Ezek is elkúrták
Ott szoktam sírni, ahol senki se lát, persze nem állandóan, hanem csak olyankor, amikor a honfiúi önfeláldozás megindító példáira bukkanok. Például amikor azt olvasom a Vadhajtások című webes orgánum nyitóoldalán, hogy Balásy Gyula valamennyi cégében birtokolt tulajdonrészét átadja az államnak, ilyen hírrel találkozván nem csoda, hogy a magamfajta zord aggastyán könnyei is megerednek, persze ő ezt ügyesen leplezi.
Nyájas olvasóm nyilván tudja, hogy a Vadhajtások nemcsak a gombamód szaporodó webes orgánumok egyike, hanem a legbecsesebbek közül való, lévén olyan termék, amelyet levitézlett kormányzó urunk is kitüntet a figyelmével, sőt a nagy nyilvánosság előtt dicsérni sem átall.
Kosáry Domokos és a zsidóság
Kosáry lutheránus vallású, honorácior értelmiségi családban született a multikulturális Selmecbányán. Liberális nevelést kapott a Trefort utcai mintagimnáziumban, ami után gondolhatnánk, hogy távol állt a korszak legnagyobb traumáját bűnbakképzéssel megoldani kívánó fajiságtól. De a korszellem a harmadéves egyetemista pesszimista naplójegyzeteiben is érződik: „Kultúránk zsákutcába jutott, irodalmunk tömegcikk, a vallások küzdelme kenyérharc. Gyökeres magyar faj nincs, állandó felhigítás az egész nemzet. (…) Nekünk csak meg nem valósult lehetőségeink vannak és elszalasztott alkalmaink. Most is csak vegetálunk. A zsidóság erősebb, életképesebb, rajta ül gazdasági életünkön, kultúránkon, megelőz és kisajátít.” Az idézett hanyatlástörténet Szekfű Gyula ekkortájt megjelent Három nemzedék című korszakos munkájának, a népi írók műveinek és nem utolsósorban A Nyugat alkonyának hatása alatt született.
„A világ maga is porszem csupán”
Klimó Károllyal Földényi F. László beszélget
A most kilencvenéves Klimó Károly a kortárs magyar képzőművészet egyik meghatározó alakja. Pályatársaitól eltérően azonban feltűnően egyéni úton jár, az expresszív stílus terén nem nagyon vannak társai vagy követői.
