Van egy író, százharminc éve született, Karácsony Benőként jegyezte a könyveit. Többek számára afféle titkos kamaszkori kedvenc, de akik így vannak vele, jellemzően nem az iskolában vagy bölcsészkaron találkoztak a regényeivel, hanem valamilyen titokzatosabb és személyesebb úton-módon. A Felméri Kázmér-regények (Napos oldal, A megnyugvás ösvényein) olyanok, mintha Szerb Antal regényhőseit kissé az élet peremterületei felé tolnánk el, de úgy, hogy elemző- és reflexiós készségük, művészi érzékenységük megmaradjon. Ha mindehhez a Rejtő Jenő-féle helyzetkomikum iránti fogékonyságból és nyelvi sziporkákból is hozzászámítunk valamit, akkor már szinte kész is a koktél. Arra viszont vigyázni kell, hogy az alaphang a melankóliáé és a rezignált bölcsességé legyen.

2017 márciusa óta egy bevándorlók által alapított párt, a DENK is benn ül a holland parlamentben. Örömre vagy aggodalomra ad okot ez az Európában egyelőre egyedülálló fejlemény? Miért fordítottak hátat a Hollandiában allochtonoknak – „máshol születetteknek” – nevezett nem nyugati bevándorlók – elsősorban törökök és a marokkóiak – az „őshonos” pártoknak, holott az ember azt várná, hogy minden újabb generációval csökken az őslakosok és az – egykor – újonnan érkezettek közötti távolság? És hol hibás az utóbbi logikára épülő gondolkodás? Ezekre a kérdésekre válaszol Floris Vermeulen holland politológus, aki baloldali gondolkodóként bírálja a baloldal több évtizeden át folytatott integrációs politikáját.