A balin ugrani készül

A kormányfő egy hete a rádióban bejelentette, hogy nemrégiben foglalkoztak a magyarországi horgászhelyzettel, és viszonylag részletesen kifejtette, mit gondol a horgászokat érintő szabályokról. Amint tájékoztatott, még időben tudomására hozták, hogy „a süllő- és balinfogási tilalom most jár le, márpedig e két halra éjszaka kell próbálkozni, így az éjszakai horgászat a kijárási tilalom kezdete, vagyis éjfél után is lehetséges. Magyarországon hétszázezren horgásznak” – mutatott rá Orbán.

Biztosan fontos a horgászkérdés, de ha Orbán mindenképp úgy gondolja, hogy neki, a miniszterelnöknek föltétlenül tájékoztatnia kell az aktuális horgászrendről, kereshetett volna megbízhatóbb forrást is a balin és a süllő rablási szokásairól, a miniszterelnököt ez ügyben tévesen tájékoztatták. A balin Orbán ismereteivel ellentétben kifejezetten nappali ragadozó, az éjszakát pihenéssel tölti (lásd: Balin horgászata, www.tavak.hu). Horgászatára a legalkalmasabbak a hajnali és a késő esti időszakok.

Ami a másik, ugyancsak a kormányfő által exponált hal, a süllő éjszakai rablását illeti, az különösen ritkaságszámba megy. Nyilván fogtak már éjszaka is, de rendszerint világosban rabol – írja A halászat című lap egyik 1908-as száma: „Napközt legtöbbnyire lesben áll, víz alatti tuskók, kövek közt vagy a fenék mélyedéseiben, és csak kora reggel vagy késő este indul préda után.

Az író és a császár

”Nincs olyan beszéde Bonaparténak, amelyben ne törne elő ellenszenve a Köztársaság iránt; de kevésbé utálta a bűneit, mint a szabadságjogokat.”  1813 decemberében a császár az általa létrehozott Törvényhozó testület (Corps législatif) képviselőit angol ügynököknek nevezte, mert a népszuverenitásról beszéltek. „Helyre akarják állítani a népszuverenitást?  Nos, ebben az esetben én vagyok a nép; mert bizton állítom, hogy mindig ott vagyok, ahol a szuverenitás.” Még a bukás előtt, 1814 elején is úgy tartotta, hogy „Franciaországnak nagyobb szüksége van rám, mint nekem Franciaországra”. (...) Bonaparte élvezte az általa legyőzöttek megalázását, és nem fukarkodott azoknak a becsmérlésével és sértegetésével, akik ellenszegültek neki. „Arroganciája egybeesett a boldogságával; minél inkább lealacsonyított másokat, annál nagyobbnak hitte magát. Féltékeny volt a tábornokaira, akiket saját hibáival vádolt meg, hiszen ő sohasem tévedhetett.” Chateaubriand egy másik, korszakokat összehasonlító megjegyzése a nyilvánosság szabadságát érinti. „Franciaországban még a Köztársaság idején, a hóhér könyörtelen cenzúrája ellenére is áttört az igazság; nem mindig ugyanaz a frakció volt a győztes; az egyik hamar lehanyatlott és az őt követő csoport tudósított arról, amit az elődje rejtegetett: szabadság volt az egyik vérpadtól a másikig, két levágott fej között. Ám amikor Bonaparte hatalomra jutott, amikor a gondolat szájkosarat kapott, többé már csak a despotizmus hangját lehetett hallani, amely csupán önmagát magasztalta, és nem tűrte, hogy másról is szó essék, az igazság eltűnt.”

„Még megvan az útlevelem”

Beszélgetés Hasan Kösebalaban török politológussal

Magánegyetem bezárása, harc a város emblematikus közparkjáért, alapítványi formában kiszervezni az önkormányzati tulajdont: a magyar és a török autokráciának sok közös jegye van. Hasan Kösebalaban, az isztambuli betiltott Şehir magánegyetem politológiatanára úgy látja, Recep Tayyip Erdoğan elnök autokrata rendszerének kiépülésében szerepe van az Európai Unió kettős mércét alkalmazó bővítési politikájának is. Ha őszintébben, határozottabban kínálja fel az európai perspektívát, azzal megfékezhette volna a populista, nacionalista hatalom uralmát.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2021