Jövőre ugyanitt

„Leoltjuk hamarosan az egészségügyi dolgozókat, aztán végzünk a szociális otthonokban lakókkal, a harmadik kategória a hatvan év feletti, krónikus betegségben szenvedő honfitársainknak a csoportja. Ennyi kínai vakcinánk tulajdonképpen lenne is.” Az idézet szó szerinti, bár kissé tömörített, forrását megjelölnünk pedig nyilván fölösleges. Aki nem jön rá magától, az meg se érdemli azt a temérdek aggodalmat, gondoskodást, törődést, amit a legfőbb személy tanúsít iránta, sőt a kínai vakcinát se érdemli meg, ám evvel együtt megkaphatja. Kormányzatunknak nagy szíve van. A bökdösés, ha minden igaz, a szavazóhelyiségekben lesz abszolválva, nyilván nem véletlenül. Jövőre veled ugyanitt, ezt kell memorizálnia az élemedett korú honpolgárnak, ide kell egy év múlva eljönnie, erre a helyre, ahol a nyomorúságos életét megmentették, és azért kell visszalátogatnia, hogy arra a személyre szavazzon, akinek az oltóanyagot köszönheti. Nota bene kormányzó urunkra, aki elindult Marco Polo nyomában, áthatolt a Pamír fennsíkjain és a Takla-Makán sivatagon, szembeszállt ezer veszéllyel, de elhozta nekünk a Mennyei Birodalom csodaszerét, melynek birtokában esélyünk leend az ugyanonnan származó kórságot leküzdeni. Vagy ha mégse, a szociális otthonok lakóival és a hatvan fölöttiekkel akkor is rövid úton végezni tudunk.

Esemény

Tarnói Gizella-emlékdíj

Az Élet és Irodalom munkatársai díjat alapítottak munkatársuk, Tarnói Gizella emlékére, a gazdasági újságírás területén kiemelkedőt alkotó újságírók elismerésére. A tizenkettedik alkalommal meghirdetett díjra 2021. február 14‑ig lehet pályázni. A pályázatnak kötelező formai kellékei (űrlap, formanyomtatvány, igazolás, pályázati díj stb.) nincsenek, a pályázati anyagot a szerkesztőség címére kell eljuttatni (1450, Budapest, pf. 84.). A díjat alapítók fenntartják a jogot, hogy a kuratórium, melynek tagjai Bokros Lajos, Losoncz Miklós és Várhegyi Éva, pályázatot be nem nyújtó újságírót is díjazhasson. A díjazott százezer forintot és feLugossy László egy alkotását kapja. Részletes kiírás ITT >>>.

Tovább

„Ó, a lovak!”

Mészöly Miklós és a megíratlan ló-regény

De hát éppen azt mondja Mészöly, hogy mindez igazából megírhatatlan, miközben folyamatosan ezt írja meg! Ahogyan A kitelepítő-osztagnál végén is olvassuk: „Mi volt, hogyan volt. Hogyan volt, mi volt. Nem lesz ez megírva soha.” Igazából mért nem lesz megírva? (Vegyük észre az öregkori Mészöly enyhe ellágyulását. A szikár mondatok őre majdnem bőbeszédűvé válik az előbbi idézetben.)

Szerzőnk egész életében fegyelmezte magát. Csak arról beszélt, ami van, és arról, ami nincs – közte semmi. Szigorú grammatika. De kezdettől ott volt benne a megzabolázhatatlan felkiáltójel. „Aztán a lovak nyerítése!” (Fekete gólya) „Egy hangyát megsimogatni!” (Sau­lus) „Egykor szügyükre metszett lovak vágtája porzott a kék vizeken – nyár!” (Óda az Elégiához) „Amikor még harminckét ló húzta a hajót!” (Ló-regény)

„Mintha egy térben lennénk vele”

Beszélgetés Gács Annával

Gács Anna A vágy, hogy meghatódjunk című új esszékötete az önéletrajz műfajának meglepően innovatív kortárs verzióival foglalkozik, nemcsak irodalmi, képzőművészeti alkotások, hanem többek között holokauszt-tanúságtevő videók és Booktube-videók vizsgálatán keresztül. A szerző irodalomkritikus, szerkesztő, fordító, egyetemi oktató. Korábban a Szépírók Társasága elnöke volt. Kutatási területe a kortárs irodalom és művészet, irodalomelmélet és médiaelmélet. Korábbi kötete, a Miért nem elég nekünk a könyv 2002-ben jelent meg.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2021