A tankönyv komoly gyengéje Horthy és a Horthy-korszak kapcsán a következetes szerecsenmosdatás. Teleki a könyv szerint a numerus clausus meghozatalakor az antiszemita közhangulatnak engedett (valójában Teleki vaskövetkezetes, szenvedélyes antiszemita). Horthy a könyvben bírálhatatlan. Nem tudjuk meg, hogy a kormányzó nem egyszerűen „nem demokrata” hanem a demokrácia következetes elvi ellenzője. Horthy 1944-es, roppant gyenge politikai teljesítménye is feltáratlan marad. A zsidótörvények nem a Horthy-korszak történetének bemutatásakor szerepelnek, hanem A háború borzalmai fejezetben, noha az első és második is a háború előtt született. Érdemes lett volna megemlíteni a Nobel-díjas magyar tudósportréknál, hogy Wigner, Neumann, Szilárd, Teller, Kármán rendre zsidók, akik részben az antiszemita kormánypolitika miatt hagyták el Magyarországot (majd Németországot). A tankönyv szerint a német megszállásig „a magyarországi zsidók életét nem fenyegette veszély”.  És Kőrösmező? A munkaszolgálat? Az újvidéki razzia? „… szerb partizánok a Délvidéken véres bosszúhadjáratot indítottak a védtelen magyar lakosság ellen”. Igaz, ám a diák nem tudja meg, miért a bosszú, korábban a „hideg napok” nem szerepelnek.

Abból az alkalomból beszélgettünk, hogy Parti Nagy Lajos kapta a Városmajor 48 Alapítvány hetedik életműdíját. A korábbi díjazottak Spiró György, Végel László, Rakovszky Zsuzsa, Nádasdy Ádám, Tolnai Ottó és Garaczi László. Egy Tandori-kiállítás terében voltunk az Art Departmentben, a címe A feltételes megálló. „Tandori költői terébe átlépve számolódnak fel a műfaji határok irodalom, képzőművészet és építészet között” – írják a készítői a kiállításról, amely megidézi a Keszthely 81 projektet is, Rajk Lászlóék meg nem valósult városfejlesztési tervét.