Csak a becsület

Ha nem állnának katonák ezrei a magyar határon, akkor naponta több ezer menekült érkezne Németországba, jelentette ki az alcsúti ember múlt csütörtökön az EU-csúcs utáni sajtótájékoztatón. A mellette álló Merkel elmosolyodott, és azt javasolta, hogy inkább fotózkodjanak. Ré­szint, mert Európa erős embere nem akkor a legmegnyerőbb, amikor be­szél, hanem amikor a puszta látványával nyűgözi le a publi­kumot, részint pedig azért, mert (ő, Angela Merkel) régóta tudja, hogy daliás partnere igazából nem vele kommunikál, hanem a nagygéci Bözsi nénivel meg a többi rajongójával, akiknek történelemformáló kül­detését köszönheti. Né­metország kancellárja valójában csak azért kerül a képbe, mert a keresz­tény kultúra legfőbb őre elvárja, hogy legyen közelében egy sanda árny­alak, akihez a szózatát intézheti, és akit úgy kezelhet, ahogy Bözsi nénit szokta. Píárszempontból előnyös volna persze, ha Merkel is tartana disz­nót, lehetőleg egy fotogén jószágot, melynek a füle tövét az alcsúti em­ber derűsen vakargathatná, de ki tudja, egyszer talán lesz az is.

Egy életen át

Szilágyi János György 100. születésnapjára

Mindvégig dolgozott. A nagy római tudós, Marcus Terentius Varro (116–27) írta, hogy a végzetről szóló etruszk könyvek tizenkét, egyenként hét éves időszakokban jelölik ki az emberi életet. A két utolsó hét évben az istenektől sem kérni, sem engesztelő áldozattal elérni nem lehet semmit, 84. évük után az emberek szellemileg nem léteznek, semmiféle jelzést nem kapnak már az istenektől. Varrót SzJGy 91 éves korában idézte egy levélben. Nagy tudományos munkáit, amelyek évtizedeken át lekötötték idejét, energiáit, akkor már elvégezte: a Szépművészeti antik vázáiból két kötetet publikált (1981, 2007), Rómában megjelent az etruszko-korinthoszi figurális vázák feldolgozása (1992, 1998). Élete Varro tudósításának cáfolata volt: 84 éves korában és a következő évtizedben még három nagy könyvet adott ki: Pelasg ősök nyomában (2002), Szirénzene (2005), A tenger fölött (2011), amely utóbbi kötet cikkekből szőtt önéletrajznak tekinthető. Elkészült korábbi görög művészettörténetének teljesen újraírt kiadása (2006) és egy általa összeállított gyűjtemény a XX. századi ókortudósok tanulmányaiból (Voces paginarum, 2008). És az utolsó cikk, mely kronológiai keretet rajzolt múzeumi pályája köré. Éppen csak elfoglalta helyét a Szépművészeti Múzeumban (1947), amikor a békéscsabai múzeumból bekerültek a gyűjteménybe Haan Antal (1827–1888) festőnek az 1850-es években Itáliában gyűjtött antik tárgyai. SzJGy feladatának tartotta, hogy értékelje Haan gyűjtési koncepcióját. Az egyetemesség igényét méltatta: Haan nem gyűjtötte a hazai régiségeket, s 1848 után negyedszázadon át egyedül Békéscsabán volt látható tudatosan a klasszikus antik művészet bemutatására szánt gyűjtemény. SzJGy ezt a cikket már kórházi ágyán diktálta le, s másfél hónappal a halála előtt olvasta fel, az ő távollétében, kutatótársa, Szentesi Edit, az Akadémián. Postumus jelent meg az Ókorban (2016/1).

Kritikus médiafogyasztók kellenek

Beszélgetés Rozgonyi Krisztina médiajogásszal

Az alapkérdés, hogy mi az európai kultúra és politika szempontjából a média feladata – véli a bécsi egyetem tanára. A Nemzeti Hírközlési Hatóság egykori elnöke szerint a készülő európai uniós átfogó, on­line platformok újraszabályozásában a szerzői jogi védelem előtérbe helyezése csak részmegoldást kínál, fontosabb volna a médiaszabadság garantálása és a médiatudatosság erősítése.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2018