A vörös üsző

Az Ön által vezetett bizottság súlyos vádakkal illette Magyarországot, jog­államiságunkat és működő demokráciánkat, írja Sargentininek címzett nyílt levelében a CÖF–CÖKA, és már ez az egy mondat is világosan jelzi, hogy a vén kontinens soha többé nem lehet olyan, amilyen volt valamikor. Ugyan Európa nem tegnap kezdett hanyatlani, evvel együtt a levél, amelyben a CÖF–CÖKA jogállamiságunkat és működő demokráciánkat veszi védelmébe, méghozzá épp Sargentini ellenében, egész más műfaj, új korszakot jelez. Európa történetének valószínűleg legutolsó, várhatóan rövid és dicstelen periódusát, amelyben a népámítás itthon kikísérletezett és remekül bevált technológiája lassú, ám döngő léptekkel indul el az úton, amelynek a végét nem ismerhetjük ugyan, de sejthetőleg jobb is így nekünk.

Megszületett a vörös üsző, ennek következtében Európa népei a ráció nyűge alól egyszer és mindenkorra felszabadulnak. A tagolt emberi beszédet a zagyva és értelmetlen fideszmagyar hablatyolás fogja felváltani, persze csak rövid időre, utána ugyanis jön a végítélet, aztán a fájront, a részleteket lásd a jelen szöveg utolsó passzusában.

Esemény

Meghívó

2018-09-21 15:00:00

a Szabadság és Reform Intézet Alapítvány következő konferenciájára

Időpont: szeptember 21., péntek, délután 3 órai kezdettel
Helyszín: VDSZ-székház 1068 Bp., Benczúr utca 45.

TÜNDÉRMESE VAGY DÉLIBÁB?
a magyar gazdaság valódi helyzete 

Tovább

Az elég jó kritikus

A gravitációs sűrűsödés következménye, hogy jó (pláne: elég jó) kritikát (szinte) bármiről lehet írni – igazán meghatározó és kitüntetett, súlyos szöveget viszont jelentős művel kapcsolatban szokás létrehozni. [„Csak jelentős? – Nagyon jelentős.” (Esti Kornél)] Kölcsey „recensiója” természetszerűleg nem jöhetett volna létre Berzsenyi költészete nélkül, mint ahogy József Attila merész és szemtelen újraköltő kritikája, hát persze, erős Babits-alapra építkezik. A kritika primer nagysága a szekundér jelleg folyománya – ám ez egy nagyon tágas és gazdag, élettelimásodlagosság. A kritika jól körülírható keretei, valamint, igen, hasznos szabályai pedig arra is jók, hogy a rátermett szerző kezében időnként meghajoljanak, ő maga pedig át- és átszökkenjen rajtuk. Borbély Szilárd és Márton László például azért tartoznak korunk emlékezetes kritikusai közé is, mert megvolt az a magabiztos, stabil, de egyben rugalmas gondolkodói talajuk, amelyről el tudtak és el mertek rugaszkodni.

Dubček elvtárs jó elvtárs

Beszélgetés László-Herbert Márk és Mink András történészekkel, a Nyílt Társadalom Archívum munkatársaival

A prágai tavaszt, a szocialista világrend pompás felvillanását kissé elfeledte az utókor. Alexander Dubček, a Csehszlovák Kommunista Párt első titkára 1968-ban „emberarcú szocializmust” akart, reformokkal, valódi demokráciával. A „Brezsnyev-doktrína” ezt nem tűrhette, és a szocializmus védelmében Lengyelország, Magyarország, Bulgária és a Német Demokratikus Köztársaság támogatásával augusztus 21-én elindultak a tankok Prága felé, hogy szétzúzzák ezt a kezdődő és parányi szabadságot is. A Szabad Európa Rádió percről percre adott hírt a fejleményekről; e híradásokból lett az a 4000 oldalas gyűjtemény, amelyet az 50. évfordulóra a Nyílt Társadalom Archívum (OSA) – az akkori események szerint tényleg percről percre – közzétett. László-Herbert Márk és Mink András történész, az OSA munkatársa e történetnek jó ismerője.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2018