Végre belpolitika.
Mivel Magyarországon nincs normális parlamenti élet, mint holmi demokráciában, a politizálásnak az utcán kell történnie, s arra nincs jobb alkalom, mint a nemzeti ünnep. Főleg az a kettő, amelyik forradalomról emlékezik meg, úgymint március 15. és október 23. Ilyenkor a kormány és az ellenzék is megmutathatja erejét, hány embert tud mozgósítani, a szónokok mindenféle hangzatosat mondanak, amin elrágódik a média, s aztán nem történik semmi. Pontosítok, utoljára 2006. október 23-án történt valami, a posztkommunista térség első színes ellenforradalmának keretében, jövőre lesz húsz éve.
Volt egyszer egy mozigépész a budapesti mozik egyikének titokzatos gépházából, ő mesélt a mozik nézőtere alatti pincerendszer néha felszínre bukkanó alakjáról. Szakállas, enyhén előredőlt testtartású alak volt, szikár, magas, kissé elhanyagolt, hajdan kifogástalan öltönye mellé néha pöttyös csokornyakkendőt viselt. Talán a Szikra mozi elhúzható tetejének gépházában tartotta ruháit egy kiselejtezett lemezszekrényben, amit egy géphiba miatt a Budapest Film kirendelt szerelői fedeztek fel. Nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget neki, akkoriban kezdődtek el a változások a cégnél, sokan kényszerültek új munkát találni, s ki tudja, mit hoz az idő, még nekik is jól jöhet egy búvóhely.
Grunwalsky Ferenc készülő könyvének előbemutatóján, a 44. Magyar Filmszemle szakmai programjának keretében Gelencsér Gábor filmesztéta, Grunwalsky Ferenc filmrendező-operatőr és Sipos Balázs irodalmár beszélgetett.