Úgy látszik, nem könnyű magyarnak lenni a huszadik században, bár vannak helyek, ahol valamelyest mégis könnyebb boldogulni. Az Egyesült Államok például élt azzal a lehetőséggel, hogy tehetségeit – még ha a messzi Európából jöttek is – használja. Kiaknázta az agyakat, és ez mindenkinek jót tett; jól jött az országnak, mert a bevándoroltak újszerű gondolkodást hoztak, és jól jött annak is, aki úgy érezte, végre nem parlagon hever a tudománya, vagy ami még jobb, nem vetik meg és nem közösítik ki azért, amiről nem tehet: például a származásáért. Lengyel Emil, ez a nagyjából ma ismeretlen ember alighanem idejében távozott; 1921-ben érkezett New Yorkba, hogy azután neves szociológus, újságíró és egyetemi tanár legyen belőle. Elemző volt; tudós-újságíró, aki jobban érezte magát az egyetemi termekben, mint a fronton vagy a börtönben.

Idén húszéves a prae.hu művészeti portál, a magyar kulturális és irodalmi élet meghatározó fóruma. A Prae folyóirattal és a Prae Kiadóval együtt már jó ideje formálja a hazai művészi szcénát. A portál főszerkesztőjével, Balogh Endrével beszélgettünk a ma ismert „Prae család”-hoz vezető útról, a közelmúlt eseményeiről és jövőbeli tervekről.