Az újabban igen tevékeny Lázár János építési és közlekedési miniszter a Megafon Központ által indított Patrióta YouTube-csatornának adott interjút. Hogy mi lesz a 2026-os választás tétje, Lázár azt mondta, mérföldkő lehet az egész ország történetét illetően. Szerinte az a kérdés, hogy mi lesz Magyarországgal a következő évtizedben. Arról beszélt, hogy nem a Fideszről döntenek az emberek, hanem a saját sorsukról. „A normalitás és a jólét, amit ez a kormányzat képvisel, az folyamatos ostrom alatt áll.”
Mondja Lázár, de maga is tudja, a választások a Fideszről is szólnak, sőt, a legutóbbi választásokhoz képest különösképp: nemcsak a társadalom megosztott, de a Fidesz-szavazók is. Ráadásul az is tény, hogy kevesebben vannak, mint a korábbi választásokon, ilyenformán egy esetleges vereség merőben új helyzetet teremthet.
A Mókuli először 1961. április elején látott napvilágot, közvetlenül az azt megelőző héten, hogy Jeruzsálemben kezdetét vette a nyolc hónapig tartó Eichmann-per tárgyalása. A 18 forintért megvásárolható kötet igényes kiadásban került a könyvesboltokba, az elbeszélt eseményeket Gönczi Béla grafikus rajzaival illusztrálták. A borítón olvasható rövid műfaji utalás szerint az ifjúsági regényt eredetileg kilenc éven felüli olvasóknak szánták. A kultúrpolitika hallgatólagos támogatásával a második, átdolgozott változatot a felszabadulás 30. évfordulóján, 1975-ben adták ki újból. Abban az évben, amikor a Hajtűkanyar, a Sorstalanság, a Szent Imre-induló, Az első évtized, a Szemüveg a porban (Gyertyán Ervin) regények, valamint Száraz György Egy előítélet nyomában című történeti nagyesszéjének együttes megjelenésével végbement a magyar holokausztirodalom emlékezettörténeti fordulata. A Mókuli teljes kiadástörténetéhez hozzátartozik, hogy 1983-ban még a baráti szocialista Csehszlovákia irodalomkedvelő fiatalsága is kezébe vehette a kötet cseh fordítását.
Az igazgatói irodában beszélgettünk, mert ott volt hely, semmi nosztalgia, csupán praktikum. Szóba került, hány évig lehet valaki színházigazgató, van-e fideszes és nem fideszes színházművészet, és hogy mivel adós magának a szakma, látjuk-e a fától az erdőt.