Keresés
A szerző további cikkei

(...) szóval a ravatalos fejet nem azért rossz megcsinálni, mert az illető történetesen halott. hanem azért, mert nem lehet körbehordani a tükröt, mert a halott hanyatt fekszik, hátul mindenképpen lelapul a haj, mert a ravatalon hanyatt fekszik az ember. furcsa is lenne hason, mondja a nő, és megint nevetnek, mert elképzelik, ahogy hason fekszik a halott a ravatalon, az arca belefúródva a párnába, és az emberek meg egymástól kérdezgetnék, hogy az kicsoda, mert nem látnák az illető arcát, és ezen megint nevettek, aztán a fodrász meg még azzal fejelte ezt meg, hogy azért van, akit a tomporáról felismernék, amin megint nevettek, és a nőnek jólesett, hogy tudta, hogy itt most az ő feneke van a ravatalon, hogy ő fekszik párnába fúrt arccal ott. és akkor a nő sírt, elsírta magát, és arra gondolt – hogyan is magyarázhatná meg azt, miért is sír valójában.  

Tovább
A szerző további cikkei

(interjú – rögzítés dátuma, helye, időtartam, lejegyző, blabla)

joggal állítasz meg, hogy kik is az igazi felnőttek. nem mintha nem tudnád, kikre gondolok. pontosan tudnád mondani a nevüket, nem igaz? csak a fene nagy definícióéhséged, hogy nevezzük nevén a dolgot. hát jó, nevezzük nevén, és adjunk nevet akkor az okostojás rátarti viselkedésednek, többször voltál pesten, mint egyszer, hazajössz a savaria expresszel, azt ismételgeted, hogy lejöttél vidékre. hát apádhoz jöttél, meg anyádhoz, és nem le, és úgy rúglak seggbe – ezt már tisztáztuk: valagba, inkább mondja így, ha arra törekednék, hogy szó szerint adjam vissza, amit abban a pillanatban mond, amikor belépek a lakásba –, ha megint ezzel jössz. az igazi felnőttek, arra térek vissza. úgy képzeltem mindig, hogy egy család három generációt bír el. négyet is. persze, bazmeg, vitatkozz megint, de a négy az inkább kivétel, mintsem a standard. mert a négy nemzedék az már olyan, hogy az egyik oldalon csonkul. mondom a példát. hogy a dédi él, de a sok dédiből akárhogy osztol-szorzasz, azért a kisebb hányada van még ezen az oldalon, hogy meg ne bántódjál, mondom ilyen finomkodva. így aztán ez a nemzedék már korántsincs jelen.

Tovább
A szerző további cikkei

Blénesi Éva: Cigánynak lenni, költőnek lenni. Közelítések Bari Károly alkotói világához. Kalligram Kiadó,  Budapest, 2018, 236 oldal, 3000 Ft

Az a reflektált viszony, amelyet a monográfia szerzője szinte mindvégig tartani képes a kötetben – ez jelentős, a saját szövegére vonatkozó alkotói szigorúságot feltételez –, önmagában hiteles nézőpontot állít elő. A személyes kötődés élményét, amelyet a bevezetőben éppen az Elfelejtett tüzek kötet kapcsán ír meg Blénesi, aki kimerevíti azt az élmény-pillanatot, amelyet tinédzserként a számára jelentett a könyv, vagy azt a metafora-készletet, amely inkább esszéisztikus, értelmező továbbírása a Bari-univerzumnak, nem kívánja elleplezni. Mert a hivatásos olvasó éppen attól válik azzá, hogy képes mit kezdeni érintettségével, úgy is mondhatnám, szöveggé képes formálni a szöveghez való sokféle viszonyulását. Blénesi eddigi életművét egyébként is ez a fajta érdeklődés jellemzi: a szövegek benneállása a nem-szöveg-valóságban, a műalkotás identitása és az általuk megtermelt identitások, a köznapi tapasztalatok irodalommá írása.

A Bari-monográfia pontosan tagolt: fejezetről fejezetre laza kronológiai rendben halad, ami ennek a fél évszázadnyi, egy esztétikai tapasztalatból induló, de több művészeti ágban (és tudományterületen) is megmutatkozó életműnek az átlátását segíti.

Tovább
A szerző további cikkei

Onnan kellene kezdenem, hogy Berta Péter könyve (Fogyasztás, hírnév, politika, MTA, Budapest, 2014) a lokálisan néhány erdélyi településre koncentrálódó gábor romák társadalmáról szól. De ez a szentencia – miközben alapvetően igaz, mégis éppen azt fedi el, ami a könyvet megkerülhetetlen alapművé teheti a kulturális antropológia magyarországi és nemzetközi színterein is. 

Tovább
A szerző további cikkei

Jónás Tamásról

Tovább
Élet és Irodalom 2020