Szuperliga kicsiben
A következő gondolatot jegyezzük meg, Orbán Viktor mondta: „A labdarúgás mindenkié, és nem sajátíthatják ki maguk számára a leggazdagabbak.”
A kormányfő így reagált arra a bejelentésre, mely szerint tíz európai – angol, spanyol és olasz – nagy futballklub vezetői megalakították az úgynevezett Szuperligát, azzal, hogy az ott szereplő csapatoknak külön bajnokságot terveznek már ez év augusztusától. (Lapzártakor ugyan a terv éppen összeomlóban van, de bárhogy történik is majd, vannak tanulságai, és elsősorban nem futballszakmai szempontból.)
Legpontosabban az egyik alapító klub, a Real Madrid elnöke, Florentino Pérez fogalmazott még hétfő este: „A futball iránti érdeklődés lanyhul, a nézettség csökken, így a tévés jogdíjak is, ezért tenni kellett valamit. A járvány felgyorsította ezt a folyamatot. Változtatás nélkül végünk van. Ezt mind statisztikákból és kutatási eredményekből tudjuk, és ezzel kezdenünk kell valamit.” Erről szerzett tudomást Orbán, erre reagált, amikor a távirati irodán keresztül kifejtette, a „futball nem lehet a gazdag kluboké”. Príma gondolat, amivel csak az a baj, hogy a hazai futballéletben, amelynek átalakítása Orbán eszmei iránymutatásával történik, már évekkel ezelőtt megvalósult, amit Pérez és társai most európai szinten ambicionálnak: a gazdag klubok még gazdagabbak lesznek, a szegények meg kezdjenek magukkal, amit tudnak.
ÉS-kvartett
2021-04-12 17:00:00Az ÉS-kvartett legújabb videófelvétele elérhető az Írók Boltja YouTube-csatornáján – Jászberényi Sándor A varjúkirály című novelláskötetéről beszélgetett Deczki Sarolta, Visy Beatrix, Szolláth Dávid és Károlyi Csaba.
A modern ész kritikája
Az ész modernitása az égi és földi város szétválasztásával, vagyis azzal a végítélettel, azzal a felismeréssel kezdődik, hogy az embert egy rejtőzködő Isten helyett a saját racionalitásának szerkezete választja el hermetikusan az abszolút valóságtól, az Egésztől. Ez a szerkezet a valóságot csak térben és időben engedi szemlélni, egyszerre garantálva ezzel az ilyen speciális módon látott dolgokról való tudásunk, valamint a téren és időn kívüli, magánvaló dolgokra vonatkozó örök tudatlanságunk bizonyosságát.
A modern ész azonban nem érheti be ezzel a végítélettel. A jó hír, hogy maga alkotja meg azt a valóságot, amelyet érzékel, azzal a rossz hírrel párosul, hogy csak azt a valóságot érzékelheti, amelyet ő maga alkot. A tudatnak ugyanaz a tulajdonsága, amely képessé teszi az égi és földi város, az abszolút és relatív valóság, a végtelen és a véges közötti határvonal meghúzására, egyben arra is ösztönzi, hogy ezt a vonalat átlépje.
„Egy nagy metakönyvet írok”
Beszélgetés Afonso Cruzzal
Mint pók a hálóját, úgy szövi egymásba Afonso Cruz a regényfolyamait. Bár a portugál összművész viszonylag későn – közel a negyvenhez – debütált íróként, 2008-as indulása óta már több mint harminc önálló kötete jelent meg. Az idén ötvenéves író, grafikus maga illusztrálja a könyveit, s amikor ideje engedi, animációs filmeket rendez. Teszi mindezt olyan derűs könnyedséggel, hogy már-már azt hihetnénk, van egy tehetséges hasonmása, aki mondjuk hétvégenként a The Soaked Lamb zenekarban gitározik, bendzsózik, ukulelézik, és ha kedve tartja, még énekel is. Amikor éppen nem könyvet ír, rajzol vagy zenél, akkor utazik. Afonso Cruz az elmúlt évtizedekben keresztül-kasul bejárta a világot, mert, mint mondja, az új helyek felfedezése nyújt számára valódi inspirációt a munkához. Magyarországra is többször ellátogatott, utoljára 2019-ben.
Idehaza négy könyve jelent meg eddig, elsőként az Európai Unió Irodalmi Díjával elismert Kokoschka babája [fordította Bense Mónika, 2014 – lásd róla kritikánkat: Csuhai István: A fikció az ember legjobb barátja, ÉS, 2015/9. febr. 27.]. A portugál szerzővel a magyarul elérhető könyvei – Virágok, Festő a mosogató alatt, Időtlen napló – kapcsán beszélgettünk a szövegek érzékiségéről, a boldogság melankóliájáról, továbbá arról, hogy Fernando Pessoa miért élvezné a bolyongást ezekben a szöveglabirintusokban.
