Rémállam a mellékutcában
Drága Magyarországon a gáz ára, ez a Piac és Profit egyik cikkének a címe volt a múlt hét elején. A szöveg példával is szolgált, Hajdúszoboszló önkormányzata gázt akart vásárolni, a közbeszerzési felhívásra egyetlen ajánlattevő, az állami tulajdonban levő MVM Next Zrt. jelentkezett. Ajánlatuk a korábbi ár tizenhétszerese.
Hajdúszoboszló népét a fönti affér vélhetőleg nem kavarta fel különösebben, végtére is ez az önkormányzat biznisze, majd megoldja valahogy. A lakosság igazából még el se kezdett gyanakodni. Majd amikor jönnek a téli időszak gázszámlái, akkor majd lészen sírás és fogaknak csikorgatása, bár ez se biztos. Népünk immár oda jutott spirituálisan, hogy inkább hisz Viktor apánk mézes szavainak, semmint a szemének vagy a tök üres bukszájának, és neki van igaza. Olyan, hogy a rezsi a mi pénzünket elvigye, olyan nincs és nem is lehet, Rezsi Szilárd azt semmi körülmények között meg nem engedné. Vagy ha mégis, akkor Viktor apánk elcsapná, és keresne másik rezsibiztost, még nagyobbat, még kövérebbet, még roppantabb bográcsút, és ebben a népnek minden bizonnyal igaza van.
Más kérdés, hogy Magyarországon nemcsak a gáz ára drága, hanem immár a kenyér ára is. Két darab minipékáruért fizettem hétszáznyolcvan forintot, mi folyik itt?, kérdezi valaki az Instagramon, a válasz egyszerű. Újságot kéne olvasni, vagy legalábbis lapozgatni, azaz nem agitprop kiadványokat, hanem olyasmit, ami az empirikus valósággal még valamifajta kapcsolatban áll. Azokból esetleg ki lehetne hüvelyezni emezt-amazt. Az Eurostat a múlt héten tett közzé egy grafikont, amely a kenyér árának emelkedését mutatja az unió országaiban augusztus folyamán, nézegessük, ha van időnk, sőt esetleg nyomtassuk ki minél nagyobb méretben, és keressünk neki helyet a falon Orbán Viktor arcképe és a házi áldás között.
Birodalmak stratégiai vonzereje
Gondolatmenetünk zárásaként két nyitott kérdéskört emelhetünk ki. Egyrészt problematikus marad, hogy még ha el is fogadjuk az itt adott kedvező jellemzést a birodalmakról és birodalmi struktúrákról, akkor sem világos, ki vagy mi korlátozza, fékezi őket. Ki vagy mi korlátozza az Egyesült Államokat vagy Kínát? Az érdekszférájukon belül a birodalmak fenntartanak valamiféle rendet, még ha ezeket különböző normatív szempontok szerint bírálják is azok, akiket elnyomnak vagy háttérbe szorítanak. Saját érdekszférájukban tehát nem ütköznek külső korlátba, ilyen feszültség csak érdekszférájuk peremein és azon túl merülhet fel. A történeti tapasztalat szerint túlterjeszkedhetnek lehetőségeiken (imperial overstretch), amikor túl sok fronton harcolnak vagy túl hosszú ellátási vonalak mentén kell tevékenységüket biztosítani. A másik kérdéskör a hosszú távú perspektívára vonatkozik, és nem kapunk egyértelmű választ, vajon aggasztó vagy megnyugtató leíráshoz jutottunk-e. A biztonság és béke problémáját elemi értelemben megoldja, vagy legalábbis segít megoldani a birodalmi szerkezet – normalitást biztosít, amíg nem becsüli túl saját lehetőségeit.
„Az elveszett jó mindig értékesebb, mint a meglévő”
Interjú Csepeli György szociálpszichológussal
II. Erzsébet szeretett királynő volt, kissé olyan, mint a mesékben szokott lenni. És nemcsak a birodalmában jártak csodájára, hanem a nagyvilágban is. Az ifjú uralkodó a nagymamakoráig végig fogadta a hódolatokat, amelyek alighanem a személyének és a Brit Birodalom jelképének is szóltak. Amikor meghalt, sírtak a gyászolók, mintha közeli szerettüket veszítették volna el. De talán így is volt. Szokatlan és olykor talán túlzó érzelmeket élt meg a világ, de aligha először a történelemben. Csepeli György szociálpszichológus jól ismeri a lélek és a tömeg működését. Erre a különösnek tetsző jelenségre ad magyarázatot.
