított, és ott is maradt, a privát emberi igény felől fogalmazta meg azt a mifelénk elérhetetlennek látszó vágyat, hogy a gyerekeknek e hazában ne kelljen félniük. Nem kalandozott el általános vádaskodásba, egyetlen konkrét közéleti vagy politikai félmondatot nem engedett meg magának, mégis minden becsületes, magára valamit is adó magyar ember mélyen átérezhette a beszéd tömör és konkrét igazságát. Miszerint, ha 2026 a gyerekek méltóságának éve lehet, akkor talán mi is méltók lehetünk rá, hogy valami jót gondoljunk magunkról.

► Szavakon túl, Kálloy Molnár Péterrel beszélget Kadarkai Endre, a Klub Rádió You­Tube-csatornája, 2024. április 14.

Szóval az, hogy a fájdalmasan hamar elment, mindössze ötvenöt éves Kálloy Molnár Péter mit jelentett a magyar színpadnak, filmnek, színházi világnak, irodalomnak, komoly helyen általában szinte narrálhatatlan. És ezt ő tudta és értette is, minden manír nélkül mesélt arról Kadarkai Endrének a Szavakon túl című műsorban, hogy mit jelent szakmai szempontból észrevétlen művésznek lenni, akit nem érzékelnek a nagyok, akinek ötvennégy évesen – ekkora életművel a háta mögött! – Jászai-díja sincsen, miközben a tanítványai lekörözik. Kálloy Molnár egyetlen komoly díja, hogy borsodi szülővárosa, Mezőcsát díszpolgárrá választotta. Miközben színházi és filmszerepei nemcsak mennyiségre elképesztőek, de beégtek a nézők agyába, komikus ka­rak­tere, hangja, szinkronmunkássága, dalai, lemezei a tágabb kulturális mező meghatározó anyagai.

► 105 éves a csongrádi Batsányi János Gimnázium, november 14., BJG

Lassan húsz éve vagyok hivatásos tévékritikus, úgyhogy lehetnék szakbarbár, ám viszonylag gyakran, évente többször is javaslok önöknek szilenciumot. Nem kell mindig tévézni, elég a képernyőből, a képből. Ha tehetik, figyeljenek befelé. Hiszen tudják, világok voltak ott régen, és bár már nem tárulnak fel, mint egy lektűrben, még most is le lehet róluk kaparni a meszet, és fakón előbukkannak, mint borsodi templom falán a freskó. A régi egók vastag mázát érdemes figyelni, az ősz alkalmas erre, mert ad alázatos feladatokat.

► Ilyen nincs!, ATV, október 27.

Na de zavaróan hosszan eltértem a felütéstől, miszerint volt a 90-es években két alföldi közép- és iparváros, nagyjából duplaannyi lakossal, mint mostanában, mindkettő járási központ, övék volt a jövő, és a két jelentős alföldi város között létezett vasúti közlekedés. Amikor először utaztam rajta, '93 őszén, éppen szántották be a tarlót a traktorosok, és én néztem a zetort hosszan, aztán belemerültem a soros Kundera-könyv­be, amit úgy olvastam, mintha tetszett volna, és amikor negyven oldallal később felnéztem, láttam, hogy a szántó traktor némi előnyre tett szert, de a tűrhetőbb sínrészeknél talán behozzuk.

Ez az ATV minden szempontból kedves vasúti riportjáról jutott eszembe.

► Szirtes Ági 70, Facebook, a Katona József Színház oldala

Szirtes Ági hetvenéves lett, és a színház, ahol évtizedek óta vezető színész, egy riportfilmmel köszöntötte. Az alapanyag, a konkrét köszöntés az, ahogy a színház igazgatója, sokszoros rendezője, barátja, Máté Gábor a Mesteremberek előadás után méltatta őt. A szerencsés közönség, aki éppen akkor volt jelen, őszintén tombolt.