Kasztrálna, akasztana
Egy hete azt találtam írni, ebben az országban már akármekkorát lehet hazudni. Ezt a moszkvai találkozó tolmácsügyével kapcsolatban gondoltam, amikor a félrefordított mondat jóformán el sem hangzott, már megvolt a magyarázat, több is: a tolmács rosszul hallott, bár legföljebb három méterre ült Putyintól. A tolmácsnak rossz napja volt – ez emberileg érthető, de ilyen esetre feltehetően van protokollszabály. Három: Orbánt nem lehetett eladni – de ez teljesen mindegy, nem is hazugság, csak miniszteri szintű mellébeszélés. Akkor még az sem derült ki pontosan, hogy Magyarország egyéves halasztást kapott-e az orosz olajimporttal kapcsolatos amerikai vámrendelkezések ügyében, vagy – mint azt a kormányfő állította – korlátlan időre szólót. Hiába történt hivatalos megerősítés az amerikai külügy részéről, hogy a mentesítés csak egy évre szólt, itthon újságírói kérdésre válaszolva Szijjártó annyit mondott: Én voltam ott. Ez fix. Ezt követően a washingtoni adminisztráció vagy háromszor megerősítette, hogy a mentesség korlátozott idejű. Ez is fix.
Érzelem és művészet
Kassák szerelemmegjelenítései
A testi vágyat Kassák kínzó és lealjasító késztetésnek érezte, ami elől nem tud menekülni, amíg ki nem elégíti. Az Egy ember életében írja: „Nyers és brutális volt a nemi éhségem. A lány hagyta, hogy kezeimmel végigtapogassam, csak nézett rám, a feje égett, s a szemei összekacsintottak a felindulástól. Bolond és buta játék volt ez. Néha határtalanul elvadultam, s néha ágyékom körül nagy fájásokkal vánszorogtam haza. Ez az ösztönös állatiasság visszavezetett a bordélyházba.” Erotikus késztetéseiről egy kávéházban látott lány kapcsán így ír ugyanebben a könyvében: „Szép lábai voltak, igazán szép lábai. Szerettem volna odahajolni, valami szépet mondani, és a kezem érintésével megdicsérni ezeket a lábakat. (...) Aztán megfogni a lány két vállát, erősen megfogni, és megcsókolni a száját. Erősen megcsókolni. Úgy éreztem, valami vad kívánsággal össze tudnám törni ezt a lányt, s aztán szelíd jósággal újrateremteni.”
