Harsogott a tömeg: „Hazaáruló!”, valahányszor csak elhangzott Orbán Balázs neve a Kunigunda úti tüntetésen, a hírhamisító központ előtt. És az embernek megfordult a fejében, mekkora bravúrt sikerült a miniszterelnök politikai igazgatójának végrehajtania, midőn pár mondattal ráébresztette a nagyközönséget főnöke külpolitikájának hazug és nemzetellenes voltára, és milyen trükkös volt, hogy közben fél kézzel az állami 56-kultusz álságosságát is leleplezte így, az ünnep küszöbén.
Persze ha továbbgondolom, egyáltalán nem biztos, hogy az említett álságosság túl sokak tudatáig eljut. Ha még tovább: nem látom jelét, hogy általános tudás volna, miszerint a kormányzat (nevezzük röviden és semlegesen így) semmilyen jelszavának nincs semmi köze az igazsághoz.
Idén is lehet pályázni a Paul Lendvai-díjra.
Az író-publicista 2012-ben alapította a díjat, amellyel olyan magyar újságírókat jutalmaznak, akik kiemelkedő politikai-közéleti-társadalmi témájú cikkekkel jelentkeztek 2024-ben. A döntést Lipovecz Iván, a HVG korábbi főszerkesztője, Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom, valamint Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője alkotta kuratórium ítéli oda. Az elismerés nettó ezer euróval jár.
A pályázatokat október 31-ig lehet beküldeni az [email protected] e-mail-címre, vagy 3 példányban kinyomtatva postacímünkre: ÉS szerkesztősége, 1450 Budapest, Pf. 84 . A küldeményen kérjük feltüntetni, hogy pályázat. A díjátadás várhatóan december elején lesz.
J. D. Vance hosszú, félidei sétája
Valójában viszont az új agitációs és propagandabizottságok évtizedek óta tartó nyomasztása vezetett annak rögzüléséig, hogy a siker egyéni teljesítmény, az életkudarc pedig egyéni felelősség. A sikertelenség és a szegénység tehát erkölcsi hiba, hiszen – lásd J. D. Vance könyvét – a drog, az alkohol, a dohányzás, a műveletlenség következménye, de legfőképp a kitartás hiányából fakad. Lehetnél kíváncsibb, szorgalmasabb és öngondoskodóbb, te vidéki tahó. Persze – ellentétben a társadalommal – olyasmi létezik, hogy balszerencse. De a szerencséjének is mindenki maga a kovácsa, ugye. A kivétel pedig – mint J. D. Vance esete – csak erősíti a szabályt.
Színes, szokatlan, egyedi életpálya, számos díj, elismerés. Regények, művelődéstörténeti könyvek, állatmesék, tárcák, cikkek. Szécsi Noémi egy ponton mégis szakácsnak tanul, belép a politikai térbe, majd kilép belőle, azonban mindig jelen van. Beszélgettünk a nők fejében futó programokról, a kultúrharc hatásairól, és arról, mi történik, ha egy író nem ír bele a hagyományba.