Egy hektó elég

Mostantól az Európai Unió valamennyi polgára adómentesen főzheti és fogyaszthatja pálinkáját, és ezt a kontinens korábban elnyomott, jogfosztott népei egyes-egyedül a magyarok vezetőjének köszönhetik. A jó hírt az MTI adta közre, forrása pedig a kormányzó urunk által vívott pálinka-szabadságharc rendkívüli és meghatalmazott haditudósítója, Tállai András. Heroikus küzdelmünk tíz évig tartott, mint a trójai háború, avval a különbséggel, hogy most nem egy öregedő némber hazafuvarozása volt a cél, hanem a szabad pálinkafőzésre vonatkozó ősi és elidegeníthetetlen jogunk újbóli érvényre juttatása, aminek híján végképp szarul éreznénk magunkat Európában, különféle idegen népek karéjába beszorítva mi, magyar emberek. Kormányzó urunk azért küzdött egy álló évtizeden át, hogy ezt a züllött, deprimáló, méltatlan környezetet valahogy mégis képesek legyünk elviselni. Hatalmas harcot vállalt a magyar pálinkáért, ennek lett az eredménye a pálinkatörvény, a köztestületként működő Pálinka Nemzeti Tanács, sőt a pálinka hungarikummá szentelése is. Ezt megint csak Tállai András haditudósító mondta bő négy évvel ezelőtt Mezőkövesden, az országos pálinkaverseny és országos pálinkakóstoló megnyitóján, de valószínűleg azt követően, hogy felelőssége teljes tudatában végigízlelgette az egész felhozatalt. Különben nehéz volna elképzelni, mért kellett az alcsúti fejedelemnek hatalmas harcot vívnia annak érdekében, hogy tetszése szerinti törvényt hozzon, köztestületet állítson fel, vagy hungarikummá nyilvánítsa a Golf-áramlatot, a sarki fényt vagy bármi mást, ami az eszébe jut. Ha viszont megfelelő mennyiségű tömény hungarikumot veszünk magunkhoz, minden azonnal világos lesz, mint a nap. Évente és személyenként egy hektó pálinka elég, ennyi az, amennyit immár adómentesen lefőzhetünk, utána gond egy szál se. Hibbant kormányzat nincsen, csak kevés alkohol.

A kritikai József Attila

József Attila összes, 1930 és 1937 között írt tanulmánya és cikke jelent meg két nagyalakú és igen vaskos kötetben (egyenként több mint 700 oldal, kiadta a L`Harmattan és a József Attila Társaság, elvileg 2018-ban, gyakorlatilag 2019-ben). Lenyűgöző munka, hatalmas erudícióval és apparátussal készült, sokáig; szerkesztette a József Attila-kutatás két nagy alakja, Tverdota György és Veres András. Az egyes szövegekhez fűzött jegyzeteken és kísérőtanulmányokon rajtuk kívül még nyolcan dolgoztak, további tíz tudós közreműködött még az elkészítésben, volt három lektor - és még egy sor további résztvevője volt azoknak a vitáknak, konferenciáknak, megbeszéléseknek, amelyek a végső formába öntést megelőzték.

A szövegek jó részét már ismerhetjük – de régóta könyvritkaság Szabolcsi Miklós kritikai József Attila-kiadásának 1958-as harmadik kötete, amelyik az értekező munkákat szedte össze. Ezt a mostani kiadást pedig jópár évvel megelőzte Horváth Iván és munkatársai 2012-es gyűjteménye, amelyre ez a két kötet is támaszkodik és gyakran hivatkozik, bár sok tekintetben bírálja is – nem érdemes itt belemenni, hogy miért.

Mit terem a türelem?

Beszélgetés Isztin Péter közgazdásszal

„Mért legyek én tisztességes?” A mai magyar gazdaságban gyakran felvethető a kérdés, prózára fordítva: szól-e racionális érv a morális viselkedés mellett? Isztin Péter, a Corvinus Egyetem oktatója egyebek mellett a közgazdaságtan és más társadalomtudományok, mint a pszichológia határterületeit kutatja. Foglalkozott a racionális döntés elméletének alkalmazásaival, s újabban azt vizsgálja, a klasszikus filozófia, közelebbről az etika egy ősi fogalma, az erény hogyan viszonyul az eleven gazdaságban nagyon is fontos termelési tényezőhöz, a humán tőkéhez. Az erénybe is be lehet ruházni a valószínű megtérülés reményében.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2020