Egy kis halál?
Kormányzó urunknak a Magyar Nemzet hétfői számában megjelent rendkívüli horderejű fogalmazványát mostanra nyilván mindenki elolvasta, a derekabbak be is magolták, a legderekabbak pedig idézeteket másoltak ki belőle avval a céllal, hogy azokat ügyes kezű asszonyaik falvédőre hímezzék az egész család okulását és lelki épülését támogatandó. Mindez roppant dicséretes, ennél is fontosabb azonban kormányzó urunk szavainak magányos elmélkedéseinkben való naponkénti fölidézése, átgondolása és mind mélyebb megértése, ez az, ami a mostani nehéz napokban legfontosabb dolgunk leend.
„A szellemi szuverenitásért és intellektuális szabadságért évekkel ezelőtt éppen Tusnádfürdőn megindított küzdelmünk lassan termőre fordul. A politikai korrektség, vagyis a libernyák doktrína-, beszédmód- és stílusdiktátumok elleni lázadás medre egyre szélesedik”, írja kormányzó urunk mindjárt az elején. Természetesen itt nem az ő saját szellemi szuverenitásáról és intellektuális szabadságáról van szó, bár arról is, hiszen ha kimegy Brüsszelbe, akkor ott kénytelen betartani néhány civilizációs normát, és ezt ő egyfajta szellemi rabigaként fogja fel, saját szempontjából nyilván teljes joggal. Több mint tíz éve már, hogy mindenestül lenyúlt egy európai országot, és azóta azt csinál vele, amit akar, de lám, a kontinens bizonyos részein még mindig nem ő a zsinórmérték. Ez az, ami tarthatatlan, és amit az európai, sőt világméretűvé szélesedő antilibernyák lázadás, vagy nevezzük inkább forradalomnak, hamarosan elsöpör.
Paul Lendvai-díj
Paul Lendvai 2012-ben díjat alapított olyan magyar újságíróknak, akik magyar nyelven, a magyar nyomtatott és internetes sajtóban kiemelkedő politikai-közéleti-társadalmi témájú cikkeikkel azt kiérdemlik. A nettó ezer eurós díjban évente egy újságíró részesülhet.
A pályázatot 2020. november 15-ig lehet beadni olyan cikkekkel, amelyek 2019 szeptembere és 2020. november 15-e között jelentek meg. A díjat 2020 decemberében adja át Paul Lendvai. Egy szerző maximum két cikkel nevezhet, amelyet négy példányban kell beküldeni a következő címre: Élet és Irodalom szerkesztősége – Lendvai-díj. 1089 Budapest, Magyarok Nagyasszonya tér 10. vagy Budapest, 1450 Pf. 84., www.es.hu. A kurtórium elnöke Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője, tagjai Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője és Lipovecz Iván, a HVG korábbi főszerkesztője. Korábban Doros Judit, Matkovich Ilona, Albert Ákos, Rádi Antónia, Tódor János, Urfi Péter, Balavány György és Rab László kapta meg az elismerést.
Közép-európai acte gratuit
A történelem keretezi Kosztolányi Dezső Édes Annáját is. Az első fejezet a Kommün végét, a záró fejezet az új rendszer megszilárdulását idézi. Mintha a közép-európai regény nem tudna megszólalni a történelmi determinizmus felidézése nélkül. Innét tekintve Márai regényében az acte gratuit kizárólag az öncélú lopásokra, a tárgyak feleslegességének deklarálására szolgál. Ami a regényben lényeges, az mind megvilágosodik, a kérdésekre választ kapunk. Kosztolányinál egészen más a helyzet. Édes Anna tette, a Vizy házaspár meggyilkolása tipikus acte gratuit, vagyis nehezen (vagy sohasem) megérthető és megmagyarázható cselekedet. Váratlan gesztus, amely többféle magyarázatot is kap a per folyamán. A történetmondó az utolsó előtti fejezetben végigveszi a megközelítéseket, a házbeli lakók és cselédeik, a házmesterék, Édes Anna apja és mostohája magyarázatait. Egyet emel ki a maga eszközeivel, Moviszter, az öreg orvos humanista értelmezését.
Bársonyszékből nem lehet provokálni...
Inerjú Daniel Cohn-Bendittel
Daniel Cohn-Bendit (75) a ’68-as párizsi diáklázadás vezéralakja, aki radikális anarchistából lett mérsékelt zöld politikusként az európai föderáció szenvedélyes szószólója. 1994 és 2014 között az Európai Parlamentben a zöld frakció társelnöke volt, felváltva német és francia színekben választották újra. A „legnémetebb francia és a legfranciább német” számára nem fontos a nemzeti identitás. 2018‑ban Emmanuel Macron francia köztársasági elnök felkínálta neki a zöld tárcát, de nem fogadta el. A közelmúltban a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Claus Leggewie-vel közös írásukban sürgetik a német–francia föderáció fokozatos megteremtését, amely gyógyír lehetne az Európát megosztó válságokra is. Bírálja Orbánt és Kaczyńskit téves demokráciafölfogásukért, „azt hiszik, hogy a parlamenti többség birtokában bármit megtehetnek”.
